Apja, Nicolas Boucher szintén festő volt. Tanulmányait1720-ban kezdte megFrançois Lemoyne-nál, a kor neves rokokó festőjénél, majd mindössze három hónap múlva Jean Cars-nál folytatta. Nagy hatással volt ráTiziano,Veronese ésTintoretto munkássága.1723-ban elnyerte a királyi festészeti és szobrászati akadémia első díját, a Római Nagydíjat. Ez az1663-banXIV. Lajos által alapított díj, amelyet egy versenyen lehetett elnyerni, királyi ösztöndíjjal és négyévesrómai tanulmányi lehetőséggel járt. Azok a művészek azonban, akik nem arattak győzelmet a pályázaton, semmiféle térítésben nem részesültek munkájukért. Boucher csak négy évvel a díj elnyerése után kezdte meg római útját.
1724 és1726 közöttWatteau festményeiről 120 darab metszetett készített el, így tanulmányozva példaképe technikáját.[1]Római útja alattGiovanni Domenico Tiepolo,Luca Giordano,Sebastiano Ricci ésGiovanni Benedetto Castiglione munkássága hatott rá. Rómából visszatérve,1731-től felgyorsult karrierje.1733-ban megnősült, felesége Marie Joanne Busseau ekkor csak 17 éves volt.[1]1734-ben nagy feltűnést keltettRinaldo és Amira című festményével, a képXV. Lajos francia király tetszését is elnyerte, így tagja, később professzora, utóbb rektora lett a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiának.1755-ben elnyerte a királyi gobelin-manufaktúra vezetőjének állásást, végül1765-ben a„Premier Peintre du Roi” (A király első festője) címet.
Műveivel nagy társasági sikereket is aratott.Madame de Pompadour,XV. Lajos francia király szeretője, kor befolyásos alakja megkedveli képeit, és így Boucher rendkívül divatos festővé vált. Igen könnyen és gyorsan dolgozott; szívesen dicsekedett azzal, hogy évente 50.000 frankot is megkeres.
1742-ben az opera számára készített díszlet- és jelmezterveket.1748-tól a Saint Laurent Színháznak dolgozott. Az 1750-es évektől főleg bibliai témájú képeket rendeltek tőle.
1770-ben műtermében, munka közben halt meg.[2] Halála után neve hamar feledésbe merült, munkássága azonban igen jelentős volt, a rokokónak újszerű tartalmat adott.
Korai munkái –Watteau ésRubens nyomán idillikus tájképek és mitológiai témájú festmények voltak. Hamarosan azonban az erotika felé fordult és a hagyományos mitológiai képekből egyre inkább szenvedélyes szerelmi jelenetek lettek.
Mestere volt az életképek műfajának is, mint azt az 1739-es Reggeli című festménye is mutatja. Gyakran ábrázolta saját családját is ilyen képein, sőt gyakran „szabadosabb” festményein is, mint az Odaliszk-képek, felesége volt a modellje. Az Odaliszk sötét hajú változata arra indítottaDiderot-t, hogy kijelentse: Boucher prostituálja a feleségét. Gazdag gyűjtők azonban továbbra is nagyra értékelték Boucher ilyen irányú munkásságát is. Egyik leghíresebb képe ebből a műfajból a 15 éves kurtizán,Marie-Louise O’Murphy ábrázolása.
A festészet mellett színházi kosztümöket és díszleteket is tervezett. Favart (1710-1792) vígoperáinak intrikus világa közel állt festészetéhez is. Tapétatervezőként is hozzájárult az opera és aversailles-i,fontainebleau-i éschoisy-i királyi kastélyok berendezéséhez.
Távoli rokona,Jacques-Louis David neoklasszicista festő Boucher támogatásával indult el művészi pályáján.
Boucher híres mondása volt, hogy a természet „túlságosan zöld és rosszul van megvilágítva” ahhoz, hogy festői téma lehessen. Ennek ellenére sok szép tájkép került ki a keze alól.
François Boucher neve, patrónusáéval, Madame Pompadourral együtt, azonosult a18. századi francia rokokó fogalmával.
François Boucher: Hier et Aujourd'hui, 2003, (Réunion des Musées Nationaux)
Françoise Joulie, Catherine Gendre, Marie-Claire Villard:Esquisses, pastels et dessins de François Boucher dans les collections privées, 2004, (Somogy)
Rózsa Péter.szerk.: Pozdora Zsuzsa:Barangolás a festészet világában. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. (2006).ISBN 9639269379
.jpg)
