Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Feketehalom(Codlea, Zeiden) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Brassó | ||
| Rang | municípium | ||
| Községközpont | Codlea | ||
| Polgármester | Cătălin George Muntean (PNL), 2016 | ||
| Irányítószám | 505100 | ||
| Körzethívószám | 0x68[1] | ||
| SIRUTA-kód | 40241 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 20 534 fő(2021. dec. 1.)[2] | ||
| Magyar lakosság | 334 (2%, 2021)[3] | ||
| Népsűrűség | 154,64 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 550-560 m | ||
| Terület | 132,79 km² | ||
| Időzóna | EET,UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 41′ 45″,k. h. 25° 26′ 59″45.695833333333,25.44972222222245.695833°N 25.449722°EKoordináták:é. sz. 45° 41′ 45″,k. h. 25° 26′ 59″45.695833333333,25.44972222222245.695833°N 25.449722°E | |||
 | |||
| Feketehalom weboldala | |||
 | |||
 AWikimédia Commons tartalmazFeketehalom témájú médiaállományokat. | |||
Feketehalom (románulCodlea,németülZeiden,szászulZäöeden,latinulCidium)megyei jogú város (municípium)Romániában,Erdélyben,Brassó megyében, aBarcaságban.
Brassótól 11,5 km-re észak-északnyugatra, aPersányi-hegységhez tartozó, 1294 m magasKotla hegy lábánál fekszik. 13 279 hektáros összterületéből 1017 hektár a belterület. A külterület 48%-a erdő, 24%-a szántó. A város átlagos tengerszint feletti magassága 550–560 m.
Magyar nevét a Kotla- vagy Fekete-hegyen épült várról(Schwarzburg – a Kotla1267-benFeketehegy), román nevét pedig magáról a hegyről kapta. Aszláv eredetűkotla szó üstöt jelent, a Kotla ugyanis észak–déli irányból nézve felfordított főzőüstre emlékeztet. Német nevének eredete tisztázatlan, egy elmélet szerint aZeidler ('méhész'), egy másik szerint alatincotonea ('birs') szóból származik. Történeti névalakjai:Feketewholum (1265),Villa Cidinis (1377),Zerden (1387),Czaiden (1488),Kotla (1699).
Schwarzburg várát az1211-ben betelepítettNémet Lovagrend építette a Kotla-hegyen. A lovagok kiűzése utánIV. Béla fiának, a későbbiV. Istvánnak ajándékozta.1265-ben a várba szorult István sikeresen állt ellen apja Kemény fia Lőrinc vezette ostromló seregének, a Miskolc nembeli Panyit felmentő serege megérkezéséig.1335-benKároly Róbert leromboltatta, s nem is épült fel többé.
A vár alattszász telepesek alapítottak falut.1377-ben aBarcaság ötödik legnagyobb települése volt.1395-ben itt időzöttLuxemburgi Zsigmond és innen bocsátott ki több okiratot. A15. század elejétőlmezővárosként említik.1421-ben,1432-ben és1530-ban a törökök pusztították.1510-ben iskolamesterét is összeírták. Az1536-ban született szabályzat négy városnegyedre(Viertel), ezeken belül négy-négyszomszédságra(Nachbarschaft) osztotta föl. Ekkor 221 család lakta, valamennyien szászok.
Lucas Weygander plébános vezetésével lakói áttértek azevangélikus hitre.1595-ben aszékelyek itt gyülekeztekBáthory Zsigmondhavasalföldi hadjáratára.1599-benVitéz Mihály,1600-banmoldvai csapatok dúlták föl.1612-benBáthory Gábor foglalta el és védői többségét kivégeztette. Még ugyanazon évaugusztus 28-án a brassóiak csellel visszafoglalták, de a brassóiak leverése után a fejedelem kapitánya, Török István újra elfoglalta.1616-banBethlen Gábor itt fogadta a török portáról visszatérő Toldalagi Mihályt.1628-ban egy tűzvész a város túlnyomó részét elpusztította.1658-ban a tatárok égették föl a várost, de a templomerődbe húzódott lakosság megmenekült. A Rákóczi-szabadságharc idején,1704.április 13-án a császári csapatok afeketehalmi csatában verték szét a Henter Mihály által vezetett székely felkelők seregét.
1699-ből származik az első említés román lakóiról: ekkor 23 román család lakta. A román negyed a várostól délnyugatra, attól eredetileg elkülönülten alakult ki és csak később épült vele össze. Házai1848-ig fából, szalma- vagyzsindelyfedéllel épültek, azután kőből és cseréppel fedve. Román lakói közül a 19. század végén sokanBukarestben dolgoztak mint kocsisok, többen pedig kerekesként és bognárként szekereket készítettek a romániai piac számára. A fiatalok1885 körül kezdték felcserélni akatrincát kartonszoknyára, illetve kezdtek bolti kendőt, selyemkalapot és csizmát viselni.[4]
ARákóczi-szabadságharc idején mind a császáriak, mind akurucok megsarcolták.1704.április 13-án Graven császári ezredes itt verte meg aKereskényi László parancsnoksága alatt álló,Rákóczi mellé álltszékelyeket, majd fölperzselte egészSepsiszéket. A18. században a város északkeleti irányban terjeszkedett.1760-ban hetivásár tartására nyert szabadalmat. A szászok a 18. században kezdtek kőből építkezni, de a kőházak első nemzedéke még a korábbi faházak elrendezését követte, egy szobával. A század második felétől építettek alápincézett, kétszobás kőházakat,kontyolt tető helyett csúcsosoromfallal.1766-ban 500 szász, 80 román és 30 cigány család lakta (utóbbiak kovácsmesterséggel foglalkoztak).1769-ben takácscéhének 104 tagja volt.1852-ben 224 takács dolgozott itt, 220szövőszék mellett.[5] A textil kisipar a század végén gyors ütemben lehanyatlott:1890-ben még negyven takács dolgozott, de1894-ben felszámolták a takács céh utódját, az iparosegyletet, és a századfordulóra a mesterség megszűnt a városban.
1849.március 19-én,Brassó bevétele után itt verte szétBemPuchner utóvédjét.
1876-ban,Brassó vármegye létrehozásával egy időben nagyközséggé minősítették vissza.1870-ben gyógyszertára nyílt.[6] A Hornung fivérek1878-banromániai exportra termelő hajlítottbútor-gyárat létesített, amely1910-ben napi 120 széket, fotelt és fogast gyártott.1879-ben Johann Horvath megalapítottaErdély első faipari szerszámgyárát.1881-ben itt nyílt megErdélyben az első községi óvoda.1903-banKolozsvár ésNagyszeben utánErdélyben harmadikként itt létesítettek villanytelepet és vezették be az elektromos közvilágítást (Brassóban még jó ideig gázlámpák világítottak).1910-re 579 házba vezették be a villanyt.1904-ben kezdte meg a termelést a Wenzel-féle szerszámgyár,1905-ben egy napi ötezer téglás kapacitású téglagyár,1908-ban pedig Robert Christel kereteket, gyerekkocsikat, kerti székeket, szánkókat stb. gyártó faárugyára. Georg Mieskes1912-ben pamutszövő műhelyet alapított, amelynek utódjaként előbb1932-ben egy kétszintes és 44, majd1939-ben egy háromszintes és 83szövőgéppel dolgozó gyárat építtetett.[7] A két világháború között újabb hat fafeldolgozó, egy kohászati üzem, két felvágott- és egy vegyianyaggyár létesült.[8]
A két világháború között a település déli peremén két új negyed jött létre. Ekkor indult virágzásnak a virágkertészet, amelynek részben a hírnevét is köszönheti. Az első melegházat még1885-ben az evangélikus lelkész építette,1924-ben már nyolc virágkertészet működött, 9000 m²-en. Brassó átugrásával a két világháború között már általában közvetlenülBukarestbe,Kolozsvárra,Nagyváradra ésNagyszebenbe szállítottak a megrendelőknek.[9]1953-ban az államosított kertészetekből egy nagy állami céget hoztak létre. Az1960-as évek végén újabb melegházak építésével fejlesztették az ágazatot. A termesztett virágok 70%-a a kommunizmus alattszegfű volt.
1939-ben hivatalosan még mindig község, annak ellenére, hogy 26 ipari vállalkozása működött 1150 munkással, 34 fűszerboltja, 11 fogadója és 3 szállodája.1938-ban a német I.G. Farben alapította aColorom vegyiművet. Ekkor azonban csupán kénszínezéket állítottak elő, illetve Németországból importált festékeket oldottak benne. AII. világháború alatt a székgyárat hadiüzemmé alakították,1944-ben 521 munkást foglalkoztatott.
1945 januárjában ötszáz szász lakost deportáltak aDon-medencébe, közülük1949-ig háromszázan tértek vissza. Az otthon maradt szász családokat megfosztották vagyonuktól,1952-ben mintegy kétszáz szászt néhány évreErzsébetvárosba internáltak.1950-ben a települést várossá nyilvánították. A szászok vagyonuktól való megfosztása után és az iparosítás idején főkéntmoldvai,Argeș megyei,Törcsvár vidéki ésbodza-vidéki románok települtek be.[10] Az1950-es években kezdték meg a Colorom gyár továbbfejlesztését.1970-re a Colorom vált a legnagyobb romániai festékgyárrá, 2350 alkalmazottal. A város délnyugati peremén munkásai számára új lakótelepet építettek, mellette vegyipari szakközépiskola működött.
1953-ban ide helyezték át abrassói fegyházat, a korábbi felvágottgyár épületébe. Máig itt működik. A gépgyár1946-tól kizárólag bádogtárgyakat, főleg benzines hordókat állított elő. Az1960-as években személy- és teherautó-alkatrészekkel, belső égésű és dízelmotor-alkatrészekkel bővítették a termékskáláját és1967–75-ben egy az állomáshoz közeli új gyárépületben helyezték el. A székgyárnak1964-ben 1420 alkalmazottja volt,1978-ban a gyárat jelentősen kibővítették. A pamutszövő1968–69-ben 219 gépesre bővült.1963-ban egy konfekciógyár létesült, amely műanyag- és habgumibabákat, gyermek- és sportruházatot gyártott, és1982-ben 293 dolgozója volt.
1955 és1989 között négy új lakótelepet építettek, a legnagyobb aMăgura negyed az azonos nevű bútorgyár dolgozói számára, 1100 lakással.
Az1990-es években az ipari üzemek sorra nehéz helyzetbe kerültek.1997-ben a Colorom termelése a tíz év előtti 10%-ára esett vissza.1999-ben megszűnt a Măgura bútorgyár.2000-ben elnyerte a megyei jogú város (municípium) címet.
AZeidner Nachbarschaft (a Feketehalomról elszármazott szászok szövetsége)1953-banStuttgartban alakult meg.
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg)
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
