Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Ford Escort (Észak-Amerika). |
| Ford Escort | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás éve | 1967 –2004 |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Hossz | 4136 mm |
| Magasság | 1346 mm |
| Tömeg | 1155 kg |
| Tengelytáv | 2523 mm |
| Teljesítmény | |
| Előző | Ford Anglia (Egyesült Királyság) |
| Következő | Ford Focus Ford Laser (Ausztrálázsia) Ford Meteor (Ausztrália) |
| Kapcsolódó modellek | |
| Ford Orion | |
 AWikimédia Commons tartalmazFord Escort témájú médiaállományokat. | |
AFord Escort egy alsó középkategóriásautó, melyet aFord of Europe gyártott1967 és2004 között. A Ford Escort nevetÉszak-Amerikában is alkalmazták, egy1981 és2003 között gyártott járműre.2014-benKínában ismét visszatért az Escort típusnév: egy a második generációsFord Focuson alapulóautót neveztek el így.
AFord Escort név először az1950-es években jelent meg. AFord Anglia 100EFord Squire nevűkombi változatának alacsony felszereltségű változatát nevezték így.
| Első generáció | |
.jpg) | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás helye | .svg) Halewood,Anglia Saarlouis,Németország Cork,Írország Názáret,Izrael Homebush,Ausztrália Seaview,Új-Zéland Tajpej,Kínai Köztársaság (Ford Lio Ho)[1].svg) Genk,Belgium[2] |
| Gyártás éve | 1967 –1975 |
| Modellvariánsok | Két- és négyajtósszedán Háromajtóskombi Kétajtós kisáruszállító |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4045 mm (szedán) 4084 mm (kombi) |
| Szélesség | 1570 mm |
| Magasság | 1486 mm |
| Tömeg | 767 kg |
| Tengelytáv | 2400 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 0,9literes, soros négyhengeresCrossflow 1,1 literes, soros négyhengeresCrossflow 1,3 literes, soros négyhengeresCrossflow 1,6 literes, soros négyhengeresCrossflow 1,6 literes, soros négyhengeresLotus-Ford Twin Cam 1,6 literes, soros négyhengeresCosworth BDA 1,7 literes, soros négyhengeresCosworth BDB 2,0 literes, soros négyhengeresPinto TL20H |
| Felépítés | Orrmotoros, hátsókerék-meghajtású |
AWikimédia Commons tartalmazElső generáció témájú médiaállományokat. | |
Az első generációs Ford Escortot[3]1967 végén mutatták be azEgyesült Királyságban, míg szélesebb közönség előtt az1968 januáriBrüsszeliAutószalonon mutatkozott be.[4] AFordeurópai részlege a hosszú időn át gyártott, sikeresAnglia leváltására tervezte a modellt. Az Escort gyártása elsőkéntAngliában, ahalewoodi gyárban kezdődött meg,1967 utolsó hónapjaiban, míg azEurópa kontinentális részére szánt balkormányos változatok gyártása1968 szeptemberében indult be,Genkben,Belgiumban.[5] AzEgyesült Királyságban gyártott darabok eleinte némileg eltértek azEurópa többi részén kaphatóktól, például az első futómű hangolása és a kormányáttétel is más volt, továbbá aGenkben készülő Escortok duplahidraulikakörösfékeket kaptak és szélesebb felnik kerültek rájuk.[6]1970-től azEurópa kontinentális részén értékesített modellek gyártása áttevődöttNémetországba, az újsaarlouisi gyárba.
Az EscortEurópa több részén is sikeres modellé vált, de a legkomolyabb sikereket azEgyesült Királyságban érte el, ahol az1960-as évek legsikeresebb modellje, aBMC által gyártottAustin/Morris 1100 egyre inkább elavulttá vált, aFord Cortina pedig méretben és árban is kinőtte a kompakt osztályt, ahová eredetileg szánták.1974 júniusában aFord bejelentette a kétmilliomodik Escort elkészülését. Ezt a mérföldkövet korábban egyetlenEgyesült Államokon kívüli Ford modell sem érte el.[7] A kétmillió Escort 60%-át azEgyesült Királyságban gyártották.[7][8]Nyugat-Németországban azautók némileg lassabban készültek, évente körülbelül 150 ezer darab gördült le a gyártósorról. Ez a szám a gyártás utolsó évére 78 604-re csökkent.[9] ASaarlouisban készült modellek nagy részét aBenelux államokba ésOlaszországba exportálták.Nyugat-Németországban nem aratott különösebb sikert az Escort, mivel az országban gyártottOpel Kadetthez képest kényelmetlen volt, az olyan sikeres importmodellekkel szemben pedig műszaki jellemzők terén maradt alul, mint aFiat 128 vagy aRenault 12.[10] A későbbi generációk megítélése ugyan javultNémetországban, de sosem tudták felvenni a versenyt azOpel Kadett-tel és utódjával, azAstrával.
A kocsi a kor hagyományainak megfelelően hátsókerék-meghajtású volt, és négysebességes kézi vagy háromsebességes automatasebességváltóval volt kapható. Előre MacPheerson rugóstagok kerültek, míg hátralaprugók. Az Escort volt az első kis méretűFord, melybefogasléces kormányművet szereltek. Azautó néhány külső meghatározó dizájneleme azamerikai autógyártást idézte, ilyen volt például a kólásüvegre emlékeztető övvonal vagy a kutyacsont alakú hűtőrács. A jellegzetes övvonal a szinténNyugat-Németországban gyártottCortinán is visszaköszönt.
Az Escort elsőként kétajtósszedán karosszériával volt elérhető. A "De Luxe" változat kerek fényszórókat ésgumiborítású padlót rejtett magában, míg a "Super" fantázianevű variánsba szögletesebb fényszórók, szőnyegborítás, szivargyújtó és vízhőfokmérő került.1968 márciusában megjelent a háromajtóskombi változat, ami a gyártó szerint ledöntött hátsó ülésekkel 40%-kal több rakteret biztosított, mint a korábbiAnglia 105E.[11] Akombi ugyanazokkal a felszerelésekkel bírt, mint aszedán, de nagyobb, 190 mmátmérőjű kuplungtárcsával és merevebb hátsórugókkal készült, valamint a legtöbb esetben nagyobbfékdobokat és -tárcsákat is szereltek rá, mint a lépcsős hátúra.[11]1968 áprilisában piacra került a hátsó ablakok nélküli kisáruszállító variáns, majd1969-ben a négyajtósszedán (azAnglia soha nem volt elérhető ilyen karosszériával).
A motortérbe ugyanolyanKent Crossflow típusú keresztöblítésesmotorok kerültek, melynek 1,6 literes változatát a belépő szintűPintóban is alkalmaztákAmerikában. Adízelmotorok ekkoriban ritkák voltak a kis családiautókban és ez alól az Escort sem volt kivétel. A kocsi eleinte csak 1,1 és 1,3literes, soros négyhengeres erőforrásokkal volt kapható. Néhány exportpiacon, példáulOlaszországban ésFranciaországban egy még kisebb, 940 cm³-esmotor is elérhető volt.Olaszországban olyan népszerű volt az aprómotor, hogy azautó második generációjához is megtartották,Franciaországban viszont1972-ben kikerült a kínálatból.[12]
Létezett egy 1300GT nevű változat, melybe az 1,3literes Crossflow (OHV) motor sportosabb hangolású, Weberkarburátorral szerelt változata és spotosabb futómű került. Ebbe olyan plusz műszereket szereltek, mintfordulatszámmérő,akkumulátortöltés-jelző és olajnyomásmérő. Ugyanezt a motort egy Escort Sport nevű modellben is alkalmazták, melynek eleje szintén aFord korabeli sportos modelljeit idézte, de belső felszereltsége közelebb állt a hagyományos változatokhoz. Később bemutattak egy 1300E nevű luxusváltozatot, melyre ugyanazok a szélesített első sárvédők és 13colos kerekek kerültek, mint a Sportra, de gazdagabb felszereltséggel bírt ésfaberakások kerültek a műszerfalára és az ajtókárpitjára is.
A Gruppe 2 nemzetköziraliversenyekhez és egyéb versenycélokra kifejlesztett Escort Twin Cam változat létrehozásában aLotus is közreműködött.[13] A kocsi 1557 cm³-es erőforrása aLotus Elan duplavezérműtengelyes, eredetileg 1498 cm³-es, nem keresztöblítésesmotorjára épült. A Twin Camhalewoodi gyártása befejeződött, miután megjelentek aCosworth motoros RS1600-asok (az RS a Rallye Sport rövidítése). A leghíresebb Twin Cam egy 16 szelepes, 200lóerős motorral szerelt darab lett, mely az Alan Mann Racing csapat színeiben1968-ban és1969-ben is elindult a British Sallon Car Championship nevű bajnokságban, könnyedén megnyerve az1968-as kiírást.
Az első generációs Escortból készültrali változatok a világ valaha volt legsikeresebb raliautói közé tartoznak. AFord gyári csapata az1960-as évek vége és az1970-es évek eleje között szinte verhetetlen volt. Ebben az időszakban az Escort legnagyobb sikeres az1970-esLondon–Mexikó Világkupa megnyerése volt. A verseny során afinn legenda,Hannu Mikkola vezette azautót és asvédGunnar Palm ült mellette navigátorként. Ez a siker ihlette az 1598 cm³-es, keresztöblítéses motoros Escort Mexico változat létrejöttét. Ezt1970 novemberében mutatták be és összesen 10 352 darab készült belőle.[14]
Az RS1600-ba egy 1601 cm³-esCosworth BDAmotor került, mely egy Crossflow (keresztöblítéses) blokkra épült, és 16 szelepesCosworth hengerfej került rá. A BDA a Belt Drive A Series (szíjas hajtás, A-sorozat) kifejezés rövidítése volt. A Mexico és a BDA is aFord különleges járművekre specializálódott Advanced Vehicle Operations (AVO) üzemében készült, Dél-Essexben. Ezeknek a modelleknek nem csak nagyobb teljesítményű motorjuk és sportosabb futóművük volt, de karosszériájuk ponthegesztés helyet varrathegesztéssel készült, ezzel erősebbé téve őket, jobban megfelelve a versenykörülményeknek.
1972-ben megjelent egy 1701 cm³-esCosworth BDB nevű változat, majd később bemutatták az injektorral szerelt BDC motort is. A "heves" viselkedésű RS1600 alternatívájaként aztán megjelent az RS2000 variáns is, melybe egy 2,0literesPinto motor (OHC) került. Ez szintén elért néhány jelentős sikert araliversenyzés világában, és egyúttal előrevetítette aferde hátúak későbbi sikerét is, mint megfizethető, ugyanakkor gyakran nagy teljesítményű személyautók. Az RS1600 és a Mexico mellett ez is az AVO üzemben készült.
Új-Zélandon aseaview-i gyárban 1,1 és 1,3literes változatok készültek, Deluxe (1,1) és Super (1,3) néven, kétajtósszedán és kisáruszállító karosszériával. A négyajtósszedán1970-ben lett a kínálat része. Az1972-esEgyesült Királyságbeli modellfrissítés után megújult azúj-zélandi Escortok felszereltségi szintje. Megjelent az 1.3XL (GT műszeregységgel), aminek a helyét később átvette az alacsonyabb L felszereltség. Ezt követően a gyártás végéig csak alap és L felszereltségi csomaggal készítették a modelleket.1973 és1974 között néhány 1,6literes Mexico is érkezett az országba, miután a kormány engedélyezte az importot a túl kevés újautó miatt. Ezekből főlegkombi karosszériás változatok érkeztekÚj-Zélandra.
Az első generációs Ford Escortot1970 és1975 között gyártotta aFord Australia, kétajtósszedánként és háromajtós kisáruszállítóként.[15] Az 1,1 és 1,3 literesmotorok mellett az 1558 cm³-es duplavezérműtengelyes is elérhető volt.[15] Az utóbbi erőforrással szerelt modelleket1971 végén Escort Twin Camről átnevezték Escort GT 1600-ra. 67 146 Escort készült elAusztráliában, ahol 85%-ban helyi alkatrészeket használtak fel a gyártáshoz.[16]
AzizraeliNázáretben az első generációs Escortok összeszerelését azAutomotive Industries végezte, az Israeli Automotive Corppal együttműködve. AzEgyesült Királyságból érkező egységcsomagok összeállítása1968-ban kezdődött meg, az utolsó darab1975.november 14-én készült el, világoszöld fényezéssel, kétajtósszedán karosszériával és 1,1 literes motorral. Összesen 14 905 darab első generációs Escortot szereltek összeIzraelben.
Az Escort első generációját azEgyesült Királyságból importáltaJapánba a Kinetsu Motors, csakúgy, mint aCortinát és aCaprit. A kocsi kizárólag 1,3 literesmotorral, négyajtósszedán karosszériával és GT felszereltségi csomaggal volt kapható az országban. Az értékesítés során az előnyére vált, hogy a karosszéria méretei és amotor lökettérfogata alapján kedvező adózási feltételek vonatkoztak rá. Ez volt az Escort egyetlen generációja, ami megvásárolható voltJapánban.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
| Második generáció | |
.jpg) | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás helye | Halewood,AngliaSaarlouis,NémetországCork,ÍrországHomebush,AusztráliaWiri,Új-Zéland Amszterdam,Hollandia (1975–1978) Silverton,Pretoria,Dél-afrikai Köztársaság |
| Gyártás éve | 1974 –1981 |
| Modellvariánsok | Két- és négyajtósszedán Háromajtóskombi Kétajtós kisáruszállító |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 3975 mm (szedán) 4140 mm (kombi)[17] |
| Szélesség | 1570 mm |
| Magasság | 1414 mm |
| Tömeg | 880 kg |
| Tengelytáv | 2400 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 0,9literes, soros négyhengeresCrossflow (csakOlaszországban) 1,1 literes, soros négyhengeresCrossflow 1,3 literes, soros négyhengeresCrossflow 1,6 literes, soros négyhengeresCrossflow 1,6 literes, soros négyhengeresPinto TL 16G 1,8 literes, soros négyhengeresCosworth BDE 2,0 literes, soros négyhengeresPinto TL20H 2,0 literes, soros négyhengeresCosworth BDG |
| Felépítés | Orrmotoros, hátsókerék-meghajtású |
AWikimédia Commons tartalmazMásodik generáció témájú médiaállományokat. | |
A második generációs Ford Escort gyártása1974.december 2-án kezdődött meg, az elkészültautókat pedig1975 januárjától lehetett megvásárolni.[3] Az első és második generáció gyártása hat hónapig párhuzamosan folyt. Amíg az első Escortot kizárólag aFordnagy-britanniai részlege tervezte, a második generáción a britek már anyugatnémetekkel közösen dolgoztak. A "Brenda" gyári kódnév alatt futó kocsi ugyanazokra a műszaki alapokra épült, mint elődje, de a karosszéria alá megújult tartószerkezet került.
A 940 cm³-esmotorOlaszországban elérhető maradt, mivel ott ez az erőforrás adózási szempontból nagy népszerűségnek örvendett,Európa többi részén azonban kikerült a kínálatból. A hátsó felfüggesztés továbbra islaprugós maradt, annak ellenére, hogy több konkurens, például aHillman Avenger is tekercsrugókra váltott. Az új modellt leginkább belső tárolórekeszek hiánya (kesztyűtartó például csak a magasabb felszereltségű modellekhez járt) és a bajuszkapcsolóra helyezett kürt miatt kritizálták.[18]
Az alap (később Popular) modellek voltak a legszegényesebben felszereltek, a két- és négyajtósszedánként elérhető L és GL változatok igyekeztek kielégíteni az átlagos vásárolók igényeit, a Sport, RS Mexico és RS2000 nevű darabok a nagyobb teljesítményre vágyók számára készültek, a Ghia a luxusfelszereltséget jelentette. Ipari célú felhasználásra kisáruszállító változatok is készültek. Az1975-ös Ghia modellekbe került 1,6literesmotor 84lóerős (63 kW)teljesítmény leadására volt képes, 125 Nm-esnyomaték mellett, azautó súlya pedig 955 kg volt.
Az Escort1978-ban kisebb külső változtatásokon esett át, például az L változat is megkapta azokat a szögletes fényszórókat, melyek korábban csak a GL és a Ghia variánsokon voltak láthatók. Emellett azautók belső felszereltségében is voltak kisebb változások, valamint az első nyomtáv szélesebb lett. AzEgyesült Királyságban1980 augusztusában ért véget a gyártás, de néhány országban1981-ig folytatódott.
Homebush-ban,Ausztráliában1975 márciusa és1980 között szereltek össze két- és négyajtósszedán, valamint háromajtós kisáruszállító karosszériás második generációs Escortokat. A háromajtóskombi nem volt elérhető az országban. Aszedán változatok L, XL (később GL) és Ghia felszereltségi csomagokkal voltak kaphatók, valamint egy Sport csomag is rendelhető volt azautóhoz, mely hasonló kiegészítőkkel járt, mint a többi piacon az 1300 és 1600 Sport nevű modellek. Más országoktól eltérően – valószínűleg akombi hiánya miatt – a kisáruszállító variáns a szokásosnál magasabb felszereltséggel is megvásárolható volt, GL és Sport csomag is kérhető volt hozzá. A "kutyatál" becenevű keréktárcsák és a magas támlájú első ülések kizárólag azausztrál Escortokhoz voltak elérhetők.
A kocsikat eleinte azEurópában megszokott 1,3 és 1,6literes,OHV vezérlésű Crossflow motorokkal szerelték, amikhez négysebességes manuális vagy háromsebességes automatasebességváltó volt választható.1977-ben azausztrál károsanyag-kibocsátási normák miatt az 1,3 literes egység kikerült a motorválasztékból, helyére aFord Cortina 2,0 literesOHCPinto motorja került, mely azEurópában ismert változatnál gyengébb volt, az emissziós szabályokból eredő egyedi hangolása miatt. Felár ellenében ez szinte minden modellhez megrendelhető volt. AFord Australiánál BC kódnév alatt futó Escortok karosszériáját némileg át kellett alakítani, hogy a nagyobb motor beleférjen. A kocsi új üzemanyagtartályt is kapott, melynek betöltőnyílása a hátsórendszámtábla mögött helyezkedett el.
1978-ban aFord Australia bevezette akék oválisFord-embléma használatát az Escort összes változatánál, az hűtőrácson és a csomagtartófedélen. Emellett a fiatalok felé is szeretett volna nyerni, ezért bemutatta a kisáruszállító változat Sundowner nevű variánsát, látványos külső dekorációkkal és kör alakú, domború hátsó oldalablakokkal. Ez 1,6 és 2,0 literesmotorral volt elérhető.1979-ben némileg módosultak a felszereltségi csomagok, és a G és GL felszereltségű modellek is szögletes fényszórókat kaptak, ami korábban csak a Ghia felszereltséghez járt. A fiatalok és a nagy teljesítmény kedvelői számára azausztrálok bemutatták saját változatukat az RS2000-ből, döntött orral. A kocsi két- és négyajtósszedán karosszériával volt megvásárolható, ötféle egyszínű fényezéssel. Bár kinézetük eltért a kínálat többi tagjáétól, a 2,0 literesmotor változtatás nélkül került a motorterébe, és manuális és automatasebességváltóval is szerelték. Összesen 2400 ilyen autó készült.
Bár többféle változatban is elérhető volt, aCortinához hasonlóan az Escort sem tudott jelentős sikereket elérni azausztrál piacon. Ennek fő oka az volt, hogy a vásárlók jobban kedvelték az általuk megszokott hathengeresautókat, míg a négyhengeresek piacán egyre nagyobb népszerűségre tettek szert aJapánból importált járművek. A gyártás1980 végén fejeződött beAusztráliában, 79 142 elkészült darab után.[15] Az Escortot az elsőkerék-meghajtású,Mazda 323/Familián alapulóFord Laser (három- és ötajtósferde hátú) ésFord Meteor (négyajtósszedán) váltotta.
Új-Zélandon1975 elején mutatták be a második generációs Escortot, melyetAucklandben,Wiriben szereltek össze. Azausztrál modellektől eltérően azúj-zélandi darabok abrit változatok specifikációit követték, eltekintve a metrikus műszerektől. Minden karosszériaváltozatot gyártottak az országban, beleértve akombit is, melynek első generációját még azEgyesült Királyságból importálták.
AWiriben gyártottautók 1,1 (alap), 1,3 (L, GL, Sport 1300, kombi és kisáruszállító) és 1,6literes (Ghia, 1600 Sport)motorokkal voltak megvásárolhatók. Az 1,1 literesek voltak a legolcsóbbak, az 1,3 literesek voltak a legnépszerűbbek az átlagos vásárlók körében, míg az 1,6 literes változatokat a sportosabb vezetési élményre vágyók vásárolták. Utóbbi gyártása csak1976-ban kezdődött meg. A legtöbb 1,3 és 1,6 literes modellhez felárért megrendelhető volt egy háromsebességes automatasebességváltó.
Ausztráliától eltérőenÚj-Zélandon népszerű volt az Escort és aCortina is, gyakran a havi eladási statisztikák élén állva. Az 1600 Sport mellé1979-ben megjelent a szintén 1,6 literes motorral rendelkező Ghia változat, illetve az alacsonyabb felszereltségű modellek is megkapták a GL változatok szögletes fényszóróit. Ugyanebben az évben került fel minden Escortra az ovális embléma, illetve a G és GL felszereltségű kocsikra is sportosabb felnik kerültek.1980-ban a Ghia felszereltség mellé alapáron könnyűfémfelnik jártak.
Abrit alkatrészekből összeszerelt második generációs Escortok gyártása1980 második felében fejeződött be. A kereskedők komoly árcsökkentéssel igyekeztek eladni utolsó Escortjaikat, hogy helyüket1981-ben átvehessék aMazda 323-on alapulóFord Laserek, melyekszedán ésferde hátú változatban voltak kaphatók.[19]
Az Escortok összeszerelése1975 augusztusában vette kezdetétIzraelben, ahol a kocsi a legnépszerűbb modellek közé tartozott. A legjobb évét1976-ban produkálta, amikor 8301 darab készült el. A motorkínálatban csak az 1,1 és az 1,3 literes egység volt kapható, az 1,6 literest nem vezették be az országban. A modellek túlnyomó többségét négyajtósszedán karosszériával adták el. A legritkább az 1,1 literes kétajtós szedán volt, ilyenből mindössze 150 darab készült. A gyártás1981 áprilisában, 12 700 darab után fejeződött be, azóta nem szereltek összeFord modelleketIzraelben.
Silvertonban,Dél-Afrikában1975 és1980 között szereltek össze második generációs Ford Escortokat, melyek alkatrészei azEgyesült Királyságban készültek. A kocsik eleinte 1300 L és 1600 GL változatokban készültek, két- és négyajtós karosszériával.[20] A jobb felszereltségű GL-t színre fújt keréktárcsákkal, szögletes fényszórókkal, tolatólámpákkal és oldalsó díszlécekkel szerelték. Az 1,3literes motor 56lóerős (42 kW), az 1,6 literes pedig 70lóerős (52 kW) volt.[18]1979 elején bemutattak egy 1600 Sport nevű variánst, sportosabb kinézettel és váltóáttételezéssel. Ez az 1,6 literes motoros modell jelenleg is népszerű az országban.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_1977_Ford_Escort%2c_Scottish_Vintage_Bus_Museum%2c_16_May_2010.jpg)
Elődjéhez hasonlóan az Escort második generációja is komoly sikereket ért el arali világában. Az első generáció összes versenymodellje megjelent a második generációban is, azzal a különbséggel, hogy a Mexico változat RS emblémát kapott, ésOHV helyett OHC vezérlésű 1,6 literesPinto motort szereltek bele. Megjelent egy Sport nevű modell is, 1,6 literes Crossflow (keresztöblítéses) motorral. Emellett bemutatták az új RS1800-at is, 1790 cm³-es, üzemanyag-befecskendezésesCosworth BDE erőforrással szerelve. Utóbbi kimondottan raliversenyzési célokból készült.
AFord gyári csapatának versenyautói több speciális alkatrészt is tartalmaztak. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb aszilikon-folyadék kenésű középsődifferenciálmű volt, mely automatikus nyomatékvektorálású összkerékhajtást hozott létre (a fix négykerékhajtás helyett). Ennek a tervezési folyamatát Tim Howard, a Ford dagenhami részlegének mérnöke vezette. Alapelve jelenleg is visszaköszön a legtöbb összkerékhajtásúautóban.
Az Escort raliautók jellegzetességei voltak a kiszélesített kerékjáratok és a négy plusz szúrófény az éjszakai szakaszokhoz.1979-ben aCosworth BDE motort lecserélte egy BDG kódú 2,0literes egység,alumínium blokkal, mely 250lóerőt (186 kW) adott le. Emellett megerősített, ötlengőkaros felfüggesztés és egyenes fogazású ötsebességes ZFsebességváltó került azautóba, néhány további kisebb módosítás mellett.
Azautó elődjéhez hasonlóan egyeduralkodóvá vált aWalesi raliban,1975 és1979 között mindenvilágbajnoki szezonban megnyerve azt. Arali-világbajnokság 1979-es szezonjábanBjörn Waldegård az első,Hannu Mikkola a második,Ari Vatanen pedig az ötödik helyen végzett Escort R1800-zal versenyezve. Ebben az évben aFord megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet, melyre ezt követően egészen2006-ig nem volt példa, amikorMarcus Grönholm ésMikko HirvonenFord Focus RS WRC-vel elért sikereinek köszönhetően hódította el a díjat a vállalat.1981-benVatanen ismét világbajnok lett az RS1800-zal, annak ellenére, hogy ebben az évben mutatkozott be a legendássá válóAudi Quattro. AFord sorozatban hatodszor is a dobogón végzett a konstruktőrök versenyében.
A döntöttpoliuretán orr-résszel rendelkező RS2000, mely aCortina 2,0 literesPintomotorját kapta,1975 márciusában debütált azEgyesült Királyságban,[21] majd augusztusbanNémetországban.[22] Gyártása mindkét országban zajlott.[21] A 110lóerősautó végsebessége 177km/h volt és 8,9 másodperc alatt gyorsult fel álló helyzetből 100 km/h-ra.[22] A 2,0literes motor könnyedén beszerelhető volt az első generációs Escortokba is, aSierra ötsebességessebességváltójával, rali- és egyéb sportcélokra.
| Harmadik generáció | |
.jpg) | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás helye | Halewood,AngliaSaarlouis,Németország[23] Almussafes,Spanyolország[24] São Bernardo do Campo,Brazília |
| Gyártás éve | 1980 –1986 |
| Modellvariánsok | Három- és ötajtósferde hátú Három- és ötajtóskombi Kétajtóskabrió Háromajtós kisáruszállító |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| Tervező | Uwe Bahnsen Patrick Le Quément |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 3907 mm (ferde hátú) 4033 mm (kombi) |
| Szélesség | 1640 mm |
| Magasság | 1400 mm |
| Tömeg | 1155 kg |
| Alváz | Ford CE14 |
| Tengelytáv | 2393 mm[25] |
| Teljesítmény | |
| Motor | 1,1literes, soros négyhengeresValencia 1,1 literes, soros négyhengeresCVH 1,3 literes, soros négyhengeresCHT 1,3 literes, soros négyhengeresCVH 1,6 literes, soros négyhengeresCHT 1,6 literes, soros négyhengeresCVH 1,6 literes, soros négyhengeresCVH Turbo 1,6 literes, soros négyhengeresLT (dízel) |
| Felépítés | Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású |
| Váltó | NégysebességesBC4 manuális ÖtsebességesBC5 manuális HáromsebességesATX automata |
| Kapcsolódó modellek | |
| Ford Orion Mk I | |
AWikimédia Commons tartalmazHarmadik generáció témájú médiaállományokat. | |
Az "Erika" gyári kódnév alatt fejlesztett modellt1980 szeptemberében mutatták be, mely aFordeurópai részlegének mindössze a második elsőkerék-meghajtásúautója lett. Eredetileg kódnévhez hasonlóan a modellnév is "Ford Erika" lett volna, de végül a gyár mégis megtartotta az Escort elnevezést. Ennek okáról nincs hivatalos feljegyzés, de egyesek szerint abritek nem voltak hajlandók lemondani a kimondottan sikeres Escort névről, míg mások szerint anémetek vetették el az új modellnév ötletét, mivel úgy gondolták, sokan aWaffen-SS-hez köthetőErika című dalra asszociálnának róla.[26] Azészak-amerikaiEscort ekkor került a piacra, melynek volt néhány közös műszaki vonása azeurópai változattal. Az Escort eladási adatai még tovább növekedtek azEgyesült Királyságban, és1982-re megelőzte az öregedőCortinát, az ország legkelendőbb modelljévé válva.
Míg az Escort második generációja tulajdonképpen csak egy felújított változata volt az elsőnek, addig a harmadikat az alapoktól kezdve teljesen újratervezték. Ennek eredményeképp egy fejlett technológiájúnak és hatékony üzemanyag-felhasználásúnak számító kocsi jött létre, melyet aFord aVolkswagen Golf riválisának szánt. Azautót"Simple is Efficient" (az egyszerűség hatékony) szlogennel népszerűsítették. Az elődökhöz képesti legnagyobb különbség az volt, hogy az új Escort elsőkerék-meghajtású lett, és aszedán helyettferde hátú alapkarosszériát kapott. A gyárnak addig mindössze egy elsőkerék-hajtású modellje volt, az1976-ban debütálóFiesta, és ferde hátúakból is mindössze egy szerepelt korábban a kínálatban, aCrapri.
A harmadik generáció külső kialakítása követte aFord akkori dizájnnyelvezetét, például a zsalusfekete hűtőráccsal és a recés burájú hátsólámpákkal. Érdemes még megemlíteni a csomagtartófedél végének egyedi kialakítását (Aeroback), mely 0,37-ra csökkentette a kocsilégellenállási együtthatóját, mellyel bemutatásakor kategóriavezető volt. Ezt a technológiát később aScorpióban és aSierrában fejlesztette tovább a gyár.
Szintén újdonságnak számítottak a felülvezérelt 1,3 és 1,6literes CVHmotorok. Ezek mellett egy Kent-alapú felülszelepelt, alulvezérelt "Valencia" nevű 1,1literes motor is kapható volt, amit aFiestában is alkalmaztak. Néhány piacon rövid ideig a CVH-ból is kapható volt egy 1,1 literes változat, de ennek gyártását1982-ben leállították. Az új Escortból az elődökből ismertlaprugós hátsó felfüggesztés is kikerült, és mind elöl, mind hátul független felfüggesztéssel szerelték. A kocsit1981-ben megválasztották azÉv Autójának. A szavazáson aFiat Panda végzett a második, azAustin Metro pedig a harmadik helyen.[27]
Bemutatásakor azautó alap (Popular), L, GL, Ghia és XR3 felszereltségi csomagokkal volt kapható.1982 közepétől elérhetővé vált egy új, ötsebességes manuálissebességváltó a teljes kínálathoz, mely az 1,6 literes változatok esetén az alapfelszereltség része volt, az 1,3 literesekhez pedig felárért volt megrendelhető. Számos kiegészítő felszerelés és berendezés volt választható, ilyen volt többek között a dönthető és csúsztatható napfénytető, a központi zár és azelektromos ablakemelő. Az alap és L felszereltségű modelleken kívül minden Escortba került egy ellenőrzőlámpa-rendszer, mely az alacsony üzemanyagszintre,motorolajszintre, hűtőfolyadékszintre, ablakmosófolyadék-szintre, illetve afékbetétek kopására figyelmeztetett. Azészak-amerikai Escortokkal ellentétben azeurópai darabokhoz nem volt rendelhető szervokormány. Az1983-as modellévben az 1,6 literesmotorral szerelt darabokhoz elérhetővé vált a kimondottan az amerikai változathoz kifejlesztett háromsebességes ATX automatasebességváltó.
1983 augusztusában megjelent egy új, 1,6 literesdízelmotor. AzAngliában,Dagenhamben fejlesztett motor az L és GL felszereltségűautókhoz volt elérhető, és a mai viszonyokhoz képest is kedvező üzemanyag-fogyasztási értékeket produkált.Teljesítménye azonban meglehetősen alacsony, mindössze 54lóerős (40 kW) volt, és mindössze 140 km/h-ig gyorsította a kocsit.
AzÉv Autója díj és a kedvező eladási adatok ellenére a szaksajtó eleinte meglehetősen rossz véleménnyel volt az Escort felfüggesztéséről, melyet a pozitív első és a negatív hátsó kerékdőlésszög miatt "ikszlábúnak" is csúfoltak. A harmadik generáció hamar hírhedtté vált kemény és kényelmetlen menettulajdonságairól. A problémát az1984-es modellévre sikerült megoldani, az Escort alapúOrionból származó felfüggesztés-alkatrészekkel, valamint a nagyobbSierrából átvettkormányműfogasléccel.
Az Escortkombi változata eleinte csak háromajtós karosszériával volt kapható, majd1983-ban megjelent az ötajtós változat is. Az elődöktől eltérőenszedán változat nem készült azautóból, ezt az űrt kívánta betölteni a szintén1983-ban bemutatottOrion, mely aferde hátú Escorttal azonos műszaki alapokra épült, de magasabb presztízsű modellnek számított, amit az is jelzett, hogy az 1,1 literesmotor nem volt kapható hozzá. AzOrion egyúttal aCortinát is helyettesítette aFordszedán kínálatában, mivel az1982-ben megszüntetett modell utódjából, aSierrából sem létezett még ekkoriban lépcsős hátú változat.
Szintén1983-ban került piacra akabrió variáns, melynek karosszériáját aKarmann karosszériaépítő vállalat készítette. Ez volt aFordeurópai részlegének elsőkabriója az1960-as évekbeliCorsair óta. Az Escort Cabriolet eleinte XR3i és Ghia felszereltségi csomaggal is kapható volt, de a Ghia változatot később elvetették.
1989 decemberében a harmadik generációs Escort volt a leggyakoribbautó azEgyesült Királyság útjain, az akkori adatok szerint ugyanis csaknem 1,5 millió forgalomban lévő darab volt belőlük az országban.[28]
AFord szerette volna felvenni a versenyt aVolkswagen Golf GTi változatával, ezért bemutatta a sportosXR3-at. A sportosabb hangolású futómű és a sportos külső kiegészítők mellett azautóba eleinte az 1,6 literes CVH motor nagyobbteljesítményű változatát szerelték, duplatorkú Weberkarburátorral.1982 októberében jelent meg az üzemanyag-befecskendezős változat, mely azXR3i nevet kapta. Fél évvel korábban debütált a szintén injektoros, RS1600i nevű limitált példányszámú (8659 db) variáns. AKölnben tervezett RSszámítógép által vezérelt gyújtást és módosított hengerfejet kapott, aminek köszönhetően teljesítménye 115lóerőre (85 kW) nőtt.
1984 októberében elkészült az RS Turbo nevűturbófeltöltős változat, mely 132lóerős (97 kW)teljesítmény leadására volt képes.[29] Az RS Turbo1985 elején került piacra, de sokakban csalódást keltett, mivel bemutatását többször elhalasztották, illetve felépítése miatt is komoly kritikákat kapott.[30] A kocsi első sorozatából mindössze 5000 darab készült, és csak néhányeurópai országban árulták. Az RS 1600i könnyűfémfelnijei kerültek rá,Recaro sportüléseket és részlegesen önzáródifferenciálművet szereltek bele.[30] Egy kivételével mindegyikfehér fényezéssel készült, az egyetlenfekete példányt kimondottanDiana hercegnő számára gyártották.[31] A második sorozat az1986-os facelift után jelent meg.
AFord Escort RS 1700T egy hátsókerék-meghajtású prototípus volt, melyet aFord tervezett1980-ban a B csoportos ralibajnokságban való részvételre. A harmadik generációs Escorton alapuló prototípusokba 1,8 literes,turbófeltöltősCosworth motorok kerültek, melyek csúcsteljesítménye több mint 300lóerő (224 kW) volt.1982-ben egy 2,4 literesHart motoros változat is elkészült. A motor alapjául egyFormula–2-es egység szolgált. A tervezés során fellépő állandó problémák miatt azonban aFord úgy döntött, hogy lemond a harmadik generációs Escort alapján készülő versenyautókról, és teljesen az alapoktól tervez egy új, négykerék-meghajtásúautót, mely képes felvenni a versenyt azAudi Quattróval. Így jött létre a legendássá váltFord RS200.
A háromajtós Escort Van új generációja1981 februárjában jelent meg a piacokon. A késlekedést az okozta, hogy a generációváltáskor a kereskedésekben még számos eladásra váró második generációs Van állt.[32] A duplaszárnyú hátsó ajtókkal szerelt harmadik generációs Escort Van egyik sajátossága volt, hogy az első oldalablakok mögött egy további kisebb ablak kapott helyet, elősegítve a vezető jobb kilátását, mely ezek nélkül meglehetősen korlátozott lett volna.[32] A kisáruszállító változat alapján létrejött egy pickup is,Bantam néven, amitDél-Afrikában gyártottak.[33]
Az Escort gyártása1983 júliusában kezdődött megBrazíliában, ahol 1341 és 1555 cm³-es,Renault-alapú Ford CHTmotorokkal szerelték őket. Ezek közül mindkettő elérhető voltetanol üzemanyagú változatban is, melyek teljesítménye némileg magasabb volt.[34] Abrazil gyártású Escortokat1983 és1986 közöttSvédországba,Norvégiába ésFinnországba is exportálták, ahol aNémetországban gyártott, alacsony árú Escort L modelleket váltották. Ezeknek azautóknak azonban meglehetősen rossz volt a megítélésükSkandináviában, elsősorban arozsdásodásra való hajlam és aRenault-alapú motor nedvesperselyes kialakításából adódó problémák miatt. Emellett abrazil motorokat úgy tervezték, hogy 15-20%-osetanoltartalmúbenzinnel működjenek, így a tisztán benzines üzem is problémákhoz vezetett.[35] Adél-amerikai hőség miatt aBrazíliában gyártott háromajtós Escortok hátsó ablakai kibillenthetők voltak, szemben azeurópai változatokkal. Az LX felszereltségű modellekSvájcban is kaphatók voltak, de kizárólag a nagyobb hengerűrtartalmú motorral.[36]Brazíliában volt egy XR-3 nevű sportváltozat, mely csaketanolos üzemű változatban volt elérhető. A kocsik három- és ötajtósferde hátú karosszériával voltak kaphatók, de később megjelent egy kétajtósszedán is,Ford Verona/Volkswagen Apollo néven. Ez teljesen más volt, mint azEurópában az Escort szedán változataként ismertOrion.
Az új Escort1981 márciusában jelent meg aDél-afrikai Köztársaságban, 1,3 és 1,6 literes motorokkal a kínálatban. Az ottani változatok néhány apró részletben különböztek azEurópában ismert modellektől, a helyi beszerelésű alkatrészekre vonatkozó szabályozások miatt.[37] A sportos XR3 változat is kapható volt az országban, Ford XR3 néven, Escort XR3 helyett.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
| Negyedik generáció | |
.jpg) | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás helye | Halewood,AngliaSaarlouis,Németország[23]Almussafes,Spanyolország[24]São Bernardo do Campo,Brazília General Pacheco,Argentína.svg) Valencia,Venezuela |
| Gyártás éve | 1986 –1992 |
| Modellvariánsok | Három- és ötajtósferde hátú Három- és ötajtóskombi Kétajtóskabrió Háromajtós kisáruszállító |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4022 mm (ferde hátú) 4080 mm (kombi)[38] |
| Szélesség | 1640 mm |
| Magasság | 1385 mm |
| Tömeg | 1155 kg |
| Alváz | Ford Erika |
| Tengelytáv | 2400 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 1,0literes, soros négyhengeresCHT 1,1 literes, soros négyhengeresValencia 1,1 literes, soros négyhengeresHCS 1,3 literes, soros négyhengeresValencia 1,3 literes, soros négyhengeresHCS 1,4 literes, soros négyhengeresCVH 1,6 literes, soros négyhengeresCHT 1,6 literes, soros négyhengeresCVH 1,6 literes, soros négyhengeresCVH Turbo 1,8 literes, soros négyhengeresVW EA827 1,6 literes, soros négyhengeresLT (dízel) 1,8 literes, soros négyhengeresLynx (dízel) |
| Felépítés | Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású |
| Váltó | NégysebességesBC4 manuális ÖtsebességesBC5 manuális Fokozatmentes (CVT)CTX |
| Kapcsolódó modellek | |
| Ford Orion Mk II | |
AWikimédia Commons tartalmazNegyedik generáció témájú médiaállományokat. | |
1986 márciusában mutatták be az Escort negyedik generációját, mely nem tartogatott olyan komoly változtatásokat, mint korábban a harmadik generáció. Az "Erika-86" kódnevűautó könnyedén megkülönböztethető volt elődjétől modernizált orrészéről és a sima felületű hátsólámpáiról. Belül néhány kisebb változtatás mellett a műszerfal is némileg átalakult. Az opcionálisan rendelhető új berendezések közé tartozott egy mechanikusABS (alapfelszereltség az RS Turbo modelleken), az üzemanyag-befecskendezős modellek esetén egy üzemanyagfogyasztás-mérő fedélzetiszámítógép, valamint fűtött első szélvédő. Az alacsony üzemanyagszintre, olajszintre, ablakmosófolyadék-szintre és a kopottfékbetétekre figyelmeztető ellenőrzőlámpa-rendszer azonban egyik felszereltségi csomaghoz sem járt. Légkondicionáló berendezés nem volt rendelhetőEurópában, de azArgentínában ésBrazíliában eladott modellekhez elérhető volt.
Az Escort megújítása már esedékes volt, hiszen a riválisok közül aGeneral Motors már másfél évvel korábban bemutatta azOpel Kadett E-t (azEgyesült Királyságban Vauxhall Astra), aVolkswagen még korábban megjelentette a második generációsGolfot, illetve azAustin Maestro és aPeugeot 309 is a piacokon volt már.
1987-ben megjelent egy új, LX nevű felszereltségi csomag, mely az L és a GL modellek között helyezkedett el. Ugyanebben az évben megújult a kocsi belsőtere, és egy 1,4literes CVH motor is bekerült a kínálata. Emellett a mérnökök igyekeztek orvosolni azokat a felfüggesztéssel kapcsolatos problémákat, melyek miatt a vásárlók nehézkes irányíthatóságra és rossz menetkomfortra panaszkodtak, de nem jártak sikerrel.
1988-ban bemutattak egy nagyobb, 1,8 literesdízelmotort, az 1,1 és 1,3 literes Valencia motorok helyét pedig átvették a velük közös alapokon nyugvó CHS egységek, melyeket eredetileg a harmadik generációsFiestához fejlesztettek. Az XR3i ésOrion Ghia modellekben egyFord által tervezett üzemanyag-befecskendező rendszer váltotta aBosch K-Jetronic injektorokat, míg az 1,4 literes motorral szereltautókbakarburátor helyett központi üzemanyag-befecskendező került.
Az előző változatból ismerős háromsebességes automatasebességváltó sokáig a negyedik generációhoz is kapható volt, majd a gyártás vége felé leváltotta azt egy CTX nevű fokozatmentes váltó, ami néhány évvel azelőtt aFiestában mutatkozott be. Az Escort-alapúOrion hasonló változtatásokon esett át.1989 és1990 között gyártottak egy 1600E nevű luxusfelszereltségű Oriont,bőrülésekkel, üzemanyag-befecskendező rendszerrel, könnyűfémfelnikkel és Ghia felszereltségi csomaggal. Emellett egy alacsony felszereltségű L változat is megjelent.
Azeurópai piacokra szánt Escortok továbbra isAngliában,Halewoodban ésNyugat-Németországban,Saarlouisban készültek. Az eladási adatok folyamatosan kedvezőek voltak, és az1980-as évek második felében avenezuelaiValenciában is elkezdték gyártani a modellt, az eredetileg aFiesta számára létrehozott üzemben. Azeurópai gyártás1990-ben ért véget.
A gyártás befejezése utánDél-Afrikában az Escort helyét átette aLaser és aMeteor.[39] Az Escorton alapulóBantam pickupot továbbra is gyártották, újabb verziót is kiadtak belőle, melyek közül néhány Mazda Rustler néven került a piacra.[33]
Az AutoLatina egyezmény értelmében aBrazíliában gyártott Escortokhoz megrendelhető volt aVolkswagen 1,8 és 2,0 literes motorja, míg néhány Volkswagen modellhez kaphatóak voltak aFord CHT erőforrásai. Emellett 1,0 és 1,6 literes CHT motorok voltak elérhetők az Escorthoz.Brazíliában1992-ig gyártották a negyedik generációt, kivéve a Hobby nevű változatot, mely egészen1996-ig a piacon maradt.
A Hobby egy1993-ban bemutatott változat volt, mely az 1,3literes CHT motor 1,0 literesre "zsugorított" változatát kapta, 50 lóerős (37 kW)teljesítménnyel. Ez a motor kizárólagBrazíliában volt elérhető, a világ többi részén az 1,1 literes erőforrás volt a legkisebb. A nem egész egy literes motor nem volt erős, de üzemanyag-takarékos volt, ráadásul kis hengerűrtartalma miatt kiemelkedően kedvező adózási feltételek vonatkoztak rá. Az elérhető legerősebb változat a 105lóerős (77 kW) XR3 Formula volt, mely1991-ben jelent meg. Fedélzeti számítógép egyik modellhez sem volt rendelhető az országban.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
| Ötödik generáció | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás helye | Halewood,AngliaSaarlouis,NémetországAlmussafes,Spanyolország Isztambul,Törökország[40]São Bernardo do Campo,Brazília |
| Gyártás éve | 1990 –1997 |
| Modellvariánsok | Három- és ötajtósferde hátú Négyajtósszedán Ötajtóskombi Kétajtóskabrió Háromajtós kisáruszállító |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4036 mm (ferde hátú) 4268 mm (limuzin) 4268 mm (kombi)[41] |
| Szélesség | 1692 mm |
| Magasság | 1395 mm |
| Tömeg | 900 – 1070 kg |
| Tengelytáv | 2525 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 1,3 literes, soros négyhengersHCS 1,4 literes, soros négyhengeresCVH 1,6 literes, soros négyhengeresCVH 1,6 literes, soros négyhengeresZetec 1,8 literes, soros négyhengeresZetec 2,0 literes, soros négyhengeresDOHC 2,0 literes, soros négyhengeresVW AP 2,0 literes, soros négyhengeresCosworth YBT 1,8 literes, soros négyhengeresEndura D (dízel) 1,8 literes, soros négyhengeresEndura D (turbódízel) |
| Felépítés | Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású |
| Váltó | NégysebességesBC4 manuális ÖtsebességesBC5 manuális ÖtsebességesMTX-75 manuális HáromsebességesATX automata FokozatmentesCTX |
| Kapcsolódó modellek | |
| Ford Orion Mk III | |
AWikimédia Commons tartalmazÖtödik generáció témájú médiaállományokat. | |
Az Escort ötödik generációja (és azOrion harmadik generációja)1990 szeptemberében jelent meg, teljesen megújult karosszériával és egy egyszerűsített torziós rudas hátsó felfüggesztéssel (a harmadik generáció teljesen független kialakítása helyett). A motorkínálatban eleinte elérhetők voltak az előző változatból már ismert 1,3 literes HCS, az 1,6 literes CVH és az 1,8 literesdízelmotorok. Ezek a motorok szinte teljesen változatlanul kerültek be az új modellbe, amiért sok kritika érte aFordot a fejlesztések hiánya miatt. A kocsiról nem volt jó véleménnyel azautós szaksajtó, főleg középszerű vezetési dinamizmusát és könnyen felejthető formavilágát emelték ki negatívumként.
1992 elején megjelentek az új 16 szelepes Zetecmotorok, melyek javítottak azautó vezethetőségén és menetdinamikáján. Visszatért az XR3i változat is, melybe kétféle 1,8 literes Zetec motort szereltek. Az RS20001991 őszétől volt megvásárolható, aSierra 2,0 literes, 16 szelepes erőforrásával, mely 148lóerős (110 kW)teljesítmény leadására volt képes. Utóbbi változatnak a felfüggesztését is módosította a gyár, így könnyebben kezelhetővé és kényelmesebbé vált. A rendelhető berendezések listája is tovább bővült az elődhöz képest, az Escorthoz most már szervokormány,elektromos ablakemelő, központi zár, elektromosABS és légkondicionáló is kérhető volt. Ezek közül néhányat a belépő szintű modellhez is meg lehetett rendelni.
ASierra Sapphire RSCosworth változat leváltására hivatott Escort RS Cosworth1992 elején jelent meg. A sikeres raliversenyzés mellett aFord a szuperautó-vásárlókat is szerette volna megszólítani azautóval, melynek 2,0 literes, 16 szelepes motorja 224lóerős (167 kW) teljesítményre volt képes 241km/h-s végsebesség mellett. A négykerék-meghajtás mellett a kocsi másik fő jellegzetessége a "bálnafarokra" hasonlító hátsó légterelő szárny volt.
Eredetileg mindössze 2500 darab készült volna az RSCosworth modellből, homologizációs célokból, de a nagy érdeklődére való tekintettel a Ford folytatta a gyártását. Az1995 utáni modellekbe kisebbturbófeltöltő került, mint az első 2500-ba, és a bálnafarok spoiler is csak felárért volt megrendelhető hozzá. A mára klasszikussá vált változat gyártása1996-ban fejeződött be. Mindössze a karosszériája hasonlított a hagyományos Escort modellekre, műszakilag közelebb állt aSierrához, hiszen annak a négykerék-meghajtáshoz kialakított padlólemezét kapta ésmotorja is hosszában lett beépítve.
Dél-Amerikában1992-ben kezdték el gyártani az új generációt,Brazíliában ésArgentínában, aFord és aVolkswagen közös üzemeiben (Autolatina). A kínálat legerősebb tagja, az Escort XR3i 2,0literesVolkswagenmotort kapott, mely 114lóerős (85 kW) volt. Ugyanezen generáció műszaki alapjain létrejött kétVolkswagen modell isDél-Amerikában, aPointer (ötajtós ferde hátú) és aLogus (kétajtósszedán).
Bár azautó népszerű volt a vásárlók körében, a sajtótól sok kritikát kapott megjelenése és menetkomfortja miatt, ezért aFord1992 szeptemberében azOrionnal együtt megújította. Új hűtőrács és motorháztető került a kocsira, aferde hátúaknak pedig a hátulja is átalakult. Az ütközésbiztonságot is javították oldalmerevítőkkel, megerősített biztonsági utascellával, fejlettebbgyűrődési zónával, első biztonságiöv-előfeszítőkkel és légzsákokkal. Megjelent egy új, 16 szelepes, 1,6 literes DOHCmotor, 89lóerővel (66 kW), mely leváltotta a korábbi CVH erőforrást. Az üzemanyag-befecskendező rendszer mindenbenzines modellen alapfelszerelés lett, és az RS2000-ből is megjelent egy négykerék-meghajtású változat, melynek irányítása sokkal jobb volt, mint a korábbi elsőkerék-meghajtásúaké. Az Escort modellek közt elsőként az RS2000 és XR3i változatokon alapfelszereltség lett a négytárcsafék.
1993-ban bemutattak egy új 1,3 literes és egy 1,4 literes CFibenzinmotort, valamint az 1,8literesdízelmotor is megújult.1993 szeptemberében aFord elhagyta azOrion márkanevet, és aszedán karosszériás változat is az Escort kínálatának a része lett. Néhány hónappal később leállt az XR3i gyártása.
.jpg)
| Hatodik generáció | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford of Europe |
| Gyártás helye | Halewood,AngliaSaarlouis,NémetországIsztambul,Törökország[42] Obcsuk,FehéroroszországGeneral Pacheco,Argentína |
| Gyártás éve | 1995 –2004 |
| Modellvariánsok | Három- és ötajtósferde hátú Négyajtósszedán Ötajtóskombi Kétajtóskabrió Háromajtós kisáruszállító |
| Kategória | Alsó középkategóriás autó |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4136 mm (ferde hátú) 4293 mm (limuzin) 4300 mm (kombi)[43] |
| Szélesség | 1691 mm |
| Magasság | 1398 mm |
| Tömeg | 989 – 1140 kg |
| Tengelytáv | 2525 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 1,3 literes, soros négyhengeresEndura-E 1,4 literes, soros négyhengeresCVH-PTE 1,6 literes, soros négyhengeresZetec 1,8 literes, soros négyhengeresZetec 2,0 literes, soros négyhengeresDOHC 1,8 literes, soros négyhengeresEndura D (dízel) 1,8 literes, soros négyhengeresEndura D (turbódízel) 1,8 literes, soros négyhengeresEndura D TDDi (turbódízel) |
| Felépítés | Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású |
| Váltó | Ötsebességes manuális Háromsebességes automata |
| Következő | Ford Focus |
AWikimédia Commons tartalmazHatodik generáció témájú médiaállományokat. | |
A hatodik és egyben az utolsó generáció1995 januárjában jelent meg, és nagyrészt az előző változatra épült. Az új modellre új motorháztető, fényszórók, első sárvédők, külső visszapillantó tükrök, négyféle új hűtőrács és új kilincsek kerültek. A belsőtér is megújult, mivel az1990-ben bemutatott ötödik generáció belsejét sok kritika érte az olcsó hatásúműanyagok miatt. Az új Escort belseje minőségibb és versenyképesebb lett, de ezzel együtt a kocsi műszaki alapjai már ötévesek voltak, miközben a rivális modellek teljesen megújultak vagy készültek a megújulásra.
A két belépő szintű motort is modernizálták. Az 1,3 literes benzinmotor most már a Kent/Valencia motorcsalád utolsó változatába, az Endura-E-be tartozott, melyet a negyedik generációsFiestában és aKában is használtak, míg az 1,4 literes CVH-t egy ugyanekkora CVH-PTE egység váltotta. Az 1,8 literesdízelmotor, valamint az 1,6 és 1,8 literes Zetec motorok változatlanok maradtak. A már jól ismert BC sorozatú manuálissebességváltó helyére egy frissített iB5 nevű darab került.
Az előző generációhoz képest javult az irányíthatóság és a menetkomfort is, a felfüggesztés átalakításának köszönhetően. A sportos Si modellek felfüggesztését keményebbre hangolták, de felszereltsége megegyezett az LX változatokéval, néhány változtatástól eltekintve. Ilyenek voltak például a sportosabb kinézetű lökhárítók, a sportülések és afehér számlapos műszerek.
Az RS modellek gyártása1996 júniusában befejeződött, ezután nem készült több változat a híres RS Escortokból. Az RS név legközelebb2002-ben, aFocus RS bemutatásável tért vissza.1996-ban elérhetővé vált egy Ghia X nevű variáns, melyben alapfelszereltség volt a légkondicionáló és a hatlemezesCD-lejátszó. A hagyományos Ghia modellek felszereltségét némileg korlátozta a gyár, amivel megfizethetőbbé váltak az ilyenautók.
Az Escort utolsó új változata, a GTi1997-ben került a piacokra. Ez volt az egyetlen Ford modellEurópában, mely a GTi nevet kapta. Ebbe ugyanaz az 1,8 literes, 114lóerős (85 kW) Zetec-E motor került, amit más modellekhez is meg lehetett vásárolni, de megkapta a korábbi RS2000 karosszéria-kiegészítőit, valamint félbőr ülésekkel ésABS-szel szerelték. A GTi három- és ötajtósferde hátú, valamintkombi karosszériával volt megvásárolható.[44]
1998-ban aFord bemutatta aFocust az Escort leváltására. Az is eldőlt, hogy 30 év után nem készült többautó Escort modellnév alatt. Az EscortotEurópában még tovább két évig gyártották, a Focusszal párhuzamosan, de azEgyesült Királyságban már csak "Flight" és "Finesse" változatban volt elérhető, kizárólag 1,6 literesbenzines és 1,8 literesturbódízel motorral, valamint a háromajtós ferde hátú, a négyajtós limuzin és akabrió gyártása is leállt.
A Flight ára 10 380font volt, amelyért cserébe elsőelektromos ablakemelő, háromsebességű ventilátor éskazettalejátszó járt. További 1000 fontért azautóhoz rendelhető volt légkondicionáló,CD-lejátszó, ködlámpa, metálfény és könnyűfémfelni. A versenyképes áraknak köszönhetően az Escort eladásai kedvezőek maradtak, egészen addig, amíg2000 júliusában be nem fejeződött a gyártás ahalewoodi üzemben. A gyárat aJaguar vette át, és2001-től itt gyártotta azX-Typeszedán változatát. AFord jelenleg csak egy kis részleget tart fennHalewoodban, aholsebességváltók összeszerelésével foglalkoznak.Argentínában2004-ig folytatódott aferde hátú és akombi karosszériás Escortok gyártása, melyeket a gyártás utolsó éveiben aFocusszal párhuzamosan árultak.
A kisáruszállító változat gyártását tovább folytatták egy ahalewoodi gyár mögött található üzemben, amíg2003-ban le nem váltotta azt aTransit Connect. Egészen1968 óta kaphatók voltak Escort-alapú furgonok, melyek azEgyesült Királyságban jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek, mintEurópa kontinentális részén. Az Escort elődjéből, azAngliából szintén készültek kisáruszállító változatok. Az újonnan bemutatottTransit Connectet már nemHalewoodban, hanemTörökországban gyártották.
Chilében a hatodik generációs Escortokat EuroEscort néven árulták, hogy elkerüljék azamerikaiEscortokkal való összetévesztést, melyek szintén kaphatóak voltak az országban.
Az utolsó generáció nem volt kaphatóAusztráliában,Új-Zélandra azonban szállítottak azEgyesült Királyságban gyártott darabokat1996 és1998 között, melyek aFord Lasert váltották. Minden karosszériaváltozat kapható volt, beleértve a furgont is.1999-ben a kedvezőtlen valutaváltási árfolyam miatt a ferde hátúak és aszedánok behozatalát leállították. Ugyanennek köszönhető, hogy aLaser visszakerült a piacra, és aFocus csak2003-ban jelent meg az országban. Akombik és a furgonok árusítása1999 végéig folytatódott, amikor is azEgyesült Királyságban elfogytak a kivitelre szánt darabok. Akombik viszonylag sikeresek voltak azúj-zélandi piacon, mivel a helyi összeszerelésű és meglehetősen korszerűtlenLaser KEkombi gyártása1996-ban befejeződött. Azautók 1,6 és 1,8 literes benzines, valamint 1,8 literesdízelmotorral voltak kaphatók.
| Modell | Modellév | Motor | Hengerűrtartalom | Teljesítmény @ ford. | Nyomaték @ ford. | Végsebesség | Ü.a.-ellátás |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1.3 CFi/H Endura-E | 1995–1998 | Soros négyhengeres, 8 szelepes,OHV | 1299 cm³ | 60 LE @ 5000 | 101 Nm @ 2500 | 153 km/h | Benzines, üzemanyag- befecskendezés |
| 1.4 CFi CVH-PTE | 1995–1998 | Soros négyhengeres, 8 szelepes,SOHC | 1391 cm³ | 75 LE @ 5500 | 106 Nm @ 2750 | 169 km/h | |
| 1.6 EFi Zetec | 1995–2000 | Soros négyhengeres, 16 szelepes,DOHC | 1597 cm³ | 90 LE @ 5500 | 134 Nm @ 3000 | 177 km/h | |
| 1.8 EFI Zetec | 1996–1998 | 1796 cm³ | 116 LE @ 5750 | 160 Nm @ 4500 | 196 km/h | ||
| 1.8 EFI ZETEC | 1996–1998 | 1796 cm³ | 130 LE @ 5750 | 160 Nm @ 4500 | 200 km/h | ||
| RS2000 I4 DOHC | 1996 | 1988 cm³ | 150 LE @ 6000 | 190 Nm @ 4500 | 210 km/h | ||
| 1.8 D Endura D | 1995–1998 | Soros négyhengeres, 8 szelepes,SOHC | 1753 cm³ | 60 LE @ 4800 | 110 Nm @ 2500 | 152 km/h | Dízel |
| 1.8 TD Endura D | 1995–1998 | 69 LE @ 4500 | 135 Nm @ 2500 | 163 km/h | Turbódízel | ||
| 1.8 TDi Endura D | 1995–2000 | 90 LE @ 4500 | 180 Nm @ 2000–2500 | 172 km/h |
.jpg)
.jpg)
