Akelkáposztára emlékeztet. Hosszú szárán fodros, jellegzetes leveleket hoz. Sokoldalúan felhasználható a főzésben, bár többnyire főzelék vagy levesféle készül belőle, rakott kelnek is jó. Dekoratív külleme miatt dísznövényként is termesztik.
Gyökere gyorsan fásodó karógyökér, amely alul néhány vastagabb oldalgyökérre ágazik. A mélyre hatoló gyökérzet biztos tartást ad a nagy zöldtömegnek. Aszár hossza fajtánként változó: 80–170 cm. 14–20 levelet hoz a szár hosszán egyenletesen. Levélnyele majdnem olyan hosszú, mint maga a kékeszöld, viaszos levél. A második évben hoz virágot és magot; a virágszár akár 2 m-re is megnőhet. Améhek nagyon kedvelik a virágát, mert sokpollent, sok és nagyon cukrosnektárt termel.Magjai körülbelül 1 mm-esek, gömb alakúak, sötétbarnák.
Abimbós kel mellett a másik leghidegtűrőbb káposztaféle. A nyári meleget is jól tűri, fejlődését a hőmérséklet ingadozása alig befolyásolja. Hazánkban a leghidegebb teleken sem fagy ki. Félárnyékban vagy vonuló árnyékban is megmarad. A káposztafélék közül a legkevesebb vizet igényli; helyenként akár öntözés nélkül is termeszthető. Szinte bármilyen talajon termeszthető. Tápanyagigénye jelentős.