Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Füzesmikola(Nicula) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Ördöngösfüzes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Ördöngösfüzes |
| Irányítószám | 407278 |
| SIRUTA-kód | 57680 |
| Népesség | |
| Népesség | 536 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 00′ 28″,k. h. 23° 56′ 43″47.007778,23.94527847.007778°N 23.945278°EKoordináták:é. sz. 47° 00′ 28″,k. h. 23° 56′ 43″47.007778,23.94527847.007778°N 23.945278°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazFüzesmikola témájú médiaállományokat. | |
Füzesmikola,1910-igMikola (románul:Nicula) faluRomániában,Kolozs megyében.
AMezőség nyugati peremén,Szamosújvártól három kilométerre délkeletre fekszik.
Mind magyar, mind román neve aMiklós név változatából ered. Magyar előtagjátÖrdöngösfüzeshez való közelsége miatt ragasztották rá. 1326-banMykolatelukefeu (~ Mikolatelekefő), 1369-benMyklos, 1456-banMykola, 1635-benNicola alakban írták.
1369-ben szentegyedi Wass István birtoka volt, román lakossággal. Az 1450-es és 60-as években aBánfiakbálványosiuradalmához tartozott.Mátyás 1467-ben aváradi püspökségnek adta. Később ismét Bálványosvárhoz kellett hogy tartozzék, mert 1553-ban a bálványosváriból kialakítottszamosújvári uradalomhoz csatolták.
A 16. században feltehetően román–magyar lakosságú falu, mert bárkenézeit többször említették ésjuhötveneddel szolgált, areformáció idejénunitárius egyháza alakult.
1602-benBasta zsoldosai fatemplomával együtt felégették. Román lakóinak többségét, mint a szamosújvári vár puskásait, a fejedelmek a 17. század folyamán megnemesítették – 1866-ban 160 füstjéből 142 volt nemesi.
A 19. század elején német vándorfestők honosították meg a kolostorban azüvegfestést, amelynek technikáját a helybeliek is elsajátították, és azüvegikonok festése csakhamar megélhetésük alapjává vált. Részben a helyibúcsúkon, részbenErdély-szerte, sőt aKárpátokon túli vásárokon is árusították őket.Kádár József század végi leírása a mikolaiak életmódjáról meglehetős jómódra vall.
Egy-egy családon belülmanufaktúraszerűen dolgoztak, minden munkafolyamatot más családtag végzett, illetve minden színt más családtag vitt föl a képre. A kész ikonokat a könnyező Mária-képhez érintették. Voltak a képkeretezésre specializálódott mikolaiak is.
A falu 1876-igDoboka, majdSzolnok-Doboka vármegyéhez, 1919-től Szamos megyéhez tartozott.
1850-ben 645 görögkatolikus vallású lakosából 634 volt román és 11 cigány nemzetiségű.
2002-ben 618 lakosa közül 586 volt román, 27 cigány és 5 magyar nemzetiségű; 530 ortodox, 77 görögkatolikus, 6 baptista és 4 református vallású.
A falu fölött délkeletre, az erdő szélén fekvő kolostora az egyik legjelentősebb erdélyi zarándokhely. 1699. február 15. és március 12. között, tehát két évvel az erdélyi románságvallási uniója után a falu fatemplomának anagyiklódi pap által festettSzűz Mária-ikonja, az ún.kolozsvári könnyező Szűz több alkalommal könnyezett a Hohenzollern-ezred ide beszállásolt katonái előtt. AKornis Zsigmondgubernátor által elrendelt és akolozsmonostorijezsuiták által lefolytatott tanúmeghallgatásokon az eset valódisága mellett tanúskodott a templom papján és a katonákon, köztük Lapacsekdési parancsnokhelyettesen és Vanner János századoson kívül két frissenkatolizált, korábbankálvinista nemesember is. Kornis a szentképetszentbenedeki kastélyába vitette, és országszerte elterjesztette a csoda hírét. A mikolaiak pert indítottak ellene, és vissza is ítélték nekik a képet,Kollonich Lipót esztergomi érsek azonban elérte, hogy a kolozsvári jezsuiták kapják meg, és csak egy-egy másolata maradjon Mikolán és Kornis Zsigmondnál. Azóta az eredeti kegyképet valószínűleg akolozsvári piarista, volt jezsuita templomban őrzik, de aromán görögkatolikus egyház a mikolai képet tekinti az eredetinek.
Már zarándoklatok helyszíne volt, amikorXIII. Kelemen pápa 1767-benkegyhelynek ismerte el ésbúcsút hirdetett a három Mária-főünnep,Gyümölcsoltó Boldogasszony,Nagyboldogasszony ésKisboldogasszony napjára. Valójában azonban csak utóbbi kettőnek alakult ki hagyománya, aJulián naptár szerint augusztus 27-én és szeptember 20-án. A zarándoklatok nemcsak a románság körében váltak felekezeti különbség nélkül népszerűvé, de a katolikus, sőt a református magyarok között is. Abazilita szerzetesek a 18. században telepedtek le a kegytemplom mellett. 1875 és 1905 között építették a kőtemplomot, ahová az ikont 1883-ban áthelyezték. A két világháború között aromán ortodox egyház kampányt folytatott a mikolai zarándoklatok ellen. 1948-ban, a görögkatolikus egyház betiltása után a szerzeteseket letartóztatták, házfőnökük aszamosújvári börtönben halt meg. A kolostort az ortodox egyház kapta meg. A kegyképet az egyik szerzetes saját házának falában rejtette el, de 1964-ben, halála előtt rejtekhelyét elárulta az akkori ortodox házfőnöknek. A kibontott képet akolozsvári ortodox teológia kápolnájában helyezték el, majd az 1990-es években visszavitték a mikolai kolostorba. Azóta nagyboldogasszonykor az ortodox egyház is megtartja a Mária-zarándoklatokat, de párhuzamosan a görögkatolikus egyház főpapjai is misét celebrálnak a faluban. A kolostor tulajdonlásáért a görögkatolikus egyház pert indított, amelyet abákói törvényszék tárgyal.
Az eredeti fatemplom 1973-ban leégett. Helyére 1974-benNoszolyból szállítottak ide egy valószínűleg a 17. századból származó fatemplomot. A kegytemplom fölé az ortodox egyház már két évtizede épít egy nagyobb szabású templomot.
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg)
Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap