Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Forster Gyula | |
 | |
| László Fülöp Elek festménye | |
| Született | 1846.december 21.[1] Esztergom |
| Elhunyt | 1932.július 18.(85 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága |  magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Forster János |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Műemlékek Országos Bizottságának elnöke |
| Iskolái |
|
| Írói pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Jellemző műfajok | értekezés, tanulmány |
| Fontosabb művei | A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (1906) |
 AWikimédia Commons tartalmazForster Gyula témájú médiaállományokat. | |
Pusztakéri[3] báróForster Gyula (Esztergom,1846.december 21. –Budapest,1932.július 18.) jogi és művészeti szakíró, azMTA tagja (1899–1904), az MTA Igazgatótanácsának tagja (1904-től), aMűemlékek Országos Bizottságának elnöke.
Forster Jánosprimatialisjószágkormányzónak fia. Agimnáziumba Esztergomban járt, ezután apesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd a doktorátus elnyerése után 1869-től két éven átPárizsban tanult, aCollège de France-on. 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatósághoz joggyakornokká nevezték ki.1872-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-én miniszteri tanácsos lett, erről az állásáról azonban 1887. január 2-án lemondott.1887 és1911 között aMagyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1887. október 24-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd1895-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-banII. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvaitTörökországból hazahozta. 1891-től aMagyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választották. 1904-ben a magyar bárói méltóságot és az örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést elmozdító munkák, egyháztörténeti monográfiák írása továbbá levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet elősegítése céljából.
Felesége szobi Luczenbacher Erzsébet (1854–1943)[4] volt, akitől négy fiúgyermeke származott:[5]