Felsőbogáta(Bogata de Sus)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Révkolostor
Rang	falu
Községközpont	Révkolostor
Irányítószám	407577
SIRUTA-kód	59979
Népesség
Népesség	274 fő(2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	300 m
Időzóna	EET,UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 11′ 37″,k. h. 23° 40′ 05″47.193678,23.66808847.193678°N 23.668088°EKoordináták:é. sz. 47° 11′ 37″,k. h. 23° 40′ 05″47.193678,23.66808847.193678°N 23.668088°E
AWikimédia Commons tartalmazFelsőbogáta témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Felsőbogátarománul:Bogata de Sus, faluRomániában,Erdélyben,Kolozs megyében.

Déstől északnyugatra, aSzamosba ömlő Bogáta-patak felső völgyében fekvő település.

Felsőbogáta, Bogáta nevét 1315-ben említette először oklevélBogath néven, mint Székely birtokot, sLápos tartozékát. Későbbi névváltozatai: 1325-ben p. Bogath, 1366-ban Bogath, Bogathtu, 1418-ban Bogata, 1587-ben Bogatt, 1808-ban Bogátha (Magyar-), 1861-ben Magyar-Bogáta, 1913-ban Felsőbogáta.

Bogáta első birtokosai a losoncziBánffy család elődei Dénes nádor fia Dénes ispán voltak. Dénes ispán fiaitól Tamástól és Istvántól a14. század elején uralkodó zavaros időkben a hatalmasKán László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta. A Bánffyak birtokukba újra Bogáta 1315-benKároly Róbert parancsára került vissza. A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben történt birtokmegosztás szerint Bogáta ifjú Bánffy Dezsőnek jutott. 1437-ben is aLosonczyak birtoka volt. Losonczi Dezső Magyarbogath-i jobbágya: Antal a jobbágyok egyik képviselője volt akolozsmonostori egyezségen.

1467-benMátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifjú Lászlótól és Zsigmondtól Csicsóvárának két részét hűtlenségük miatt elvette, e község szintén két részét, mint Csicsóvára tartozékát, szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta. 1553-ban egy oklevél szerint e birtokotCsicsóvár egykori ura,IV. Péter moldvai fejedelem aRévkolostoron általa alapított ortodox kolostornak és az ott lakó püspöknek adományozta.

1607-ben Rákóczi Zsigmond birtoka volt, aki e birtokot Ivánkovics János, Demeter és György örökös nélküli halála után Kun Gáspárnak halála után pedig testvéreinek Istvánnak és Péternek adományozta. 1652-ben Nápolyi György özvegye Kun Katalin és gyermekei István és Éva Gyerőffy Pálnéné itteni részüket Torma Miklósnak zálogosítják el megszökött jobbágyai közadójának megfizetéséért. 1696-ban Magyar-Bogátatörök hódoltsági falu volt, 1702-ben birtokosa Buday Zsigmond, 1866-ban pedig Hatfaludy Bertalan, Lázár István és Székely Elek voltak.

Lakosai kezdetben magyarok voltak, akik az 1437–38 évialparéti parasztlázadásban az elsők között vettek részt, és valószínűleg ekkor pusztulhattak el. 1653-ban a magyarság legalább névleg még tekintélyes számban volt képviselve. Vallása 1658-ban már görög keleti, és ekkor e községet oláh falunak írták, és rendes papja volt, ami akkor kevés községnek volt, ez arra mutat, hogy a magyarság a birtokosok által ide telepitett nagyobb számú oláhságba olvadt be. Mint magyar falu 1848-ig királyi dézsmát fizetett.

Atrianoni békeszerződés előttSzolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott. 1910-ben 475 lakosából 414 román, 56 magyar volt. Ebből 417 görögkatolikus, 17 református, 37 izraelita volt.

• Kádár József:Szolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 214–219. o. 
• Varga E. Árpád:Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehoztaVistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet. 

• Kolozs megye települései
• Szolnok-Doboka vármegye települései

• Lapok térképekkel