Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a nyelvészről szól. Hasonló címmel lásd még:Fogarasi János (egyértelműsítő lap). |
| Fogarasi János | |
 | |
| Rusz Károly metszete | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1801.április 17. Habsburg Birodalom,Kázsmárk |
| Elhunyt | 1878.június 10. (77 évesen) Osztrák–Magyar MonarchiaBudapest, |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Ismeretes mint | nyelvész |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Szakterület | nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató |
| Jelentős munkái | A Magyar Nyelv Szótára |
| Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia |
 AWikimédia Commons tartalmazFogarasi János témájú médiaállományokat. | |
AlsóvisztiFogarasi János (Felsőkázsmárk,1801.április 17. –Budapest,1878.június 10.) magyar nyelvtudós, jogász,zeneszerző, néprajzkutató, aMagyar Tudományos Akadémia tagja. Fő műve az első magyar értelmező szótár,A Magyar Nyelv Szótára, amelyet1845-tőlCzuczor Gergellyel közösen szerkesztett,1866-tól (Czuczor halála után) pedig egyedül.
Régierdélyi eredetű családból származott. (A nemességet és a fogarasföldi birtok utáni adómentességetI. Rákóczi György fejedelem erősítette meg1638.július 20-án a család ősének, Alsóvisti, vagy Dridiffi Mátyásnak. A család Abaújba elszármazott ága később vette fel a Fogarasi nevet.) Apja Fogarasi János kisnemes, anyja Gászner Zsuzsanna.[1][2]
1807-től1811-ig a felsőkázsmárki, latint is tanító népiskolába járt, aztán1814-ig aszikszói gimnáziumba. EzutánSárospatakon a református főiskolán folytatta tanulmányait1814 és 1818 között a gimnáziumi, majd1823-ig az akadémiai tanfolyamokat teljesítette.Alsóbb osztályú tanulókat rendszeresen tanított, mert szülei csekély vagyonnal bírtak, és így tudott a terheken könnyíteni:Abaújszántón Jászay Pálnak, Jánosdon (1906-tólAlsóvadász része) Fáy Ábrahámnak volt nevelője.[2]
1827-ben került a királyi táblai jegyzők listájára ahol az ügyvédi iroda levéltárosaként dolgozott. Ügyvédi oklevelet1829-ben szerzett. Bár tudományos munkára készült, ekkor még nem akart a tanítással felhagyni, és a félárva ifj. Komáromy György földbirtokos tanítója lett – az ő házukban ismerkedett meg Tretter Erzsébet társalkodónővel, akit1834-ben feleségül vett, de gyermekük nem született.
A Magyar Tudós Társaság1838.szeptember 7-én mint jogászt a Törvénytudományi Osztályba sorolva választotta levelező,1841.szeptember 3-án rendes tagjává. 1844-ben lett a szótárszerkesztőség, 1856-ban pedig – bár nem a Nyelvtudományi Osztályhoz tartozott – a nyelvtudományi bizottság tagja. Ennek a testületnek feladata volt a helyesírás és a nyelvtan felülvizsgálata, valamint nyelvészeti kérdések véleményezése.[3][4]
1841.március 1-jén váltóügyvédi vizsgát tett, és az újváltótörvényszéknél kezdett el dolgozni tanácsjegyzőként. 1848. február végétől rövid ideig István főherceg nádor titkára lett, és előadó a nádori törvényszéknél.[4]
Az1848-as forradalom idején május 1-jétől tanácsos volt aKossuth Lajos vezette pénzügyminisztériumban: ő állította össze a pénzügyi tervek és javaslatok egy részét, az adórendszeren és bankterveken is dolgozott. Amikor a következő év elején az osztrák seregek elfoglaltákPest-Budát, „mint ovatos csiga, héjába visszavonult csendes elvonultságban élt rejtett tűzhelyénél, szeretett nejével és könyveivel”, nem követte a szabadságharcot vívó kormánytDebrecenbe.[3]
A szabadságharc leverését követően sógora, Járy (Tretter) György unszolására1850 februárjában bírói hivatalt vállalt az ideiglenes pesti törvényszéknél, hogyPesten maradhasson, és – a Kufstein várában raboskodó Czuczor Gergely nélkül – folytathassa a szótár szerkesztését.1854 augusztusában főtörvényszéki tanácsossá nevezték ki.1856 februárjától1861 márciusáig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke és a pesti országos törvényszék alelnöke volt, ezután két évig a visszaállított magyar váltófeltörvényszék elnöke. Ez utóbbi helyen elérte, hogy német nyelv helyett magyar nyelvű beadványokat is elfogadjanak.1863. november 5-én a hétszemélyes tábla bírája lett,1869. május 1-jén az új polgári törvénykezési rendtartás bevezetésével aKúria legfőbb ítélőszékének bírája.[4]
Tekintélyes vagyonát az MTA-ra kívánta hagyni, ám az egy balsikerű ingatlanbefektetésen elveszett, így végül Fogarasit az Akadémia temettette el.[1][2]
Fogarasi több tudományágban is jelentős eredményeket ért el, olyan mértékben, ami akkoriban már ritka volt. Jogi értekezéseket, költeményeket és elbeszéléseket is közölt, dalokat és kórusműveket is szerzett, műkedvelőként kiválóan hegedült. Úttörő jelentőségű folklorisztikai tevékenysége is:Tranyik Jánossal együtt1847-ben két füzetnyi népdalgyűjtést adtak ki. Az ő kezdeményezésére készíttette el a Magyar Tudományos Akadémia Werbőczy István Tripartitumának magyar fordítását 1844-ben, és ebben a munkában ő is jelentős részt vállalt. A jogi műnyelv változásaira való tekintettel 1864-ben indítványozta egy új, átvizsgált és kiigazított kiadás megjelentetését, és az erre alapított bizottságnak ő is tagja volt.[4]
Mindezeken túl azonban nyelvészeti munkája a legjelentősebb. A 19. században – nem egyedülálló módon – a mongol nyelvrokonság híve volt (tévesen), nyelvfilozófiai, nyelv- és szótörténeti elképzeléseit már az ő korában meghaladták a történeti-összehasonlító nyelvészet módszerei és eredményei. De ő fogalmazta meg aFogarasi-törvénynek is nevezett magyar szórendi szabályt (1838-ban, azAthenaeumban; címe: Eureka), amely szerint a hangsúlyos mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül. A jogtudomány magyar nyelvű művelésének előmozdítására műszavakat alkotott, amelyek közül máig is használatosak például:érvényes, semmis, kötbér, fogalmazó, rendőr, okszerű. Német és magyar szótáraival hozzájárult a magyar szókincs fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez is.
Legismertebb, egyben legjelentősebb alkotása a Czuczor Gergellyel, majd ennek halála után egyedül szerkesztettA magyar nyelv szótára. Ez az alapvetően értelmező szótár a magyar lexikográfia egyik legfontosabb, korszakalkotó hatalmas műve, amelynek értelmező részei ma is értéket képviselnek. Ám a szócikkek nyelvfilozófiai levezetéseit, etimológiai magyarázatait, a már akkoriban is elavultnak számító gyökelmélet erőltetett alkalmazását a szócsaládok összefüggésének magyarázatában (ti. a szavakat pusztán hangtani alapon rokonítja) már akkoriban is vitatták, és a modern etimológiai-szótörténeti eredmények ezt végleg meghaladottá tették. Az Akadémia méltó módon ismerte el Fogarasi munkáját: a szótár megjelenésének emlékére vert aranyérmet vehetett át 1874-ben, és még ugyanebben az évben Ferenc József neki adományozta a Szent István Rend keresztjét is.[4]
