100 dolláros Federal Reserve bankjegyBenjamin Franklin arcképével. Az F6-os jelzés az mutatja, hogy azAtlantai Federal Reserve Bank bocsátotta ki a bankjegyet.A Fed Kormányzótanácsának címere
AFederal Reserve System (szó szerint „a Szövetségi Tartalék Rendszere”, rövidebbenFederal Reserve, nem hivatalos, de gyakran használt rövidítésselFed) azAmerikai Egyesült Államokközponti banki rendszere.Eltérően az államilag kontrollált jegybankok többségétől, a Federal Reserve vegyes állami-privát rendszerben működik. JelenlegielnökeJerome Powell, aki 2018. február 5-én lépett hivatalba.[1]
A 12 Federal Reserve Bank az Egyesült Államok fontos városaiban, amelyek mindegyikét kilenctagú igazgatótanács irányítja.
Számos magántulajdonú tagbank az Egyesült Államokban, amelyek meghatározott mennyiségű nem átruházhatórészvényt vásároltak az adott régió Federal Reserve Bankjában.
Létezésüket sokan ellenezték, akik szerint a korrupció melegágya voltak és az üzletemberek érdekeit szolgálták az egyszerű amerikaiakéval szemben.Andrew Jackson elnök a Második Bank megbízásának meghosszabbítását meg is vétózta, ezzel bevezetve a „szabad bankok” instabil korszakát, amelyben számos tagállami szintű engedéllyel rendelkező bank emelkedett fel és hanyatlott le.
1863-ban apolgárháború költségeinek finanszírozására a nemzeti valuta-törvényben nemzeti bankok rendszerét hozták létre. Valamennyi banknak joga volt rá, hogy az Egyesült Államoknak a bank birtokában álló kötvényei alapján egységesítettbankjegyeket bocsássanak ki. A törvényt1864-ben teljesen átírták és átneveztéknemzeti bank-törvénynek. Az új központi banki rendszer adminisztrációjáért egy új hivatal, a Valuta Comptroller Iroda és vezetője, a Valuta Comptroller lett a felelős. Ez a hivatal a Kincstári Osztály részeként ma is létezik. A nemzeti szintű engedéllyel rendelkező bankokat vizsgálja és ellenőrzi.
Az1873-ban,1893-ban, majd1907-ben kitört bankpánikok sürgetővé tették egy központi bankrendszer létrehozását, bár a központi bank gondolata népszerűtlen volt, mivel sokan tartottak attól, hogy egy központi hatóság kezébe adják amonetáris rendszer működtetését.
Az1907-es bankpánik után a Kongresszus mégis létrehozta aNemzeti Monetáris Bizottságot (National Monetary Commission), hogy az dolgozza ki a bankrendszer reformjának tervét. A BizottságotNelson W. Aldrichszenátusi republikánus vezető és pénzügyi szakértő vezette. Két részre osztotta a munkát: egy bizottság az amerikai pénzügyi rendszer mélyreható tanulmányozásába kezdett, a másik, amelyet maga Aldrich vezetett, az európai központi banki rendszereket vizsgálta meg. Aldrich Európába is ellátogatott. A központi bank gondolatának ellenzőjeként utazott el, de miután megvizsgáltaNémetország bankrendszerét, azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy a központi bank jobban működik, mint az államkötvényekre épülő rendszer, amelyet korábban támogatott.
A politikusok azonban továbbra is ellenezték ezt az irányt, sőt azzal vádolták Aldrich-ot, hogy a gazdag bankárokhoz, mintJ. P. Morganhez ésJohn D. Rockefellerhez fűződő szoros kapcsolatai miatt elfogult a témában.1910-ben Aldrich, illetve a J.P. Morgan, Rockefeller és Kuhn, Loeb, & Co. bankok képviselői 10 napra együtt félrevonultak ageorgia-iJekyll-szigetre. A megbeszéléseketPaul Warburg (Kuhn, Loeb, & Co.) irányította, és ő készítette el a későbbi Federal Reserve-törvény első vázlatát.„A Jekyll-szigeten megvitattuk és lezártuk egy egységes diszkont ráta (kamatláb) ügyét” – írta később.
A találkozó nagy jelentősége ellenére egészen1916-ig, három évvel a törvény elfogadása utánig, titokban maradt a nyilvánosság, sőt a kormány előtt is. (Bertie Charles Forbes írt róla először egy újságcikkben.)
Aldrich azért küzdött, hogy privát központi bank jöjjön létre minimális állami befolyással, de annyit engedett, hogy az igazgatótanácsban a kormány is képviseltethesse magát. A Nemzeti Monetáris Bizottságnak benyújtott „Aldrich-terv”javaslatot tett a „Nemzeti Tartalék Szövetség” létrehozására. A tervet a legtöbb republikánus és aWall Street bankárjai támogatták, a Kongresszusban azonban nem volt meg a többség, hogy a törvény megszülethessen.
Mivel a tervet Aldrich jegyezte, akit a „keleti establishment”" képviselőjének tekintettek, az ország déli és nyugati részében ellenezték azok, akik eleve úgy gondolták, hogy az ország irányítása a gazdag családok és nagy cégek kezében van. Ellenezték a vidéki bankárok is, akik szerint túl nagy hatalmat adott volna keleti versenytársaiknak. A progresszív Demokraták szívesebben láttak volna egy államilag birtokolt és működtetett tartalékrendszert, az amerikai pénzkínálatot uraló Wall Street-i „pénztröszt” ellenőrzési körén kívül. A Wall Street befolyását a konzervatív Demokraták is elutasították, akik egy magántulajdonú, decentralizált tartalékrendszert szerettek volna. Még a Republikánusok közt is voltak, akik a pénztrösztöt kárhoztatva ellenezték az Aldrich-tervet.
A Federal Reserve-törvény elfogadása végül az újonnan választott demokrata elnök,Thomas Woodrow Wilson befolyásának, illetve a Kongresszus mindkét házában többségre kerülő Demokratáknak volt köszönhető. Wilson ragaszkodott hozzá, hogy a tervbe beillesszék, hogy a bankárokat ellenőrizendő, a kormányzat által kinevezett Kormányzótanács kerüljön az új központi banki rendszer élére. A Demokrata képviselők egy részének lázadása csaknem meghiúsította a törvény elfogadását, de őket Wilson azzal az ígérettel szerelte le, hogy antitröszt törvényt fog beterjeszteni. A végleges változat, amelyet főképp a Demokraták szavazataival1913 végén fogadtak el, közelebb állt az Aldrich-tervhez, mint a két korábbi Demokrata változathoz.
A Federal Reserve, amelynek első elnöke Warburg lett, kulcsszerepet játszott azelső világháború idején a szövetségesek és az USA háborús erőfeszítéseinek finanszírozásában.
A Federal Reserve rendszert az1913.december 23-án elfogadottFederal Reserve-törvény hozta létre. A Federal Reserve Bankok1914.november 16-án kezdték meg működésüket. A törvény egyúttal megnyitotta az utat aFederal Reserve bankjegyek kibocsátása előtt. A bankjegyeket a Reserve Bankok bocsátották ki és a pénzintézeteken keresztül forgalomba kerültek.
A Federal Reserve különböző részei eltérő jogállásúak. A Federal Reserve rendszer Kormányzótanácsa független szövetségi kormányügynökség. Nem kap finanszírozást a Kongresszustól és hét tagjának mandátuma átnyúlik az USA elnöke, illetve a Kongresszus ciklusain. Ha egy tagját kinevezték, ezután már függetlenül dolgozik. A Kormányzótanácsnak évente jelentést kell benyújtania tevékenységéről a Képviselőház elnökéhez. A tagot az USA elnöke mozdíthatja el bizonyos feltételek teljesülése esetén. A Kormányzótanács amonetáris politika kialakításáért felelős. Felügyeli és szabályozza a Federal Reserve Bankok, és általában véve az Egyesült Államok bankrendszerének működését.
A Federal Reserve Bankok vegyes státuszúak, amelyben vannak a magáncégekre és a szövetségi állami ügynökségekre jellemző elemek is. Minden tagbankjuknak van a birtokában az adott regionális Federal Reserve Bank nem átruházható részvényeiből, de ezek csak korlátozott ellenőrzési jogokat biztosítanak, a Federal Reserve Bank szervezeti és működési szabályzatát törvény állapítja meg és a tagbankok által nem megváltoztatható.
A tagbankok magáncégek, közülük sok részvényeittőzsdén jegyzik.
A Federal Reserve Bankok és a Federal Reserve rendszer tagbankjai felett a Kormányzótanács ellenőrzési jogkörökkel rendelkezik. A tanács hét tagját azUSA elnöke nevezi ki és aszenátus erősíti meg posztján. A tagok mandátuma 14 évre szól. A hét kormányzói helyhez tartozó hét mandátumidőszak egymástól kétévente eltolva, a páros évek februárjában kezdődik. Ha egy kormányzó valamilyen okból nem tölti ki mandátumát, a mandátumidőszak hátralevő részére új kormányzót neveznek ki. Akit egy ilyen töredékidőszakra neveztek ki, azt a mandátum lejártával újra ki lehet nevezni egy teljes 14 éves időszakra, de akit eredetileg teljes mandátumidőszakra neveztek ki, az többször már nem lehet kormányzó.[2]
A Kormányzótanács tagjai (Michael Barr 2022. július 19-i kinevezése óta):
A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) tagjai a Kormányzótanács hét (jelenleg öt) tagja, illetve a regionális Federal Reserve Bankok öt képviselője. A Második Kerület (New York) képviselője (jelenlegTimothy Geithner) állandó helyet élvez az FOMC-ben, a többi helyen 2-3 éves időszakokban rotálódnak a többi bank képviselői.
Amikor a Fed állampapírokat vásárol, pénzt helyez forgalomba, ami a pénzpiaci kamatok esésének irányába hat, és ekkor a forgalomban több pénzt kölcsönöznek, illetve költenek. Ha állampapírokat ad el, pénzt von ki a forgalomból, ettől emelkednek a kamatok és nehezebb lesz kölcsönhöz jutni.
A tagbankok tartalékainak szabályozása
Ha a Fed tartalékaik növelésére kötelezi a tagbankokat, kisebb összeget fordíthatnak hitelezésre, ettől a banki kamatok emelkednek és nehezebbé válik a hitelhez jutás.
A Fedtől való kölcsönzés kamatainak változtatása
A tagbankok rövidtávú pénzszükségletük kielégítésére gyakran a Fedhez fordulnak kölcsönért. E kölcsönök kamata az úgynevezettdiszkont ráta. A Fed ennek a kamatnak a változtatásával is képes bizonyos befolyást gyakorolni a tagbankok pénzbőségére.
A Federal Reserve aszövetségi pénz-kamatlábat (federal funds rate) célozva valósítja megmonetáris politikáját. A "szövetségi pénz" nem más, mint a bankok által a Fednél elhelyezett tartalék, amelyetovernight hitelekben kihelyezhetnek egymásnak. Ezeknek a hiteleknek a kamata a szövetségi pénz-kamatláb, amelyet tulajdonképpen a piac határoz meg, a Fed azonban apénzkínálat nyíltpiaci változtatásával befolyásolni tudja.Milton Friedman következetesen bírálta ezt az általa fordítottnak nevezett módszert, amelyben a központi bank egy ideális kamatszint megkeresésével, a pénzkínálatot felhasználva kontrollálja az inflációt.
A Federal Reserve másik fő kamat adiszkont kamatláb (discount rate), az a kamat, amelyet a bankok fizetnek a Fednek ha kölcsönt vesznek fel tőle. Mindkét kamat befolyásolja a Fedalapkamatát, amely általában három százalékponttal a szövetségi pénz-kamatláb felett van.
Az általános összefüggés az, hogy alacsonyabb kamatok a hitelfelvétel költségét csökkentve ösztönzik a gazdasági növekedést, könnyebbé téve a vásárlást és a fogyasztást, ezzel a nagyobb keresleten keresztül teret engedve a nagyobb inflációnak is. Magasabb kamatok ezzel szemben a hitelköltségeket emelve lassítják a gazdaságot, csökkentik a keresletet és visszafogják az inflációt.
A Fed általában 0,25 és 0,5 százalékpontos lépésekkel változtatja a szövetségi pénz-kamatlábat.2001 eleje és2003 közepe között 13 alkalommal csökkentette a kamatot, 6,25%-ról 1%-ra, hogy segítsen a gazdaságnak kilábalni arecesszióból.2002 novemberében, amikor 1,75%-ra csökkent a kamat,negatív reálkamat keletkezett, hiszen a kamatok azinfláció szintje alá szálltak. A fő kamatlábat2003június 25-én csökkentették 1%-ra. Ez a legalacsonyabb szint volt1958 júliusa óta, amikor azovernight kamat átlagos szintje 0,68 százalék volt.2004 júniusától azonban a Fed irányt váltott, és ettől kezdve 17-szer emelte a célzott kamatot, mindannyiszor negyed százalékponttal. A kamat2006.augusztus 8-án 5,25%-on érte el a csúcsot. Ezután a kamat több, mint egy évig változatlan maradt,2007.szeptember 18-án azonban az FOMC egyhangúlag fél százalékpontos csökkentésről határozott, a lassuló gazdaságra, illetve a pénzügyi piacokon az amerikai jelzálogpiac problémái miatt eluralkodó hitelhiányra hivatkozva.
A Federal Reserve Bankok kerületei,Alaszka ésHawaii a San Franciscói Kerülethez tartoznak.
Lent a Federal Resesrve kerületeit (és fiókjaikat) bemutató tábla látható, betű- es számjeleikkel, amelyek az általuk kibocsátott bankjegyeket azonosítják.
