Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavakpinjin és magyaros átírása közöttide kattintva szabadon lehet választani. |
| Fehér Ló templom | |
 | |
| Település | Lojang,Honan |
| Vallás | Buddhizmus |
| Irányzat | csan észen |
| Építési adatok | |
| Stílus | kínai építészet |
| Építés kezdete | 68 |
| Építés befejezése | 68 |
| Elhelyezkedése | |
  Fehér Ló templom Pozíció Kína térképén | |
 é. sz. 35° 44′ 59″,k. h. 116° 29′ 20″35.749722222222,116.4888888888935.749722°N 116.488889°EKoordináták:é. sz. 35° 44′ 59″,k. h. 116° 29′ 20″35.749722222222,116.4888888888935.749722°N 116.488889°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazFehér Ló templom témájú médiaállományokat. | |
AFehér Ló templom (kínai: 白马寺,pinjin: bái-mǎ-sì) a hagyományok szerintKína legelsőbuddhista temploma, amelyet i. sz. 68-ban alapítottakMing-ti császár uralkodása idején akeleti Han-dinasztia fővárosában,Lojang (Luoyang)ban.[1][2][3]
A helyszín a keleti-Han főváros ősi városfalán kívül helyezkedik el, attól mintegy 12–13 km-re. Alojang (luoyang-)i vasútállomástól 40 perc alatt elérhető az 56-os helyi buszjárattal.[4] Annak ellenére, hogy a templom kisebb mint az átlag kínai buddhista templomok, ezt tekintik „akínai buddhizmus bölcsőjének”.[5] A helyszínt délről a Manghan-hegység és a Lukocse-folyó határolja.[6]
A fő templomépületet, amely egy hatalmas komplexum, aMing- (1368 - 1644) és aCsing (Qing)-dinasztia (1644 - 1912) idején felújították.[7] Az 1950-es években és 1973-ban, akulturális forradalom után, további felújítási munkákat végeztek az épületeken. A számos épületet udvarok és kertek tagolják, a teljes telek területe 13 hektár. Az egyes termekben elhelyezett információs táblákon kínai és angol nyelven van feltüntetve a különbözőbuddhista istenségek jellemzése. A legjelentősebb szobrokSákjamuni Buddhát,Maitréja Buddhát, a Jáde Buddhát,Avalókitésvarabódhiszattvát,Amitábha Buddhát és egyébarhatokat ábrázolnak. A két fehér ló - amelyek Kínába hozták az indiai szerzeteseket - és két mitológiai oroszlán kő szobra a bejáratnál van elhelyezve.[1][2][3] Nemzetközi támogatásból több szerkezeti és belsőépítészeti változtatást hajtottak végre a templomon legutoljára 2008-ban.
| Asorozat témája |
|---|
 |
Körvonalakban |
Íme néhány változat a templom alapításával és elnevezésével kapcsolatos legendák közül:
Miután Ming császár álmában látomásban jelent meg egyBuddha, aki megalapította a buddhizmust, Ming két követet küldött, hogybuddhista szentiratokat keressenek. Közép-Indiában két indiai buddhistaszerzetessel találkoztak, akiket sikerült rávenni, hogy velük tartsanak Kínába, ahová magukkal hozták a szentiratokat, ereklyéket és Buddha szobrokat – mindezt két fehér ló hátán. Kína uralkodója – örülve érkezésüknek – templomot emelt tiszteletükre, melyet „Fehér Ló Templomnak” (Pajma (Baima) templom) nevezett el, hálából a fehér lovak iránt, amelyek az utazó szerzeteseket hozták. A szerzetesek az új templomban telepedtek le, ahol átültették a buddhista szent szövegeketkínai nyelvre. Innen indult útjára a buddhizmus Kínában, majd a dél-indiaiBódhidharma szerzetes 5. századi érkezésével akínai buddhizmus tovább fejlődött, és más országokba is eljutott.
A kínai Ming-ti császár meghívására két indiai szerzetes,Kásjapa Matranga ésDharmaratna (vagy Góbharana) aLojang (Luoyang)ban lévő Pajma templomban fordították le a buddhista klasszikusokat, amikor az ország fővárosa is itt volt. Számos szentiratot fordítottak le, ezek közül is kiemelkedik aNegyvenkét fejezet szútrája (kínai: 四十二章經), melyet Matranga fordított le. Ez volt az első buddhista szútra kínai nyelven, s így különleges helyet foglal el a kínai buddhizmus történetében. Gobharana a 'Dásza Bhúmi'-t, vagyis a 'Tökéletesség tíz szintjét' fordította le, ezen kívül öt másik szentiratot is.[8][9] A templom jelentősége folyamatosan nőtt, ahogy a buddhizmus terjedt Kínában, majdKorea,Japán ésVietnám felé is. A buddhizmus megjelenése Kínában jelentősen befolyásolta a kínai erkölcsöket, gondolkodást és etikát.[10]
A templom története Ming-ti császár álmával és a templom 68-ban történt alapításával kezdődik, amelyben a két indiai szerzetes és a fehér lovak előtt tisztelgett, amelyek a szerzeteseket a buddhista szentiratokkal Kínába vitték. A szerzetesek több szentiratot fordítottak le a templomban lakva, amelyet Fehér Ló Templomnak neveztek el. A szerzetesek a templom területén haltak meg, ott is vannak eltemetve a templom első udvarában. A templom alapítása után ezer szerzetes élt itt és gyakorolta a buddhizmust.[10]
AHou Han su (Hou Hanshu) ("A Késő Han Könyve") „A Nyugati Régiókról” szóló fejezete szerint, amelyet 125 körül jelentettek az uralkodónak, de csak az 5. században állítottak össze:„A hagyomány szerint Ming császár azt álmodta, hogy látott egy magas, aranyszínű embert, akinek feje fényben izzott. Tanácsosaitól érdeklődött, mire az egyikük azt mondta: 'Nyugaton van egy isten, akit Buddhának hívnak. A teste tizenhatchi magas [3,7 m], és arany színű.' Emiatt küldte a császár követeitTien-csu (Tianzhu)-ba [Dél- vagy Közép-Indiába], hogy érdeklődjenek Buddha tanítása után, majd festmények és szobrok jelentek meg [Buddháról] a Középső Birodalomban [Csung-kuo].”[11]
A templom alapításáról többféle beszámoló létezik.Jang Hszüan-csih (Yang Hsüan-chih) aAlojang (Luoyang-)i buddhista kolostorok feljegyzései (547 körül) című könyvének előszavában azt írja, hogy az álom után Ming császár elrendelte, hogy Buddha szobrokat állítsanak fel a [kaj-jang (K'ai-]yang)-kapunál (Napfelkelte Kapuja) a déli palotánál, valamint aCsang-jeh ([Ch'ang]yeh) Teraszon (Örök Éj Terasz).[12] A templomról azonban ő nem tesz említést.
A hagyomány szerint a császár egy vagy több szerzetest küldött Indiába vagy Szkítiába, akik visszatérvén aNegyvenkét fejezet szútráját fehér lovon hozták el. A szútrát a császár fogadta, és egy,Lojang (Luoyang) falain kívül épült templomban helyezte el. Ez volt Kína első buddhista temploma.
Más változatokat említ Sri Sarat ChandraIndian Pandits in the Land of Snow című könyve is:[8]
A templomhoz fűződő legendák közvetlenül kapcsolódnak a buddhizmus Kínában való megjelenéséhez és terjedéséhez. Két látomást említenek ezzel kapcsolatosan.
Az első látomástCsou Vang (Chow Wang), aTang-dinasztia ötödik uralkodója látta. Az uralkodó dél-nyugat Kína tájain egy nagyon fényes glóriát látott az égen, amely megvilágította az egész teret. Udvarának csillagjósai megjósolták, hogy egy szent született azon a vidéken, ahol a fénylő glóriát látta, és azt is megjövendölték, hogy a szent ember vallása el fog terjedni Kínában. Az uralkodó ezt feljegyezte az udvari naplóba. Ez a dátum egybeesettGautama Buddha születésével.[8]
A második látomásLojang (Luoyang)ban történt Ming-ti, a KeletiHan-dinasztia második császárának uralkodása alatt. 60-ban, egy jeles napon, a császár álmában egy aranyszínű, szent embert látott, akinek hátán aNap és aHold ragyogott, és aki a trónhoz közelítve körbejárta a palotát az égből alászállva. Ezt az eseményt régi feljegyzésekkel hozták kapcsolatba, úgy értelmezve, hogy a múltban megjövendölt korszak, miszerint a buddhizmus eljut Kínába, most érkezett el. A krónikás Fu Hi ezt az isteni személyt Buddhának értelmezte, aki India nyugati részén született. Ming-ti császár azonnal kiválasztott 18 követet (köztükTaj-jin, Tajn-king, Vang-trun (Taai Yin, Tain King, Wangtrun) és mások), és nyugatra, Indiába küldte őket, hogy kutassák fel Buddha vallását. Több országon, példáulKocé (Getse-)n ésJü-csi (Yuchi)n (aszaka,tatárok földjén) áthaladva eljutottakGandhára vidékére, ahol kétbuddhista szerzetest (Arhatot) találtak: Kásjapa Panditát (egybráhmin Közép-Indiából) és Bharana Panditát Dél-Indiából. Az utazók elfogadták a meghívást Kínába. Ezután két fehér lovon, a kínai küldöttség kíséretében, Kínába indultak. Néhány szent szöveget, közöttük aNegyvenkét fejezet szútráját, Buddha szobrokat, képmásokat és ereklyéket vittek magukkal. MegérkeztekLojang (Luoyang)ba, ahol elszállásolták őket egy templomban. A király 67-ben, a kínai naptár 12. hónapjának 30. napján találkozott velük, nagy tisztelettel fogadva őket és az ajándékokat. A császárt különösen lenyűgözte a Buddha-ábrázolás, amely erőteljesen hasonlított arra, amit álmában látott. A szerzetesek csodákat is tettek, ami tovább erősítette a buddhizmusba vetett hitet.[8]
Néhánytaoista pap azonban ellenezte ezt, ezért azt javasolták a császárnak, hogy vizsgálja meg mindkét vallás érdemeit. A császár beleegyezett, és találkozót hívott össze a Fehér ló templom déli kapujában. Elrendelte, hogy a taoisták szent szövegeit és kegytárgyait helyezzék el a keleti kapunál, míg a nyugatiak szövegeit, ereklyéit és Buddha-szobrát a hét drágakő csarnokában – nyugaton. Ezt követően mindkét vallási tárgyat a tűzbe dobatta, hogy amelyik túléli a tüzet, azt a vallást vegye császári pártfogás alá. A taoisták úgy gondolták, hogy az ő szövegeik védettek lesznek, de azok mind elégtek, míg a nyugatiak (buddhisták) szövegei épségben maradtak. Ezzel a próbatétellel a császár meggyőződött a buddhizmus igazáról, és udvarával és családjával együtt felvette a buddhista vallást. Számos templomot építtetett, köztük a a Fehér ló templomot és háromnői szerzetesrendházat is alapított.[8]
Mivel sok, egymásnak ellentmondó változata van e történetnek, a modern tudósok többsége ezt buddhista legendának, és nem hiteles történelmi eseménynek tartja.[13][14][15][16] Maga a Fehér ló templom egyébként nem szerepel kortárs forrásokban 289 előtt.[17] 266-ban azonban Poma si néven említenek egy templomotCsang-an (Chang'an)ban, illetve ugyanilyen nevű templomotCsing-cseng (Jingcheng)ben, Közép-Hopej (Hubei)ben is körülbelül ugyanekkor.[18]
A legenda szerint a következő évben a császár elrendelte a Fehér Ló Templom felépítését a fővárosi felhajtó (Imperial Drive) déli oldalán, háromli távolságra aHszi-jang (Hsi-yang) kaputól,Lojang (Luoyang) fővárosában, hogy emléket állítson a lónak, amely visszahozta a szútrákat. A császár halála után {{buddhista meditáció|meditációs]] csarnokot emeltek a sírján. Asztúpa előtt dús gránátalma- és szőlőtőkéket ültettek, amelyekről azt mondták, itt nagyobbak voltak, mint bárhol másutt.[19]
A buddhizmus Indiából érkezve Kínában sajátos, kínai hiedelmekkel és igényekkel gazdagodva fejlődött tovább – főként népi hagyományai révén. Ma amahájána buddhizmus gyakorlata terjedt el, jóllehet elsőként athéraváda vagy (hínajána) buddhizmus jelent meg Kínában.[20]
Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap