AzF–16 Fighting Falcon(Harci Sólyom)negyedik generációs, egy hajtóművesvadászbombázórepülőgép, amelyet azAmerikai Egyesült Államokban aGeneral Dynamics fejlesztett ki, jelenleg a cégegyesülések után aLockheed Martin gyártja. Eredetileg könnyű nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan tette lehetővé egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrációját, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül. Kategóriájának legsikeresebb repülőgépe, a legyártott gépek darabszáma a jelenlegi megrendelésekkel együtt eléri a 4300 darabot, a 24 üzemeltető országból 14 adott le összesen 52 alkalommal[2] utánrendelést,Egyiptom például összesen hétszer,Izrael ötször rendelt a típusból. Gyártási költségeinek csökkentése érdekében a repülőgép számos alkatrésze csereszabatos más típusokéval, hajtóműve megegyezik azF–15 Eagle típuson alkalmazottal. Bár a fő megrendelőUSAF már nem rendel a repülőgépből, az gyártásban marad valószínűleg a2010-es évek második feléig is. Utódja azF–35 Lightning II lett. A repülőgéppel 71 igazoltlégi győzelmet értek el az üzemeltetők.
Az F–16 kiváló légiharc-képességekkel rendelkezik, ami a repülőgép aerodinamikai tulajdonságai, kedvezőtolóerő-tömeg aránya, alkalmazott fegyverrendszerei, az elektronikus kormányvezérlő rendszer(Fly-by-wire) mellett főképp az olyan, a pilótafülkét érintő újításoknak köszönhető, mint a pilóta kilátását semmilyen irányban nem akadályozó buborék kialakítású kabintető, az oldalra helyezett (botkormányt helyettesítő) joystick, aHOTAS(Hands On Throttle And Stick, kezek a gázkaron és botkormányon) rendszerű pilótakabin, és a nagy túlterhelés alatt a pilóta gerincére nehezedő nyomást könnyebben elviselni és a célt szemmel követni segítő, 30 fokban hátradöntöttkatapultülés.
Az F–16 hivatalos neve „Fighting Falcon”. Ez volt az első repülőgépnév, melyet azUSAF pályázat eredményeként,Joseph A. Kurdell őrmester javaslatát legjobbnak ítélve választott ki,1976-ban. A pilóták gyakran „Viper”-nek hívják, ez a név a General Dynamics által használt megnevezés volt a fejlesztés korai szakaszában.
AzUSAF a hatvanas években kezdett el foglalkozni az akkori vadászbombázóit leváltó új repülőgéptípusokkal szemben támasztott igények megfogalmazásával. Az akkori koncepció szerint az összes vadász és vadászbombázó repülőgépüket két típussal, egy nehéz vadászrepülőgéppel (F–X program, később ez lett azF–15 Eagle) és egy könnyűvadásszal(ADF, Advanced Day Fighter – Fejlett Nappali Vadász) szerették volna leváltani.
Akoreai háború után kifejlesztett vadászrepülőgépekkel szemben támasztott fő elvárások a nagy sebesség és repülési magasság, arádiólokátor és a légiharc-rakéták megléte voltak, ezzel szemben amanőverező légiharc megvívásához fontos jó kilátás, nagy manőverezőképesség, valamint agépágyú beépítése másodlagos szempontokká váltak. A koncepció életképtelenségét avietnámi háború bizonyította be: a Koreában elért 13:1 lelövési arányhoz képest a vietnámi háborúban néha csak 2:1 volt a légi harcban lelőtt repülőgépek aránya, pedig a vietnámi pilótákat általában gyengébben képzetteknek tartották, mint az amerikaiakat. A problémák fő oka az volt, hogy a manőverező légiharcot elavultnak tartották, ehelyett a látótávolságon túli, nagy hatótávolságú rakétákkal megvívott légiharcot gondolták a győzelem kulcsának, de az akkori lokátorokkal, bár a repülőgépeket tudták észlelni és követni, bizonyosan nem tudták megállapítani, hogy ellenséges, vagy saját repülőről van-e szó, ami miatt először szabad szemmel kellett a repülőgép ellenséges mivoltáról meggyőződni, természetesen megfelelően közelről. Az akkoriAIM–7 Sparrow rakéták találati aránya is igen alacsony, 10% körüli volt.A háború fő vadászrepülőgépének, azF–4 Phantom II-nek több problémája volt:
Nagy méret: az ellenséges pilóták a nagy F–4-eseket sokkal messzebbről meglátták, mint az amerikaiak az apróMiG–21-eseket ésMiG–17-eseket.
Gyenge kilátás: a nagy sebességre optimalizált repülőgépek alacsonyabb légellenállás miatti kisebb méretű pilótakabinjaiból oldalra, lefelé és hátrafelé nagyon rossz volt a kilátás.
Rossz manőverezőképesség: bár az F–4 maximum 7g túlterhelésre volt méretezve, ami akkor nagy értéknek számított, de a repülőgép nagyon hamar elvesztette a sebességét fordulók közben.
Lomhaság: a manőverek változtatása nagyon hosszú időbe telt, nem lehetett meglepő, hirtelen manővereket végrehajtani
Magas ár: a kor amerikai gépei drágák voltak, és nagy volt a karbantartási igényük
A gépágyú hiánya: ez légi közelharcban sokat számított, az ellenséges repülőgépek gyakran túl közel voltak ahhoz, hogy rakétát lehessen ellenük indítani.
Hatótávolság: bár az F–4 hatótávolsága általában elegendő volt, az intenzív manőverezés ezt alapvetően lecsökkentette.
Az F–16 üzemeltetői, világtérképen Kék: rendszeresítették a típust Sárga: sikertelen, vagy tervezett pályázat
A szovjetMiG–25 fejlesztéséről érkező hírek miatt az ellenfeléül szánt nehézvadász, az F–15 fejlesztését gyorsították fel, azADF tervet elnapolták. Az F–15 sok szempontból megfelelt a vietnámi tapasztalatoknak (például manőverezőképesség, gépágyú, kilátás), viszont még az F–4-esnél is bonyolultabb és drágább volt. Független szakértők egy csoportja, a„Vadászmaffia”(„Fighter Mafia”), többek közöttJohn Boyd[3] Koreát megjárt pilóta és teoretikus szerint viszont a repülőgép inkább visszalépést jelentett az F–4-hez képest, ezért lobbizni kezdtek egy olcsóbb vadászrepülőgép megépítéséért. Bár azUSAF nem szeretett volna az F–15 mellé egy másik repülőgépet, a Kongresszusban és a Hadügyminisztériumban a terv támogatókra talált, nem utolsósorban azért, mert az F–15-ös túl drága volt ahhoz, hogy a szövetségeseknek exportálják. Végül,1971-ben megkezdték aLight Weight Fighter (LWF, könnyűvadász) programot.[4]
A programra az amerikai repülőgép-ipar felfigyelt, mert rájöttek, hogy nagy üzlet van az öregedőF–104 Starfighter ésF–5 Tiger II repülőgépek lehetséges utódjának gyártásában, ezért aBoeing, a General Dynamics, aVought, aNorthrop, és aRockwell készítettek tanulmányokat, mind egy hajtóműveset, csak a Northrop készített két hajtóműves tanulmányt is. A tervezett gépek meglepően hasonlóak voltak egymáshoz. A Boeing és a General Dynamics adta be a legjobb pályázatot, és a Northrop gépét támogatták a legkevésbé, de több, az F–104 katasztrofális baleseti statisztikáját a saját bőrén megtapasztaló külföldi vevő félt az egy hajtóműves koncepciótól, ezért a Northrop is megkapta a prototípus elkészítésére a megrendelést, a Boeing viszont így elesett a lehetőségtől.Időközben európai országok,Hollandia,Belgium,Norvégia ésDánia megalapították aMultinational Fighter Program Group-ot, hogy közösen vásároljanak utódot kiöregedő vadászgépeik helyett, csökkentve ezzel a kiadásaikat. AzAmerikai Haditengerészet is keresett egy olcsóbb és egyszerűbb alternatívátF–14 Tomcat repülőgépeinek (VFAX program), és a Kongresszus utasította, hogy az időközben ACF-re (Air Combat Fighter, Légiharc-vadász) átnevezett program gépei közül válasszanak. Az USAF vezetői ennek örültek, mert a tervezett haditengerészeti repülőgép több feladatú kellett, hogy legyen, azACF program így nem volt közvetlen konkurense a csak vadászrepülőgép F–15-nek.
Az YF–16 prototípus azYF–17 Cobra repülőgéppel géppárban
A NorthropYF–17-ese konzervatív terv volt, két hajtóművel, az YF–16 viszont teljesen új megoldásokat tartalmazott, többek között aPratt & Whitney F100utánégetőskétáramú gázturbinás sugárhajtóművet. Bár a két hajtómű általában biztonságosabb, éles helyzetben egy vadászrepülőgép képtelen lenne egyetlen működő hajtóművel hazamenekülni, emellett két hajtómű kétszer annyi hibalehetőséget és karbantartást is jelent. Az USAF vezetői az alacsonyabb beszerzési és fenntartási költségek, valamint az F–15-tel közös hajtómű miatt az F–16-ot választották, így ugyanis több pénzt tudtak szánni a nekik kedvesebb nagyobb repülőgépre. A General Dynamics kiválasztása politikai szempontból is jó gondolatnak tűnt, mert a cég éppen azF–111 Aardvark gyártásának a végén tartott, így megrendelést tudtak adni az egyébként nehéz helyzetbe kerülő cégnek. Az európai vásárló országok mindkét repülőgép vásárlását megfontolták aDassaultMirage F1 és aSaabJA 37 Viggen mellett, és ők is az F–16-osból vásároltak, összesen 348 darabot, amelyet a SABCA (Belgiumban) és aFokker (Hollandiában) gyártott le. A Navy viszont nem tudott egyhajtóműves repülőgépet elképzelni a repülőgép-hordozóin, ezért ők az YF–17 prototípust választották, ebből lett később azF/A–18 Hornet.
Az F–16-ost eredetileg két változatban gyártották, az F–16A együléses, az F-16B kétüléses, kiképző verzió. Az első F–16A összeszerelését1975 augusztusában kezdték el,1976 decemberében repült, a típus1979 januárjában állt hadrendbe a 388. Taktikai Vadászezrednél. Ugyanebben a hónapban kapta meg az első repülőgépét aBelga Légierő is, így az F–16 lett az első repülőgép, amelyet egyszerre kezdtek gyártani amerikai és külföldi légierőknek.
Az F–16B kétüléses változata elsősorban kiképzési célokat szolgál, a második ülést az első mögött helyezték el, a tüzelőanyag és az elektronika rovására. Általában a növendék elöl, az oktató hátul ül.Az 1980-as évek végén azF–16A/B-t azF–16 C/D változat követte, melyben korszerűbbavionika és hajtómű van. A gépet a gyártás során folyamatosan továbbfejlesztették, a gyártási sorozatok (Block) száma meghatározó fejlesztéseket tükröz. A repülőgép üres tömege folyamatosan nőtt, 7800 kg-ról (F–16A Block 10) 9600 kg-ra (F–16C Block 50).
Az USAF jelenleg a Block 40/42 és 50/52 sorozatú gépeket használja, a régebbi, Block 25/30/32 gépeket aLégi Nemzeti Gárda és aLégierő Tartalék kapta meg, az F–16A repülőgépeket már túlnyomó részt kivonták a rendszerből és konzerválták.Az F–16 tervezett utóda azF–35 Lightning II lesz, kissé jobb manőverezőképességgel, és ami sokkal fontosabb,lopakodó tulajdonságokkal, ami a jövő harcterén létfontosságú.
Gyártási helyek, melyek a General Dynamics-el és később a Lockheed Martinnal együttműködtek
Fort Worth, Texas, USA: a GD/LM fő gyártóközpontja.
Európa (Fokker, Sabca): a BeNeLux államok részére végzett gyártást az 1980-as években, majd azután a korszerűsítési programokban is aktív szerepet vállal.
Törökország, aTurkish Aircraft Industries, INC. (TUSAS) 240 F–16C/D-t gyártott a Török Légierő részére 1980-as és 1990-es években, továbbá 46 gépet szerelt össze az Egyiptomi Légierő számára. A 2000-es években Török Légierőnek olyan önálló korszerűsítési programot szervezett Lockheed Martinnal együttműködve, amely már nem illeszthető be az amerikai Block-sorozatba.
Izrael: az Izraeli Légierő számára az Elbit többféle korszerűsítési programot dolgozott ki, melyek szintén nem illeszthetőek be a Block-sorozatba.
Az F–16 egyhajtóműves, többcélú vadászbombázó repülőgép.M61 Vulcan beépített gépágyúja mellett rakéták és bombák széles választékát hordozhatja.
A tervezés kezdetétől fogva az F–16-ost költséghatékony „igáslónak” szánták, amely sokféle célra használható, magas hadrafoghatósággal. Elődeinél sokkal egyszerűbb és olcsóbb, de fejlett aerodinamikai kialakítása és korszerűbbavionikája (többek között a világon először alkalmazott számítógépes vezérlőrendszer, a„fly by wire”, ami miatt azElectric Fighter becenevet is kapta) nagyobb teljesítményt eredményez.
AVermontiNemzeti Gárda egyik F–16-osa. A buborék formájú kabintetőn keresztül nagyon jó kilátás nyílik, a pilótaéjjellátó szemüveget visel.F–16CműszerfalaALengyel Légierő első F–16-osa közvetlenül leszállítása után,2006.november 11-én, bázisánPoznańban. Jól látszik a gép buborék formájú kabinteteje és az NSI beömlőnyílás
Az F–16 pilótája magasan ül a repülőgép törzsében, a plexiből készült kabintető merevítője mögötte van, a látóterén kívül. Ez, és a buborék formájú kabintető akadálymentes kilátást biztosít, ami a manőverező légiharcban létfontosságú. A merevítő nélküli kabintető egy szokatlan tulajdonsága, hogy nincsen repülés közben szélzaj, ami a pilótát segíthetné, ha a sebességmérő elromlik. Hagyományos repülőgépeken a szélzajból a pilóta meg tudja a gép sebességét becsülni.
A pilótakatapultülése 30 fokban hátra van döntve, ami a tervezők szerint a légiharc közben fellépő nagy túlterhelések elviselésében segít (más repülőgépeknél a katapultülés csak kb. 13 fokban van hátradöntve). Ez viszonylag kis mértékben csökkenti a pilótára ható erőket. Mivel a pilóták a jobb kilátás érdekében fejüket repülés közben is vízszintesen tartják, a döntött üléselrendezés miatti nagy nyaki terhelés hosszabb távon ortopéd problémákat okoz, ezért az F–16-ost a pilóták 40 éves koruk után általában nem repülik.
Abotkormány a pilóta jobb kezénél van elhelyezve, ami a nagy túlterhelésű manőverek közben kényelmesebb, mint a hagyományos, lábak közötti kormány. AHUD(Head Up Display) a pilóta elé vetíti a fontos információkat, ezért nem kell lenéznie a műszerfalra.
Az F–16 számítógépes irányítórendszert használ, a pilóta botkormánya és a repülőgép kormányfelületei között nincsen mechanikus kapcsolat. A számítógépes vezérlés azinstabil aerodinamikai kialakítás miatt szükséges.
A botkormány és a kormányfelületek közötti mechanikus kapcsolat hiánya egy szokatlan tulajdonsághoz vezetett: a kormányfelületek eredetileg nem tudták a botkormányt mozgatni, ezért a pilótának nem volt tudomása a kormányfelületekre ható erőkről. Később a botkormányba olyan mechanikát építettek (hasonlóan a mai számítógépes botkormányokhoz), ami ellenerő-hatással jelez vissza, ez segít a pilótának a repülőgépre ható erők érzékelésében. Emellett a botkormányoknak nem volt holtjátéka sem, ami a mechanikus szerkezetekhez szokott pilótákat nagyon zavarta, ezért a mai botkormányok néhány millimétert mozoghatnak.
A számítógép másodpercenként több ezer számítást és korrekciót végez, a pilótát felszabadítva, hogy csak a feladatra kelljen koncentrálnia, emellett megakadályozza, hogy a pilóta veszélyes repülési manővert végezzen, például átessen a repülőgéppel. A pilóták szerint nem a pilóta vezeti az F–16-ost, hanem az F–16-os a pilótát. A korai gyártású gépek közül számos példányt idő előtt selejtezni kellett vagy javításuk vált szükségessé, mivel a repülésvezérlő rendszer nem volt felkészítve a pilóták által kiváltott nagy gyorsulású manőverek korlátozására, így a fürge gépet a pilóták „szétrepülték”, a törzskeretek a gyakori nagy terheléstől megrepedtek.
A számítógépes irányítórendszer kritikusai szerint a rendszer drasztikusan csökkenti a repülésbiztonságot a számos hibalehetőség miatt (például szoftverhibák, kifagyások), több típusnál ezért a számítógépes rendszer hibája esetére meghagytak mechanikus tartalékrendszert is, de a hibákkal szembeni félelem nem igazolódott be. A légköri nukleáris robbantások okozta erős elektromágneses sugárzás (EMP effektus) fizikailag megrongálhatja, akár tönkre is teheti a félvezetős elektronikát – például a repülésvezérlő számítógépeket – de a hidegháború végével ennek a fenyegetésnek a jelentősége csökkent.
Az 1960-as évek aerodinamikai kísérletei bizonyították, hogy az örvény-felhajtóerő(vortex lift) hasznosítható erősennyilazott szárnyak esetén, mint például aConcordeszárnya vagy aJA 37 Viggen kacsa-vezérsíkja esetén. Ilyen szárnyak esetén, amikor a szárnyállásszöge nagy, abelépőél mentén egy örvénysor keletkezik, ami megreked a szárny fölött, és úgy viselkedik, mintha a szárny része lenne. Ez nagy állásszögeken megakadályozza azátesést. Az F–16 nyújtott törzs-szárny átmenete megerősíti ezeket a légörvényeket, ezáltal növeli a felhajtóerőt.
Az F–16, amely tulajdonképpen levágott végű és a törzsátmenetnél erősen nyilazottdeltaszárnyat kapott, aerodinamikai kialakítását ennek a jelenségnek a kihasználása alapvetően befolyásolta, és ez az egyik fontos oka a jó manőverezőképességének.
Az aerodinamikailag instabil repülőgép, ha a repülés közben bármilyen behatás éri, megfelelő kormányzás nélkül elveszti stabilitását. A legtöbb repülőgépet aerodinamikailag stabilra tervezik, vagyis olyanra, ami beavatkozás nélkül visszatér az egyenes vonalú repüléshez, ha a zavar megszűnik (hasonlóan egy papírrepülőhöz). A stabil aerodinamikai kialakítás viszont akadályozza a nagy manőverezőképességet: a repülőgép manőverek közben is megpróbál visszatérni az egyenes vonalú repüléshez, azaz a pilóta ellen dolgozik. Az aerodinamikailag instabil repülőgépek emiatt jobban manővereznek, és számítógépes irányítórendszer segítségével pedig az instabilitás kordában tartható, a repülőgép képes a stabil repülésre.
Az YF–16 volt a világ első repülőgépe, ami aerodinamikailag instabil volt. A tulajdonságot hivatalosan enyhített statikus stabilitásnak(relaxed static stability) hívták. A hangsebesség alatt a repülőgép folyamatosan az irányíthatatlanság szélén táncol. Ezt a hajlamot folyamatosan ellenőrzi és kordában tartja az FLCC(Flight Control Computer – Repülésirányító Számítógép), későbbi gépeken a DFLCC(Digital Flight Control Computer – Digitális Repülésirányító Számítógép), lehetővé téve a stabil repülést. A hangsebesség felett a repülőgép aerodinamikailag stabilan viselkedik, a szárny-törzs átmenetnek köszönhetően.
A futómű egy orr- és két főfutós, úgynevezett tricikli elrendezésű. Az orrfutó a rendszerben tartás alatt nem változott, azonban a főfutók a Block 40/42-től kezdődően erősebb szerkezetűek a megnövekedett össztömeg miatt. Az első Block-sorozatoknak aGoodrich szállította a gumiabroncsokat, az orrfutó-abroncs mérete 18×5.5–8, a főfutó-abroncs mérete 25.5×8–14.[5] Hidraulikus működtetésűek, földön való kormányzásra a lábpedálok által működtetett, a főfutókon elhelyezett dobfékek szolgálnak. Az orrfutó kényszerpályás, 32°-os szögben tud jobbra és balra kitérni, behúzás közben az orrfutó-kerék 90°-kal elfordul. A beömlőnyílás alá lett építve, hogy a futás közben felverődő tárgyak ne kerüljenek be a hajtóműhöz.[6] Mindhárom felnialumínium-ötvözetből készül, a főfutó-felnik az idők folyamán módosultak, legalább háromféle van rendszerben az F–16-családban.
A dán légierő egyil Block 10-es F–16AM-je
Az amerikai légierő AF87-0307 lajstromú Block 32H repülőgépe
Az amerikai légierő AF92-0535 lajstromú Block 52Q gépén jól megfigyelhető a korábbi sorozatoktól eltérő, erősebb főfutó-felni
1, 9: A szárnyak törővégein lévőindítósínekre légiharc-rakétákat lehet függeszteni. Teherbírásuk 193 kg. Ezek az indítósínek, más repülőgépektől eltérően, nem csak a közelharc-rakétákat, hanem azAIM–120 AMRAAM-ot is elbírják.
2, 8: A szárnyak alatti legkülső csomópontra elsősorban légiharc-rakétákat függesztenek. Teherbírásuk 318 kg +5,5g túlterhelésig, vagy 204 kg +9g túlterhelésig.
3, 7: A szárnyak alatti középső csomópontra földi célok elleni és légiharc-rakétákat függeszthetnek. Terhelhetőségük 1587 kg +5,5g-ig, vagy 907 kg +9g-ig.
4, 6: A szárnyak alatti belső csomópontokratüzelőanyag-póttartályokat, földi célok elleni és légiharc-rakétákat függeszthetnek. Terhelhetőségük 2041 kg +5,5g-ig, 1134 kg +9g-ig.
5R, 5L: A levegőbeömlő-nyílások oldalán a Block 15 sorozattól kialakított csomópontokra célmegjelölő konténereket függeszthetnek.
5: A törzs középvonala alatti csomópontra tüzelőanyag-póttartályt vagyrádióelektronikai zavarókonténert függeszthetnek. Teherbírása 1000 kg +5,5g-ig, 544 kg +9g-ig
A repülőgép alapvető légiharc-fegyvere azAIM–9 Sidewinder infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta, ennek valamely (általában a AIM–9J, AIM–9L, AIM–9M, AIM–9P) változatát az típus összes alkalmazója rendszerbe állította. Izrael aPython 3,Python 4 ésPython 5 rakétákat gyártja és rendszeresítette, Pakisztán aMagic 2 rakétát vásárolta meg. Napjainkban több európai ország fejleszt új légiharc-rakétákat, ezek közül azIRIS–T a közeljövőben rendszerbe fog állni a norvég és a görög F–16-osokon.
AzAIM–120 AMRAAM aktív lokátoros önirányítású közép-hatótávolságú légiharc-rakétát nem minden rendszeresítőnek adták el, Brunei és Egyiptom a kevésbé korszerű félaktív lokátoros önirányításúAIM–7 Sparrow-ot állította rendszerbe, Izrael pedig a saját fejlesztésűDerby-t.
A repülőgép legelterjedtebb földi célok elleni irányított rakétája azAGM–65 Maverick, ennek több változatát is alkalmazhatja. Pakisztán a franciaAS.30L lézerirányítású rakétát állította rendszerbe.
Kiemelt fontosságú célok ellen az izraeli Popeye (amerikai elnevezéseAGM–142 Have Nap) parancsközlő televíziós irányítású rakétát fejlesztették ki, ez csak az USAF-nál és Izraelben áll rendszerben, emellett az amerikaiAGM–158 JASSM és az izraeliDelilahrobotrepülőgépek rendszeresíthetőek.
„Ezerkilós” (valójában 2000 fontos, azaz 907 kilogrammos)Mk 84 nem irányított bomba függesztése a 401st. TFW F–16C Block 30 gépére azöbölháború idején. A gépek MCID beömlőkkel szereltekF–16 227 kilogrammosMk 82-esbombákat old ki.
A repülőgép hordozhatja azMk 82 227 kilogrammos, azMk 83 454 kilogrammos és azMk 84 907 kilogrammos nem irányított bombák különféle változatait.
A törzs alatti (5-ös) csomópontra egy 300 gallonos (1136 literes), 4-es és a 6-os csomópontra egy-egy 370 gallonos (1400 literes) ledobható tüzelőanyag-póttartály függeszthető, emellett létezik, 600 gallonos (2268 literes), nem ledobható póttartály is, ezt szintén a 4-es és a 6-os csomópontra lehet függeszteni.
A prototípusok, a szériagépektől az orr-rész kialakításában tértek el, csak az egyik gép orrában volt radar, és az sem a későbbiAN/APG–66 volt. Összesen két prototípus és nyolc szériagép épült, hat együléses és két kétüléses.
A gyártáskor az orrkúpja fekete volt, innen könnyű felismerni. Légi harcban szemből ez jól látható, ezért a későbbi sorozatoknál középszürke lett a repülőgép orra. Összesen 43 darab készült, ebből 22 F–16B.
Block 5
Már szürke orrú gép, összesen 126 darab épült, ebből 99 F–16A. A régebbi gépeken a törzs első részében és afüggőleges vezérsík alján esővíz gyűlt össze, ennek elvezetésére lukakat fúrtak.
Block 10
Kisebb fejlesztések.1982–1984 között az összes korábbi gépet erre a szintre korszerűsítették.
Belga F–16AM (Block 15, MLU)Portugál F–16ADF (Block 15)
Block 15
Ennél a sorozatnál megnövelték avízszintes vezérsík húrhosszát és ezzel a felületét. Az új vezérsík felismerhető a hátsó "csapott" sarkáról. A korábbi gépeket erre a standardra korszerűsítették, később 241 repülőgépet átalakítottak légvédelmi célokra,F–16 ADF (Air Defence Fighter,Légvédelmi Vadász) néven, ezek váltották le a Nemzeti GárdaF–4C és D Phantom II, valamintF–106 Delta Dart elfogóvadászait. A sorozatban összesen 983 gép készült.
Block 15 OCU
A Block 15 sorozat gyártása közben kezdte gyártani a Pratt & Whitney az F100–PW–220 hajtóművet, amikor ez elérhetővé vált, ezt építették a gyártás alatt lévő Block 15 gépekbe, ez azOperational Capability Upgrade. További változtatásokat is végrehajtottak: új, széles látószögű HUD, korszerűbb, kombinált barometrikus/rádiós magasságmérő,lézergiroszkópostehetetlenségi navigációs rendszer, nagyobb teljesítményű processzor és korszerűbb szoftverek jellemzik a gépet. Képes lettAN/ALQ–119 zavarókonténer és a BVR (Beyond Visual Range) rakéták hordozására (PéldáulAIM–120 AMRAAM).
Block 20
Tajvan által megrendelt F–16A változat. Eredetileg a gépek exportját nem engedélyezték, majd mikor erreKína fegyverkezése miatt mégis sor került, már a sokkal korszerűbb F–16C/D volt gyártásban. Ezek a gépek a Block 50-hez hasonlóanF100–PW–220 hajtóművet,AN/APG–66 (V) 2 radart ésALE–47infracsapdaszórót kaptak.
F–16C (Block 25) repülés közben. Jól megfigyelhető az előző képen látható ADF és a C változat eltérő méretű „faroktöve”, rajta az UHF-késantenna
Block 25
Az MSIP II (Multinational Staged Improvement Program) keretében létrehozott új változat. A rádiólokátorAN/APG–68 típusú, nagyobb hatótávolsággal és felbontással, több üzemmóddal. Korszerűsítették a pilótakabint, új, nagyobb látószögűHUD-ot (Head Up Display) építettek be. Korszerűsítették az elektronikát, a megerősített szerkezet pedig nagyobb felszállósúlyt tett lehetővé. A gépek elektronikáját felkészítették azAGM–88 HARM,AGM–65 Maverick, és azAIM–120 AMRAAM rakéták használatára. A hajtómű a korszerűbbF100–PW–200. Fő külső ismertetőjegye a függőleges vezérsík alsó részének megnyújtása előrefelé (egy törzskerettel), illetve a tetejére szerelt UHF rádió késantennája.
Görög F–16D (Block 30J)
Block 30/32
A fő változtatás, hogy lehetővé tették a hasonló tolóerejű (kb. 5-8%-kal nagyobb) és méretűF110–GE–100 hajtóművek beépítését a repülőgépbe. Az eredeti F100 hajtóműveket gyártóPratt & Whitney ugyanis túlságosan jól járt a hatalmas állami megrendeléssel, ami a nagyon sikeres F–16 ésF–15 repülőgépek hajtóműveinek gyártását jelentette, míg a konkurensGeneral Electric a piac nagyon nagy szeletéből esett ki, ami a szerencsésebb gyártó monopóliumához vezethetett volna. Így az USAF a Genereal Electric, eredetileg aB–1 Lancer nehézbombázóba tervezett F101 hajtóművéből kifejlesztett F110-zel is megrendelt repülőgépeket, és a külföldi megrendelők is választhattak a két hajtómű között. A többféle hajtómű nem jelentett nagy újdonságot az F–16 történetében, mert a General Dynamics már, egy saját vállalkozás keretében, korábban felszerelt egy-egy F–16-ost a régebbi J79 hajtóművel, valamint az F101-gyel, de ezekre – azF–16/79-re és azF–16/101-re – nem akadt megrendelő.
A Lengyel Légierő egyik Block 52-es gépe NSI beömlővelAz Izraeli Légierő egyik D-je MCID beömlővel
A két változat levegő-beömlőnyílása is különbözik. APW F100-zal szerelt változatok azNSI (Normal Shock Intake) „hagyományos” beömlővel, míg aGE F110-zel szerelt változatok a növelt keresztmetszetűMCID (Modular Common Inlet Duct) beömlő nyílással készülnek (a hajtóműtípusnak nagyobb levegőmenyiség kell). Az eltérő hajtóművek a típusjelölésben is tetten érhetőek, ugyanis a 0-ra végződő Block-változatok(Block 30/40/50) GE F110-zel, a 2-re végződő Block-változatok(Block 32/42/52) PW F100-zal vannak szerelve. Az MCID-beömlő nyílás méretét oldalra (szélesebb lett) és minimális mértékben függőlegesen is megnövelték. Maga a belső légcsatorna azonban jelentősen bővült. Az MCID-t aBlock 30D sorozattól kezdték szerelni, az első 173 db GE F110-zel szerelt gép még NSI-jal épült (az utolsó a 86–0261-es USAF-sorozatszámúC). A 174. Block 30-astól kezdve (sorozatszáma 86–0262) azonban napjainkig az MCID-vel szerelik, követve aPW/NSI, GE/MCID „szabályt”. Utólag az összes NSI-jal szerelt kétüléses Block 30-ast átépítették MCID-re.[8] A repülőgép fegyverzetét kiegészítették az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétával, valamint azAGM–45 Shrike lokátorromboló rakétával.
Egy MCID beömlőjű gép LANTIRN konténerekkel: AN/AAQ–13 és AN/AAQ–14
Block 40/42 (F–16CG/DG) Night Falcon
A Block 40/42 széria legfontosabb újítása az AN/AAQ–13 és az AN/AAQ–14LANTIRN konténerek hordozása. A két konténer a levegő-beömlőnyílás két oldalára helyezhető fel, az egyikben terepkövető lokátor, a másikban éjjellátó (FLIR) és lézeres célmegjelölő van, ezzel lehetővé vált az éjszakai precíziós csapásmérés, valamint a terepkövető repülés. A konténerek és a megnövekedett felszállótömeg miatt megerősítették a futóművet. A gépeket már a gyártáskor bekábelezték aGPS (Global Positioning System) későbbi fogadására. Képesek digitális, valós idejű adatok fogadására előretolt légi irányítótól (FAC – Forward Air Controller), vagyE–8 JSTARS illetveEC–135 Rivet Joint repülőgépről.
F–16CJ (Block 50C) felszállás közben
Block 50/52 (F–16CJ/DJ)
Az F–16C legutolsó, ma is gyártott változata, F110–GE–129 (Block 50) vagy F100–PW–229 hajtóművekkel (Block 52). A LANTIRN bekábelezését itt is beépítették, de ezt nem használják ki, mert ezek a gépek légvédelem elleni feladatra (SEAD – Supression of Enemy Air Defence) vannak optimalizálva. A levegő-beömlőnyílás mellett azAN/ASQ–213 HTS (HARM Targeting System) kapott helyet, ez segít az ellenséges lokátorállomások pontos helyének és távolságának meghatározásában. A műszerfal új, színes képernyőket kapott, és beépítettekOBOGS-ot(On-Board Oxygen Generating System), amely a belégzéshez szükséges levegőt repülés közben állítja elő, így ezt a földi kiszolgáláskor nem kell külön feltölteni. A Block 40/42/50/52 repülőgépeket aCCIP (Common Configuration Implementation Program) keretében korszerűsítik és elektronikájukat egységesítik.
Az eddigi utolsó gyártott változat azEgyesült Arab Emírségek részére készült. A 80 megrendelt repülőgépből 55 együléses F–16E, 25 kétüléses F–16F, típusneve „Desert Falcon”. Új, integráltinfravörös tartományú érzékelője, az AN/ASQ–28 IFTS(Internal Forward-looking Infra-red and Targeting System – Beépített előrenéző infravörös és célzórendszer) a törzs orr-részén, a pilótakabin előtt bal oldalon, valamint a levegőbeömlő-nyílás bal oldalán kapott helyet. Rádióelektronikai zavaróberendezése, az AN/ALQ–165 a törzs gertincébe lett beépítve. Arádiólokátor AN/APG–80 típusú. A repülőgépek orráról hiányzik aPitot-cső.Fegyverzetébe integrálták azAGM–84E SLAM, azAIM–132 ASRAAM, azAGM–88 HARM, azAGM–154A JSOW rakétákat, valamint aGBU–31 JDAM ésHakim irányított bombákat is.A megrendelő kérése volt, hogy a későbbi, független szoftverfejlesztés céljából adják át számára a repülőgép operációs rendszerének forráskódját, ami elől az amerikaiak elzárkóztak, ezért a Lockheed-Martin külön operációs rendszert írt a gép számára.A repülőgép tüzelőanyag-kapacitását tetemesen megnöveli a törzs felső részére illeszkedő, nem ledobhatótüzelőanyag-póttartály(CFT – Conformal Fuel Tank), ezzel a repülőgép hatósugara 1650 km-re nő. A hajtóműve aGeneral ElectricF110–GE–132, beömlő csatornájuk pedig a fentebb is taglaltMCID változat. Először 2003 decemberében szállt fel ez a változat. A repülési teszteket 2004 elején kezdték meg, majd 3 kétüléses F is bekapcsolódott a vizsgálatokba. Az első 10 gépet2005.május 4-én adták át az EAE-nak.[9]
Block 70
Indiának felajánlott változat, ha megvalósul, valószínűleg részben izraeli elektronikával készül, azF–16I Soufa alapján. Lokátora afázisvezéreltAPG–80 lesz. A tervek szerint a jobb oldali illeszkedő póttartályba kinyitható hajlékony csöveslégi utántöltő berendezést építenek be.[10]
Izraeli F–16I Soufa a berepülés idején azEdwards légibázison. Mellette egy-egy amerikai F–16C és F–16D áll. A repülőgépre illeszkedő póttartály(CFT) van szerelve.
A Block 50/52 alapján Izraelnek gyártott, jelentősen átalakított repülőgép. Az izraeli repülőgép-ipar, amely 25 éve foglalkozik a típussal, sok felszerelést lecserélt vagy saját maga gyárt. A gép izraeli fejlesztésű illeszkedő póttartályokat kapott, azALE–50 vontatott csalit izraeli fejlesztésűre cserélték le, az amerikaiJHMCSsisakdisplay helyett izraeli DASH-t használnak, emellett fegyverzete egy része (például a légiharc-rakéták) is izraeli. Összesen 102 darab F–16I repülőgépet vásároltak, mindegyik kétüléses és hajtóművük a Pratt & Whitney gyártmányúF100–PW–229. A repülőgépet2007 elején felajánlották Indiának is, az MMRCA tenderen indulna. A gépek részletes konfigurációja nem ismert.[11][12][13]
A gyártó a 2010-es évek első felében – a 2012-es szingapúri repülőkiállításon – jelentett be egy modernizációs csomagot a használt C/D-flottákra, amely aBlock 70/72-es szintre, vagy felé pozicionálja az új változatot (kiválasztott hajtómű függvényében). Ebben aV változatban a kor legfejlettebb avionikai berendezéseit soroltatja fel, rádiólokátor(APG–83), tűzvezető rendszer, telekommunikáció, fegyverzet, repülést támogató alrendszerek és üzemeltetés terén egyaránt, felhasználva az elmúlt évtizedek harcászati-üzemeltetési tapasztalatait. Az átépített együléses repülőgép 2015. október 16-án szállt fel először.[14] A változat első visszaigazolt megrendelője Bahrein lett, 2017-ben 16 darab újV-t vásárolt, majd Görögország saját légierejéből kiválasztva 84 darabot modernizál. Ezt követően Szlovákia 2018-ban 14 darabot vásárolt. Egy évvel később, 2019 tavaszán Tajvan 66 darab újV változat megvásárlását jelentette be, majd őket 2020-ben és 2022-ben a bolgár légierő követte, mely két sorozatban nyolc–nyolc repülőgép beszerzését kezdte meg, leváltva a koros MiG–29-flottát.[15]
Japánban, aMitsubishi és aLockheed által fejlesztett repülőgép, elsősorban japán avionikával. A szigetország védelmére tengeri csapásmérő képességeit fejlesztették. Új, nagyobb teherbírású, kompozit szárnyakat kapott, amelyek alatt összesen négy darab, nagy méretű hajók elleni rakétát hordozhat. A pilótakabin teteje a tengeri madarakkal történő gyakoribb ütközések miatt erősebb, az eredeti F–16-tal ellentétben nem egyrészes, hanem hagyományos kialakítású.
A–16C, F/A–16C
Az 1980-as évek második felében felmerült azA–10A csatarepülőgépek F–16-tal való leváltása aközvetlen légitámogató (CAS) feladatkörre. Összesen hét darab F–16C Block 25-öt – 83128, 83129, 83130, 83131, 83132, 83144, ... és a 75752-es B-t – szereltek és festettek át az ún.European One álcázófestésre, melyek a New York-i ANG 174. Harcászati vadászrepülő-ezredének állományába kerültek. Ez volt az első F–16 alakulat, mely CAS bevetéseket teljesített. Az M61 Vulcan gépágyú helyére egy 30 mm-est kívántak beépíteni, majd végül egy a törzs alá felfüggesztett GPU–5/A Pave Claw gépágyúkonténert alkalmaztak. Az elképzelést az Amerikai Hadsereg is támogatta átvételi igényüket hangoztatva, mondván azA–10A-k ideálisak lennének azAH–64 Apache támadóhelikopterekkel való egyidejű alkalmazásra. Ez volt az oka, hogy 1990-ben a Kongresszus elrendelte, hogy a LégierőA–10A-it ésOV–10 Bronco-it 1991-től át kell adni a Hadseregnek. Azonban azöbölháború ezt meghiúsította: még 1990. november 26-án a Légierő szándéknyilatkozatot adott ki, hogy mindkétA–10 ezredét üzemben kívánja tartani aCAS bevetésekre. APave Claw konténert 24 darab F–16A/B-re függesztették fel és az átépített gépeket 1991 januárjában bevetették a térségben, azonban nem nyújtották a várt eredményeket: a nagyobb tűzerejű gépágyú túlzott vibrációkat keltett üzemelés közben, a gépek a nagyobb utazósebesség miatt nem tudtak kellő időt tölteni a célterület felett, illetve a Falcon fegyverzetfelfüggesztői nem bizonyultak eléggé merevnek a hagyományos fegyverek bevetéséhez. Az A–16 / F/A–16 program meghiúsult.[16]
F–16/79
Az F–16General ElectricJ79 hajtóművel szerelt, egyszerűsített változata, amelyet fegyverexport-korlátozások miatt készítettek, de csak egy prototípus épült belőle.
F–16/101
A B–1A F101 hajtóművével szerelt változat, szintén csak egy darab épült.
A nyolcvanas évek közepén, azEnhanced Tactical Fighter(megerősített taktikai vadász) program részére épített, megnövelt felszálló tömegű csapásmérő repülőgép. A programot azF–15E Strike Eagle nyerte, így csak egy együléses és egy kétüléses gép épült, ezeket aNASA használja kísérleti célokra.
F–16ADF
1989-től 270 F–16A/B-t korszerűsítettek a Légi Nemzeti Gárda igényeinek megfelelően, elfogóvadász célokra. A repülőgépek korszerűbbIFF-et kapott („madárszeletelő antennák”), a törzs elejére pedig a repülőgépek éjszakai azonosítását megkönnyítő reflektorokat építettek. Ez az egyetlen változat, amely alkalmazhatja az AIM–7 Sparrow rakétát, ehhez átalakították a fedélzeti lokátort. Ezeknek a repülőgépeknek a nagy részét1994-re F–16C/D repülőgépekre cserélték le.
Az Amerikai Haditengerészet részére1987–1988-ban épített 22 repülőgép, a légiharcképzésben ezek játszották az ellenséges vadászrepülőgépeket. A légiharccal járó folyamatos nagy túlterhelések miatt a gépek szárnyai repedezni kezdtek, ezért1994-ben kivonták őket a szolgálatból.2002 óta hasonló célból a haditengerészet F–16A-kat alkalmaz.
KF–16
A Korean Aerospace által1994-től gyártott repülőgépek, az első 12 repülőgép a Block 32-n alapul, a többi a Block 52-n. A Korean Aerospace által gyártott T–50/A–50 ezen repülőgépek technikáján alapul.
QF–16
A rendszerből már kivont,éleslövészeteken felhasználtpilóta nélküli légi célként felhasznált gépek elnevezése, az első 126 gépet a Boeing 2010-ben kezdte el átalakítani.[17]
Az USAF összesen 2230 F–16-ost rendelt (664 F–16A, 122 F–16B, 1238 F–16C, 206 F–16D), ezek gyártása1975 augusztusában indult, a gépeket1978–2004 között szállították le. Az F–16A/B-t már kivonták a hadrendből, az F–16C/D Block 25 és 30 repülőgépeket aTartalékos Légierő és aLégi Nemzeti Gárda egységei használják, az első vonalban (azAir Combat Command, azaz aLégiharc Parancsnokság alárendeltségében) lévő repülőgépek az ennél korszerűbb Block 40/41 és Block 50/52 sorozat tagjai, ezek felszereltségét aCCIP program keretében egységesítik.
AzAmerikai Haditengerészet összesen 40 F–16-ost használt, melyek az ellenséges repülőgépeket szimulálták a légiharc-gyakorlatokon. ANASA négy repülőgépet használ kísérleti célokra.[22]
ABahreini Királyi Légierő(Royal Bahraini Air Force, RBAF), melynek eredetileg csak helikopterei voltak, a nyolcvanas években kezdte meg vadászrepülőgépek beszerzését, először 12F–5E Tiger II repülőgépet rendelve. A nyolcvanas évek végére a légierő fejlesztésének keretében 8 F–16C Block 40 és 4 F–16D repülőgépet vásároltak aPeace Crown I program keretén belül, ezeket a gépeket1990 szeptemberében szállították le a„Sivatagi pajzs” hadművelet mellett. A gépek négy hónappal később részt vettek azöbölháborúban.1998-ban újabb 10 F–16C Block 40-es gépet rendeltek (Peace Crown II program), ezeket együtt gyártották azEgyiptomi Légierő 40 darab Block 40-es gépével (1995-től átálltak a Block 50 sorozat gyártására, ezt az összesen 50 gépet jóval később gyártották le). A gépekhezAIM–7 Sparrow ésAIM–120B AMRAAM légiharc-rakétákat is vásároltak, valamintAN/AAQ–14 Sharpshooter célzókonténert, amely aLANTIRN egyszerűbb változata.[23]
aBelga Légierő(Belgian Air Force, BAF) az F–16 négy eredeti külföldi megrendelőjének egyike volt, összesen 160 F–16A és B gépet vásároltak, ezeket (a holland, dán és norvég gépekkel együtt) részben helyben a belgaSABCA(Societe Anonyme Belge de Constructions Aeronautiques) és a hollandFokker gyártotta, F100 hajtóművüket teljes egészében a belgaFabrique National gyártotta. Ma már csak 72 gép áll hadrendben, sok gépet eladtak, vagy elraktároztak, emellett viszonylag sok gépet vesztettek. Az eladatlan, rendszerből kivont gépeket szétszerelték.[24] Jelenleg az összes gép az MLU standardra van korszerűsítve. A gépek hordozzák a CARPACE rádióelektronikai zavarórendszert, melyet a franciaDassault gyártott, és komoly megvesztegetési botrányba keveredett miatta. A gépek fegyverzetéhez AIM–9 Sidewinder és AIM–120 AMRAAM légiharc-rakéták, AGM–65 Marverick földi célok elleni rakéták, aGBU–31 JDAM GPS, valamint aGBU–10,GBU–12 ésGBU–14 Paveway II lézerirányítású bombák, valamintAN/ALQ–131 zavarókonténerek is hozzátartoznak. A gépek számát a jövőben 60 gépre tervezik csökkenteni.[25]
Bulgária légiereje részére 2020 áprilisában rendelt a Lockheed Martintól nyolc F–16V Block 70 változatot, meylekből hat együléses és kettő kétüléses változat lett. Az első példányokat 2025-ben veszik át, akezdeti műveleti képességet (Initial Operational Capability, IOC) pedig tervezetten 2026-ban érik el.
Ezt követően a bolgár kormány védelmi minisztere,Dimitar Sztojanov 2022. szeptember 21-én bejelentette újabb nyolc darabBlock 70 változat megvásárlását, melyben négy-négy darab egy- és kétüléses változat lesz, fegyverzettel együtt, 1,3 milliárd dollár értékben. Ez a második beszerzés 2027-ben érkezik. Ezzel összesen tizenhatF–16V változattal fog rendelkezni a bolgár légierő, melyből tíz F–16C (VC) és hat darab F–16D (VD) változat, támaszpontjuk a Graf Ignatievo-i repülőtér. A második beszerzés bejelentésével egyidőben közölték, hogy a még szervizelhető MiG–29-eseket a Plovdiv-i repülőtérre telepítik át, ahol kiképzési feladatokra még két L–39-et is telepítenek. Az áttelepítést követően teljeskörű felújítás alá kerül aPlovdivtól északra fekvő repülőtér.[26]
AChilei Légierő2004–2005 között szerzett be aPeace Puma program keretén belül 6 F–16 Block 50 és 4 F–16D Block 50 repülőgépet, összesen mintegy 500 millió dollárért (20 éven belül ez volt az első Latin-Amerikába eladott korszerű amerikai repülőgép). A gépekkel a Chilei Légierő elavulófélben lévőMirage 5 repülőgépeit váltották le. A kétüléses gépek gerincét a pilótakabin mögött megnövelték, és ide titkos, izraeli eredetű rádióelektronikai berendezéseket építettek be. A gépek fegyverzetébe valószínűleg integrálják az izraeliPython 4 ésDerby légiharc-rakétákat is.
Ugyanekkor vásároltak meg 11 F–16A Block 20 MLU és 7 F–16B Block 20 MLU gépet aHolland Királyi Légierő állományából.[27] A gépekkel olyannyira elégedettk, hogy 2008 októberében újabb 18 használt hollandF–16MLU gépre jelentettek be igényt 180 millió USD értékben, a meglévőF–5 repülőgépeik leváltására.[28][29]
2009 áprilisában újabb 18 hollandF–16-os vásárlását jelentették be, összesen 270 millió USD értékben, újabbF–5-ösök leváltására. A gépeket2010 közepére szállítják le, így Chilének 44F–16-osa lesz.[30]
Az első repülőgépet 2025 február elején vettá át Bulgária a gyártótól.[31]
ADán Királyi Légierő(Flyvevaben, Royal Danish Air Force, RDAF) az F–16 négy első megrendelőjének egyikeként(EPAF, European Participating Air Forces – Európai Résztvevő Légierők) két sorozatban összesen 77 repülőgépet szerzett be (1980–1983 és1987–1991 között), jelenleg 48 gép áll rendszerben, további 14 gépet a bennük lévő tartalék alkatrészek felhasználása miatt raktároztak el, mindegyik átesett az MLU programon. A gépeket a törzselsőrész bal oldalán ellátták egy erős keresőreflektorral, ezt légi célok éjszakai azonosításánál használják. A gépek fegyverzetébe integrálták az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétát, a GBU–12 ésGBU–24 lézerirányítású, valamint a GBU–31 GPS-irányítású bombát és a LANTIRN célmegjelölő konténert.[32]
ADél-Koreai Légierő(Han-guk Kong Goon, Republic of Korea Air Force, RoKAF) összesen 180 F–16C és F–16D géppel rendelkezik, a változat első külföldi megrendelője volt, emellett az országban van az F–16 ötödik külföldi gyártósora. Az első 40 Block 32-es gépet (30 F–16C, 10 F–16D)1986–1992 között vásárolták aPeace Bridge I program keretében. 35 gépet 2009-től korszerűsítettek 250 millió dollárárt, alkalmassá téveAIM–120 AMRAAM rakéták ésGBU–31 JDAM irányított bombák alkalmazására.[33]
Ezt követte1994 és2000 között aPeace Bridge II program 120 Block 52-es gépe (80 F–16C, 40 F–16D, ezekből 72-t aSamsung gyártott le), majd 2003–2004 között újabb 20 Block 52-es (Peace Bridge III program, 14 F–16C, 6 F–16D). A gépek fegyverzetébe az AIM–7 Sparrow, az AIM–9 Sidewinder és az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakéták, az AGM–65 Maverick földi célok elleni rakétát integrálták. Dél-Korea az első külföldi megrendelője azAN/ALQ–165 ASPJ(Airborne Self-Protection Jammer) beépített rádióelektronikai zavarórendszernek. A gépek helyi megnevezése KF–16.[34]
AzEgyesült Arab Emírségek Légiereje(United Arab Emirates Air Force, UAEAF)1998-ban rendelt 80 db repülőgépet (55 db F–16E Block 60 és 25 db F–16F Block 60). Az EAE pilótáit 2004 év közepén küldték ki azEgyesült Államokba, majd ez év szeptemberében a Légi Nemzeti GárdaarizonaiTucson Nemzetközi Repülőtéren települő 162. Vadászezredénél megkezdték a kiképzést az E/F típusra. Az első csoport 2005 áprilisában végzett, majd az első 10 db gépet2005.május 4-én adták át az EAE-nak. Az utolsók 2006-ban érkeztek meg. A 80 db gép több garnitúra fegyverzettel – többek között 491 db AIM–120B AMRAAM, 267 db AIM–9M Sidewinder, 163 db AGM–88 HARM, 1163 db AGM–65D/G Maverick, 52 db AGM–84 Harpoon, GBD-k, 20 mm-es gépágyútöltények és egyéb fegyverzet – 2 milliárd USD-ba került.[35][36]
AzEgyiptomi Légierő (القوات الجوية المصرية,al-Kuvvát al-Dzsavíja al-Maszríja) az F–16 negyedik legnagyobb üzemeltetője, összesen 220 repülőgéppel.
Az első 42 repülőgépet (34 F–16A Block 15 és 8 F–16B Block 15)1980-ban rendelték meg, aPeace Vector I program keretében (ezek közül egyetlenegy darabot a holland Fokker gyártott le). Ezeket a gépeket1997-re átalakították a Block 42 standardnak megfelelően.
A következő megrendelést aPeace Vector II program 34 F–16C Block 32 és 6 F–16D Block 32 gépe jelentette, ezeket1986–1987-ben szállították le. Ezek a repülőgépek kompatibilisek azAIM–7 Sparrow rakétákkal. 1997-re ezeket is korszerűsítették a Block 42 standardra.
1990-ben adták le a következő megrendelést, aPeace Vector III program keretén belül 35 F–16C Block 40 és 12 F–16D Block 40 repülőgépet vásároltak, ezeket1991-re leszállították.
APeace Vector IV program keretében a törökTUSAS cégtől rendeltek meg 34 F–16C Block 40 és 12 F–16D Block 40 repülőgépet, ez volt az első alkalom, hogy külföldi gyártású F–16-osok nagy mennyiségben egy harmadik ország megrendelésére készüljenek. Az amerikai KülföldiFegyvereladási Programok(Foreign Military Sales) szabályainak megfelelően ezeket a gépeket először az USAF vette át, csak ezután kerültek a gépek egyiptomi tulajdonba. A gépeket1994–1995-ben szállították le.
APeace Vector V programban1999–2000-ben vásároltak 21 F–16C Block 40 repülőgépet.
APeace Vector VI programban több más fegyverrel (200M1A1 Abrams harckocsival és 32MIM–104 Patriot komplexummal) 12 F–16C Block 40 és 12 F–16D Block 40 gépet vásároltak,2001–2002-es szállítással.[37]
2009 tavaszán újabb 24, block 52-es repülőgép tervezett beszerzését jelentették be, mintegy 3,2 milliárd dollár értékben.[38][39][40]
AGörög Légierő(Ελληνική Πολεμική Αεροπορία, Elleniki Aeroporia) összesen 180 F–16C-t és F–16D-t vásárolt. Fegyverzetükbe integrálták az elérhető legkorszerűbb fegyvereket és berendezéseket: azAGM–154 JSOW siklóbombát, a GBU–31 JDAM irányított bombát, az AIM–120 AMRAAM és az IRIS–T légiharc-rakétát, a WCMD kazettás bombát a LANTIRN konténert és a JHMCS sisakkijelzőt.
Az első 40 gépet (34 F–16C és 6 F–16D Block 30) aPeace Xenia I program keretében rendelték, és1988–1989 között szállították le. A következő 40 gépet (Peace Xenia II, 32 F–16C és 8 F–16D Block 50)1997–1998 során vásárolták.
1998-ban a NATO felkérte Görögországot, hogy az F–16-osok vegyék át az elavulóA–7-esektől azok atomcsapás-mérő feladatkörét. Mivel a görög F–16-osokat lekötötte az ország légterének védelme (elsősorban a török gépekkel szemben), ezért semmiképpen nem akartak a feladattól elvonni, ezért megfontolták egyszázadnyi használt repülőgép beszerzését. Eredetileg Hollandiától vagy Belgiumtól akartak MLU korszerűsítésen átesett gépeket venni, majd szándéknyilatkozatot írtak alá 20 használt amerikai Block 30-as gép vásárlásáról. A tervet végül elvetették, nem akartak a jelenlegi gépeknél korszerűtlenebbeket vásárolni, a légierő ambiciózusabb tervekkel állt elő.
Több, nagyobb teljesítményű repülőgép beszerzésének lehetőségét megvizsgálták (F–15 Eagle,Eurofighter), de azAthéni olimpia előkészülketei a költségvetés nagy részét lekötötték, ezért olcsóbb repülőgépeket kellett vásárolni, így a választás megint az F–16-ra esett. APeace Xenia III programban 40 F–16C és 20 F–16D Block 52-es gépet rendeltek (50 gép, opcióval újabb 10 gépre, melyet2001-ben lehívtak), ezeket2002–2004 között leszállították, a szerződés aláírását követő 31 hónapon belül.
AzEurofighter megrendelésének felmondása után felröppent a híre, hogy újabb F–16-osokat vásárol Görögország. A hír igaznak bizonyult, aPeace Xenia IV programban 40 gépet rendeltek (20 F–16C, 10 F–16D Block 52+, valamint opció újabb 10 gépre.) A gépeket2009–2010 között tervezik leszállítani.[41] Az első gép2008.december 5-én repült először,[42] az első négy gép2009.május 22-én érkezett azAraxos légibázisra.[43]
AHolland Királyi Légierő, a négy eredeti európai megrendelő(European Participating Air Forces, EPAF) egyikeként összesen 213 repülőgépet szerzett be, ezeket helyben, aFokkernél gyártották. Jelenleg 108 gép áll rendszerben, a felesleg egy részét eladták (Jordániának, Chilének). Az eredeti megrendelés 80 F–16A-ról és 22 F–16B-ről szólt, ezek Block 1, 5, 10 és 15 sorozatú gépek voltak, és1984-re gyártották le őket.1983-ban parlamenti döntés született újabb 97 F–16A és 14 F–16B legyártásáról (Block 15 és Block 15 OCU), ezeket a gépeket1992-re gyártották le. Az összes rendszerben álló gép átesett az MLU korszerűsítési programon. Rendszerben áll a gépeknél az AIM–120 AMRAAM, a GBU–10, GBU–12 és GBU–24 lézerirányítású bombák, a LANTIRN célmegjelölő konténer valamint azF–104-esektől örököltOldelftOrpheus felderítőkonténer.[44]
AzIndonéz Légierő(Tentara Nasional Indonesia-Angkatan Udara)1986-ban rendelt 8 F–16A Block 15 OCU együléses és 4 F–16B kétüléses repülőgépet, aPeace Bima-Sena program keretében. Fegyverzetük szegényes, csak az AIM–9 Sidewinder légiharc-rakétát, néhány nem irányított bombát, valamint az AGM–65 Maverick rakétát rendelték meg hozzájuk.1997-ben újabb 9 gép rendelése került szóba, de az országot embargó alá vonták a személyiségi jogok megsértése ésKelet-Timor megszállása miatt. Később a mergrendelt gépekhez sem kaptak pótalkatrészeket, emiattSzu–27-eseket rendeltekOroszországtól.2005-ben az embargót feloldották.[45]
Izraeli F–16I Soufa. A repülőgép szárnyai alatt a középső (7-es) csomópontonlézerirányítású bomba, a belső (6-os) csomóponton a nagyobb, 600 gallonos, nem ledobhatótüzelőanyag-póttartály van, a törzs tetejének két oldalára fel van szerelve a CFT illeszkedő póttartály.Izraeli F–16D Block 40 Barak. Először ezeken a gépeken jelent meg a pilótakabin mögötti, valószínűlegrádióelektronikai zavaróberendezéseket rejtő, megnövelt gerinc.
AzIzraeli Légierő(זרוע האויר והחלל, Israel Defense Force/Air Force, IDF/AF) 362 F–16-ost vásárolt, a gép minden változata rendszerben áll, összesen 47 légigyőzelmet arattak velük. Az első 75 repülőgépet még1978-ban rendelték meg aPeace Marble I program keretén belül (a gépeket eredetilegIránnak szánták, de a sah bukása után felbontották a szerződést), ezek közül 18+8 gép a Block 5, a többi Block 10 sorozat darabja volt, és1981-re szállították le az utolsót. A gépek izraeli elnevezéseNetz(Héja).
APeace Marble II program keretében újabb 75 (51 F–16C Block 30 és 24 F–16D Block 30) gépet vásároltak,1986–1988 között. ElnevezésükBarak(Villám).2009-től a gépeket aBarak 2020 program keretében korszerűsítik, mely után azF–16I Soufa gépekkel lesznek egy szinten.[47]
APeace Marble III programot a saját fejlesztésűLavi vadászrepülőgép programjának leállítása után indították,1991–1993 között vásároltak 60 (30 együléses F–16C és 30 kétülséses F–16D) Block 40 sorozatú gépet. A gépek helyi elnevezéseBarak II.
AzÖbölháború után, elismerve az ország háború alatti együttműködését, aPeace Marble IV programban 50 használt gépet vettek át az amerikai Légi Nemzeti Gárda állományából (36 F–16A és 14 F–16B, Block 1, 5 és 10 gépek), amiket1994 augusztusa és decembere között szállították le. Ezeket elsősorban kiképzésre használják. A gépek1998-ig nem az Izraelben megszokott barna-zöld-homokszínű festéssel, hanem az eredeti amerikai kétszínű szürkével repültek. NevükNetz II.
A gépek utolsó sorozata aPeace Marble V programban beszerzett 102 darab F–16ISoufa(Vihar). Mindegyik gép kétüléses, elektronikájuk nagy része izraeli gyártású.
Izrael többi repülőgépéhez hasonlóan az F–16-osait is jelentősen átalakította, elektronikájuk részben hazai fejlesztésű. Fegyverzetüket kiegészítették a helyben gyártott fegyverekkel: aPython 3,Python 4,Python 5 ésDerby légiharc-rakétákkal (azAIM–9 Sidewinder mellett), azAGM–142 Popeye földi célok elleni irányított rakétával és aSpice GPS/optikai irányítású siklóbombával.[48][49]
AJordán Királyi Légierő első F–16-osait az Izraellel 1994-ben megkötött béke után azonnal megrendelte. APeace Falcon I program keretében1996-ban kaptak 12 használt F–16A és 4 F–16B Block 15 OCU-t (ADF változat), ezek közül az összes F–16A és az egyik F–16B túl volt a 3000-ik repült órán, ami a gépek akkori élettartamának a 75%-a, ezért az amerikai törvények alapján ingyen kapták őket. Még amerikában felújították az összes gépet, többek között hajtóművüket az akkor legkorszerűbb F100–PW–220 változatra építették át, sárkányuk élettartamát 8000 repült órára növelve, így az ingyen kapott gépekben megvásárlásukkor több időtartalék volt, mint a sorozatgyártás elején leszállított gépekben. A gépeket1997–1998-ban szállították le. Fegyverzetük eredetileg csak azAIM–9 Sidewinder rakétából állt,2004-ben kapták meg azAIM–120 AMRAAM-ot.
Jordánia összesen 3 századnyi, mintegy 50-70 gépet szeretne vásárolni, így az első megrendelés beérkezése után folytatták a tárgyalásokat,2003-ban szállították la aPeace Falcon II program égisze alatt a következő 12 F–16A Block 15 ADF és 5 F–16B Block 15 ADF gépet, ezek már átestek az MLU programon. 2004-től a gépeket a török TUSAS korszerűsítete.
2006-ban Hollandiától vásároltak 3 F–16A Block 20 MLU gépet.[50] Később újabb használt gépeket vettek Hollandiától és Belgiumtól, (16 illetve 8 gép),[51] majd2009 elején Belgiumtól újabb 9 gépet rendeltek.[52]
ALengyel Légierő(Polskie Siły Powietrzne) aVarsói Szerződés utódállamai közül először rendelt F–16-ost, aPeace Sky program keretén belül 36 F–16C és 12 F–16D Block 52+ repülőgépet vásároltak,2006–2009 közötti szállítással. A gépekhez szinte minden kapható kiegészítőt megrendeltek: azAIM–9X Sidewinder és az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétákat,AGM–154 JSOW(Joint Standoff Weapon) és GBU–31 JDAM földi célok elleni fegyvereket, a JHMCS sisakkijelzőt, izraeli eredetű rádióelektronikai berendezéseket, valamint aSniper ERcélmegjelölő konténert, így gyakorlatilag ezek a repülőgépek lesznek a NATO legerősebb F–16-osai. Az első négy repülőgép 2006 novemberében érkezett meg első bázisára,Poznańba,[53] míg az utolsó hármat2008.december 11-én vették át.[54]
A lengyelországiWZL 2 repülőgépipari üzem 2022 novemberére elérte az amerikai légierő minősítését annak európai (USAFE) F–16 (aviano-iBlock 40 és spangdahlemiBlock 50) és A–10C flottájánakszolgálatiidő-növelő programjának (SLEP) végrehajtásához. Korábban ezt a belga SABCA végezte el. A program 2032-ben jár le, két ötéves időtartamú fázissal. Az üzemidőket nyolcezerről tizenkétezer üzemórára tolják ki, gépenként 9 hónapos munkával. Az üzemidő-hosszbbított repülőgépek a 2050-es évekig üzemelhetnek majd.[55]
Marokkó 2007 végén jelentette be igényét 24F–16 block 50/52-es repülőgépre és a hozzá tartozó felszerelésre, összesen mintegy 2,4 milliárd dollár értékben.[56][57] A gépek többek közöttSnipercélmegjelölő konténereket kapnak.[58]
AzNorvég Királyi Légierő(Luftforsvaret) Európai Résztvevő Légierők tagjaként 60 F–16A-t és 12 F–16B-t vásárolt1980–83 között, majd1989-ben még két F–16B-t a fogyatkozó állomány pótláslára. A gépek eredetileg a Block 1 és Block 5 sorozat tagjai voltak, később mindegyiket a Block 10 széria szintjére korszerűsítették. Az összes gép átesett az MLU programon, hordozhatják azAGM–119 Penguin hajók elleni és az AIM–120 AMRAAM légiharc-rakétát.[59]
AzOlasz Légierő(Aeronautica Militare Italiana, AMI) az elöregedettF–104S Starfighter repülőgépek pótlására, azEurofighter program tetemes késése miatt az ország légterének védelmére eredetileg angolTornado ADV repülőgépeket bérelt, 10 évre. A bérlet2003-ban lejárt, meghosszabbítása újabb 10 évre túl drága lett volna, ezért új repülőgépet kellett rendszerbe állítaniuk. APeace Caesar program keretében 30 F–16A és 4 F–16B repülőgépet béreltek, szintén 10 évre, ezek használt és felújított, főleg Block 15 ADF változatú repülőgépek.[60]
AzOmáni Királyi Légierő(Al Quwwat al Jawwiya al Sultanat Oman, Royal Air Force of Oman, RAFO) aPeace A'sama A'safiya 8 F–16C és 4 F–16D Block 50 repülőgépet rendelt, ezeket2005–2006 folyamán leszállították. A gépek F110–GE–119 hajtóművet és AN/APG–68(V)XM rádiólokátort kaptak, ezek a szerzősés aláírásának pillanatában elérhető legkorszerűbb berendezések voltak. A repülőgépekhez megrendelt fegyverek mennyisége, érdekes módon, publicitást kapott.[61]
APakisztáni Légierő F–16A repülőgépe megközelítés közben,Lahor felett, nyitott törzsféklapokkal.
APakisztáni Légierő(Pakistan Air Force, PAF) összesen 111 F–16-ost rendelt, de az ország nukleáris programja miatt ebből 78 gépet embargó alá vontak, és nem szállítottak le. Az első 40 gépet1981-ben rendelték meg (Peace Gate I program: 2 F–16A és 4 F–16B;Peace Gate II program: 26 F–16A és 8 F–16B), ezek az F16A gyártásának végéről származó Block 15 OCU gépek voltak, F100–PW–220 hajtóművekkel.
1988-ban kezdtek tárgyalásokat 11 újabb gép megvásárlásáról, veszteségeik pótlására (Peace Gate III program, 6 F–16A és 5 F–16B Block 15 OCU), majd1989-ben újabb 60 gépet akartak rendelni (Peace Gate IV program, 48 F–16A és 12 F–16B Block 15 OCU). Pakisztán gyanított atomfegyver-programja a sejtések szerint többek között az F–16-ra alapozott, mint potenciális fegyverhordozó gépre (állítólag meglevő gépeiket alkalmassá tették atomfegyverek hordozására), ezért, bár aPeace Gate III gépek mindegyikét, valamint aPeace Gate IV program 7 F–16A és 10 F–16B gépét legyártották, ezeket nem szállították le, hanem Arizonában, aDavis-Monthan Légibázison tárolták2002-ig, amikor az US NAVY állította hadrendbe őket, mint agresszor repülőgépeket a NSAWC (Naval Strike And Warfare Center) keretében.
2005-ben újabb tárgyalások, Pakisztán terrorizmus elleni harca és India gyors fegyverkezése (főleg aSzu–30-asok hadrendbe állítása) eredményeként tárgyalásokat kezdtek újabb gépek vásárlásáról,2006-ban megkötötték a szerződést aPeace Drive I[62] program 18 új Block 52-es gépének vásárlásáról, valamint az Egyesült Államok beleegyezett a korábban legyártott 26 gép átadásába (ezek közben átestek az MLU programon).[63] A régebbi,Peace Gate I ésII programban beszerzett 42 gépetTörökországban aTurkish Aerospace Industries korszerűsíti 2010 októberétől, 75 millió USD-ért.[64]
APortugál Légierő(Força Aérea Portuguesa) összesen 38 repülőgépet üzemeltet. Az első 17 F–16A és 3 F–16B Block 15 OCU gépet aPeace Atlantis I programban1994-ben kapták meg (részben azAzori-szigeteken lévőLajes Légibázis használati jogáért cserében). 1999-ben aPeace Atlantis II program keretében vásároltak 21+4 használt repülőgépet (ezek közül 5 F–16-ost csak tartalék alkatrészként használnak fel), ezeket később az MLU-program keretében felújítottak. A portugál gépek részt vettek az Allied Force hadműveletben.[65]
A 2010-es évek elején a román kormányzat tárgyalásokat folytatott használt, de még évtizedekig üzemeltethető F–16-változatok beszerzéséről. 2012-ben a védelmi tanács 12 darab portugál F–16A/B változat megvásárlására kötött szerződést, 670 millió euró értékben. A gépeket öt éven belül kellett leszállítani és a műveleti készültséget 2016-ban el kellett érniük. 2013 október 11-én formálisan is megvásárolta a 12 darab repülőgépet MLU csomaggal együtt, 186,2 millió euró értékben. A gépek közül kilenc darab állt a portugál légierő állományában, három további korábban az amerikai légierő állományában állt, így az amerikai hatóságokon keresztül lettek értékesítve. Az üzemeltetéshez szükséges alkatrészeket és berendezéseket mindkét országból vásároltak. A leszállítás 2016-ban történt meg, a kezdeti műveleti készültséget pedig 2017-ben érték el, afetești katonai repülőtéren települnek. Kilenc együléses és három darab kétüléses repülőgépet vásároltak.
A román légierő ezt követően újabb F–16-osok beszerzésére tett javaslatokat, különféle forrásokat keresve. 2021. december 12-én a védelmi minisztérium 32 darab norvég F–16AM/BM-re adott le vásárlási megrendelést, 388 millió euró értékben. Ezt szerződésbe 2022. november 4-ére foglalták és fogadta el a román parlament. A gépeket és az üzemeltetéshez szükséges alkatrészeket és berendezéseket két ütemben, 2023-ban és 2024-ben veszi át a légierő.[66] Ezzel összesen 44 darab F–16AM/BM repülőgéppel fog rendelkezni a román légierő.
ASzingapúri Légierő(Republic of Singapore Air Force, RSAF) több, kisebb sorozatban rendelt repülőgépeket, ma összesen az F–16 70 példányát üzemeltetik (ebből 62 F–16C/D Block 52). A gépek fegyverzete nagyon korszerű, az AIM–120 AMRAAM rakétán kívül izraeli Python 4 rakéták és DASH–3 sisakkijelzők is a felszerelés részét képzik. A kis ország légiereje repülőgépeinek egy részét külföldön tartja.
Az első megrendelést (Peace Carvin I program), eredetileg a később gyártásba nem vett F–16/79 repülőgép 8 példányára1985-ben adták le, az időközben Block 15OCU-ra módosított gépeket (4 F–16A, 4 F–16B), melyeknek sárkánya már a korszerűbb F–16C/D Block 30,1988-ban vették át, Szingapúrba1990-ben érkeztek meg. A következő megrendelés (8 F–16C, 10 F–16D Block 52,Peace Carvin II) gépeit1998–99-ben szállították le.
A szingapúri pilóták rendszeresen gyakoroltak amerikában, erre eredetileg F–16A gépeket használtak, ezek selejtezése után, mivel azUSAF-nak nem volt szabad kapacitása, közvetlenül a gyártóLockheed-Martintól béreltek újabb gépeket (4 F–16C, 8 F–16D). A gépeket a bérleti idő lejártával,1999-ben megvásárolták. Mivel nem az USAF-on keresztül bonyolították a vásárlást, ezért az üzlet nem esett az FMS(Foreign Military Sales, Külföldi Fegyveladás) program hatálya alá, nem kapott különPeace Carvin nevet.
1999-ben újabb Block 52-es repülőgépeket vásároltak, 10 F–16C-t, és 2 F–16D-t (Peace Carvin III program), ezeket2002-ig szállították le, majd2000 nyarán újabb gépek beszerzését jelentették be (20 F–16D Block 52,Peace Carvin IV program), ezeket2003–2004-ben adták át.[67]
Szlovákia 2018 decemberében kötött 1,58 milliárd euró értékű szerződést a Lockheed Martinnal 14 darab negyedik generációs Block 70-es változat vásárlásáról. Az első két példányt a gyártó 2024 januárjában adta át Szlovákiának.[68]
AThai Királyi Légierő(KongTup Arkard Thai, Royal Thai Air Force, RTAF) összesen 54 F–16A és B repülőgépet vásárolt, megkapta továbbá Szingapúr hét használt hasonló repülőgépét. A gépek fegyverzetébe integrálták az6 AIM–120 AMRAAM és az izraeliPython 3 légiharc-, az AGM–65 Maverick földi célok elleni rakétát, a GBU–10 és GBU–12 lézerirányítású bombákat, valamint azATLIS II célmegjelölő és aRubis navigációs konténert.
Az első 12 repülőgépet (8 F–16A Block 15OCU, 4 F–16B,Peace Naresuan I program), melyeket az eredetileg vásárolni tervezett F–16/79 helyett rendeltek,1988-ban kapták meg. Már az első megrendelés tárgyalása közben újabb hat F–16A vásárlási szándékát jelentették be, aPeace Naresuan II program gépeit1990–91-re kapták meg. Az ország második F–16 századát a Block 15OCU, és ezzel az F–16A/B sorozat legutolsó 12+6 gépével1995–96 folyamán állították fel(Peace Naresuan III). Az ország időközben nyolcF/A–18 Hornet vadászbombázót rendelt, de a kelet-ázsiai gazdasági válság miatt ezeket a gépeket nem tudta kifizetni, ezért az addig teljesített kifizetás ellenében újabb, használt F–16-osokat vásárolt (17 F–16A, 1 F–16B, főleg Block 15ADF gépek,Peace Naresuan IV), ezeket2002–2003 között szállították le. A Szingapúri Légierő hét gépét2005-ben kapták meg.[69]
AKínai Köztársaság Légiereje(Chung-kuo Kung Chun, Republic of China Air Force, RoCAF) 150 F–16A/B Block 20-as gépet üzemeltet (120 F–16A Block 20 és 30 F–16B,Peace Fenghuang program), a gépeket1997–2001 között szállították le, egy komoly fegyvervásárlási program részeként (többek közöttMirage 2000-eseket vásároltakFranciaországtól, és legyártottak 130 saját fejlesztésű, azF–16-on alapulóChing Kuo könnyűvadászt).
TajvanKína fenyegetésének ellensúlyozására további 66F–16C/D (Block 52) vásárlását tervezte 4,9 milliárd dollárért, 30 éve szolgálatban állóF–5-öseinek lecserélésére,[70] de ezt2009-ben elutasították.[71]
A 93–0012-es török F–16C és mellette a 92–0023-as F–16D parkol a 2009 őszi szerbbatajnicai repülőnapon
ATörök Légierő(Türk Hava Kuvvetleri, THK) az F–16 egyik legnagyobb üzemeltetője, összesen 240 géppel (mind F–16C/D) rendelkezik, és az országban található az F–16 ötödik gyártósora, aTUSAS(Turkiye Ucak Sanayii AS).
Az első megrendelést1983-ban jelentették be, ez nem kevesebb, mint 132 F–16C és 24 F–16D vásárlásáról, illetve – nyolc gép híján az összes – helyben legyártásáról szólt (Peace Onyx I program, 43 Block 30, 117 Block 40 gép). Ez a program 160 repülőgép átvételével ért véget. Az első nyolc repülőgépet a Lockheed gyártotta le. A gépeket is azFMS(Foreign Military Sales, Külföldi Fegyvereladás) program keretében gyártják, azaz a török TUSAS-tól az hivatalosan azAmerikai Légierő rendeli meg a gépeket, majd ezután átadja a Török Légierőnek. A szabályt mind a mai napig szigorúan betartják, a török gyártásból kikerült gépeket átrepülik egy közeli amerikai légibázisra, általában a szicíliaiSigonella Haditengerészeti Légitámaszpontra, ottátstartolnak velük, azaz csak érintik a kifutópályát, majd amerikai föld elhagyása után szállítják le a gépet végleges állomáshelyére, a megrendelőnek. A TUSAS emellett a Lockheed alvállalkozójaként szárnyakat, törzsközép- és hátsórészeket is gyárt más F–16-osokhoz, valamint az Egyiptomi Légierő 46 F–16C/D Block 40 gépét(Peace Vector IV) is ők gyártották (Egyiptomba is szigorúan Amerikán keresztül repültek a gépek).
A következő 40 repülőgépet (34 F–16C Block 50 és 6 F–16D Block 50, Peace Onyx II program)1993-ban rendelték meg, és1996–97 folyamán kapták meg. Az elhasználódott repülőgépek pótlására újabb 40 gépet rendeltek (26 F–16C Block 50, 14 F–16D, Peace Onyx III program), ezeket1998–99 között vették át.[72] 2007 májusában újabb 30 Block 50+ gépet rendeltek (Peace Onyx IV program),[73] a 14F–16C és 16F–16D-t2013-ig szállítják le, áruk 2,9 milliárdamerikai dollár.[74]
A török repülőgépek lajstromjai (270 darab; 28 darab megsemmisült[75] – †):[76]
Peace Onyx I (1983): 43 db Block 30 és 117 db Block 40; 136 db C, 24 db D.
AVenezuelai Légierő1983-tól összesen 24 darab F–16A block 15-ös repülőgépet vásárolt, ezek közül kettő döntő szerepet játszott a légierő által kezdeményezett1992.november 27-ei puccs leverésében, ugyanis a puccsisták közül kiugrott két pilótának sikerült megszöknie a puccsisták által birtokolt El Libertador légibázisól, majd máshol a gépeket feltöltve üzemanyaggal, a légierőCaracast támadó gépeit megtámadnia. A két gép négy lázadó repülőgépet (többek között kétOV–10 Bronco-t és egyAT–27 Tucano-t) lelőve jelentősen hozzájárult a puccs bukásához.
A gépeket később, izraeli és dél-koreai segítséggel, korszerűsítették: négy gépF100–PW–220E hajtóművet kapott, a gépek elektronikáját kiegészítettéklézergiroszkópostehetetlenségi navigációs rendszerrel,Dash sisakdisplay-jel, fegyverzetükbe integrálták aPython 4 légiharc-rakétákat, aLitening lézeres célmegjelölő konténert, és lézerirányítású bombákat. A bevethető gépek száma az amerikai embargó miatt folyamatosan csökken (tíznél is kevesebb), néhány gépet állítólagIránnak adtak el2006 folyamán.[79][80] 2008-ban hat gép részt vettBrazíliában aCruzex IV hadgyakorlaton, azaz legalább ennyi hadra fogható gépük még van.[81]
Ilan RamonF–16A-ja, mellyel részt vett azOpera hadműveletben. A gép orrán látható a hadművelet háromszög alakú emblémája.Izraeli F–16A Netz. A 107. lajstromszámú repülőgép hat és fél légigyőzelmet ért el azötödik arab–izraeli háborúban (egy repülőgépet többedmagával, vagy fegyverhasználat nélkül semmisített meg, ezért a fél légigyőzelem), az alsó négy légigyőzelem közötti kis, háromszög alakú embléma alapján a gép részt vett azOpera hadműveletben.
Az F–16-osok részt vettek izraeliek 2006 nyaránLibanon és aGázai övezet felett végrehajtott hadműveleteiben, bár részvételük mértéke eleddig nem ismeretes.2006.július 19-én egy izraeliF–16I felszállás közben megsemmisült, mert kidurrant a futómű gumija. A pilóták sikeresen katapultáltak.
Az afganisztáni polgárháború idején aPakisztáni Légierő F–16-osai több szovjet és afgán vadászbombázó és szállító repülőgépet lőttek le, bár a légi győzelmek pontos száma titkos. Az F–16 első harci vesztesége is ekkor következett be, a géppárparancsnokot saját kísérője lőtte le, később a légiharc-rakéta hibájának tulajdonították a veszteséget. A szovjetek állítása szerint valójában az őMiG–23BN vadászbombázóik semmisítették meg a repülőgépet, a pakisztáni F–16-os a földi célokat támadó szovjetgéppár által ledobott 250 kilogrammos bombákkal ütközött a levegőben. A gép maradványainak nagyfokú roncsolódása is ezt az állítást támasztja alá.
ASivatagi Vihar hadműveletben az USAF 249 repülőgépe összesen 13 000 bevetést teljesített irak felett, többet bármely más koalíciós típusnál, öt gép elvesztése árán. Három repülőgépet légvédelmi rakétával lőttek le, egy gép az általa ledobott bomba túl korai robbanása, egy pedig hajtóműtűz miatt veszett oda.
Az USAF F–16-osai két légigyőzelmet arattak aSouthern Watch hadműveletben.
Az USAF F–16-osai négy légigyőzelmet arattak Bosznia felett (ebből hármatRobert C. Wright ért el1994.február 28-án, a légtérzárat megsértő szerbJastrebek ellen), kettőt azAllied Force hadműveletben Jugoszlávia felett (egy holland F–16-os is ért el itt légigyőzelmet).
Egy F–16D-t aTörök Légierő veszített el1996.október 8-án, azÉgei-tenger feletti szokásos török–görög légi konfliktusok egyikében, mikor egy görögMirage 2000Magic-2 rakétával (állítólag véletlenül) lelőtte. 2006 májusában egy török és egy görögF–16-os ütközött össze intenzív manőverezés közben, a görög gép pilótája meghalt.[82]
A típus korszerűsítési programjait főként a korábban gyártására berendezkedett üzemek végzik el. Az Amerikai Légierő állományában levőket a Hill Légierő-bázison építik át folyamatosan, továbbá az Európában állomásozó alakulatokat (USAFE) többnyire más gyárakkal végeztetik el díjazás fejében. Ilyen azAnkara melletti TUSAS gyár, a görög HAI(Hellenic Aerospace Industries), illetve MLU-átépítéseket végeznek Portugáliában és Dél-Koreában is. Izraelben szintén végeznek, rendszerint saját légierejének megrendelésére átépítéseket (ld.ACE).
Az F–16 rendszerbe állításakor úgy vélték, hogy az eredetileg tervezett könnyűvadász az európai hadszíntérre nem megfelelő, ide egy komolyabb repülőgép kell, emellett Európa kedvezőtlenebb időjárásához is bonyolultabb műszerezettségre volt szükség, ezért a korai F–16-osokat, több lépcsőben, elkezdték továbbfejleszteni.
MSIP I
A repülőgépeket megerősítették és bekábelezték az AMI–120 AMRAAM rakéták hordozásához, új navigációs rendszert kaptak, valamint beépített elektronikus zavarórendszert. A program eredménye lett a Block 15 változat.
MSIP II
A Block 25 (F–16 C/D) változatot eredményező korszerűsítési program.
A négy eredeti európai megrendelő (Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia) valamint Portugália közös, folyamatos korszerűsítési programja. Az első gépek 1998-ban álltak hadrendbe, elnevezésükF–16AM/BM lett.A pilótafülkét a Block 50-es gépekhez hasonlóan korszerűsítik. Két Honeywell folyadékkristályos képernyő, nagy látószögű HUD, éjjellátóval kompatibilis világítás, és sisakba épített kijelzők kerülnek beépítésre. Az elektronika lézergyűrűstehetetlenségi navigációs rendszerrel ésGPS-vevővel, új, AN/APX–111 saját-idegen felismerőrendszerrel bővül. A lokátort az AN/APG–66 (V) 2A standardra korszerűsítik. A hajtómű F100–PW–220. A levegőbeömlőnyílás két oldalára felszerelik a LANTIRN konténerek felfüggesztő csomópontjait.Az MLU program is többszintű, a fejlesztések legalább2009-ig tartanak.[83]
M1
Eredeti standard, 1998-tól elérhető.
M2
Kisebb szoftverfejlesztés, 2000-ben az összes korábbi gépet erre a szintre hozták fel.
M3
A szoftver fejlesztése mellett az elektronikát is korszerűsítették, a Link–16 és a HMCS sisakdisplay beépítésével.
M4/M4+
Az amerikaiakkal közös program, az amerikai továbbfejlesztett Block 50-esek kapják az M4+/M5+ szoftvert. Többek között a HMCS kezelőszoftverét korszerűsítették, valamint a gépek kompatibilissé váltak a korszerűbb célmegjelölő konténerek (Sniper XR, PANTERA) kezelésére.A gépek alkalmassá váltak a nagy szögeltérítéssel indítható rakéták hordozására (AIM–9X,IRIS–T).
A továbbfejlesztés célja az USAF összes Block 40/42/50/52 sorozatú repülőgépének egységes szintre hozása, az elérhető legkorszerűbb avionika (hardver és szoftver is) beépítésével: Link 16 adattovábbító rendszer(Multifunctional Information Distribution System, MIDS), sisakba épített monitor(Joint Helmet Mounted Cueing System, JHMCS), az új, moduláris, nyitott architektúrájú fedélzeti számítógép(Modular Mission Computer, MMC), színes kijelzők és azok jelgenerátora. A CCIP program részben közös az európai MLU programmal. Az első átalakított gépet 2000 decemberében adták át.[84]
A program célja a repülőgépek szerkezeti megerősítése, és több kisebb átalakítás. A korábbi, Block 25/30/32-es gépek élettartamát 6000 repült órára, a Block 40/42 gépekét 8000 órára növelik.
Az ACE(Avionics Capabilities Enhancement) programot az Israeli Aircraft Industries által vezetett cégcsoport dolgozta ki, az izraeli cégek által gyártott felszerelésekre alapozva.[85][86]
Az avianoi 31st Fighter Wing Block 40 sorozatú repülőgépeit a Bosznia feletti bevetések támogatására kismértékben korszerűsítették: a pilótafülke világítását kompatibilissé tették az éjjellátó szemüvegekkel, valamint beépítették az IDM(Improvised Data Modem, Korszerűsített Adatmodem) berendezést, melynek segítségével a repülőgép az Előretolt Légi Irányítóktól(FAC, Forward Air Controller) a célok földrajzi koordinátáit (szélesség, hosszúság és tengerszint feletti magasság) át tudja venni, majd a navigációs rendszer a HUD-on ki tudja jelezni, így a repülőgép pilótájának nem kell foglalkoznia a célok keresgélésével, lényegesen hamarabb a helyszínre tud érni. A berendezést a kereskedelemben már kapható eszközökből építették (valamint megírták a megfelelő szoftvereket) 13 hét alatt, ezért a korszerűsítés meglehetősen olcsó. A Block 40 sorozattól, valamint az MLU programon átesett repülőgépeken megtalálható a rendszer.[87]
A Sure Strike rendszer továbbfejlesztése. AzIDM-et alkalmassá tették valós idejű, kétirányú mozgókép-továbbításra, azaz a repülőgépen megjeleníthető egy tetszőleges másik gép által látott cél, és a gép is el tud látni más gépeket adatokkal. Az új funkciókat kizárólag új szoftverekkel biztosítják, a gépek elektronikáján ehhez nem kellett változtatásokat végrehajtani.
A programot a nyolcvanas évek elején folytatták, célja az F–16 radarsugárzás-visszaverő képességének csökkentése volt. A gépek ekkor kapták meg a jól ismert, aranyszínű bevonatot a pilótakabin tetejére, mely szórja a rádiósugárzást, több helyen radarabszorbens anyagokat alkalmaztak. A 2000-es években felújították a programot, több gépet kísérleti radarhullám-elnyelő festéssel láttak el az F-22 festésének mintájára.
_(28725429783).jpg)
_060905-F-1234S-036.jpg)
%2c_taxiing_2%2c_Radom_AirShow_2005%2c_Poland.jpg)
.svg)
.svg)
%2c_taxiing%2c_Radom_AirShow_2005%2c_Poland.jpg)
.svg)
