Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Fred Zinnemann | |
 | |
| Született | 1907.április 29.[1][2][3][4][5] Rzeszów[6] |
| Elhunyt | 1997.március 14.(89 évesen)[1][2][3][4][5] London |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Tim Zinnemann |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Magassága | 170 cm |
| Rendezői pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Aktív évek | 1932–1982 |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Legjobb rendező Most és mindörökké (1954) Egy ember az örökkévalóságnak (1967) Legjobb film Egy ember az örökkévalóságnak (1967) Legjobb rövid dokumentumfilm Benjy (1952) | |
| Golden Globe-díjak | |
| Legjobb rendező Most és mindörökké (1954) Egy ember az örökkévalóságnak (1967) | |
| BAFTA-díjak | |
| Legjobb film Egy ember az örökkévalóságnak (1967) Legjobb brit film Egy ember az örökkévalóságnak (1967) | |
 AWikimédia Commons tartalmazFred Zinnemann témájú médiaállományokat. | |
Fred Zinnemann (Rzeszów,1907.április 29. –London,1997.március 14.) négyszeresOscar-díjasamerikai filmrendező, aki számtalan kategóriában letette a névjegyét. Rendezett többek között thrillert, westernt, film noirt vagy színműből adaptált drámát.
1907.április 29-én születettRzeszówban. Zenész szeretett volna lenni, de jogot tanult. ABécsi Egyetemen kezdett a figyelme a filmek felé fordulni, és lett később operatőr.Németországban számos más fiatal kezdővel dolgozott együtt,Billy Wilderrel ésRobert Siodmakkal is, mielőtt azEgyesült Államokba ment volna filmművészetet tanulni.
Első játékfilmjére –Redes (1936) – a realista hangvétel volt jellemző. A produkció, melyetMexikóban forgatták főleg amatőr színészekkel és a helyi lakosok asszisztálásával, az egyik legkorábbi példája a realista narratív filmeknek. Tény, hogy az1930-as évek elején együtt dolgozott a dokumentaristaRobert Flahertyvel, amit úgy foglalt össze, hogy „a legfontosabb esemény a szakmai pályafutásomban”.
Egyik legkorábbihollywoodi megbízatását aNyugaton a helyzet változatlanban kapta statisztaként, de később elbocsátották a produkciótól, mert visszabeszéltLewis Milestone rendezőnek. Miután némi sikerre tett szert rövidfilmekkel, két B kategóriás misztikus filmet készített (Eyes in the Night,Kid Glove Killer), majd1944-ben jött az áttöréseA hetedik kereszttel,Spencer Tracy főszereplésével. AHarmadik Birodalomban játszódó történetAnna Seghers azonos című regényén alapul. A produkció, hogy realisztikusabb legyen, kisebb szerepekbennémet politikai menekült színészek is láthatóak voltak.
Amásodik világháború befejezésével jutott Zinnemann tudomására, hogy szüleit elvesztette aholokausztban. AMetro-Goldwyn-Mayerrel kötött szerződésével szintén elégedetlen volt, mert a stúdió nem engedte a kívánt filmeket megrendezni,helyettük olyan produkciókkal bízták meg, amelyek iránt nem sok érdeklődést tanúsított. Igaz, aMontgomery Clift főszereplésével készültThe Search(1948) című háborús drámáértOscar-díjra jelölték „legjobb rendező” kategóriában, ez biztosította helyét Hollywood meghatározó rendezői között. Ezt azErőszakos cselekedet címűfilm noir követte , melybenVan Heflin,Robert Ryan,Janet Leigh ésMary Astor voltak láthatók. A film készítéséről Zinnemann elárulta, hogy„nyugodt voltam, tudván, hogy pontosan mit akarok, és pontosan hogyan valósíthatom meg.”
A kritikusok jól fogadták aFérfiak című munkáját, amelyben a szárnyait próbálgatóMarlon Brando háborús veteránt alakított. A produkció számos jelenetét egykaliforniai kórházban vették fel, ahol a betegeket alkalmazták statisztaként. AFérfiak volt egyben Marlon Brando első filmszerepe is.
Valószínűleg legismertebb munkája az1950-es évekből aDélidő. AGary Cooper főszereplésével készült westernallegorikus politikai kommentárja aMcCarthy-érának, valamint több helyen megtörte awestern műfaj sablonos szabályait. A következő évben készítette el aMost és mindörökké című háborús drámát. A rendezőnek keményen meg kellett harcolniaHarry Cohn producerrel, hogyMontgomery Cliftre osszákPrewitt szerepét, habár a legnépszerűtlenebb időszakában lévőFrank Sinatra Zinnemann akarata ellenére került a produkcióba. A film végül nyolcOscar-díjat nyert, köztük a legjobb rendezés díját.
1955-benmusicalt készítettOklahoma címmel, melyben a fiatalShirley Jones debütált. Az évtizedetEgy apáca története (1959) című filmmel zártaAudrey Hepburnnel.
ACsavargók (1960) című filmjét – azausztrál vadonban játszódó történetbenRobert Mitchum ésDeborah Kerr alakít egy házaspárt – öt kategóriában is jelölték az Oscar-díjon: legjobb film, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv, legjobb női főszereplő és legjobb női mellékszereplő, de nem sikerült nyernie egyiben sem. Aspanyol polgárháború után játszódóBehold a Pale Horse című filmje kritikai és anyagi szempontból is megbukott. Később Zinnemann elismerte, hogy a film „nem igazán állt össze.”
1966-ban viszont a szerencse mellészegődött azEgy ember az örökkévalóságnakkal. AMorus Tamás életéről szóló filmbenPaul Scofield játszotta a főszerepet. A produkció hat Oscar-díjat nyert, és Zinnemannt is hozzájuttatta második legjobb rendezésért járó díjához.
Ezt követően az MGM azzal bízta meg, hogy készítsen filmetAndré Malraux francia íróEmberi tényező című regényéből, de a forgatás1969-ben megszakadt. A stúdió Zinnemannt tette felelőssé legalább egymillió dollár elköltéséért, amely része volt annak a három és fél millió dollárnak, melyet az előkészítő munkálatok emésztettek fel. Zinnemann válaszként beperelte az MGM-et, és hét évnek kellett eltelnie, hogy ismét kamera mögé álljon.
AzEmberi tényező leállítása Zinnemann szerint„egy korszak vége és egy új kezdete volt, amikor ügyvédek és könyvelők kerültek a stúdiók élére a filmszakmabeliek helyére, és amikor egy kézfogás már nem ért semmit.” AUniversal Pictures lehetőséget adott neki, hogyFrederick Forsyth bestsellerjéből elkészítseA Sakál napját. Athriller főszerepét játszóEdward Fox egyangol bérgyilkost alakított, aki azt a megbízást kapta, hogy ölje megCharles de Gaulle francia elnököt. Zinnemannt kifejezetten érdekelte egy olyan film elkészítése, amelynek a végét már a közönség előre sejthette (a Sakál küldetése elbukik). A produkció zajos sikert aratott.
A Sakál napját aLillian HellmanPentimento című könyvén alapulóJúlia (1977) követteJane Fondával ésVanessa Redgrave-vel. A filmet 11 Oscarra jelölték, melyből hármat kapott meg. Az átadóünnepségen hangzott el a szintén díjnyertes Vanessa Redgrave „cionista huligánoknak” címzett, többeket megbotránkoztató beszéde.
Utolsó filmjét1982-ben forgattaSvájcbanEgy nyár öt napja címmel. A történet egySean Connery ésBetsy Brantley alakította házaspárról szól akik a '30-as években azAlpokba utaznak vakációzni, ahol egy fiatal hegymászóoktató (Lambert Wilson) erősen megbolygatja kapcsolatukat. A produkció kritikai és kereskedelmi szempontból is csalódást hozott, habár évekkel később számos kritikus azon a meggyőződésen volt, hogy a film valójában alulértékelt.
Zinnemann erősen ellene volt annak a meggyőződésnek, hogyHollywoodban a korosztály alapján ítéljék meg az embert. Egy történet szerint – bár ennek forrása megkérdőjelezhető – Zinnemannak az1980-as évek során találkozója volt egy fiatal producerrel, megrökönyödésére a producer nem tudta, ki ő, annak ellenére, hogy négy Oscar-díja volt, és számos filmsikert rendezett. Amikor a fiatal producer tapasztalatlanul megkérdezte Zinnemannt, hogy eddig mit csinált pályafutása során, a rendező állítólag elegánsan úgy felelt vissza, hogy „persze, először te mondd, mit.” Erre a történetre többször hivatkoznak vissza Hollywoodban, amikor veterán filmesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy mások nem ismerik munkáikat.
Zinnemann 90. születésnapja előtt másfél hónappal hunyt elszívinfarktusban,Londonban. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható aHollywood Walk of Fame-en.
Zinnemann összes munkáinak főszereplői magányos, elveikben elszigetelt emberek gyakran tragikus eseményekkel körülvéve. Filmjeiben aprólékosan dolgozott ki minden részletet, elképesztően jó érzéke volt a szereplőválogatáshoz, és nagy hangsúlyt fektetett karakterei erkölcsi dilemmáira.
| Év | Magyar cím | Eredeti cím | Feladatkör | Megjegyzések | |
|---|---|---|---|---|---|
| Rendező | Producer | ||||
| 1930 | Emberek vasárnap | Menschen am Sonntag | Részlegesen | Nem | nincs feltüntetve |
| 1936 | Redes | Igen | Nem | forgatókönyvíró | |
| 1942 | Kid Glove Killer | Igen | Nem | ||
| Eyes in the Night | Igen | Nem | |||
| 1944 | A hetedik kereszt | The Seventh Cross | Igen | Nem | |
| 1945 | Az óra | The Clock | Részlegesen | Nem | nincs feltüntetve |
| 1946 | Little Mister Jim | Igen | Nem | ||
| 1947 | My Brother Talks to Horses | Igen | Nem | ||
| 1948 | The Search | Igen | Nem | ||
| 1949 | Erőszakos cselekedet | Act of Violence | Igen | Nem | |
| 1950 | Férfiak | The Men | Igen | Nem | Férfisors címen is ismert |
| 1952 | Délidő | High Noon | Igen | Nem | |
| The Member of the Wedding | Igen | Nem | |||
| 1953 | Most és mindörökké | From Here to Eternity | Igen | Nem | |
| 1955 | Oklahoma! | Oklahoma | Igen | Nem | |
| 1957 | A Hatful of Rain | Igen | Nem | ||
| 1958 | Az öreg halász és a tenger | The Old Man and the Sea | Részlegesen | Nem | nincs feltüntetve |
| 1959 | Egy apáca története | The Nun’s Story | Igen | Részlegesen | nincs feltüntetve |
| 1960 | Csavargók | The Sundowners | Igen | Nem | |
| 1964 | Behold a Pale Horse | Igen | Részlegesen | nincs feltüntetve | |
| 1966 | Egy ember az örökkévalóságnak | A Man for All Seasons | Igen | Igen | |
| 1973 | A Sakál napja | The Day of the Jackal | Igen | Nem | |
| 1977 | Júlia | Julia | Igen | Nem | |
| 1982 | Egy nyár öt napja | Five Days One Summer | Igen | Igen | |
