Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Fejes Endre | |
 | |
| AKorok és kulisszák-ban megjelent portréja Csigó László felvétele | |
| Született | 1923.szeptember 15.[1][2][3] Budapest VIII. kerülete |
| Elhunyt | 2015.augusztus 25.(91 évesen)[4][3] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író |
| Kitüntetései | Lista
|
| Írói pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Jellemző műfajok | elbeszélés, regény, novella |
| Első műve | A hazudós (1958) |
| Fontosabb művei | Rozsdatemető |
Fejes Endre (Budapest,Józsefváros,1923.szeptember 15. – Budapest,2015.augusztus 25.)Kossuth- ésJózsef Attila-díjasmagyar író, aDigitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Négy polgárit végzett, majd szabóinasnak állt. 17 éves korától vasesztergályos-tanuló volt. 1944-ben besorozták. A hadseregből megszökött, ésBudapesten bujkált. 1945–1949 közöttNémetországban,Franciaországban,Svájcban,Hollandiában ésOlaszországban munkás volt. Megjárta többek közöttEurópa legmélyebb szénbányáitBelgiumban. Később a Bosch-gyárban volt esztergályos, Budapesten. 1951-ben megpróbált disszidálni, emiatt nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Azután segédmunkásként, majd esztergályosként dolgozott.
1955-ben kezdett publikálni. Elsősorban a budapesti munkáséletet ábrázolta nagy emberismerettel. Első kötete,A hazudós 1958-ban jelent meg. Abban és aVidám cimborák (1966) című elbeszéléskötetében a külvárosban élő, nagyüzemben dolgozó fiatalok sorsáról ír. A tudatos élet és az ösztönös vegetálás különös ellentétére hívja fel a figyelmet. Humorral vagy nosztalgiával idézi fel az ifjúság emlékét, az „ezerszer áldott nyolcadik kerület” lakóinak életét (Vidám cimborák, 1966;Kéktiszta szerelem, 1971). Iróniáival mutatta be azokat, akik kívül maradtak a társadalom küzdelmein (Vonó Ignác, 1978). Színdarabjaiban (Mocorgó, 1966;Cserepes Margit házassága, 1972) ugyancsak az ösztönösséget bírálta.Szerelemről bolond éjszakán (1975) című művében vallomásos személyességgel idézte fel ifjúságának kalandos élményeit.
Az 1962-ben megjelentRozsdatemető című regénye óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. Mindenekelőtt külvárosi és kispolgári hőseinek sorsát akarta vizsgálni és értelmezni, műve így „oknyomozó krónika” lett. Hősei, a Hábetler család tagjai minden tudatos cselekvéstől irtózva – a „történelem peremén” – élnek. A regény története 50 évet ölel fel, a hagyományos nagyregény lassú cselekményét intenzív előadásmód váltotta fel, gyorsan pergő párbeszédek, filmszerű vágások jelzik az események menetét.
Nagy sikerűtelevíziósfilmek és színpadi előadások születtek műveiből.
ASzínházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma:37.[5]
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap