Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | A szócikkkeleti írásjegyeket tartalmaz.Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
| | Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavakpinjin és magyaros átírása közöttide kattintva szabadon lehet választani. |
| Átírási segédlet | |
| feng-huang | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 鳳凰 |
| Egyszerűsített kínai | 凤凰 |
| Mandarin pinjin | fènghuáng |
| Wade–Giles | feng4-huang2 |
| Kantoni jűtphing | fung6wong4 |
Afeng-huang (fenghuang) vagykínai főnix csodálatos madár akínai mitológiában, a tollas lények ura. Nyugaton általábanfőnixként értelmezik, és így is fordítják. Már aSang (Shang)-korijóslócsontokon is említik. Az ókortól kezdve népszerű a kínai művészetben. A középkorban, asárkánnyal együtt azuralkodó szimbólumának számított, de még gyakrabban a császárnét, a köznép körében pedig a menyasszonyt jelképezte.
Afeng 鳳 írásjegy piktografikus változata már akínai írás első emlékein, aSang (Shang)-korból származó úgy nevezettjóslócsontokon is megtalálható. A kutatók szerint afeng a szél istenét jelenthette, aki a legfőbb istenSang-ti (Shangdi) küldötte lehetett. Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy afeng kapcsolatba hozható azzal, hogy ajin (yin) törzsek egy részének a madár volt atotemőse.[1]
A kínai főnixet később kéttagú szóösszetétel formájában nevezték meg. Azonban afeng-huang (fenghuang) (鳳凰) kifejezésben szereplőhuang 凰 szó etimológiája nem teljesen egyértelmű. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy ahuang eredetileg egy különleges fésű volt, amelyet afeng viselt a fején. Ez a fésű, vagy fésűszerű tárgy a felkelő napot mintázhatta, melynek sugarai a fésű három ága volt. Afeng szoláris kapcsolatára utalhat az is, hogy a hagyományosöt őselemről vallott elképzelés szerint afeng-huang (fenghuang) a tűz elemhez kapcsolódik. A középkori kínai szöveget nevének etimológiáját úgy magyarázzák, hogy afeng a hím, ahuang pedig a nőstény főnix.[2]
Az i. sz. 100-ban összeállított kínaietimológiai szótár, aSuo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) szerzője,Hszü Sen (Xu Shen) szerint afeng egy isten madár, amelynek kakascsőre van, begye a fecskéé, nyaka a kígyóé, a testén a sárkányéhoz hasonló minták láthatók, farka halé, hátulról azegyszarvúhoz hasonlít, a háta pedig olyan, mint a teknősé. Ötszínű (ti. tarka) a tollazata, és aTökéletes emberek keleti országában (Tung-fang csün-ce cse kuo (Dongfang junzi zhi guo) 東方君子之國) lakik. Amikor kirepül onnan, akkor a négy tenger (sze haj (si hai) 四海) határain kívül röpköd. átrepül aKunlun-hegyen, a sebes ár övezteCsecsu (Zhizhu)-hegynél (砥柱) iszik, aZsosuj (Ruoshui)-folyóban (弱水) nedvesíti meg tollait. Megjelenése az égalatti tartsó békéjét és nyugalmát jelenti.[3][4]
AKuo Pu (Guo Pu) által azEr ja (Er ya)hoz írt kommentárban az olvasható, hogy afeng-huang (fenghuang) olyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a kakasfej, a fecskeáll, a kígyónyak, a teknőshát, és a halfarok. Ötszínű, vagyis tarka és hat láb (cse (chi) 尺), vagyis kb. 180 cm.
Caj Heng (Cai Heng) (蔡衡) a következő csoportosítását ismerteti a kínai főnixszerű madaraknak:
AMérlegelések című műhöz írott kommentár (Lu heng hsziao si (Lun heng xiao shi) 《論衡校釋》) a négy égtájnak valamint a középnek, mind megvan a maga óriás madara (ta-niao (daniao) 大鳥), amelyek, ha kirepülnek, a többi madár csoportba verődve követi őket.
ASuo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) az öt égtájhoz kapcsolódó „isteni madarakról” (sen-niao (shenniao) 神鳥) tesz említést:
AMadarak kánonja (Csin csing (Qin jing) 《禽經》) a színek szerint a következő fajtáit ismeri és különbözteti meg a főnixnek:
Afeng-huang (fenghuang) felbukkanását a kínai mitológiában leginkább a béke és a felvirágzás előjelének tartották. Szerepel aSárga Császárról és aSun (Shun)ról szóló legendákban is.Fu-hszi (Fuxi) amikor megjelent afeng-huang (fenghuang) elragadtatásában és tisztelete jeléül külön zenedarabot is szerzett. A források elemzésével kimutatható hogy afeng-huang (fenghuang) érkezése eredetileg kapcsolódott az eső eleredéséhez. Úgy tartották továbbá, hogy afeng-huang (fenghuang) az évszakok ismerője ezért példáulSao-hao (Shaohao) a naptárért felelős hivatalnokaitFeng-niao-si (Fengniaoshi)nek (鳳鳥氏), vagyis a „Főnix nemzetségből való”-nak nevezte el.[5]
A középkori mitológiában az altruizmus, az emberszeretet (zsen (ren) 仁) megtestesülésének tartották és asárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított. Ennél is elterjedtebb volt, hogy a mindenkori császárnét jelképezte, a köznép körében pedig a menyasszonyt.[6]
Afeng-huang (fenghuang) alakja gyakorta összeolvadt a déli égtájat jelképező vörös madár (csu-niao (zhuniao) vagycsu-csiao (zhujiao)) alakjával is. A taoista legendák szerint a halhatatlan szentek olykor afeng-huang (fenghuang) hátán utazták be az eget. Több elbeszélés is fennmaradt azzal kapcsolatban, hogy asszonyok megjelent afeng-huang (fenghuang) álmukban akik azután kiváló érdemű fiakat szültek.[7]
Afeng-huang (fenghuang) alakja már a legősibb időktől kezdve népszerű a kínai képző- és díszítőművészetben. Már aSang (Shang)-kori szertartási bronzedényeken megjelenő hosszú farkú, tarajos madár is afeng-huang (fenghuang) lehetett. A szakértők szerint nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy afeng-huang (fenghuang) megjelenítésére erősen hatott apáva alakja.[8]
