Hamburgban született, apja, Abraham Mendelssohn gazdag bankár, afelvilágosodás híres filozófusának,Moses Mendelssohnnak a fia. Szüleinek négy gyermeke közül Felix a második volt. A család 1811-benBerlinbe költözött, áttért azevangélikusvallásra, és nevét – hogy megkülönböztesse magát a családzsidó valláson maradt ágától – Mendelssohn Bartholdyra változtatta. A gyermeket nívós házitanítók oktatták, például Heyse, az elismert nyelvész. Afestésre Rösel tanította, azenei nevelés Zelter kezében volt. Zongorázni Ludwig Bergertől,hegedülni Eduard Reitztől tanult. Apolitikailiberalizmus vonzásába került, szellemileg és művészileg egyaránt felvilágosult légkörű családnál megfordult többek köztHeinrich Heine is.
Az ifjú Felix Mendelssohn
Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottakMozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korától már rendszeresen komponált. A zene mellettWilhelm von Humboldt hatására az irodalomban, nyelvekben is jártas lett, mindemellett úszott, vívott, lovagolt. 1825-ben –Cherubini elismerő szavai hatására – eldőlt a sorsa: zeneszerző lesz. Ettől kezdve opus-számmal látta el műveit. A zeneszerzői nyilvántartásbanJakob Mendelssohn Bartholdy néven szerepel. Nővére,Fanny is rendkívüli tehetség volt, zeneszerzéssel is foglalkozott, de akkoriban a nők társadalmi helyzete még nem engedte a „férfias” pályaválasztást.
Tizenhét éves volt, amikorShakespeareSzentivánéji álom című színdarabjához a nyitányt komponálta. A berlini énekakadémia igazgatója,Goethe barátja révén 1821-ben megismerkedhetett a költőfejedelemmel. A Mendelssohn-ház vasárnapi hangversenyein fedezte fel az abban az időben csaknem elfelejtettJohann Sebastian Bach muzsikáját.
Mendelssohn 1829-beneurópai körútra indult.Anglia ésSkócia utánWeimar (itt találkozott utoljára Goethével),Nürnberg,München,Bécs ésPozsony következett. EzutánItália ezen városaiba látogatott:Velence,Firenze,Róma,Nápoly. Hosszabb időt töltöttPárizsban, majd ismét Angliába utazott. Benyomásait zeneművekben örökítette meg:Olasz ésSkót szimfónia, Skót szonáta, Hebridák nyitány stb.
Mendelssohn felesége, Cécile Jeanrenaud
1832-ben tért haza, későbbDüsseldorfban vállalt városi zeneigazgatói állást. 1835-benlipcsei meghívásra elvállalta aGewandhaus-zenekar vezetését. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amelyeket a zenében fontosnak tartott. Azenekart Európa egyik vezető együttesévé, Lipcsét nemzetközi rangú zenei központtá fejlesztette.Händel-oratóriumokat,Schumann-szimfóniákat,Beethovent ésSchubertet vezényelt. 1829-ben mutatta be aMáté-passiót, amivel elindította Bach németországi reneszánszát.
A zenei utánpótlás biztosítására – kezdeményezésére – 1843-ban megalakult a lipcsei konzervatórium, az első ilyen német intézmény. A lipcsei évek alatt születtek nagyszabású oratóriumai, aPaulus, később azÉliás, és aSzentivánéji álomhoz írt nyitányát kísérőzenével egészítette ki, amelynek hetedik tétele a közismertNászinduló.
Magánéletében biztos támaszra lelt feleségénél, Cécile Charlotte Sophie Jeanrenaud-nál, akit 1837-ben vett nőül, és aki öt gyermekkel ajándékozta meg. Életét a család és a lipcsei munka töltötte ki. Mindeközben azért utazgatott is,hangversenyeket adottBirminghamben,Frankfurtban és más városokban. A szász király „udvari karmester” címmel tüntette ki,Berlinbe hívták zenei vezetőnek, de Mendelssohn Lipcsében maradt. Írt azért műveket Berlinnek is, elsősorban színpadi zenéket.
Szülei halála (1835, 1843) nagyon megviselte, egyre inkább befelé fordult, elfáradt. AzÉliás bemutatója után még eleget tett egy angliai meghívásnak. 1847 májusában szeretett Fanny nővére is elhunyt, Mendelssohnon erőt vett a teljes depresszió. 1847. november 4-én halt meg többszörösagyvérzés következtében.
A sorsnak furcsa fintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché – az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez aNémetországban erősödőantiszemitizmus éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, amely szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ.
Mendelssohn zenei stílusa már a szülői házban kialakult. Itt szívta magába abarokk zene iránti szeretetet, a meleg családi szeretet, a tehetség gondtalan kibontakozása tette lehetővé, hogy már igen fiatalon, a legváltozatosabb zenei műfajokban, érett kompozíciókkal jelentkezzék. Már aSzentivánéji álom nyitányában megjelennek egyéniségének legjellemzőbb vonásai, amellyel –Carl Maria von Weber mellett – megalapozta a német zeneiromantikát. További romantikus vonásai művészetének abarokk hagyományok tisztelete, az orgonamuzsika és a fúgaszerkezet reneszánsza, az úti élményeiből eredő tájköltészet.
