Ez a lap egy ellenőrzött változata
Afotogrammetria atávérzékelés tudományága, melynek alkalmazásakor a tárgyakról, illetve a terepről készítettfényképek alapján a képeken végzett mérések és számítások segítségével meghatározza a képeken látható valós tárgyak kiterjedéseit. Alégi fotogrammetriában a fényképeket a valamely légieszközről (pl.repülőgépről,helikopterről,pilóta nélküli repülőgépről) vagyműholdról készítik.
A fotogrammetria a távérzékelt felvételek kvantitatív kiértékelésén alapuló eljárás. A lokális geoinformatikai rendszerekben a távérzékeléssel együtt elsődleges adatgyűjtési szerepet tölthet be. A fotogrammetria szoros kapcsolatban áll araszter ésvektor alapúgeoinformatikával, a képfeldolgozási módszerekkel és a felületmodellezéssel.
A fotogrammetriai kiértékelés acentrális projekcióval készített légi ésűrfelvételek közötti perspektivikus leképezésselsztereoszkópián alapul. A sztereoszkópia lényege, hogy az egyes földfelszíni objektumok a különböző forrásokból készített képeken másképp képeződnek le. A fotogrammetria feladata az eltérő leképeződések (parallaxisok) mérése és ígytérbeli koordináták számítása.
A fotogrammetriát a feldolgozandó képanyag szerint és a kiértékelő eszközök szerint csoportosíthatjuk.
A fotogrammetria szinte egyidős a fényképezéssel. Az alapötlet tulajdonképpen egy balesetnek köszönhető:[1][2]Albrecht Meydenbauer fiatal építészmérnök, aki1858 szeptemberében egyik első munkájaként awetzlari dóm felmérésén dolgozott, munka közben csaknem lezuhant a kereszthajó egyik tornyáról. Ez adta az ötletet neki, hogy a homlokzat közvetlen mérése helyett fényképekkel is lehetne dolgozni. A fotogrammetria elnevezés is tőle származik:1867-ben egy név nélkül jegyzett írásban fordul elő a kifejezésWochenblatt des Architektenvereins zu Berlin című szakújságban. Később egy vita kapcsán az újság közölte, hogy a hozzászólás szerzője Meydenbauer volt.[3]
A technológia nagy gyakorlati és katonai jelentősége miatt gyorsan terjedt, az egyes országok fotogrammetriai szakegyesületei, szakmai szervezetei még a19. század végén, illetve a századfordulón megalakultak. A Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság (ISP, mai nevén ISPRS)1910 júliusában alakult megBécsben.A20. században a kiterjedt térképezési munkálatok az analóg fotogrammetria gyors térhódítását hozták, majd a munkafolyamat optimalizálására különféle műszeres megoldásokat dolgoztak ki, így kialakult az analitikus fotogrammetria. A nagy kapacitásúszámítógépek elterjedése és atérinformatikai alkalmazások pedig a digitális fotogrammetria felvirágzását jelentették.
Analóg képek kiértékelése analóg műszerekkel.Az analóg műszerek optikai-mechanikai elemekből felépített eszközök, amelyek alkalmasak a centrális projekció megoldására. A műszerekkel előállítható a mérendő terület kicsinyített modellje, a térmodell. A térmodellen mintegy 5-10 méteres pontossággal lehet mérni. A műszerek jelentős részét ellátták a mérési eredmények digitális rögzítésére alkalmas perifériákkal.
Analóg képek kiértékelése analitikus műszerekkel.Ezen műszerek legkorszerűbb megvalósításai az úgynevezett analitikus plotterek, melyek a képpár kiértékelését, a parallaxisok mérését számítógépes irányítás mellett végzik. A mérés során 3–5 m pontosság érhető el. Az eszközökhöz számos kiegészítő berendezés és szoftver kapcsolódhat.
Digitális képanyag kiértékelése digitális eszközökkel.A digitális képek kiértékelése általában speciális, sztereo látást biztosító hardvereszközökkel, és nagyon sok funkciót automatizáló szoftverekkel történik, melyeket együttdigitális fotogrammetriai munkaállomásnak (angolulDigital Photogrammetric Workstation - DPWS) nevezünk. A feldolgozás ennek köszönhetően rendkívül gyors. A mérés pontosságát nagy mértékben a digitális kép felbontása határozza meg.
A fotogrammetria az ún.kollinearitási egyenletre épül, amelynek lényege, hogy a terepi pont, annak képi leképződése és a kamera objektívének egyesített főpontja, a vetítési centrum egy egyenesen helyezkedik el. Az egyenes egyenlete a következő:
továbbá
ahol X0, Y0, Z0 a vetítési centrum térbeli koordinátái, rij a forgatási mátrix elemei, c a kameraállandó, ξ, η a mért képkoordináták, végül X, Y, Z a terepi pont koordinátái.
A forgatási mátrix ω, φ, κ sorrend szerint a következő:
A forgatási mátrix más forgatási sorrendben is felírható.A leképezés hibái a fenti egyenlet kiegészítéseként figyelembe vehetők.
Alapszámítások:
