Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Franz Halder | |
 | |
| Franz Halder tábornok 1938-ban | |
| Született | 1884.június 30.[1][2][3][4][5] Würzburg,Németország |
| Meghalt | 1972.április 2.(87 évesen)[1][2][3][4][5] Aschau im Chiemgau,Németország |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége | .svg) Német |
| Fegyvernem | Tüzérség |
| Szolgálati ideje | 1902. – 1945. |
| Rendfokozata | Vezérezredes |
| Csatái | Első világháború Második világháború |
| Kitüntetései | AVaskereszt Lovagkeresztje tölgyfalombokkal és kardokkal |
 | |
| Franz Halder aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazFranz Halder témájú médiaállományokat. | |
Franz Halder (Würzburg,1884.június 30. –Aschau im Chiemgau,1972.április 2.) német katonatiszt, anémet szárazföldi hadsereg(Heer) vezérkarának(Oberkommando des Heeres) főnöke 1938 és 1942 között. Ezt követőenHitlerrel való nézeteltérései miatt elbocsátották, 1944-ben a Hitler ellen elkövetett merénylet után letartóztatták.
Würzburgban született 1884-ben, apja Maximilian Halder tábornok, anyja Matilda Steinheil. Felmenői már 300 éve a bajor hadseregben szolgáltak.
1902.július 14-én belépett aambergi 3. bajor királyi tábori tüzérezredbe, amelynek parancsnoka abban az időben apja volt.Münchenben végezte a hadiakadémiát, 1904-ben végzett és előléptették hadnaggyá. 1906-1907 között tüzérségi akadémiát, 1911 és 1914 között pedig a vezérkari akadémiát végezte el, utóbbit évfolyamelsőként.
1907-ben feleségül vette Gertrud Erlt, aki szintén katonacsaládból származott. A házaspárnak három lánya született.
.jpg)
Az első világháború kezdetén Halder tüzérségi tisztként a 3. bajor hadtest főhadiszállásán teljesített szolgálatot. 1915. január 15-én kinevezték a 6. bajor hadtest vezérkari főnökévé, majd augusztus 9-én előléptették századossá és áthelyezték a 6. német hadsereg vezérkarához (a hadsereg parancsnoka abban az időbenRupprecht bajor koronaherceg volt). 1917 során a 2. hadsereg vezérkarában szolgált, mielőtt áthelyezték a 4. hadsereghez.
A háború alatt számos kitüntetést kapott személyes bátorságáért: 1914. szeptember 14-én[6] megkapta aVaskereszt másodosztályú fokozatát, 1914 december 15-én a bajor katonai érdemrend 4. fokozatát,[6] 1915. december 22-én a Vaskereszt első osztályú fokozatát,[6] 1917-ben a szász Albert-rend első osztályú lovagkeresztjét,[6] 1918-ban az osztrák katonai érdemrend III. fokozatát, illetve a Hohenzollernek házi rendjének lovagkeresztjét.[6]
A világháború befejezése után Halder aweimari köztársaság védelmi minisztériumában szolgált, mint a taktikai kiképzésért felelős tiszt. 1922-ben őrnaggyá, 1931-ben ezredessé léptették elő.
Az 1933-as náci hatalomátvételtől Halder megpróbálta távol tartani magát. 1934-ben előléptették vezérőrnaggyá.[6] 1935. október 15-én a müncheni 7. lövészhadosztály parancsnokává. Ebben az időszakban számos támadás érte a náci párttagok részéről. 1936. augusztus 2-án altábornaggyá léptették elő.[6]
Hitlerrel a hadsereg egyik nagyobb gyakorlatán ismerkedett meg személyesen. 1938 februárjában kinevezték a tüzércsapatok főparancsnokává. Ugyanezen év augusztusában lemondott tisztségérőlLudwig Beck tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, aki élesen ellenezte Hitler háborús terveit (mivel azokat korainak találta). Hitler ekkor szeptember 1-től Haldert nevezte ki a vezérkari főnöki posztra.[6]
A szárazföldi haderő vezérkarának parancsnokaként Halder részt vett a világháború első éveiben lefolytatott német hadjáratok (Fall Weiss,Unternehmen Weserübung,Westfeldzug,Fall Barbarossa terveinek kidolgozásában és végrehajtásában. A lengyel hadjárat sikeres befejezése miatt Hitler 1939. október 27-én a Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntette ki.[7]
A lengyel hadjárat befejezése után nem sokkal Hitler utasítást adott aFranciaország elleni hadjárat(Westfeldzug) terveinek kidolgozására. A Halder irányítása alatt kidolgozott tervek a szövetséges erők elleni frontális támadást vázoltak felBelgiumon keresztül. A terv kevés sikerrel és jelentős veszteségekkel, rossz esetben a német hadsereg pusztulásával kecsegtetett, ezért a hadsereg vezérkara Hitler ellen fordult. Állítólag egy összeesküvés is készült Hitler ellen, amely szerint a hadsereg főparancsnoka,Walther von Brauchitsch tábornok parancsot adott volna Hitler letartóztatására, amikor utóbbi kiadja a parancsot a Franciaország elleni támadásra. A tervet későbbErich von Manstein elképzelései alapján módosították és nagyarányú páncélos támadásokkal tervezték áttörni a francia védelmi vonalakat Sedan térségében. A terv sikerrel járt, a május 10-én meginduló német támadás május végére a francia és brit haderő katasztrofális vereségét hozta. A hadjárat befejezése után Haldert előléptették vezérezredessé.
Mint azt naplójában lejegyezte, a hadsereg vezérkara 1940. június 25-én már megkezdte egy, aSzovjetunió elleni támadás terveinek kidolgozását, hogy„kikényszerítsék Németország vezető szerepének elismerését Európában”. Az„Otto” fedőnevű tervek alapján kezdték megKelet-Európában a közúti és vasúti hálózat fejlesztését, hogy lehetővé tegyék a hadjárathoz szükséges személyi állomány és haditechnikai eszközök felvonulását.[8] Július 21-én már Hitler is azt kérte a vezérkartól, hogy „aktívan kezeljék az orosz problémát”[9] és „tegyenek mentális előkészületeket”.[10] A tervezés során Halder azzal számolt, hogy 80-100 német hadosztály egy 4-6 hetes villámháborúban vereséget mér aVörös Hadseregre és német ellenőrzés alá vonja aBaltikumot,Ukrajnát és északon aFinnországgal határos területeket. December 5-én Halder megmutatta a tervek első változatát Hitlernek, aki utasította a munka folytatására.[11] Halder naplójában feljegyezte:„Otto: a tervünk alapelveivel megegyező előkészületek teljes gőzzel”.[12] Hitler1940.december 18-án kiadta 21. számú hadműveleti utasítását aWehrmacht legfelsőbb parancsnoksága számára aFall Barbarossa fedőnevű hadművelet megtervezésére és a vonatkozó előkészületek végrehajtására.
1941 decemberébenHitler leváltottavon Brauchitsch tábornokot a hadsereg éléről és saját maga vette át a posztot. Haldernek nem tetszett, de mégis megtartotta posztját, mivel véleménye szerint itt tudta legjobban befolyásolni a háború menetét.[13]
1942 nyarán Halder számos alkalommal közölte Hitlerrel, hogy alábecsüli a Vörös Hadsereg erejét, Hitler mindvégig azon a véleményen volt, hogy az oroszokat megtörték. Halder emellett azt is ellenezte, hogyErich von Manstein 11. hadseregét aleningrádi ostromba irányítsák át, illetve a kaukázusi térség ellen készülő német támadást elhibázottnak tartotta. 1942. szeptember 29-én Hitler menesztette a vezérkar éléről, mivel Halder egyre gyakrabban adott hangot nézetbeli különbségeinek és Hitler szerint elveszítette a háború folytatásához szükséges agresszív mentalitást. Haldert tartalékos állományba helyezték és már nem is kapott aktív katonai megbízatást a háború végéig.
Az 1944. július 20-án Hitler ellen elkövetett sikertelen merényletkísérlet után azSS szisztematikus kínzással próbálta felderíteni az összeesküvőket. Ekkor derült fény arra, hogy 1938-ban Halder már részt vett egy Hitler-elleneskonspirációban. Haldert feleségével és legidősebb lányával letartóztatták és aflossenbürgi internálótáborban tartották fogva. 1945. január 31-én hivatalosan is elbocsátották a hadseregtől. A háború vége előtt nem sokkal adachaui koncentrációs táborba szállították át, majd más magas rangú foglyokkal együtt az SSDél-Tirolba hurcolta. Haidert és feleségét 1945. május 4-én a Wehrmacht katonái szabadították ki az SS-őrök fogságából,[14] majd pedig átadták az amerikai hatóságoknak. A következő két évet hadifogolytáborban töltötte.
Ez a szócikk részben vagy egészben aFranz Halder című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.png)
