Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Fekete-tó (Lengyelország) (Magas-Tátra). |
| Fekete-tó | |
 | |
| A Fekete-tó belső területe | |
| Ország(ok) |  Magyarország |
| Hely | Vas vármegye,Orfalu |
| Elhelyezkedése | |
  Fekete-tó Pozíció Vas vármegye térképén | |
 é. sz. 46° 53′ 10″,k. h. 16° 17′ 49″46.886111111111,16.29694444444446.886111°N 16.296944°EKoordináták:é. sz. 46° 53′ 10″,k. h. 16° 17′ 49″46.886111111111,16.29694444444446.886111°N 16.296944°E | |
 | |
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
AFekete-tó, más névenFekete-láp (vend nyelvenČrná mlaká) aVas vármegyeiOrfalu községben található nagy kiterjedésű szigetszerű láp,Magyarország egyik legkiemelkedőbb jelentőségű, egyben legvédettebb természeti értéke.
A láp Orfalu község területére esik,Szalafő ésFarkasfa határában, utóbbi ma márSzentgotthárdhoz tartozik. Orfalu és Farkasfa a Vendvidék részének tekinthető, Szalafő már azŐrség települése.
A helyet nagy kiterjedésű erdő veszi körül, az út nehezen járható.
A Fekete-tó növénytanilag kuriózumnak számít. Növényei azutolsó jégkorszak utáni viszonylag hűvös klímához köthetők. Úgy három tőzegmohafaj található itt, amelyek közt lapul avidrafű(Menyanthes trifoliata). A tó jellegzetes rovarevő növénye még akereklevelű harmatfű(Drosera rotundifolia) és néhány korpafű faj, amik a területet körbefogó mészkerülő erdei fenyvesek közt találhatók meg, mint például alapos(Diphasium complanatum), akapcsos(Lycopodium clavantum) és akígyózó korpafű(Lycopodium annotium), de ez utóbbit már néhány éve nem találják. Meg kell említeni, hogy a korpafű szemlátomásra rengeteg növényből egy telepet alkot, voltaképp az a sokaság egyetlen egyed.
Májusban nyílik a láp belső területén aszéleslevelű gyapjúsás(Eriophprum latifolium), amelynek virágai fehér színűek. A sásállományai között van a védetttöviskés sás(Carex achinata).
A keleti oldalán növényállományai közt fontos arekettyefűz és afüles fűz. Ritka és jellemző fafaja aszőrös nyír(Betula pubescens).
Pócs Tamás itt végzett kutatásai kimutatták a szintén jégkori eredetűbékabuzogányt(Sparganium minimum).
Magyarországon is csak kevés helyen előfordulóbordapáfrány(Blechum spicant) példányainak többsége is csak itt fordul elő, mellette él az ugyancsak különlegességnek számítóhegyipáfrány(Oreopteris limbosperma) éstőzegpáfrány(Thelypteris palustris).
A talaj néhány helyen kisavanyodott, erodálódott, otthont adva ezzelkereklevelű(Pyrola rotundifolia), azernyős(Chimaphila umbellata) valamint sok más körtikének.
Ősszel megváltozik a Fekete-tó növényvilágának főbb uralkodó fajai: egy rozsdássárga fűféle,kékperje(molinietum) lepi el a területet, amelyben megbúvik akornistárnics(Gentiana pmeumonanthe).
Állatvilágának csúcsa afekete gólya(Ciconia nigra), ami ráadásul itt is költ. A legközelebbi előfordulási helye azŐrségben van.
A Fekete-tó, mint ahogy az már említettük jégkori láp, annak is az utolsó szakaszából, a felmelegedett, de még hűvös klímához kapcsolódik. Akkor a mai Magyarország területén rengeteg ehhez hasonló mocsár fordult elő, ezek többsége aztán eltűnt, s északabbra húzódtak vissza.
Az egykori úrbéri térképek tanúsága szerint itt még tó volt, mely ugyanakkor aZala forrásvidéke is volt. A Zala évente csökkentette fokozatosan a vízszintet, míg más patakok hordalékkal töltötték föl. A feltöltődés valamikor a18. században ért véget, de még az1840-es években is voltak foltszerűen nagy összefüggő vízfelületek, amelyek mára már eltűntek, összezsugorodtak.
Azorfalusi szlovének körében rengeteg misztikus történet élt a tóról, mint egy mindent elnyelő, rejtélyes és baljós ingoványról. Ezek közül a leghíresebb egy elsüllyedt templomról szól, amit a tó mélye rejt, s azért merült a mélybe, mert egy asszony elátkozta, amiért elkésett a vasárnapi istentiszteletről. Ha templomot nem is rejt a mélye, de állatok, sőt emberek már belevesztek az ingoványába.
Az orfalusi szlovének az elmúlt századokban aszentgotthárdi ciszterci apátság jobbágyai voltak. A ciszterek környezetkímélő és gazdaságos erdőgazdálkodása révén szinte nem is esett kára a tónak, s rengeteg százötven évesnél idősebb fa is megtalálható erre, mely alkalmas fészkelő helye a fekete gólyának.
Minthogy a vidék1919 után határsáv volt, eléggé zárt terület lett, főleg aII. világháború után, így nem folyt itt semállamosítás, semTSz-esítés, a vidék egyedülálló módon érintetlen maradt, így a Fekete-láp is.
Zsohár Gyula1941-benAz Őrség növényföldrajzi vázlata c. munkájában publikálta először, s mutatta be a szlovének földjének eme ritka nagy kincsét.
Egykor a vaddisznók dagonyázóhelye volt és az ifjúság motoros rodeókat tartott itt, ami jelentős kárt tett a növényzetben, ezért1990-ben drótkerítéssel vonták körbe, s azóta csak külön engedéllyel és kísérővel látogathatják.Fennmaradásának természetes veszélyeztetője aglobális felmelegedés.
Klímaváltozás-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap