Afoszfor (nyelvújításkori magyar nevénvilany) egynemfémes, szilárd kémiai elem. Arendszáma 15,vegyjeleP. Neve görög eredetű, jelentése „fényhozó”. Az ún. biogén elemek közé tartozik, részt vesz fontos szerves molekulák, például aDNS,RNS felépítésében.
Az elemet előszörHennig Brand alkimista állította elő 1669-ben úgy, hogy először napokig vizeletet rothasztott, főzéssel besűrítette, majd a lombikban maradt anyagot vörösizzásig hevítve ledesztillálta, és a keletkező gőzöket víz alatt kondenzáltatta. A keletkező viaszszerű anyag levegőre kerülve sötétben is világított, láng nélkül. A világító anyagot „hideg tűz”-nek nevezte el. A foszfor szó a görög φως (phos = fény) és φορος (phoros = hordozó) szóból származik. A foszfor egyedülálló az elemek között azzal, hogy először fedezték fel állati/emberi testnedvben, majd utána a növény- és az ásványvilágban, valamint az első elem, melynek ismerjük felfedezőjét.
fehérfoszfor (sárgafoszfor): viasz keménységű, késsel vágható, erősen mérgező anyag, szobahőmérsékleten is hevesen oxidálódik, öngyúlékony. Víz alatt kell tartani, oxigéntől elzárva. Zsírokban, olajokban jól oldódik, ezért nem tanácsos szabad kézzel hozzányúlni, mivel a bőrön zsír található. Lenyelve már 0,05 g[3] is halálos belőle. Tetraéderes P4 molekulákból épül fel, amelyek köbös (α-foszfor) vagy hexagonális (β-foszfor)molekularácsot alkotnak. Át tud alakulni vörösfoszforrá.
vörösfoszfor: sötétvörös színű amorf por, nem oldódik semmiben, így nem is mérgező. Levegőn eltartható, csak magasabb hőmérsékleten gyullad meg.
feketefoszfor: sötétszürke, fémesen csillogó, a hőt és a villamosságot jól vezeti, több módosulata van (három kristályos és egy amorf). A foszfor termodinamikailag legstabilabb módosulata.
A három foszfor kémiailag azonos módon viselkedik. A foszfor égésekorfoszfor-pentoxid keletkezik, amely kiváló vízmegkötő anyag, bőrre kerülve égési sebet okoz.
A foszfor-pentoxidvízzel való reakciójának egyenlete:
Ekkorfoszforsav keletkezik. A foszforsav nem mérgező, üdítően savanyú ízű anyag, ezért ízesítésre használják (pl.:kóla). A foszforsav sói afoszfátok, savmaradékionja a foszfátion.
A természetben a foszfor legnagyobb részeapatitokban és amorf foszfátkőzet-telepeken található. Bár a kitermelés igen nagy (évi 151 millió tonna foszforkőzet,[4] ami 20 millió tonna tiszta foszfornak felel meg), a becslések szerint a jelenlegi felhasználás mellett a telepeken található foszfor több évszázadra elegendő.
Az emberi szervezetben nagy mennyiségben található (700-800 g/felnőtt). Szükséges a csontok, fogak felépüléséhez, az idegrendszer működéséhez, a fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcseréhez, a fehérjeszintézishez és az enzimek működéséhez.
A foszfor minden növény és állat számára létfontosságú. A legtöbb bányászott foszfortműtrágyázásra használják, mert a műveletlen termőföldben kis mennyiségben, oldhatatlan sók formájában van jelen, és ez a növények számára feldolgozhatatlan.Növényvédő szerekben is felhasználják.
Azélelmiszeripar nagyon sok foszfort használ fel, főleg savanyítóanyagként,foszforsav formájában.
Irinyi János a fehérfoszfort a mai biztonsági gyufa elődjéhez használta. A mai biztonságigyufa dobozának dörzsfelületéhez már a jóval biztonságosabb vörösfoszfort alkalmazzák.
A foszfor az antimon, bizmut és a nemesgázok kivételével minden elemmel képezbiner (két különböző atomból álló) vegyületet. A bizmut, higany és ólom kivételével a többi fémmel közvetlenül is egyesül. Fémmel alkotott biner vegyületei afoszfidok, hidrogénnel alkotott binerje afoszfin (PH3).
A tetrafoszfor-dekaoxid („foszfor-pentoxid”) molekulájának modellje
A foszforsav különböző sóit és savanyú sóit az élelmiszer- és mosószeriparban, valamint fogkrémekben használják. Megtalálható a csontokban, fogakbankalcium-foszfát alakjában.
Az élőlények örökítőanyaga, aDNSnukleinsavak foszforsavval alkotottésztere. A foszforsav a „ragasztóanyag” szerepét játssza a hosszú nukleinsav-láncban.
A trifoszforsavadenozinnal alkotott észtere, azATP a szervezet sejtjeinek energiahordozója. Energialeadáskor a difoszforsavadenozin-észterére,ADP-re bomlik le.
A foszfornak oxigénnel vagy kénnel és halogénnel sokféle vegyülete ismert, pl. POCl3, POF2Cl, PSF3.
Az egyszeres P−N-kötést tartalmazó vegyületek afoszfazánok ésciklofoszfazánok, a P=N kettős kötést tartalmazók afoszfazének. Ezek molekulaszerkezetének sok részlete máig ismeretlen és intenzív kutatás tárgya.
A C−P-kötés tartalmazófoszfororganikus vegyületek száma és jelentősége óriási. Két példa:foszkarnet,perzinfotel.
