A lapot nem ellenőrizték
 | Ezt a szócikket tartalmilag és formailag isát kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikkvitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Eredetileg afallibilizmus filozófiai alapelv, amely szerint állításokat akkor is elfogadhatunk, ha azokat nem lehet bizonyítani vagy igazolni,[1] illetve hogy sem a tudás, sem a hit nem biztos.[2] Alatinfallibilis szóból ered, melynek jelentése „hibára hajlamos”, a fallibilizmus kifejezéstCharles Sanders Peirce amerikai filozófus alkotta meg a 19. század végén. Az osztrák-brit filozófus,Karl Popper nyomán számos filozófus a fallibilizmust úgy értelmezi, mint azt a felfogást, hogy a tudásról kiderülhet, hogy hamis.[3]
A fallibilizmus az az ismeretelméleti tézis, amely szerint egyetlen hiedelem sem (elmélet, nézet, tézis stb.) soha nem támasztható alá racionálisan vagy igazolható meggyőző módon. Mindig marad egy lehetséges kétség a hit igazságát illetően.
Ez a szócikk részben vagy egészben aFallibilism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
 | Ez afilozófiai tárgyú lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Filozófiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap