Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Felsővisó(Vișeu de Sus, Oberwischau) | |||
| Látkép a római katolikus templommal | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Máramaros | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Máramaros | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Vișeu de Sus | ||
| Beosztott falvak | Középvisó | ||
| Polgármester | Vasile Coman (független), 2012 | ||
| Irányítószám | 435700 | ||
| SIRUTA-kód | 106979 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 13 217 fő(2021. dec. 1.)[2]+/- | ||
| Magyar lakosság | 130 (1%, 2021)[3] | ||
| Község népessége | 15 349 fő(2021. dec. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 38 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 427 m | ||
| Terület | 443,06 km² | ||
| Időzóna | EET,UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Felsővisó weboldala | |||
![]() | |||
AWikimédia Commons tartalmazFelsővisó témájú médiaállományokat. | |||
Felsővisó (románul:Vișeu de Sus,németül:Oberwischau,jiddisülאויבר-ווישווה,ukránul:Вишово-Вижнє) városRomániában,Máramaros megyében, a történetiMáramarosban.
A városközpont aVasérVisóba folyásánál,Máramarosszigettől 65 km-re délkeletre, aMáramarosi-havasok lábánál, 427 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A lakosság nagy része a főként a két fő vízfolyás mentén fekvő kisebb településrészeken él. Ezek:Valea Vaserului (németül:Wassertal),Valea Peștilor(Fischtal),Valea Scradiei(Schradental),Novăț(Neuwetz),Novicior(Nowitschor),Valea Botoaia,Arșița ésRădeasa.
Nevét aVisó folyóról kapta. Első említése:Felsewysso (1468). A mai városközpont területének régi neveZwischenbach/Între Râuri ('folyók köze') volt.
Román–ruszin lakosságúkisnemesi falu voltMáramaros vármegyében. A románok a Visó mentén és a maiValea Vaserului településrészen, a ruszinok főkéntNovăț ésValea Scradeiházcsoportokban éltek.
A jelenlegi városközpont területére először kamarai favágók érkeztek asalzkammergutiGmundenből,1776-ban. Ők eredetileg nem szándékoztak végleg letelepedni és amikor a határidő lejártával nem kapták meg a kamarától a visszatérésre szóló engedélyt, először sztrájkba léptek. Hozzájuk előbb1778-ban csatlakozott hét, sztrájktörőnek betelepítettnémetmokrai család, majd1785-benBad Ischlből,Ebensee-ből és környékükről érkeztek újabb családok. Azausztriai származású németek („Teitschi”) által lakott településrész később aTie Taitsche Reih ('német sor') nevet viselte. Lakói fakitermeléssel, tutajozással, ácsmunkával és zsindelykészítéssel foglalkoztak, később akadtak köztük kőművesek és vasutasok is.
Először1796–1798-banKésmárkról,Lőcséről ésNémetprónáról költöztek becipszerek, majd1812-ben 25hobgárti erdőmunkás család, a következő években újabb cipszer családokLublóról ésPodolinból,1829-benSzepeskáptalanból,Korponáról,Nagylévárdról és más helységekből, végül a század közepénBukovinából vagyGalíciából. Velük települt be az1802 után, Ernst Plaud tervei alapján felépítettZipserei (vagyZipserreih') településrész mai városközpont nyugati végében. A cipszerek főként famunkával és tutajozással foglalkoztak. A zipserei-i házuk mellett minden cipszer család fenntartott egy kalibát is a hegyekben. A20. század közepére részben elmagyarosodtak.
Első zsidó lakosa, amorvaországiNikolsburgból való Schmuel Fruchter rabbi állítólag már1740-ben megtelepedett itt. Nagyobb létszámban azonban csak az1840-es években érkeztek zsidókGalíciából ésBukovinából. Kelet-európai típusú zárt, homogén negyedet –stetlt – hoztak létre. Többségükben szegények voltak és számos mesterséget űztek: kézművesek (cipészek, szabók, szűcsök stb.), kereskedők, kocsmárosok éppúgy voltak köztük, mint favágók, fuvarosok, hordárok, földművesek és pásztorok. Kitartóan ragaszkodtak avallási ortodoxiához, majd ahaszidizmus talált köztük termékeny talajra. A19. század második és a 20. század első felébenjesivája a legnevesebbek közé tartozott aKárpát-medencében.1907-ben egyhéber betűs nyomdát állítottak föl, ebben készült a jesiva saját folyóirata. A zsidók mindvégig ajiddis nyelvet használták.1935-től jiddis nyelvű újság is megjelent itt,Kolenu – Unzere stimé ('Hang – A mi hangunk') címmel.

1848–1849-bengörögkatolikus papja, apetrovai születésű Simeon Pop részt vett aszabadságharcban.1849-ben halálra ítélték, amit várfogságra módosítottak.1854-ben szabadult.1865-ben a kerület országgyűlési képviselőjének választották.
1848-ig határában ércbányászat is folyt. A 19. század közepén aSuliguli-forrás vizét (ma avasér-völgyi vasút egyik megállója) palackozták és évi több százezer palacknyi fogyott el belőle. Az akkoriMagyarországon a legerősebbásványvíznek számított. Higítatlan állapotában habzott és nem is volt tanácsos inni belőle. A helyiek akolera elleni védekezésképp fogyasztották.
Máramaros vármegye egyik járásának a központja volt.1856-ban nyílt meg gyógyszertára.[4]1913-ban egy Pop Simon által fölállított épületben kórháza is létesült.
1944.április 15-e után aleordinai székhelyűtábori csendőrség az itt fölállítottgettóba gyűjtötte összeBorsa,Ruszpolyána, Leordina,Majszin,Petrova ésRuszkova zsidó lakosságát, összesen 17 ezer főt. Május elején három transzporttal,Kassán keresztül deportálták őketAuschwitzba.1947-ben hétszáz zsidó túlélőt számláltak össze Felsővisóban, de az1960-as évek elejéig többségükIzraelben telepedett le.
1944.október 10-én a német hadsereg a felsővisói németeket a borsaiakkal együtt evakuálta és a teletSziléziában, barakkokban töltötték. A legtöbben visszatértek. Visszatérésük után a szovjetek Máramarosszigetre internálták őket és a munkaképes férfiakat kényszermunkára aSzovjetunióba vitték.1956-ban kapott városi rangot. A szocializmus alatt bányái és bútorgyára is működtek. Az1990-es években kb. háromezer lakosa vándorolt kiNémetországba.

A települést érinti az üzemen kívüliAlsóvisó–Borsa-vasútvonal.
Innen indul aFelsővisói Erdei Vasút vonala.