Fiumét 1924-benOlaszországnak ítélték oda, de apárizsi békeszerződés alapján 1947-benJugoszláviához került és azóta a hivatalos neveRijeka. Jelenleg Horvátország része és a városban jelentős ipari tevékenységként a kereskedelem mellett a kőolaj-finomítás és a hajógyártás ad munkát az ott dolgozóknak.[5]
A város Horvátország nyugati részén, közvetlenül azAdriai-tenger partján fekszik azIsztriai-félszigettől keletre.Károlyvárostól 130 km-re délnyugatra, a szlovén határtól 25 km-re délre,Pólától 100 km-re északkeletre fekszik. A horvát tengerpart legnagyobb kikötője a Kvarner-öböl északi oldalán, ahol aRecsina a tengerbe torkollik. Az öböl átlagos mélysége 60 méter körül van. Északról aKarszt-hegység védi a hűvösebb áramlatoktól és itt találkoznak azAlpok és aDinári-hegység kisebb hegyei, amelyek félkörívben veszik körül.
Fiume belvárosa, a Korzó
Fiume egyik városrésze, aTrsat a Tersatto-hegyen épült ki. A Kálvária-hegy mögött található a Kozalai temető, a város köztemetője.
AzolaszFiume és a horvátRijeka szó is folyót jelent, ugyanis itt ömlik a tengerbe a város folyóvize, a Recsina, amelyet lakói olaszul Fiumara néven (tulajdonképpen időnként megáradó hegyi patak) is neveztek. Tehát a város horvát neve is – szintén a folyóvízhez kapcsolódva – aRječina elnevezésből eredeztethető.[6]
Hasonlóan folyóra utalhat aRévsebes elnevezés is, amely 19. századi magyar művekben fellelhető.[7]
Fiume ókori eredetű város, amelynek egyik ősi magja a Tersatto-hegy körül kialakultkelta település volt. A másik mag a kikötői rész, amely azillírLiburnia államhoz tartozott. A településti. e. 28-ban foglalták el arómaiak, akikTarsatica néven itt létesítettek postaállomást és őrhelyet.Augustus császár idején az őrhely elvesztette stratégiai jelentőségét.[8]
799-ben abizánci kézen levő települést afrankok dúlták fel. A7. században érkeztek meg a vidékre aszlávok, akik az egykori Tarsatica romjain új települést építettek.[9][10]
1230-ban keletkezett az a levél, amelyben egyvelencei kereskedő megemlítette a települést. Fiumét mai nevén legelőször1260-ban,IV. Béla magyar király egyik oklevelében említették („fluvius et locusRika”).[8]
1438-ban alapították az első ispotályt (kórházat), két évvel később már drogéria is működött a városban.1453-banFrankopán MártonIV. Miklós pápa engedélyével, megalapította a kolostort a Trsaton.[9]
Fiume területe1466-ban uralkodótól függő birodalmi város lett.[8][9]
1509-ben a velencei háborúkban a várost lerombolták, de1530-ra újjáépült, külön kormányzata és igazságszolgáltatása is volt.[8]
1530-ban, Šimun Kožičić Benjapüspök regnálása alatt adták ki az első nyomtatott könyvet, amelyglagolita írásmóddal,horvát nyelven íródott. A következő évben a település megkapta a városi rangot.1532-ben azuszkókok (török elől menekülődélszláv harcosok) parancsnoka, Petar Kružić kapitány felépíttette az első trsati lépcsőt, amely a folyó deltájától a templomig vezetett.1599-benszabad királyi várossá nyilvánították.[11]
A város 1689-benA millennium évére épült Kormányzói Palota Fiumében, az 1868-asmagyar-horvát kiegyezés értelmében Fiume város a Magyar Szent Korona Országainakkapcsolt részévé vált[12]
1638-ban megkezdődött a Szt. Vitus-dóm építése.1659-ben a városI. Lipót császártól megkapta a címerét. A város első konzulátusát 1690-ben nyitották meg, aRaguzai Köztársaság konzulja ekkor foglalta el helyét.
1719-benIII. Károly király szabad kikötővé nyilvánította,[9] és a kereskedelmi forgalom növelésére Károlyvároson át utat építtetett ide. Közigazgatásilag1776-ban Horvátországhoz került, majd1779-ben önálló státusú városként Magyarország része lett.[9][13]
1779. április 23-án Mária Terézia helyt adott a fiumeiek kérésének, és új rendeletet adott ki:
Megengedjük, először, hogy ez a kereskedelmi város, Fiume, kerületével Magyarország Szent Koronájához csatolt külön testnek tekintessék továbbra is, és így kezeltessék minden vonatkozásban, és semmi módon se kevertessék össze a másikkal, a buccari kerülettel, mint amely ősidők óta a Horvát Királysághoz tartozik.
A fő hullámtörő gátat (mólót)Mária Terézia idején építették, és az még a19. század végén is az ő nevét viselte.[16]
1805-benAdamich András Lajos felépítette a város első kőszínházát, amely az akkoriEurópában az egyik legnagyobb volt. 10 évvel később nyílt meg az első általános iskola a városban.[10]
1826-ban grófLaval Nugent megvette a trsati várat, és felújíttatta. A gróf nyitotta meg1843-ban a Nugent múzeumot a kastélyban. Ez a múzeum Horvátország legrégebbi múzeuma (ma Városi múzeum a neve).
1848-ban Josip BunjevacJosip Jelačić nevében elfoglalta Fiumét, és megtette Fiume megye központjává. Az 1848. évi XXVII. törvénycikk szerint Fiume ésBuccari szabad tengerkereskedési kerületek külön két törvényhatóságot képeztek.[17]1868-ban cserébeSzerém,Verőce ésPozsega vármegyékértCorpus separatum-ként ismét Magyarországhoz került.[10][18]
1852-benFerenc József meglátogatta a várost, ahol szívélyesen fogadták az uralkodót.[8]
Az elsőgőzhajó1871-ben hajózott ki a kikötőből, addig csakvitorlások kötöttek ki benne.[19] A kikötő kialakításához tartozott a Fiumara-csatorna megépítése is, de az egész kikötő átfogó rendezését1873-ban kezdték el, a francia Hilarion Pascal tervei alapján,Hajnal Antal főmérnök irányítása mellett. A tengert egy 100-200 méteres sávon feltöltötték[20] (1894-ig 290 ezer m²-t[19]), egy újabb hullámtörő gáttal, a Fiumara-csatorna torkolatánál kialakították a Baross-kikötőt (máig így nevezik), több új, kisebb mólót építettek, és a vasutat kivezették a tengerpartra.[20]
A város virágkorát Magyarország részeként érte el. Akiegyezés utáni kormánypolitika céljává vált Fiume tengeri kikötőjének fejlesztése, az osztrák Trieszttel szemben. Ezt segítette az 1873-ban átadottBudapest–Fiume vasútvonal. Fiume közigazgatási helyzete is különleges volt: míg a várost körülvevőModrus-Fiume vármegye Horvátország része volt, a város közvetlenül Magyarországhoz tartozott.Baross Gábor közlekedéspolitikusként a vízi közlekedés fejlesztését irányozta elő, aminek része volt a kikötő korszerűsítése is, az építőket Hajnal Antal mérnök vezette.1872 és1914 között – két fejlesztési program keretében – mintegy 55 millióaranykoronát költöttek a városra. Az1880-as évektől a városban több fontos ipari termelőüzem létesült:1881-től rizshántoló, 1882-tőlkőolajfinomító működött.
Az első működőképes önálló hajtásútorpedó, amelyről ismereteink vannak, egy fiumei osztrák–magyar haditengerészeti tiszt,Giovanni Luppis (Luppis János) találmánya, akiRobert Whiteheadangolmérnök, fiumei gyárossal fejlesztette ki a ma is használatos torpedó első használható típusait.[21]
1885-ben megnyitották a színházat, a mai Fiumei Nemzeti Színházat. Három évvel később megnyitotta kapuit a Hotel Continental,1891-ben pedig felépült a vasútállomás épülete.[10]
1914-ben itt készült az Osztrák Magyar Monarchia egyik legnagyobb csatahajója, a tragikus sorsúSzent István. A városnak1910-ben 24 212olasz, 12 926horvát, 6493magyar és 2135német lakosa volt. 1914 nyarától kezdve, amikor beállt a hadiállapot, Fiuméban, megszűnt a tengeri kereskedelem, és többé nem érkezett áru sem tengeren, sem vasúton. A város elszegényedett. Olaszország 1915-ös árulását követően az olasz nemzetiségű városvezetés és a magyar állam viszonya megromlott. 1918. október 23-án a Susak városrészből a Jellasics-ezred katonái horvát zászlók alatt megszállták Fiumét és feldúlták a város főbb közintézményeit. A magyar katonaság azonban véget vetett a lázadásnak, a felbujtókat internálták. A további zavargások megakadályozására azonban a rendelkezésre álló magyar katonai erők már nem voltak elegendőek, ezért 1918. október 28-án az utolsó magyar fiumei kormányzó,Jekelfalussy Zoltán és a magyar állami rendőrség szervei elhagyták a várost.
Fiumét1918. október 27-én az újdélszláv állam kapta meg, majd1919 szeptemberében olasz szabadcsapatok szállták meg,[9][23] de még ugyanabban a hónapban az amerikaiak, a franciák és a britek is megérkeztek.Gabriele D’Annunzio író („Il Comandante”) parancsnoksága alatt szeptember 12-én, 2500 fős csapat vonult be a városba, ésCarnarói Olasz Kormányzóság (Carnaro a Kvarner-öböl olasz neve)[23] néven kikiáltotta a város függetlenségét, amelynek végső célja az Olaszországgal történő egyesülés volt. D’AnnunzioDuce (Vezér) néven a fasisztoid jellegű,de facto városállam vezetője lett. Ekkor jelölték ki a Recsinát mint határfolyót, egyúttal Fiume nagyobb része hivatalosan azOlasz Királyság fennhatósága alá került, a sušaki kikötő pedig aSzerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A város római kormány által hivatalosan kinevezett vezetője Pittaluga tábornok lett, akinek egyik feladata volt D’Annunzio kiűzése a városból, mivel az nem akart önként távozni. A tábornokot D’Annunzio felfegyverzett csapatai fogadták a városon kívül, így célját nem érte el. Az olasz kormány elítélte D’Annunziót és anarchikus, pro-fasiszta rezsimjét, de nem tudta megtörni a hatalmát. Még azon év januárjábanGeorges Clemenceau francia miniszterelnök kijelentetteAnte Trumbić ésNikola Pašić előtt, hogy alondoni konferencián megtárgyalják Fiume ügyét. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság küldöttsége az USA támogatásával elérte, hogy Olaszország lemondjon a területről az év végéig, azonban már november 12-én aláírták arapallói egyezményt, amely Fiumének „szabad város” státuszt adott.Franciaország, azEgyesült Államok ésNagy-Britannia úgy látták jónak, ha Fiumét semleges övezetté alakítják, és döntés született aFiumei Szabadállam létrehozásáról is.
D’Annunzio nem fogadta el a megállapodást, és hadat üzent Olaszországnak. Az olasz hajók decemberben bombázni kezdték a várost (Véres karácsony), aminek eredményeként D’Annunzio megadta magát. Az olaszok1921 januárjában bevonultak a városba, és áprilisban választásokat tartottak. Az autonomisták győztek, így megmaradt a független Fiume, elnöke Ricardo Zanella, az Autonóm Párt vezetője lett.1922-ben afasiszták kicsalták Zanella kezéből a hatalmat, emiatt a legitim kormánynak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba kellett menekülnie.[23] A bolsevistaOroszországot a város ismerte el elsőként.[23][24] A Fiumei Szabad Állam Kommunista Pártja1921-ben aIII. Internacionálén egyike volt a legkisebb tagoknak (Palesztina és Turkesztán mellett).[23] A főtitkár Árpád Simon volt.
Sušak és Fiume közös határa a két világháború között
Az olasz-délszláv diplomáciai konfliktus1924. január 27-én ért véget arómai szerződéssel, amelyben Fiumét kettéosztották. Sušak városrésze a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett, a többi Olaszországé. Az olasz bevonulás március 16-án történt meg. Fiume ezután gyors fejlődésnek indult, míg Sušak gazdasága visszafejlődött.[23] 1934-ben magyar szabad-kikötő is létesült itt.[25]
Amásodik világháború idején, az olasz kapituláció után,1943 és1945 között Fiume német megszállás alatt volt. A város a világháborúban jelentős károkat szenvedett az amerikai bombatámadásoktól. A bombázók főleg a kikötőt támadták. ATito-féle kommunista partizánhadsereg egységei 1945. május 3-án vonultak be a városba, amely akkorJugoszlávia része lett, amit apárizsi békeszerződés is megerősített.[23] A város olasz ajkú lakosságának zöme, kb. 25 ezer fő1948-ig – önként vagy kényszer hatására – elhagyta Fiumét.[26] Ebben az időszakban (1945–47) kb. 650 olaszt mészároltak le a partizánok. Ezt a tényt2006 szeptemberében aSocietà di Studi Fiumani – Roma és a Horvát Intézet közösen tárta a nyilvánosság elé.[26]
Emlékmű a város német megszállás alóli felszabadításának 10. évfordulója alkalmából,1955. május 3.
A háború után a történészek közel 15 ezer fős veszteséget valószínűsítettek a városban, ehhez jött még az a 3000 ember, akik a környéken haltak meg. Fiume lakossága 22%-kal csökkent.[26]1948-ban Sušak ismét Fiume része lett.
A kommunista Jugoszláviában Fiume lett az ország egyik legfontosabb kikötője és gazdasága is elsősorban a hajózásra rendezkedett be: hajógyártó, motorkészítő és kőolaj-finomító cégek alakultak. Ez időszak alatt a város tovább fejlődött, új városrészeket építettek, ahol új iskolákat, közintézményeket hoztak létre.1970-benKrk szigetén avatták fel a városrepülőterét, három évvel később új egyetemet is alapítottak.
A horvát függetlenség kikiáltása után, 1991 decemberében, aSzlovéniából kivont jugoszláv hadsereg megtámadta Fiumét, mivel a kikötőben számos gazdasági egység volt: kőolaj-finomító, kőolaj-raktározó, élelmiszerraktár.[11]1992-ben hozták létre a Fiumei községet, amely Fiume városából és öt környékbeli faluból áll:Viškovo,Kostrena,Čavle,Jelenje ésKlana.
Fiume éghajlatanedves szubtrópusi[29] (Köppen klímarendszere szerinti„Cfa klíma”)[30] Az átlaghőmérséklet 13,8 °C, januárban 5,6 °C, míg júliusban 23,3 °C. Évente átlagosan 86 a csapadékos napok száma. Az évi csapadék mennyisége átlagosan 1529 mm. AzAdrián előfordulóbóra, ami egy hideg és száraz szél, akár 160 km/h-s sebességgel is lecsaphat a városra.
Az 1880-as népszámlálás szerint Fiuménak 20 981 lakosa volt.[33] A Borovszky-féle sorozat Fiuméről szóló kötete (Fiume és a magyar-horvát tengerpart) kihangsúlyozza a város nemzetiségi összetételét: „Fiume városának jelenlegi lakossága néprajzi tekintetben unikum az egész országban. Mennél inkább emelkedett és fejlődött a város, annál inkább özönlött ide a nép mindenünnen, de kivált Isztriából, Dalmáciából, Olaszországból és Magyarországból, s a lakosság zöme ma már a bevándorlottak konglomerátuma. Az őslakosság, az ó-város lakói, lassacskán levetik eredeti szokásaikat, elfelejtik saját nyelvöket s helyébe az iskolák az olasz nyelv purifikált járását ültetik. A folytonos érintkezés, gyakran családi kapcsolat a bevándorlottakkal egyre fogyasztja a jellemző szokásokat.”[34]
1910-ben a város 49 726 lakosából 51% volt olasz, 25% horvát, 13% magyar. Vallási megoszlás: 90% római katolikus, 1% görögkatolikus.[35]
A 2001-es népszámlálási adatok[36] szerint a város lakossága 144 043 fő volt. Ebből 75 532 nő és 68 511 férfi. A lakosság 76%-a római katolikus, 3,8%-a muszlim, a többi egyéb, illetve ateista.
A 2001-es népszámláláson már csak a város lakossága van feltüntetve. Korábban Fiume és a környező települések népességével együtt szerepelnek az adatok.
2009. október 3-án helyezték el a város mecsetjének alapkövét. Fiume környékén mintegy 10 ezer muszlim él.[37]
A 2011-es népszámlálás szerint 128 735 lakosa volt a városnak,[38] ígyZágráb ésSplit után a harmadik legnépesebb város az országban.[2]
A városon keresztül bonyolított kereskedelem révén már aközépkortól amagyarsággal közvetlen kapcsolatban volt a város. A legjelentősebb magyar jelenlét a város virágkorához (1870-1918) köthető, ezt akár magyar korszaknak is lehet nevezni. A Kormányzói Palotát amillennium évére építtette fel gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó, saját nyaralójaként,Hauszmann Alajos tervei alapján. A horvátok a Batthyány nevet elhagyták és simán csak Kormányzó Palotájának hívják.[39] Fiume kormányzói Fiume város és csatolt részei kormányzói voltak, hatáskörük ugyanakkor kiterjedt a teljes horvát-magyar tengerpart tengerészeti ügyeire is. A kormányzót a mindenkori magyar király nevezte ki. Fiumét és tágabb környezetét, vagyis a magyar tengermelléketMária Terézia magyar királynő csatoltaMagyarországhoz egy rendeletében1779. április 29-i hatállyal. Fiume első magyar kormányzója,Majláth József attól a naptól töltötte be hivatalát. A magyarországgyűlés1807-ben emelte törvényerőre ezt. Majláth az új kerületet egyes horvátországi részekkel együtt Szeverin megye név alatt foglalta össze, de mivel ezt mindenki kifogásolta, Mária Terézia 1779. április 23-án kelt diplomájával a várost és kikötőjét mint külön testet (corpus separatum), a magyar Szent Koronához kapcsolta, most és ezután is jól megkülönböztetvén a hozzá tartozó kerülettől, amely a vinodoli, hreljini és buccarii járásokból állva, Fiuméval egy kormányzóság alatt a Littorale Hungaricum kerületét alkotta. A Magyar Tengermellék anapóleoni háborúk során, aschönbrunni béke értelmében1809–1814 között francia megszállás alatt állt a franciák által létrehozott bábállam,Illíria fennhatósága alatt. Miután az osztrákok 1814-ben visszafoglalták, egy ideig meghagyták Illíriát tartománynak, majd 1822. július 25-én a teljes korábbi tengermelléket visszacsatolták Magyarországhoz. Az1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésének következményeként 1849. október 24-én Horvátországot tartományaként kezelték. Az osztrák-magyar kiegyezés egyik hozadéka volt a magyar-horvát kiegyezés (1868), aminek értelmében Fiume város a Magyar Szent Korona Országainak csatolt része lett, míg az egykori tengermellék többi része Horvát-Szlavónország része maradt, de végleges megállapodás csak1870-re született, így csak ekkor nevezték ki Fiume magyar kormányzóját 1848-at követően.
A KorzóSzapáry-rakpart
Ebben az időben jelentős számú magyar hivatalnok élt a városban.Kormányzónak magyarokat neveztek ki, a közigazgatási vezetők mellett jelentős számban magyar mérnökök, vasúti tisztviselők, rendőrök, tanárok dolgoztak és éltek itt. Gyermekeik taníttatását magyar nyelvű gimnázium biztosította és több magyar éttermet is megnyitottak ebben az időszakban.
A magyar lakosság száma1910-ben 6500 fő volt. Ez az összlakossághoz képest tizenhárom százalékos részarányt jelentett. Az első világháború után számuk drasztikusan csökkent: 1925-ben már ezeregyszázra. A Monarchia felbomlása után a köztisztviselők visszatértek Magyarországra. Az ügyvédek, orvosok, mérnökök és egyéb foglalkozásúak közül maradtak még és megpróbáltak alkalmazkodni az új helyzethez. A korábban jelentős számú magyarság tovább fogyatkozott és a második világháború után már csak jelképesnek lehet tekinteni a számarányukat, amely az összlakosság egy százalékát tette ki.[40]
A16. században már említést tesznek a városban élőzsidókról.[43] Amikor Fiume1717-ben szabad kikötővé vált, a város több zsidó vallású embert is magához vonzott.1776-ban, amikor a Magyar Királyság része lett, további héber letelepedők érkeztek, de a város zsidósága a19. századig túlnyomó részébenszefárd maradt. Ők a közeli dalmát városokból,Splitből valamintDubrovnikból származtak, és a tradicionálisminhag Ispalattót követték.1848 után magyar, német,morva és olasz nyelvterületekről érkeztekaskenázi zsidók, magukkal hozva vallási rítusaikat is. AChevra kaddisha1885-ben alakult meg, három temetőt üzemeltettek a városban és modern stílusúzsinagógát építettek1902-ben.1900 körül számuk 2000 főre volt tehető, és a hitközség egyedüli módon ortodox maradt Olaszországban az1930. évi reformokat követően is. Gyermekeiknémet,magyar ésolasz nyelvű világi iskolákba jártak, ami a zsidóság heterogenitásának tudható be. A prédikáció nyelve a német és az olasz volt.1920-ban 1300 zsidó élt Fiuméban ésAbbáziában, háborús veszteségük csak 136 fő volt.[43][44]
Afasiszta Olaszországban1938-ban faji törvényeket léptettek életbe. Az olasz állampolgárságú zsidókat diszkriminációk sújtották, a nem olasz állampolgárságúakat pedig táborokba zárták.Giovanni Palatucci, a város rendőrségének idegenrendészeti osztályvezetője több zsidónak szerzett „árja levelet”, ami segített nekik a háború túlélésében, és ezekkel az iratokkal Dél-Olaszországban Palatucci püspök unokatestvére tudott oltalmat adni sokuknak.Jugoszlávia német megszállása után1941 áprilisában a 2. Olasz hadsereg megszállta Dalmáciát és Horvátország egyes részeit. Néhány olasz katonatiszt, akik együttműködtek az akkor is hivatalban lévő Palatuccival, Fiuméba küldött 500 fő körüli zsidó menekültet Horvátország különböző részeiből, azok így elkerülték a deportálást. Olaszország kapitulációját követően Palatucci megsemmisítette azokat az aktákat, amelyek révén a zsidók után lehetett volna nyomozni, ezért 1944 szeptemberében a németek letartóztatták.1945-benDachauban halt meg.[43]
1945-ben, amikor Fiume Jugoszlávia része lett, az olaszul beszélő zsidók elmenekültek a városból, elsősorban a közeli Triesztbe.1947-ben Fiuméban és környezetében 170 zsidó vallású lakos maradt. A közösség1969-ben már csak 99 főt számlált. A hitközség 1992-ben 60 család tagjaival gyarapodott, akikBoszniából a háború elől menekültek, napjainkra azonban java részük elköltözött Zágrábba vagy más észak-horvát városba, és2004-re kevesebb mint 100 fő a lélekszámuk Fiuméban.[43]
A város élén a Szociáldemokrata Párt képviselője, Vojko Obersnel áll. A polgármester egyben a városi elöljáróság és a városi tanács első embere is, akinek a tanácsban vétójoga van. Fiuméban két alpolgármester van.
A városi tanács Fiume legfőbb hatalmi szerve. Irányítja az önkormányzatokat. 35 tagja van, akik között olasz és szerb nemzetiségű is van. A tanácsnak egy elnöke és két alelnöke van, akik közül az egyik a nemzetiségieket képviseli. A tanács alkotja meg a helyi törvényeket és határozza meg a városi költségvetést. A képviselők megbízatása négy évig tart.[45]
Fiume elöljárósága intézi a helyi törvényvégrehajtást, tíz tagja van. A városi bizottság részt vesz a város életében, igazgatja azt, intézi a közlekedési ügyeket, felügyeli a játszótereket és a parkokat, ellenőrzi a szemétgyűjtést. A bizottság 33 főből áll, amely a körzetek számával egyezik meg.
Fiume zászlaján kék alapon fekete körvonallal szerepel a címer. Erről a város vezetősége1998-ban döntött. A történelmi zászló színe a karmazsinvörös–arany–kobalt kék, ami1848 és1947 között volt a város zászlaja.[47]
A város első címerét1659. június 6-án adományoztaI. Lipót. A címerben kétfejű fekete sas található, amelynek arany csőre és lába, valamint vörös nyelve van. A bal lábával tartja a korsót, amiből víz folyik. A sas fölött korábban a Habsburg-címer volt. A címer alsó részén az INDEFICIENTER (kiszáradhatatlan) szó állt. Manapság már sem a felirat, sem a korona nem szerepel rajta.[48]
Fiume városának saját dala is van, amelyetDamir Badurina szerzett.
A város legnagyobb húzóágazata a hajóépítés. Híres gyárak a Viktor Lenac, a Május 3. és a Torpedó.1915-ben itt készültaz Osztrák Magyar Monarchia egyik legnagyobb csatahajója, aSzent István. Ismert továbbá arról is, hogy számos kulturális programot rendeznek itt, például a két legnagyobb a városikarnevál és aFiumei nyári éjszakák.
Fiume az ország harmadik legnagyobb városa, fontos ipari, adminisztratív és kulturális központ, egyben Horvátország legnagyobb tengeri kikötője: áruforgalma jelentős, és a tengerrel nem rendelkező környező országok szabadkikötője is. A személyforgalomban a gyors- és expresszhajók központja. Fontos iparváros, ahol hajógyár ésolajfinomító működik, valamint innen nem messze (Omišalj) indul azAdria-kőolajvezeték is.
Tower Centar: Iroda és kereskedelmi központ a város keleti oldalán
Amásodik világháború után az ipar újra fellendülésnek indult a városban. A legfontosabb iparcikkük apapír lett, amelyet a Harter gyár készített, továbbá atextilipar és a vegyipar is nagy fejlődésnek indult. Ezenkívül jelentős volt a hajóépítés. Híres gyárak a Viktor Lenac, a Május 3. és a Torpedó.
A Május 3. Hajógyárat1892-ben alapították, majd 1906-ban újraalapították Danubius név alatt. Ebben a hajógyárban gyártotta a Monarchia az új hajóit.[49]1945-ben, Titóék megérkezése előtt, a németek felrobbantották az ipari létesítményeket, amelyeket1948-ra sikerült helyreállítani, és megkezdődhetett a kisebb hajók építése.1956-ban jött az első megrendelés külföldről,Svájcból, és a következő 25 évben 24 országba exportáltak hajókat.[50]
A Viktor Lenac Hajógyár ma az egyik legnagyobb hajóépítő aFöldközi-tenger térségében.1896-ban alapították Lazarus név alatt, a cég kereskedő- és halászhajókat készített.1948-tól viseli a mai nevét.[51]
1947-ben alapították meg aJadrolinija társaságot, amely a mai napig szállítja országszerte – főleg nyáron – az utasokat. 2009-ben 56 hajója volt, ebből 5 nagyobb, 37 kisebb komp és 8 katamarán.[52]
Az1950-es évekre Fiume lett Jugoszlávia legnagyobb kikötője. Az 1990-es évekig a városban több magtárt, raktárt építettek különböző árucikkek – foszfát,gabona,konténer,fa stb. – számára.[53]
Az1990-es években, a háború miatt itt nem kötöttek ki hajók, hanem a szomszédosKoper kikötőjét használták. A háború után azonban újra fellendült a kereskedelem.
1997-ben létrehozták a kikötőben a Szabad zónát, amelynek három része van:
Az óváros, a Korzó – a város központja – déli felén fekszik. A Korzó közepén áll a városi torony az órával, a városiak és a turisták találkozóhelye is, amit a15. században építettek. A mai óra 1873-ban került a helyére, alatta Fiume ősi címere látható.
A torony körül többbarokk épület is található. Ezek tőle jobbra vannak, mint a Wohinz-palota (Korzó 8.), amelyet Mihael Wohinz kereskedő emeltetett a18. század végén. Nem messze van a Vuković-palota (Korzó 2.). A Wassermann-Garbas-palota, impozáns árkádos udvarával a konzervatív negyedben található az Adamić-palotával egyetemben, amelyet Šimun Adamić emeltetett.
Szent Vitus-dóm
Az óvárost a Szt. Vitus-dóm uralja.Szent Vitus a város védőszentje, ezért az ő tiszteletére szentelték. A templomot a12. században építették, nyolcszögletű formában. Átépítését avelencei származású városvezető, Franjo Olivieri rendelte el1638 és1659 között, mégis csak1737-ben fejezték be véglegesen, amikor elkészült akupola és azoratórium. A templomban abarokk oltár mellett fiumei szobrászok munkái találhatók. Itt tartotta Jókai nevelt lánya az esküvőjétFeszty Árpáddal,1888-ban.[56] A dóm szerepelt a horvát 100kunás bankjegy hátoldalán. Vitus napja (június 15.) egyben a város napja is.
A Magasztos Mária-templom és a ferde-torony
Másik jelentős templom a Magasztos Mária-templom, a korábbikatedrális. Az épület a 15. században épült, utolsó jelentős felújítása1824-ben volt. Ma a barokk stílusjegyek dominálnak benne. A templom előtt található a harangtorony, amely a talaj süllyedése miatt megrogyott, ezért kapta a ferdetorony nevet. A torony alatt ismert antikmozaikok vannak, amelyek az5. és a6. században készültek. A közelben található a régi vagy római kapu. Ez az ókori Tarsatica város egyetlen megmaradt emléke, valószínűleg abarbárok elleni1. századi római védőfal maradványa.
Az óvárosban található történelmi épület még azÁgoston-rendi kolostor,1315-ben alapították, Hugo Duino kezdte építeni.1835-ben a városi tanács székhelye lett, előbb barokk, majdklasszicista stílusban építették át. A templom a fiumei előkelők és városi kapitányok temetkezési helye volt. Mellette ma a barokk stílusú Szt. Jeromos-templom látható (1768).[57] Előtte egy oszloponSzent Vidnek, a város védőszentjének1508-ban készült szobra áll.
Az óváros mellett található a Múzeum téren (Muzejski trg) a kormányzói palota, amely korábban az itt székelő kormányzó rezidenciája volt. Ma Tengerészeti és Történelmi Múzeum, amelyet1893 és1895 között építettekHauszmann Alajos tervei alapján, reneszánsz stílusban. 1918-ban a kormányzó helyett a Horvát Nemzeti Tanács székhelye, majd egy évvel később D’Annunzio főhadiszállása lett.[58] A múzeumban számos, a város történelméhez kapcsolódó tárgy található. A palotától nyugatra vanHabsburg József főherceg egykori palotájában a Városi múzeum, keletre az Állami Levéltár, a Villa Giuseppe helyezkedik el (Park Nikole Hosta 2.). Az eredetileg klasszicista villa a báróAndrocha családé volt, majd Lodovico Adamiché, Giovanni Ciotta polgármesteré és József Károly Lajos főhercegé. Az ő idejében, 1892–95-ben átalakították. A II. világháborúban nagyon megrongálódott, jelentősen átépítették.[59]
Kapucínus-rendi Lurdi asszonyok temploma
Giacomo Zammattio számos értékes épületet tervezett ebben az időben Fiuméban: a filodráma épülete (Korzó 28.) 1890-ből, ahol a filharmonikusok tartják előadásaikat.[60] Mellette van a Casa Veneziana (Dolac 7.), a Robert Whitehead-emlékház. A Žabica téren található a Ploech-palota, amelyet1888-ban emelt az osztrák építész, Annibale Ploech. Ezen a téren van ma az autóbusz-állomás is.
Az óvárostól északra fekszik a Pomerio néven ismert utca, amely a Zagrad városrészbe fut. Ebben a városrészben található a Teatro Fenice szecessziós moziépület. 2007-ben emeltek itt egy kereskedelmi központot.
A Korzón a 13-as szám alatt található az 1887–89-ben, neoreneszánsz stílusban épült főposta.[61] Ugyancsak a Korzón található a Vranyczany-palota (1848, Antonio Deseppi). Különböző olasz egyesületek működtek benne 1889-ig, amikor a Narodna Čiatonica vásárolta meg székházának, ettől kezdve a város legfőbb horvát központja. Itt működöttFrano Supilo, majd 1928-tól ez lett a Fasiszta Párt székháza.[62] A Rádió (Korzó 24.), az egykori városháza épületében van. Az Ágoston-rendiek kolostorának épült, és1833-ban vette meg a város, majd1874-ben Filiberto Bazarig tervei szerint átépíttette.[63]
A Žrtava fašizma utca 7. sz. alatt található a törvényszék. Itt állt a14. századi fiumei vár, amelynek épületében a19. században már törvényszék,kaszárnya ésbörtön működött. A mai épület 1904–1906 között, Czigler Ferenc tervei alapján épült. A magyar időszakban hivatalos nyelve az olasz (és korlátozottan a horvát) volt ugyan, de a jogászok többsége magyar volt. Érdekesség, hogy 1918 és 1924 között, az önálló Fiume korában továbbra is életben maradtak a magyar törvények. Mivel pedig ezek lehetővé tették a válást, amit az olasz jog 1970. december 1-jéig nem ismert el, több olasz férfi is itt vált el törvényesen úgy, hogy előtte felvette a fiumei állampolgárságot. A leghíresebb eset a politológus/szociológus Wilfredo Paretóé, aki újra is nősült a városban.[64]
Brajda Fiume központjától nyugatra elhelyezkedő városrész, a vasútállomástól északra. A területet a18. században kezdték el benépesíteni, amikor megépült a cukorgyár. Ma Rikard Benčić-komplexnek hívják a területet. Itt található a Cukorpalota, a cukorgyár központi épülete. Építése 1752-ben fejeződött be, majd 1785–86-ban felújították. A bejáratnál egy kőfej látható.
A palotától nyugatra található a régi fiumei Lazaret. Ez az épület karanténkórház volt, ahova a hazaérkező tengerészeket zárták be megfigyelésre. Barokk stílusban épült, ma is kórháznak ad otthont.
A Brajdán számos szecessziós épület található még a piac környékén. Ezeket az épületekettrieszti építészek tervezték a20. század elején: a Szt. Miklós-alapítvány tengerészeti háza (Manzonijeva 2.)1893-ból, a Miculinić-Richtmann-emlékház (Fiorella la Guardije 14.)1914-ből. Brajda nyugati részében található a szecessziós stílusú Modiani (J. Katalinića 4.), amelyet1913-ban építettek Mario Ambrosini tervei alapján.
Sušak Fiume keleti felén terül el, a régi Sušak a Recsina közelében volt. A területet a19. század második felében kezdték el benépesíteni.
Sušak fölött magasodik a Trsat-hegy. Itt áll aCsodatévő Szűzanya temploma,1531 óta zarándokhely, a hozzá vezető 538 fokból álló tersattói lépcsősort a zarándokok sokszor térden állva teszik meg. A ferences-templomot a legenda szerint1291-ben angyalok hozták Názáretből ide, majd továbbvitték az itáliaiLoretóba. VigasztalásulV. Orbán pápa a trsatiaknak ajándékozta a Csodatévő Szűzanyafreskót, amelynek a Frangepánok1367-ben építettek templomot, majd hozzáferences kolostort. Jelenlegi formáját1827-ben nyerte el. Trsatot már a rómaiak is lakták, ekkor a hegyet Tarsaticának hívták.
A trsati erődöt és a lépcsősort is a Frangepánok építtették a13. században, itt volt a család temetkezési helye, a legenda szerint az erődben a Bécsújhelyen kivégzettFrangepán Ferenc Kristóf szelleme kísértett,[65] majd1826-ban a romos erődöt azír származásúLaval Nugent tábornok vette meg és elegáns kastéllyá alakíttatta át.
Kozala városrész legnagyobb látnivalója a temető, amely azA7-es autópálya mellett fekszik. A temetőbe a város előkelőit temették, később bárkit, aki meg tudta váltani a sírt. A temetőökumenikus, tehát keresztény, zsidó és muszlim sírok is találhatók benne.[66] Ez a második ilyen köztemető Európában, az elsőt Párizsban létesítették.[67]
A Korzótól délre található az újváros, amelyet még a19. században neveztek el így. Itt található a barokk stílusú szerb ortodox Szt. Miklós-templom, amelyet1790-re fejeztek be Henck Ignác tervei alapján.
A kikötő a18. században kezdett el kiépülni. A Riván (a.m. tengerpart, olaszul) számos 19. századi épület van, amelyek korábban kereskedelmi üzleteknek adtak helyet. A legnagyobb épület az Adria-palota, amely a Riva 16-os szám alatt található. Giacomo Zammattio építész tervezte 1897-ben, ma a Jadrolinija épülete. Itt szállásolták el a hajózási társaság kapitányait. Az épületnek nagy kupolája és kőlépcsője van, számos 19. századból való átrium és árkád mellett. Itt működött a leghosszabb ideig megjelent fiumei magyar lap, a Magyar Tengerpart szerkesztősége. Az újság munkatársa volt 1904-ben Somlyó Zoltán.[68]
Az egykori Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete a mai Riva 1-es házszám alatt volt található. Az épületet neoreneszánsz stílusban építették 1883–85 között, Hubert József tervei alapján. Itt működött a révkapitányság, a révőrkaszárnya,1895-ig a tengerészeti akadémia és1918-ig a fiumei olasz patríciuscsaládból származó Garády Viktor író vezette biológiai állomás (és akvárium), amely főként a halászathoz kapcsolódó kutatásokat végzett.[69]
A Horvát Nemzeti Színház, Fiumében
Baccich-ház a Riva Boduli 1. szám alatt található Magyarország tiszteletbeli konzuljának irodája, a falán a Baross Kultúr Kör emléktáblája névadójuk emlékére.[70] Az épülettől nem messze található a Vásárcsarnok (Zagrebačka 17.). Három épületből állt, közülük a halpiacot Carlo Pergoli tervei alapján 1904–14-ben építették.[71]
HNK Ivana pl. Zajc aHorvát Nemzeti Színház helyi épülete a Monarchia „színházépítő cége”, Fellner és Helmer cége tervei alapján, neoreneszánsz–neobarokk stílusban épült. Nézőtere historikus mennyezeti freskóit részben az akkor még ismeretlen fiatal festő, Gustav Klimt festette.1885-ben Verdi Aidájával és Ponchielli Giocondájával nyitották meg. Olasz nyelvű színház volt, amelyet a város tartott fenn.[72]1913-banGiuseppe Verdiről nevezték el.
A Recsina-folyó mellett található a Jellasics-tér (Jelačićev trg). Itt található egykori Vámpalota (Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság és adóhivatal, 1872–86) épülete.[73]
A Városi múzeum a Kormányzói palota parkjában található,1994-ben alapították. A városban fellelhető történelmi tárgyakat állítják ki: fegyverek, fényképek, műtárgyak.
Az Omladinska 14. szám alatt található az egykoriMagyar Királyi Tengerészeti Akadémia (Nautica), amelyetPecz Samu tervezett, 1902–1903 között építették. Az iskolát magát a 18. század végén alapították, és tengerésztiszteket képzett. Az épületben ma az egyetem filozófiai és pedagógiai kara működik.[74]
Az egykori Kivándorló Szálloda a kikötő nyugati végében található.Zielinski Szilárd tervezte 1905-ben, vasbeton szerkezetű, virágmotívumos díszítésű épület. Eredetileg 160 m hosszúnak, kétemeletesnek épült. Egyszerre 800–1600 főt tudott befogadni, annyit, mint egy óceánjáró hajó. Különböző egészségügyi kiszolgáló egységek és ebédlő is tartozott hozzá, villannyal világították és modern szellőztetést szereltek fel. Az 1920-as években vásárokat rendeztek benne, a II. világháborúban egy része elpusztult, azután üzemek működtek benne. Az1910-es évben 37 555-en vándoroltak ki Fiumén keresztül Amerikába.[75]
A város kultúrájának fontos elemei a különböző stílusú színházak: nemzeti színház, bábszínház, drámaszínház.
A városi bábszínház fő feladata, hogy megismertesse a megye lakosságával és a turistákkal a helyi és a külföldi bábműveket.
A Drago Gervais irodalmi-díjat a híres irodalmárról nevezték el.1961-ben adták ki először, és1974 óta, minden második évben ítélik oda. Olyan szerzők kaphatják meg, akik sokat tettek a környék irodalmának fejlődéséért.[76]
2007-ben új programot találtak ki a turisták számára: turistabuszt, amely a város kulturális nevezetességeit mutatja be. A buszon több nyelven, horvátul, olaszul, németül, angolul, franciául, oroszul, spanyolul és magyarul tolmácsolják a látnivalókat.[77]
A városban számos kulturális programot rendeznek. Ezek közül a két legkiemelkedőbb a városi karnevál és a Fiumei Nyári Éjszakák.
AFiumei Nyári Éjszakák a legfontosabb kulturális program a városban, amelyet júniusban és júliusban rendeznek meg a város különböző helyszínein.[78] A program által szeretnék megismertetni az emberekkel a város építészeti örökségeit, és ezt különböző zenei produkciókkal, színházi darabokkal is próbálják bemutatni.
AFiumei Karnevál egy hagyományos tavaszi karnevál. Ezt korábban a magyar, osztrák, német, orosz nemesek szervezték maguknak a19. században, maEurópa nagy karneváljai közé sorolják. 2001-ben 72 gyermek és 144 felnőtt csapat vonult fel a 110 ezres közönség előtt.[79]
KRAF – Kvarneri amatőr filmszemle.1969 óta rendezik meg, hazai és külföldi filmek versengenek egymással. Külföldről eddig Közép-Európából, a Balkánról és Amerikából érkeztek filmek, témájuk a szabadság, amit 30 percbe kell sűríteni.[80]ANyár a várban című zenei–színházi programot Trsat városrészben a Bašćinski glasi Kulturális Egyesület rendezi meg 2006 óta, és horvát cégek a szponzorai. A rendezvénysorozaton 800 előadó lép fel.[81]
AJazz Time-fesztivál program a helyidzsessz kedvelőket gyűjti egybe. Nagy segítség ez a kedvelőinek, hisz olyan feltörekvő zenészeket ismerhetünk meg, mint például Elvis Stanić.[82]
A Pehlini Általános Iskolába 504 fő járt a 2008/2009-es tanévben. Az iskola ebben a tanévben indította el az egész napos oktatási programot is, amelynek keretében 18 diák egész nap az iskolában van, délelőtt oktatást, délután foglalkozásokat tartanak.[83]
A Pećine Általános Iskola 2005 óta vesz részt azUNICEF „Biztonságos és barátságos környezet az iskolákban” programban. A program célja, hogy megszüntessék a gyermekek közti erőszakot. Ez az iskolának2006-ban sikerült, ekkor kapta az „Iskola Erőszak Nélkül” címet.[84]
Az Első Fiumei Horvát Gimnázium a város első középiskolája, amelyet ajezsuiták alapítottak1627-ben.1867-ben magyar agitátorok megszüntették a horvát nyelvű oktatást, ami a diákok ellenérzését váltotta ki. 1881-ben el is költöztették az iskolát. Az oktatás csak a második világháború után folytatódott ebben az intézményben.[85]
A Fiumei Olasz Szakközépiskolát 1888-ban alapították, amelynek célja ma is a fiumei olaszok anyanyelvű oktatása.[86]
Az Ipari Iskola egy1923-ban alapított olasz nyelvű iskola volt. Az épület maga1900-ban épült egy magyar általános iskola részére. A második világháború alatt és után nem működött, csak 1958-ban nyitotta meg újra a kapuit.[87]
A Fiumei Egyetemre összesen 18 264 fő járt a 2008/2009-es tanévben, ebből 7199 férfi és 11 065 nő.[88] Több nemzetközi szervezetnek is tagja: EUA – Európai Egyetemek Társasága, CEI – Közép-európai Egyetemek hálózatának Kezdeményezése, Adriai-Jóni-medence Egyetemeinek Hálózata.[89]
FiumeHorvátország legnagyobb és legfontosabb tengeri kikötője, ahova2007-ben 13 millió tonna szállítmány futott be.
A térség autóútjai megfelelőek.2004-ben fejeződött be azA7-es autópálya építése, amely aszlovén határig tart. 2008-ra elkészült azA6-os autópálya, amelyZágráb és Fiume között fut, és ugyanebben az évben fejezték be várost elkerülő utat. Az A7-es autópályáig Fiume keleti bekötésére 404-es számon új autóút épült 1300 m hosszú alagúttal és kikötői felüljáró-rendszerrel.
Fiuménak1970 óta van repülőtere,Krk szigetén. 2005-ben 130 ezer,2008-ban már 250 ezer utas fordult meg rajta.
Stratégiai közlekedési csomópont a horvát vasúti közlekedés centruma helyezkedik itt és Fiumét vasútvonal köti összeZágrábbal,Ljubljanával ésTrieszttel is.
Történetét tekintve a kiegyezés után megindult a térség vasúti fejlesztése is. 1871–72-ben a tengerpart feltöltésével építették meg az újfőpályaudvart. 1874-ben készült el és nyílt meg aKárolyváros–Fiume vasútvonala. A pályaudvar épületét 1891-benPfaff Ferenc tervezte, tiszteletére 2001-ben a pályaudvaron emléktáblát helyezett el a Magyar Közlekedési Közművelődésért Közalapítvány. Ide érkezett meg Esti Kornél (a Csók című novellában?).[90] A pályaudvar előtt egy 1914-ben, aMagyar Királyi Állami Vasgyárakban készült mozdonyt helyeztek el.[91] Ez a vasútállomás volt aDéli Vasút végpontja. 1880-ban a MÁV megvásárolta a vonalat, amely 1918-ig a tulajdonában volt.[92]
1899-től[93] villamos járta a város utcáit egészen1952-ig. A város közösségi közlekedését ma a KD Autotrolej d.o.o cég autóbuszai biztosítják. A céget 1951-ben alapították, amikortrolibuszokat állítottak üzembe, majd ezeket1970-ig kivonták a forgalomból, azóta csakautóbuszok szállítják az utasokat. Ez jelentős visszalépés a környezetvédelem szempontjából, bár a buszok márkája Man és Mercedes. A városban 18 autóbuszvonal van.[94]
A városban 297 ezer m² területen helyezkednek el sportlétesítmények, ebből 23 ezer m² a fedett objektum. 38 sportegyesület működik.
Fiume legismertebb sportegyesülete aHNK Rijeka, amely az első osztályban játszó labdarúgó-egyesület. A csapat többször megnyerte a horvát ill. jugoszláv kupát.[95] A legismertebb vízisportklub aPrimorje Úszóegyesület. Azúszókon és szinkronúszókon kívülvízilabdacsapatuk is van. A klub több olyan sportolót is kinevelt, akik Európa- és világbajnokságokon érmet nyertek.
Autómotor-sportra is alkalmas a város. Itt épült Horvátország egyik olyan pályája, ahol nemzetközi versenyeket is lehet rendezni.
Az első nemzetközi labdarúgó mérkőzést Horvátországban, Fiuméban rendezték meg,1905-ben. A meccs az Atletico Fiumano és a SS Slavonia között zajlott.[96][97]
Apekingi olimpián a fiumei Sjnežana Pejčić a légpuska 10 méteres versenyszámában bronzérmet nyert.
Csíkszentmihályi Mihály, (1934.szeptember 29.) aflow pszichológiai jelenség elméletének megfogalmazója. Pedagógus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan valamint a kreativitás- és tehetségkutatás.
↑A pápa Fiuméban (horvát nyelven). www.rijeka.hr, 2003. június 8. [2006. december 4-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
↑Borovszky Samu – Sziklay János (szerk.).Magyarország vármegyéi és városai. Fiume és a Magyar-Horvát Tengerpart (magyar nyelven). Budapest, „Apollo” Irodalmi és Nyomdai Rt (1900)
↑1910-es népszámlálás adatai (magyar nyelven). lexikon.katolikus.hu. [2012. március 12-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 4.)
↑Izdanje Državnog zavoda za statistiku RH: Narodnosni sastav stanovništva RH od 1880-1991. godine.
↑új mecset épül (magyar nyelven). www.stop.hu. [2012. március 12-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
↑abcdZsidó könyvtár (angol nyelven). www.jewishvirtuallibrary.org. [2011. július 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 6.)
↑T. Morgani, Ebrei in Fiume ed in Abbazia 1441–1945 (1979).
Ez a szócikk részben vagy egészben aRijeka című horvát Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z)Ријека című szerb Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Fiume és környékének tájrajza. Természettudományi, orvosi, statisztikai stb. tekintetben; Fiume város, Pest, 1869
Dezső Béla:A Fiumei tengeröböl állatvilágáról. Két előadás. Tartatott a Természettudományi Társulat estélyein, 1880. november 12. és 19-ikén; K. M. Természettudományi Társulat, Bp., 1880 (Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye)
Lázár Gyula:Fiume, a magyar korona gyöngye. Természettani-, ethnográfiai- és történelmi rajz; Franklin, Bp., 1881 (Történelmi könyvtár)
Kenedi Géza:A Quarnero. Fiume és Abbazia; Légrády Ny., Bp., 1884
Fiume és kikötője; összeáll. Hajnal Antal; Mohovich Ny., Fiume, 1885
Fiume és a magyar kultúra. Művelődéstörténeti tanulmányok; szerk. Kiss Gy. Csaba, ford. Ladányi István; ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék–Kortárs, Bp., 2004 (Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai)
Domonkos László:A kicserélt város. Fiume: volt és van; bev. Mák Ferenc, fotó Kemény András; Unicus, Bp., 2010
Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság iratai, 1870–1918 /Inventar fonda Pomorska oblast za Ugarsko-hrvatsko primorje u Rijeci, 1870–1918; bev., magyar nyelvű szerk. Bősze Sándor, horvát nyelvű szerk. Goran Crnković, ford. Dolinár Erzsébet Mária; Somogy megyei Levéltár–Državni arhiv u Rijeci, Kaposvár–Rijeka, 2011
Daina Glavočić, ur.:Arhitektura historicizma u Rijeci: 1845-1900. Arhitektura i urbanizam = Architecture of Historicism in Rijeka: 1845-1900. Architecture and town planning, Moderna galerija Rijeka i Muzej moderne i suvremene umjetnosti, Rijeka, 2002ISBN 953-6501-17-1
Daina Glavočić, ur.:Arhitektura secesije u Rijeci: arhitektura i urbanizam početka 20. stoljeća = Architecture and town planning at the beginning of the 20th century : 1900-1925, Moderna galerija, Rijeka, 1997-1998ISBN 953-6501-05-8
Danilo Klen, ur.:Povijest Rijeke, Izdavački centar Rijeka, Rijeka, 1988ISBN 86-7071-045-5
Giovanni Kobler:Memorie per la storia della liburnica citta di Fiume, Rijeka, 1978
Radmila Matejčić: "Barok u Istri i Hrvatskom primorju", u:Barok u Hrvatskoj, Zagreb, 1982
Jasna Rotim Malvić, et al.:Moderna arhitektura Rijeke: arhitektura i urbanizam međuratne Rijeke 1918-1945 = L’Architettura e urbanistica a Fiume nel periodo fra le due guerre 1918-1945, Moderna galerija, Rijeka, 1996ISBN 953-6501-00-7
.jpg)
.jpg)
.jpg)
