| F–111 Aardvark | |
 | |
| F–111 Aardvark | |
| Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | General Dynamics |
| Gyártási darabszám | 554 db |
| Rendszeresítők |  Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Ausztrál Királyi Légierő |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1964.december 21. |
| Szolgálatba állítás | 1967.július 18. |
| Méretek | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Hossz | 22,40 m |
| Fesztáv | 19,20 m 9,74 m hátranyilazva m |
| Magasság | 5,22 m |
| Szárnyfelület | 61,07 m² 48,77 m² hátranyilazva m² |
| Szárnykarcsúság | 1,95 7,56 hátranyilazva |
| Tömegadatok | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Szerkezeti tömeg | 21 537 kg |
| Max. felszállótömeg | 37 577 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 dbPratt & WhitneyTF30-P-100utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2*112 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Max. sebesség | 2,5Mach (2985 km/h) nagy magasságban |
| Hatósugár | 2140 km |
| Hatótávolság | 5185 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 17 270 m |
| Emelkedőképesség | 131,5 m/s |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,61 |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| AzF–111 Aardvark háromnézeti rajza | |
 AWikimédia Commons tartalmazF–111 Aardvark témájú médiaállományokat. | |
AzF–111 Aardvark(Földimalac) az1960-as évek közepén kifejlesztett, harcászativadászbombázórepülőgép, melyet azAmerikai Egyesült Államokban aGeneral Dynamics fejlesztett ki és gyártott. AzFB–111 a repülőgép megnövelt,közepes bombázó feladatkörű változata. A gép teljesen fém építésű, félhéjszerkezetű, felsőszárnyas elrendezésű,változtatható szárnynyilazású, behúzható futóművel,utánégetős, kétáramúgázturbinás sugárhajtóművekkel, hermetikusan zárható kabinnal, katapultálható kabinkapszulával ellátott, kétszemélyes, vadászbombázó feladatkörre kifejlesztett nagy hatótávolságú, nagy tömegű repülőgéptípus.
Feladatköre speciális: alacsony magasságban behatolni az ellenségrádiólokátorainak hatósugara alatt és között, nagy, gyakranhangsebesség feletti célmegközelítést követő bombavetés, célleküzdés.
Eredetileg azAmerikai Légierő és a Haditengerészet számára közösen fejlesztett univerzális repülőgépet a Haditengerészet nem rendszeresítette, túl nagy mérete és magas ára miatt, helyette azF–14 Tomcat repülőgépet állította szolgálatba.
A kilencvenes években vonták ki a rendszerből. Az Amerikai Légierőben azF–15E Strike Eagle típus váltotta le. Mára már csakAusztráliában áll szolgálatban, 2010 decemberében kezdték meg kivonásukat. 2011 novemberében az Amberley légibázison maradt 23 F-111-est elszállították azIpswich melletti Swanbank hulladéklerakó helyre és szabályosan eltemették őket a szeméttelepen. Két gépet az Amberley bázison, egyet a RAAF múzeumában Point Cook-ban, egyet az Edinburgh bázison, egyet pedig a Wagga Wagga bázison állítanak ki, ezen felül azt is bejelentették, hogy további hét F-111-est ausztrál múzeumok és történelmi szervezetek részére ajándékoznak el.[1]
Az első 1964 decemberében szállt fel. Hadrendbe 1967 októberében állt aNevada állambeli Nellis Légibázison. Néhány példányát bevetettékDélkelet-Ázsiában.
Összesen 158 darabF–111A-t építettek, melyben benne van a 17 darabos elősorozat is, melyeket később a sorozatgyártásúakra fejlesztettek fel.[2] Ezekből összesen 43 darabot alakítottak át rádióelektronikai lefogóEF–111A Ravenekre,[3] majd 1982-ben 4 újabb példányt építettek át AusztráliánakF–111C-re, hosszabb szárnnyal és erősebb futóművel.[4]
Az amerikai haditengerészetnek, aTFX program keretében kifejlesztett altípus(Tactical Fighter Experimental, „kísérleti harcászati vadászrepülőgép”), felszerelték az új, nagy hatótávolságú AWG–9 rádiólokátorral és azAIM–54 Phoenix légiharc-rakétával. Összesen hét darabot építettek (sorozatszámuk:151970, 151971, 151972, 151973, 151974, 152714, 152715), fejlesztésük párhuzamosan haladt a légierő változataival. A szárnyfesztávolságot 19,2 méterről 21,33 méterre növelték meg. A tesztek során kiderült, hogy ez a változat kevéssé alkalmas repülőgép-hordozókon való üzemeltetésre. Az intenzív lobbi ellenére a fejlesztést leállították és helyette azF–14-et állították hadrendbe. A tesztelés során kettő összetört, egy további, harmadik komolyabb károkat szenvedett. A program végével a Hughes tovább folytatta a Phoenix-szel való teszteket a megmaradt négy gépen, a változat utolsó repülését a151792-es hajtotta végre 1971 közepén, Kaliforniából New Jersey-be. A hét repülőgép 1173 felszállással összesen 1748 órát repült.
Az egyetlen exportváltozat, melyet azAusztrál Királyi Légierő (RAAF) alkalmazott 1973-tól 2010 decemberéig. Ez egy hibrid változat, ugyanis az F–111A sárkányszerkezetében alkalmazták az F–111B hosszabb szárnyfeleit és az FB–111A erősebb futóművét. Huszonnégy így átalakított repülőgépet rendeltek meg, némi határidőcsúszás miatt 1973-ban vették át őket.[5] Ezek közül négy darab át lett alakítva felderítő változattá, típusjelzésük az RF–111C lett, 1979–1980 között készültek el. Később Ausztrália vásárolt újabb négy, volt USAF-állományú F–111A-t, melyeketC változattá építettek át 1982-ben. Üzemidejük alatt több avionikai, fegyverzeti és más fejlesztést hajtottak rajtuk végre.[4][6] Végül az ausztrál légierő 2010. december 3-án vonta ki az utolsó példányokat a hadrendből, 37 évnyi szolgálat után.[7]
Összesen huszonnyolc darabot rendszeresítettek, melyeket a 82. ezred (No. 82 Wing) üzemeltetett aRAAF Base Amberley légi támaszponton, két században:1. század (No. 1 Squadron) F–111C (1973–2009);6. század (No. 6 Squadron) F–111C (1973–2010), F–111G (1993–2007). A repülőgépek közül 7 darab lezuhant az üzemeltetés során.[8][9] Az USAF 1993-ban kivonta azF–111G-ket, melyekből még ugyanebben az évben 15 darabot megvett az ausztrál kormány, hogy kiváltsák a korosodóF–111C példányokat.[10] Ezeket 2007-ben nyugdíjazták (egy közülük lezuhant).
Sorozatszámaik:
Az altípus javított, digitális avionikai és navigációs berendezéseket kapott, légiharc-fegyvereket integráltak rendszereibe (a szolgálatban ezt nem használták ki), módosították a hajtóműveket. A gépeket a 27. vadászezred repülte azúj-mexikói Cannon légibázison.
A digitális avionikájúD változat fejlesztési késése miatt egy egyszerűsített változatot rendeltek, mely azE jelzést kapta. Új TP–II-es(Triple Plow II) beömlőnyílással szerelték fel, de megmaradt azA változat TF30–P–3 gázturbinája és a korábbi analóg elektronika. A fedélzeti fegyverrendszer-kezelő rendszert módosították jelentősen, de több kisebb változtatást is végrehajtottak. Megrendelése 1968-ban történt, a leszállításuk 1969 és 1971 között lezajlott. Akezdeti műveleti képességét (initial operational capability) ez a változat 1969-ben érte el.
Első repülését 1969. augusztus 20-án tette meg, összesen 94 darab épült. Egy részük 1991-ig az Egyesült Királyságban települt. Továbbfejlesztették az avionikájukat is az erre szolgáló modernizációs programban(Avionics Modernization Program). Bevetették őket az 1991-es öbölháborúban, majd több gépbe a TF30–P–109 gázturbinát szerelték az 1990-es évek elején. A RAF Upper Heyfordi támaszpontot 1993-ban hagyták el. Az összes F–111E-t azAMARC-ban tartós tárolásba helyezték 1995-ben, az utolsót 1996 májusában vonták ki.
A D változat egyszerűsített, de megbízhatóbban működő avionikájú, lényegesen olcsóbb módosítása. Ezekbe már a nagyobb teljesítményű, utánégetéssel 111,7 kN-os tolóerejű TF-30-P-100-as típusú hajtóműveket építettek, így ez bizonyult a leggyorsabb és a legnagyobb hatótávolságú verziónak. A 2,5Mach csúcssebesség elérésére képes gépek 1972-ben kerültek a TAC állományába. A gyártás a 106. példány elkészültével,1973-ban állt le.
AzFB–111 a típus megnövelt hatótávolságú változata. 76 db épült belőle és aSAC alá tartozott 1990-ig. Ekkor átalakították és átnevezték őket F–111G-re. Lévén a SAC megszűnt, a TAC alá vonták a gépeket, amiket a Cannon honi bázisú 27. vadászezred repült. Csak gyakorló bevetéseket teljesítettek. Az átalakítás az avionikát érintette jelentősen, valamint megerősítették a sárkányszerkezetet is, hogy jobban elviselje a megnövekedett felszállótömeget.
 | Bővebben:EF–111A Raven |
Rádióelektronikai zavarásra és lefogásra azEF–111ARavent fejlesztették ki főként azRB–66 leváltására. Módosították a bombateret, a teljes avionikát kicserélték, a farok tetejére egy elektronikai gondolát építettek, módosították a hajtóműveket. Az altípus fejlesztését aGrumman vezette.
A repülőgépet néhányszor bevetették avietnámi háborúban,Líbia1986-os bombázásánál és azÖbölháborúban.
.svg)
