Ez a lap egy ellenőrzött változata
Afehérhét a katolikus naptár szerint ahúsvétot követő,fehérvasárnappal záruló hét, húsvét első hete,húsvét nyolcada (húsvétvasárnapot beleértve). Ismerikfényeshét, vagykomázóhét néven is. A görögkatolikusokfényes hétnek nevezik.
A4. században a hét minden napja nyilvános ünnep volt munkaszünettel. Akonstanzi zsinat rendeletére a11. századtól már vasárnap, hétfő és kedd volt munkaszüneti nap, a18. század vége után csak 2 nap maradt munkaszünetes ünnep. 1998 óta húsvéthétfő nemparancsolt ünnep.
Húsvét nyolcada nem bontja meg a húsvéti misztérium ünneplésének50 napos egységét, ezért kiemelt, de nem kiszakított idő. AzIstentiszteleti Kongregáció húsvéti ünnepekre vonatkozó 1988-as körlevele úgy fogalmaz, hogy húsvét ötven napját – húsvétvasárnaptólpünkösdvasárnapig – mint egyetlen ünnepnapot, mint egy nagy vasárnapot örvendezve kell megülni. A fehérhét napjai az Úr főünnepeként szerepelnek, nem tartják meg a szentek emléknapjait, de hitvallás nincs aszentmisében.
A húsvéti idő olvasmányait azÓszövetség helyett azApostolok Cselekedeteiből választják; azevangélium részletek pedigSzent János könyvéből,Jézus búcsúbeszédéből valók.
AII. vatikáni zsinatig a szentmisében minden nap énekelték a húsvétiszekvenciát (Victimae paschali laudes - A húsvéti áldozatnak dicséretet), azóta ez fakultatív. Aszerzetesizsolozsmában a responzóriumot (rövid válaszének) ez az antifóna helyettesíti: „Ez az a nap, amelyet az Úr szerzett nekünk, ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja.”
Húsvét keddjén sok helyen ahúsvéthétfőilocsolás viszonzásul az asszonyok, lányok öntözik meg a férfiakat. A húsvét utáni szerdátszáraz szerdának nevezik, mert a néphit szerint aki ezen a napon dolgozik, annak elszárad a keze. A pihenés még abból az időből maradt fönn, amikor húsvét nyolcadát is megszentelték.
A fehérhét utolsó napjához, fehérvasárnaphoz akomálás,mátkálás szokása kapcsolódik. Ezen a napon vetették le anagyszombatonkereszteltkatekumenek a megtisztulást jelképező fehér ruhát.
Azemmauszi tanítványok és a sírból eltűnt Jézus keresésének emlékezete azEmmausz-járás, amely a középkori határjárásból ered. A földeken, a vetések között tartott körmeneten lóháton vagy gyalog, énekszóval, ereklyékkel, templomi zászlókkal megkerülték a határt, miközben termésért és védelemért imádkoztak.