Ez a lap egy ellenőrzött változata
Afogbél(Pulpa dentis) afog legbelső,sejteket, ereket, idegeket tartalmazó része. Kívülről teljesen körbeveszi adentin, egy kis részt kivéve a gyökércsúcson. A fogbél közvetíti azagy felé a fájdalom-, hő- és tapintásingereket, ezenkívülgyulladásos reakcióra is képes.
A fogbél funkciói közé tartozik a dentin termelése, táplálása. Ha aszuvasodás eléri a dentint, vagy akár a pulpát, vagy más külsőinger hatására, a szervezet többi szövetéhez hasonlóan a fogbélben is védekezési reakciók indulnak be (ld.fogbélgyulladás).
Anatómiailag a fogbél két részből áll: a fog koronájában elhelyezkedőpulpakamrából és ennek gyökéri folytatódásából, agyökércsatornából. A pulpakamra tetején a csücsköknek megfelelőenpulpaszarvakat találunk. Fiatal korban a fogbél alakja a fog alakjára hasonlít, de az idő elteltével aszekunder dentin (ami az egész élet során termelődik) és atercier dentin (ami különböző ingerek hatására:fogszuvasodás, kopás,fogászati beavatkozások, képződik) lerakódása révén deformálódhat.
Mivel a gyökerek kúp alakúak, a gyökércsatornák is a fog csúcsa felé elvékonyodnak, ahol acsúcsi nyílásban(foramen apicale anatomicum) végződnek. Általában egy gyökérben egy csatornát találunk, de gyakran fordul elő két csatorna. Ezek indulhatnak közösen vagy külön, és nyílhatnak együtt vagy külön a fog csúcsán, megnehezítve ezáltal agyökérkezelést.Gyakran elmeszesedések is létrejöhetnek a fogbélben, ún.denticulusok képződhetnek, melyek szintén nehezíthetik a gyökérkezelést. A csúcsi nyílás átlagos átmérője 0,3-0,6 mm.
A csúcsi nyíláson kívül mégoldalcsatornákkal is kommunikálhat a pulpa a környező lágyszövetekkel. Ezek bárhol elhagyhatják a fogbelet, általában ereket tartalmaznak. A foramen apicale körül gyakran egydelta apcalet alkotnak.
A foramen apicale elhelyezkedésének az ismerete nagyon lényeges egy sikeres gyökérkezelés elérésében. Ugyanis egy jó gyökértömés nem szabad meghaladja acsúcsi szűkületet (apicalis constrictio vagy foramen apicale physiologicum).
Ez a foramen apicale anatomicumtól 0,5-1,5 mm-rel a fog koronája fele helyezkedik el, és a gyökércsatorna legszűkebb része. Általában a dentin-cement határ is itt helyezkedik el. Röntgenfelvételen ez nem látható, csak a fog anatómiai csúcsa (radiológiai apex). Ez nem esik egybe sem foramen apicale anatomicummal, sem az apicalis constrictióval. A csúcsi nyílás a csúcs valamelyik lejtőjén található, 0,5–3 mm-re a radiológiai csúcstól.
Szövettanilag a fogbél egy ecto-mesenchymalis eredetű, speciális lazakötőszövet. A pulpa keresztmetszetén fénymikroszkóppal négy koncentrikus réteg figyelhető meg:
A fogbélalapállománya savasmukopoliszacharidokat,glikoproteineket,ásványi sókat ésvízet (90%) tartalmaz. Alátámasztja asejteket és a szállító közeget biztosítja.
Kollagén rostok alkotják a pulpában találhatórostok többségét. Kevésretikuláris rostot is tartalmaz.
A pulpasejtjei:
A felső fogív nagyőrlőit azarteria alveolaris superior posterior, a kisőrlőket és a frontfogakat azarteria infraorbitalisból származóarteria alveolaris superior anterior látja el, míg az alsó fogívet azarteria alveolaris inferior.
A gyökerekbe azarteriolák a foramen apicalén és az oldalcsatornákon lépnek be. Majd egyre kisebb arteriolákká, prekapillárisokká osztódnak. A legvékonyabb ágak alkotják a subodontoblasticus plexust. Ezek jellegzetes kapillárishurkokat képeznek és a túlsó végük márvenulákban folytatódik. Akapillárisok átmérője 8-10 μm és terminális típusúak. A venulák ezzel szemben tágabbak (10-40 μm) és kevesebbsimaizmot tartalmaznak, ezért a véráramlás szabályozásában kevésbé vesznek részt.
A fogbél vérellátásának a szabályozása helyi tényezők ésszimpatikus idegszálakon keresztül történik.Paraszimpatikus rostokat nem tudtak kimutatni. Irritáló tényezők hatására a fogbél erei először összehúzódnak, majd reflexesen kitágulnak, hyperaemiát (vérbőséget) hozva létre. Ilyenkor különbözőgyulladásos faktorok és védekező sejtek lépnek ki az erekből. Ugyanakkor az idegrostok ingerküszöbe csökken, érzékenyebbé téve a fogat.
A venulák, melyek a fogat elhagyják,vénákba szedődnek össze. Ezek vagy aplexus pterygoideusba vagy avena facialisba ömlenek.
A pulpaerek közt sokanasztomózis figyelhető meg: arterio-venozus és veno-venozus.
A fogbél beidegzése kettős: érző és vegetatív. Az érző rostok anervus trigeminus 2. és 3. ágán keresztül érkeznek. A vegetatív szimpatikus rostok a felső nyaki dúcból (C8, T1 és T2 szelvényekből) származnak és az erek mentén haladnak.
A foramen apicalén való belépésük után az érzőrostok főleg a koronapulpában ágazódnak el. A szervezetben egyedülállóan elvesztikmielinhüvelyüket és aRaschkow-féle szubodontoblasztikus plexust alkotják. Egyes rostok a dentincsatornákba is behatolnak. Újonnan áttört fogakban a szubodontoblasztikus plexus még nincs kifejlődve.
A pulpa érzőrostjainak kb. 80%-aC típusú velőtlen rost, mely a tompa, hosszantartó, kevésbé elviselhető, nem lokalizálható fájdalomért felelős.Aα-rostokat is találunk, melyek a hirtelen fellépő, éles, nyilalló fájdalmat közvetítik. Ezenkívül kevésAβ-rost is megfigyelhető, ezek nyomás- és tapintásingereket közvetítenek.
A fogbél afogpapillaectomesenchymális sejtjeiből fejlődik ki. Legjellegzetesebb azodontoblasztok kialakulása. Miután afogfejlődés harang szakaszában azameloblasztok differenciálódtak, különböző kémiai ingereket bocsátanak ki a fogpapilla fele. Ezen ingerek hatására az ott lévőmesenchymális sejtek differenciálódni kezdenek: alakjuk megnyúlik és egy nyúlványt bocsátanak ki azománcszerv irányába. Ezeket a sejteket már odontoblasztoknak nevezzük. A sejtek hamarosan megkezdik a predentin lerakását, mely később mineralizálódik ésdentinné alakul.
Egy későbbi stádiumban aHertwig-féle hámhüvely is kezd proliferálni és a genetikailag előre meghatározott gyökér morfológiát hozza létre. Belső felszínén pedig odontoblasztok differenciálódnak, melyek miközben dentint raknak le a fogpapilla fele húzódnak vissza. Így a fogbél passzívan, a környező dentin növekedése lévén alakul ki, mely fokozatosan beszűkíti azt és csak egy kis nyílást hagy a gyökér csúcsán (foramen apicale). A fogbélben található sejtek fokozatosan differenciálódnak.
Azerek és azidegrostok a sapka szakaszban kezdenek közelíteni a foghoz, majd fokozatosan alakítják ki hálózatukat. Előfordul, hogy az erek a fog gyökerét nem a csúcsánál közelítik meg, hanem valahol oldalt, ilyenkor alakulnak ki az oldalcsatornák.
Lásd:Fogbélgyulladás
szerk.: Dr. Fazekas Árpád:Megtartó fogászat és endodoncia. Budapest: Semmelweis Kiadó.(a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-9656-12 (2006)
Elmar Hellwig, Joachim Klimek, Thomas Attin.Einführung in die Zahnerhaltung, 4. kiadás, München: Elsevier (2007).ISBN 978-3-437-05580-5
