Firdauszí vagyFirduszi Abul-kászim Manszúr (perzsául:ابوالقاسم فردوسی), (934[1] –1027) a perzsa irodalom (egyben a világirodalom) egyik legjelentősebb költője.
Firdauszí aTúsz közelében fekvőSádab nevü faluban született.Mahmúd gaznavida szultán udvarában működött, és itt bízták meg aDakíkí költő által megkezdettKirályok könyvének(Sáhnáme) megírásával. Firdauszí mintegy 30 évig dolgozott művén, amely végül egy közel 60 000 verspárból álló költeménnyé vált. Tartalma a perzsák története volt a régi perzsa királymondáktól aSzászánidák651-es bukásáig. A történet szerint a szultán által megígért 60 000 arany helyett csak ugyanannyi ezüstpénzt kapott a mű befejeztekor Firdauszí.
A csalódott költő lesújtószatírát írt Mahmúd számára, majd a szultán haragja előlBagdadba menekült. Itt megszerezte a kalifa nagyvezérének jóindulatát, és öreg korában megírta a pogány kori hősök dicsőítésére aJuszuf és Zulejkhá című eposzt. A műben aKorán legszebbnek nevezett történetét énekelte meg vallásos szellemben. Később barátai és Mahmúd szultán nagyvezérének közbenjárására Firdauszí visszaköltözhetett Perzsiába, és Túszban tölthette utolsó éveit. Magas kort élt meg,1027-ben hunyt el. A monda szerint végül Mahmúd – megbánva korábbi fukarságát – mégiscsak útnak indított 12tevét a 60 000 arannyal. A tevék éppen Firdauszí temetésének napján érkeztek meg Túszba.
_(cropped).jpg)
