Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | „I. Philippe d’Orléans” lehetséges további jelentéseiről lásd:Philippe d’Orléans (egyértelműsítő lap). |
| I. Philippe d’Orléans | |
.jpg) | |
| Uralkodóház | Orléans-i |
| Született | 1640. szeptember 21. Saint-Germain-en-Laye |
| Elhunyt | 1701. június 9. (60 évesen) Saint-Cloud |
| Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház 1701. június 21. |
| Édesapja | XIII. Lajos francia király |
| Édesanyja | Ausztriai Anna |
| Testvére | XIV. Lajos francia király |
| Házastársa | Angliai Henrietta (1661–1670) Pfalzi Erzsébet Sarolta (1671–1701) |
| Szeretője | Philippe de Lorraine-Armagnac |
| Gyermekei | Mária Lujza spanyol királyné Anna Mária szárd–piemonti királyné II. Fülöp orléans-i herceg Erzsébet Sarolta lotaringiai hercegné |
| Rang | Monsieur |
| Vallása | római katolikus |
 | |
| I. Philippe d’Orléans aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazI. Philippe d’Orléans témájú médiaállományokat. | |
MonsieurPhilippe d’Orléans (Saint-Germain-en-Laye,Franciaország, 1640. szeptember 21. –Saint-Cloud,Franciaország, 1701. június 9.),Bourbon-házból származó francia királyi herceg, születése jogánAnjou hercege,XIII. Lajos francia király ésAusztriai Anna királyné fiatalabb fia, aNapkirály öccse. Nagybátyja,Gaston herceg 1660-ban bekövetkezett halálát követően megkapta azOrléans hercege címet, majd 1661-ben aValois és aChartres hercege címeket is.[1]
Fülöp egész életében nyíltan élte meghomoszexualitását, számos férfi kegyencével folytatott viszonyt, legismertebb szeretőjePhilippe de Lorraine lovag volt. Ennek ellenére kétszer is megházasodott: elsőkéntAngliai Henriettát, majd annak halálát követőenPfalzi Erzsébet Saroltát vette feleségül, akiktől több gyermeke is született, köztük az ország későbbirégense. Fülöp volt azOrléans-ház újbóli megalapítója, közvetlen felmenője a későbbiI. Lajos Fülöp francia királynak is. Orléans hercege tehetséges katonai stratéga volt: döntő szereppel bírt a francia győzelemmel végződő,1677-es casseli csatában.
.svg)
Fülöp herceg aSaint-Germain-en-Laye-i kastélyban született 1640-ben, szüleinek második gyermekeként.
ÉdesapjaXIII. LajosFranciaország ésNavarra királya (1601–1643) volt,IV. Henrik francia király (1553–1610) ésMedici Mária firenzei hercegnő (1575–1642) legidősebb fia.
ÉdesanyjaAusztriai Anna spanyol infánsnő (1601–1666) volt,III. Fülöpspanyol király (1578–1621) ésHabsburg Margit osztrák főhercegnő (1584–1611) legidősebb leánya. Szüleinek csak két gyermeke született:
Bátyja, Lajos herceg szülei házasságának 23. évében született, megsemmisítve XIII. Lajos öccsének,Gaston orléans-i hercegnek trónöröklési reményeit. Fülöp herceg két évvel ezután született, és nyombanAnjou hercegének címét kapta. Apjuk halála és XIV. Lajos megkoronázása (1643) után Fülöp herceg lett bátyja trónjának várományosa egészen 1661-ig, XIV. Lajos fiának,Lajos trónörökös hercegnek megszületéséig.
A király öccsének, Gaston orléansi-i hercegnek hagyományos megszólítása aMonsieur volt. XIV. Lajos trónra lépéskor öccsét, Fülöpötle Petit Monsieur-nek nevezték, megkülönböztetésül nagybátyjától, Gastontól, akit ezutánle Grand Monsieur-nek címeztek. Gaston herceg 1660-ban elhunyt, ezután Fülöp herceg lett aMonsieur, a király öccse. Bátyjától megkapta Gaston birtokát, az Orléans-i Hercegséget, vele Orléans hercegének címét.
Az ifjú Fülöp herceg tanításátFrançois de La Mothe Le Vayer királyi preceptor (házitanító) végezte.[2]
Mazarin bíboros ésAusztriai Anna anyakirályné – XIII. Lajos király és Gaston herceg példáját ismerve – attól tartottak, egy erős királyi öcs veszélyt jelenthet az elsőszülött fivér hatalmára, ezért Fülöpöt kis gyermekkorától kezdve gyakorlatilag leánynak nevelték. Lányruhában járatták, játszótársként lánynak öltöztetett, vele egykorú fiút adtak mellé, François-Timoléon de Choisy-t, akit később, még gyermekkorábanabbévá neveztek ki.[3] A lányruhába öltöztetés önmagában nem tűnt ki, mert ebben a korban a nemesi kisfiúkat (kb. hat éves korukig) gyakran járatták így. Fülöp azonban, bátyjával tökéletes ellentétben, elnőiesedett, feminin viselkedésű, érzékeny karakterű fiúvá serdült. Még felnőtt korában is időnként női ruhákba bújt, és örömét lelte, ha az udvarhölgyeket tévedésbe ejthette.[4]
Mazarin bíboros magával hozta Párizsba nagyszámú unokahúgát és unokaöccsét, a Mancini-rokonságot. Egyes kutatók szerint ezek egyike, Philippe Mancini vezette be az ifjú Anjou herceget a homoszexuális praktikákba.[5] A homoszexuális szenvedélyt a korabeli francia udvaroncok„olasz fertőnek” (vice italien) nevezték. Fülöp második, német felesége,Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő (1652–1722) viszont levelezésében„francia romlottságnak” (mal français) hívta ugyanazt.[6]
A két herceg ellentétes irányú nevelése kis híján katasztrófát okozott1658-ban, afrancia–spanyol háború során, amikor XIV. Lajos aflandriaiBergues ostrománál a fertőzött ételtől súlyosan megbetegedett. Az udvaroncok azonnal Fülöp herceghez, a trón várományosához törleszkedtek, akit anyja és Mazarin uralkodásra alkalmatlannak igyekeztek neveltetni. Lajos azonban túlélte a mérgezést és Fülöpöt ismét háttérbe szorította.
Fülöp herceget – ismert homoszexuális hajlama ellenére – bátyja házasságkötésre kötelezte utódlásának biztosítására. A kényszerhelyzetbe jutott Fülöp kicsapongó életmódban, extravagáns kalandokban és mértéktelen pénzszórásban keresett kiutat. Sok férfi kegyencet tartott, köztük Alexis Henri de Châtillon márkit, Armand de Gramont de Guiche grófot és másokat. Egyikük, a szép, de minden erkölcsi gátlástól mentesPhilippe de Lorraine-Armagnac gróf (1643–1702), akit közönségesen csak„Lotaringia lovagja” (Chevalier de Lorraine) címmel illettek, egész életén (harminc éven) át Fülöp kegyence maradt, vele lakott aPalais-Royalban ésSaint-Cloud-ban,[7] befolyása alatt tartva a herceget, manipulálva annak döntéseit és intrikálva Fülöp mindkét felesége ellen. Az eredetileg vagyontalan lovag dúsgazdaggá vált a Fülöptől szerzett ajándékokból, és az államkasszából. A kortársak úgy tartották,„Lotaringia lovagja” közreműködött Fülöp első feleségének,Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnőnek megmérgezésében.[7]
Idősebb korában Lotaringia lovagja fiatalabb férfi partnereket hajtott fel Fülöp herceg számára. Bár több botrányba is belekeveredett, XIV. Lajos rendelkezésére továbbra is öccsének udvartartásában maradt, mert ez – a király szándékával egyezően – tovább rontotta az Orléans-i ág tekintélyét, és fokozta öccsének megalázott helyzetét.
Bátyjától, az uralkodótól kapott örökrész (apanázs) a Monsieur-t a királyság egyik leggazdagabb emberévé tette. Az elhunyt Gaston herceg birtokai közül megkapta a gazdag Orléans-i és Chartres-i hercegségeket, ezek jövedelméből rangjához méltóan élhetett. XIV. Lajos ugyanakkor megtagadta tőle aBlois-i grófságot, achambord-i kastélybirtokot ésLanguedoc tartományt, amelyek pedig Gaston után szintén Fülöpre szálltak volna. Orléans hercege emellett jelentős járadékot is kapott a királytól, és részesedést kapott a később felépített Orléans-i hajózócsatorna(Canal d’Orléans) hasznából is.
Két hercegi rezidenciát használt: az örökrészként kapott és hatalmas költségekkel pazarul átalakított párizsiPalais-Royal-ban ünnepségeket, fogadásokat, színielőadásokat rendezett. Férfi kegyenceinek is itt rendezett be lakosztályokat. Féktelen költekezése miatt hatalmas adósságokat halmozott fel, szinte egész vagyonát hitelezői kötötték le.1658-ban bátyja, XIV. Lajos neki ajándékoztaSaint-Cloud kastélyát. Fülöp itt is költséges munkákat végeztetett el, nagy franciakerteket alakított ki, a parkban különálló palotát(trianont) épített.
Jövedelmeiből – a fényűzés és az építkezések mellett – mecénási tevékenységet is folytatott. 1658–1665 között nagy támogatója (és védelmezője) volt példáulMolière színtársulatának, előadásaikat a király színe elé is bejuttatta.[8] A párizsiPalais-Royal palotában otthont adott a zenei és a táncakadémiának. Értékes festményekből, drágakövekből, ékszerekből híres gyűjteményt épített fel.
AMonsieur egész életében kívül rekedt a hatalom gyakorlásából. Bátyja, aNapkirály háttérbe szorította öccsét, akit kicsapongó élete és szeszélyes természete miatt nem tartott alkalmasnak államügyek intézésére. Paradox módon Fülöp herceg kiváló katonai stratéga volt, tehetsége már fiatalon megmutatkozott, de bátyja nem szívesen adott neki önálló parancsnoki hatáskört.1668 tavaszán, adevolúciós háború döntőnek szánt hadműveletében Fülöp herceg tízezer emberrelKatalónia ellen vonult volna, de a nemzetközi helyzet megváltozott, az offenzíva elmaradt.1677-ben, afrancia–holland háború során Fülöp herceg nagy katonai győzelmet aratott acasseli csatában,[9] első felesége unokafivérének,Orániai Vilmos hercegnek csapatai fölött. Párizs lakossága és a hadsereg zajosan ünnepelte a győztes hadvezért. Királyi bátyja (féltékenységből vagy óvatosságból) e naptól fogva minden komolyabb parancsnoki tisztséget megvont tőle. A casseli csata maradt Fülöp egyetlen fontos haditette.
Fülöp két házasságot kötött, mindkettőre bátyja, XIV. Lajos kényszerítette.1661.március 31-én a párizsiPalais-Royal kápolnájában Fülöp herceg feleségül vette unokanővérét, aStuart-házból valóHenrietta Anna angol királyi hercegnőt (angolul:Henrietta Anne Stuart,franciául:Henriette d’Angleterre, 1644–1670), a kivégzettI. Károly angol király (1600–1649) és aBourbon-házból valóHenrietta Mária francia királyi hercegnő (1609–1669) leányát,IV. Henrik király unokáját. A dinasztikus házassággal a két monarchia közötti kötelékeket akarták megerősíteni. A homoszexuális Fülöpnek nem sok öröme telt a házasságban, Lotaringia lovagja is intrikált felesége ellen. Henrietta gyűlölte férje kegyenceit, de maga is kikapós lévén, több szeretőt is tartott, többek szerint viszonyba keveredett sógorával, a királlyal is.[10] A rossz házasságból ennek ellenére három gyermek született:
1670-benHenrietta Anna hercegné elérte sógoránál, hogy a király száműzze Fülöp rossz szellemét, Lotaringia lovagját. A lovag elutazottRómába, de röviddel ezután a 26 évesMadame rejtélyes okokból hirtelen meghalt. A kortársak mérgezésre gyanakodtak, amelyben Lotaringia lovagjának és Fülöp többi férfi kegyencének kezét lehetett sejteni. De senkit sem fogtak perbe. Henrietta Anna sírbeszédét magaBossuet, a híres hitszónok mondta el, akit felháborított Fülöp erkölcstelen élete.
| A francia Bourbon és Orléans királyi család 1670-ben; Jean Nocret falfestménye a Saint-Cloud kastélyban. |
|---|
 |
Lajos nyomban újabb házasságra sarkallta öccsét, hogy legyen örököse azOrléans-háznak. A menyasszonyt aRajnai Palotagrófságban kereste, amelyet Lajos saját országához akart csatolni. Fülöp csak úgy egyezett bele a második házasságba, ha elűzött kegyence visszatérhet. A gyászév leteltével,1671.november 16-án Fülöp hercegMetzben képviselők útján(per procurationem), majddecember 21-énChâlons-sur-Marne-ban személyesen is feleségül vette aWittelsbach-házból valóErzsébet Sarolta pfalzi hercegnőt(Liselotte von der Pfalz, 1652–1722),I. Károly pfalzi választófejedelem (1617–1680) ésSarolta hessen-kasseli tartománygrófnő (1627–1686) leányát, aki az esküvő előtt áttért a katolikus vallásra. Ez is dinasztikus házasság volt, szerelem nélkül, de bizonyos kölcsönös tisztelettel viseltettek egymás iránt. Ebből a házasságból is három gyermek született:
1701 májusában a két fivér vitába keveredett gyermekeik összeházasítása miatt. A királyi báty még1692-ben rákényszerítette Fülöp legidősebb törvényes fiát,Fülöpöt, Chartres hercegét (a jövendő régenst), hogy vegye feleségül unokanővérét,Françoise Marie de Bourbon hercegnőt (1677–1749), Blois kisasszonyát, XIV. Lajos törvényesített fattyát,Montespan márkiné leányát. XIV. Lajos előszeretettel adta házasságon kívül született gyermekeit azOrléans-ház törvényes tagjaihoz, hogy fenntartsa a riválisnak tartott családi ág megalázott és alárendelt helyzetét.
A király a házasságért cserébe az ifjabb Fülöp adósságainak rendezését ígérte, de ezt nem teljesítette. A szoknyabolond Fülöp herceg nyíltan megcsalta a ráerőltetett feleséget. A király, saját tekintélyének védelmében leányának oldalára állt. Követelte öccsétől, fékezze meg a fiát. Az eladósodott Fülöp az elmaradt pénzjuttatást hiányolta. Heteken át tárgyaltak.1701.június 8-ánMarly kastélyéban súlyos veszekedés robbant ki a két fivér között. Fülöp is szemére vetette bátyjának sorozatos házastársi hűtlenségét. Haraggal váltak el, aSaint-Cloud-ba hazatérő Fülöp herceg útközbenagyvérzést kapott. Másnap,1701.június 9-én a reggeli órákban meghalt.
ANapkirályt nagyon lesújtotta a tragédia, a kortársak többször látták sírni ezekben a napokban.[11] XIV. Lajos felelősnek érezte magát öccsének elvesztéséért.[7] AMonsieur-t június 21-én a párizsiSaint-Denis-székesegyházban temették el. Özvegye,Erzsébet Sarolta – korábbi házastársi megaláztatásai ellenére – gondosan elégette elhunyt férjének férfi szeretőitől maradt leveleket, nehogy azok rossz kezekbe jutva foltot ejtsenek Fülöp emlékén.
Fülöp herceg mintegy 7,5 milliólivre adósságot hagyott maga után. Fia,Fülöp, Chartres hercege kénytelen volt eladni apja legendás ékszergyűjteményét is. Ilyen mennyiségű ékszert egy tételben még sohasem kínáltak eladásra. Egész Európából Párizsba gyűltek az ékszerészek, a hatalmas üzlet tető alá hozására. A túlkínálat miatt a vételár, mintegy 500 000 livre, jóval az ékszerek becsértéke alatt maradt.[12][13]
| Előző uralkodó: Gaston orléans-i herceg | | Következő uralkodó: (II.) Fülöp orléans-i herceg |
