Azexorcizmus vagy másképpexorció, vagyördögűzés (a késeilatinexorcismus, illetve agörögexorkizein – "eskü alatt megtagad" jelentésű szóból származik)démonok vagy más gonoszszellemlények –megszállottnak hitt emberből vagy helyről való – eltávolításának gyakorlata. A gyakorlat elég régi keletű és számos kultúra és vallás hitrendszerének része.
Általában amegszállt személyek nem tartják önmagukat semgonosznak, és felelősséget sem vállalnak az általuk elkövetett rossz cselekedetekért. Ennek következtében az exorcizmust a művelői inkább tekintik egyfajta gyógymódnak, kezelésnek, mint büntetésnek. Arituálék ezt általában figyelembe veszik, ezért nem is erőszakkal közelítenek a megszállotthoz.[1]
A gonosz szellemek általi megszállottság koncepciója és az exorcizmus gyakorlata nagyon régi és elterjedt, valószínűleg aprehisztorikus hitből eredeztethető. Azanimizmus – a szellemi lényekbe, például istenekbe, szellemekbe vagy démonokba vetett hit – a föld szinte minden kultúrájában megtalálható ma is.[2]
Tudjuk, hogy már az ókorisumerek ördögűző rítusokat végeztek.[3] AKr. e. 4–3. évezredi szövegekből kitűnik, hogy a betegségeket és minden rosszat és kellemetlent a démonoktól származtattak és próbálták rontó hatásukat megszüntetni.[4] Úgy vélték, hogy bizonyosszellemek specifikus betegségeket okoznak, amelyeket a beteg tünetein keresztül lehet azonosítani. A mezopotámiai templomiskolákban diákok tanulták az ördögűzés szertartásait és a démoni megszállottság gyógyítását.[5]
A rómaiak jó és rossz szellemeket (→numenek) különböztettek meg. Az ún.larvák vagylemurok(wd) a halottak visszajáró,kísértő szellemei voltak. Alemuralia a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek a során a házaikat megtisztítandó, ördögűzésirítusokat hajtottak végre.[6]
„Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember (Jézushoz), térdre hullott előtte, és kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyermek azonnal meggyógyult.”
„Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. Mindamellett ez a fajta (démon) nem megy ki másképp, csakimádsággal ésböjttel.”[8]
A keresztény hagyomány szerint Jézus pár szóval kiűzte a démonokat. Később tanítványai és követői„Jézus nevében” űzték ki a démonokat.[9]
A Zsidó Enciklopédia szócikke Jézusról azt állítja, hogy az ő "küldetése elsősorban az volt, hogy démonokat űzzön", és hogy továbbadja ezt a képességet a tanítványainak is.[10]
Jézus idejében a nem újszövetségi zsidó források beszámolnak ördögűzésekről, amelyeket mérges gyökerek kivonatából nyert drogok alkalmazása mellett végeztek.[11]
A kereszténység első két századában a természetfölötti képesség (karizma) a démonok kiűzésére vonatkozólag nem volt külön álláshoz kötve; sőt néha nők is éltek ezen hatalommal.[12]
Később, a3. századtól kezdve, az egyházban erre külön osztály lett szervezve, mintegyházi cím.[12] Kb. 250-től jelent meg az alsó papság e speciális osztálya, az ún. ördögűzők (exorcisták), akikre ezt a különleges funkciót bízták meg. Körülbelül ugyanabban az időben az ördögűzés egyik előkészítő szertartása lett akeresztség.[9]
Aszentek életrajzai és a középkori krónikák mind bővében vannak olyan leírásoknak, amelyek emberek és démonok kapcsolatáról szólnak, és gyakran tartalmaznak ördögűzésről szóló leírásokat.[13]
Az ördögűzés egy középkori esetérőlSzt. Hildegárd (12. század) életrajzában olvashatunk. Egy démon hét év óta kínzott egy nemesi származású hölgyet, aki végül aKöln melletti Braunweilerben lévőBenedek-rendi kolostorba ment, hogy ott Szt. Miklósnak, a helységvédőszentjének közbenjárásával szerezze vissza egészségét. Három hónapon át hiába fáradoztak aszerzetesek, a démon nem akarta elhagyni áldozatát; sőt gúnyt űzve fáradozásukból, kijelentette, hogy azt csak egy asszonynakimájára hajlandó megtenni, amit csúfolkodólag»serum pilgardis«-nak (öregasszony orvossága) nevezett.[13]
A szerzetesek sejtették, hogy itt a híresHildegárdról van szó és ezért azapát levelet írt a szent nőhöz, melyben ismertette az egyén betegségét és tanácsot kért. Hildegárd azt írta neki vissza, hogy az illető nőben lévő démon a legrosszabbak fajtájához tartozik; ebben az esetben nem segít semkereszt, semereklye, hanem inkábbböjtölés, korbácsolás,imádkozás ésalamizsnáskodás.[13]
Aszent nő részletesen ismertette az eljárási módot:»Válasszatok ki — írta — hét feddhetetlen életű papot; hatot Ábel, Noé, Ábrahám, Melkisédek, Jákob és Áron nevében, akik áldozatokat hoztakIstennek, a hetediket pedig Krisztus nevében. Sok böjtölés, korbácsolás, imádkozás, alamizsnálkodás és szent mise után menjenek majd papi ruhában a beteg nőhöz..« Itt következtek az ördögűzési formulák. Mikor mindezt megtették és a beteg előtt felolvasták az igéket, kimondhatatlan jajgatás között a démon elhagyta őt.[13]
Azonban korai volt az öröm, mert a démon újból megszállta a nőt, még pedig azért, mert miként ő maga közölte a szerzetesbarátokkal: közvetlenül távozása után nem vetettek keresztet a nőre. Most már semmiféle exorcizmus sem használt: a démon gúnyt űzött belőlük és azt erősítgette, hogy csak magának Szt. Hildegárdnak jelenlétében fog eltávozni. Ezért tehát elküldték a beteg nőt aBingen mellett lévő kolostorba. Az ő ördögűzései alatt az egyén görnyedezett, káromkodott, fenyegetőzött, eretnekségeket emlegetett, míg végül,nagyszombaton, vízszenteléskor az összesapácák imádkozása közben, Hildegárd odalépett a fájdalmában görnyedező hölgy elé és határozottan megparancsolta:»Sátán, takarodj ki e nőnek hajlékoddá lett testéből és add át helyedet aSzent Léleknek!« Erre a démon elhagyta a nőt, aki ettől fogva teljes egészségnek örvendett.[13]
A14. századtól kezdve az ördögűzési szertartás sokban emlékeztet egymágikus varázslatra. Aszentmise végeztével az exorcista szentelt krétával egykabbala-féle ábrát rajzolt azoltár előtt a földre. Ide állították a megszállott személyt, összekötött lábakkal,stólával körülkötött nyakkal, sőt egy másik rongydarabbal még erősen le is fogták. A bűvös ábra állítólag megvédte az exorcistát a démontól és magát a démont is engedékenyebbé tette. A rajz néha olyankeresztet ábrázolt, amelyen bűvös neveket lehetett látni, vagy kört ábrázoltAgla, Gaba,Emánuel írással. Amikor a démon az egyént elhagyta, nagyon elgyengült, úgymond egy élőhalott volt. Meghintettékszenteltvízzel, ezzel megmosták egész fejét, majd megkenték olajjal, és kiszolgáltatták neki azoltáriszentséget és végül néhány napig még a templomban hagyták, nehogy a démon visszatérjen az elgyengült egyénbe.[13]
A katolikus egyházban a 16. századellenreformációja során az ördögűzés új hangsúlyt kapott. Mutatta az egyház azon képességét, hogy képes diadalmaskodni a gonosz erők felett, és ez fontos eszköz volt aprotestánsok meggyőzésére és visszatérítésére.[14] Állítólag magaLoyolai Ignác is gyógyította a megszállottakat, amelyet későbbRubens is megörökített a festményein.[14][15]
Afelvilágosodás nyomán az exorcizmus sokat vesztett jelentőségéből, különösen a nyugati világban.
A 19. század derekán tűnt fel aspiritizmus, amely azt tanítja, hogy a halál illúzió, és hogy a szellemek birtokolhatják az embereket.[7]
A démonűzéssel a 20. század elején főlegKelet-Európában ésAfrikában lehetett találkozni, amikor néhány eset médianyilvánosságot kapott. A gyakorlatának háttérbe szorulásában szerepet játszottak apszichológiai kutatások, valamint az emberiagy működésének és szerkezetének tanulmányozása. Az említett eseteknél is gyakran valamilyenelmebetegség produktumaként magyarázták a tüneteket, és így is kezelték.
A modern kori Egyesült Államokban az ördögűzés egykor rendkívül ritka volt: a protestánsok babonának, a katolikus egyház pedig kínosnak tekintette.[2] Mindez 1973-tól változott.[2] Ez évben megjelent a mozikbanAz ördögűző című film, és a téma ismét reflektorfénybe került. Rendkívül erős visszhangot váltott ki a nézőkből azAmerikai Egyesült Államokban és részben Nyugat-Európában.[16] Nagy igény keletkezett az ördögűzés iránt.[2]
A film megjelenését követő hetekben például egy bostoni katolikus központ napi felkéréseket kapott ördögűzésre.[7] Akarizmatikusok is új helyzetben találták magukat, de szolgálataikat gyakran„szabadító szolgálatoknak” hívták, nem ördögűzésnek.[2]
A katolikusÖrdögűzők Nemzetközi Szövetsége 1990-ben alakult meg hat pap, köztükAmorth exorcista vezetésével.[17] Amorth (1925-2016) több mint hatvan papi éve alatt több tízezer ördögűzést hajtott végre.[18]
Már a katolikus egyház is nyitottabban fogadta a modern kori ördögűzést, 2014-ben elismerte a Szövetséget,[19] és ma tanfolyamokat tartanak aVatikánban további exorcisták képzésére.[2] Ma mindenegyházmegyének van exorcistája.[20]
Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája szerint a démoni megszállottság jelei közé tartozhat az emberfeletti erő, aszenteltvíz iránti idegenkedés és az ismeretlen nyelveken való beszéd.[7] További lehetséges jelei közé tartozik az átkozódás és a "túlzott maszturbálás" is.[7]
Korunk jellegzetessége, hogy a társadalomszekularizálódik, de ezzel együtt terjed azezoterika, azokkultizmus és a démoni megszállottságban és az exorcizmusban való hit is népszerű. AGallup 2005-ös felmérése alapján az amerikaiak 42 %-a hiszi, hogy egy démon megszállhat egy embert.[21]
A kereszténységben az ördögűzéseket "Krisztus erejét" vagy aSzent Szellem erejét használva, Jézus nevében végzik. Ez azon alapul, hogy Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy gonosz szellemeket űzzenek az ő nevében.[23]
AKatolikus Enciklopédia szócikke Jézus ördögűző képességétmegváltó voltának jeleként értelmezi, és bemutatja, hogy tanítványait is képessé tette az ördögűzésre.[24]
A római katolikusdogmatika szerint az exorcizmus egy szertartás, de nemszentség, ellentétben akeresztséggel vagy agyónással.Aszentelmények egyik faja, amelynek rendeltetése az Egyház könyörgő közbenjárása által a gonosz lélek megfékezése, kísértéseinek az emberektől való távoltartása és annak a megakadályozása, hogy tárgyakkal visszaélhessen. Dogmatikai alapja az a tény, hogy azáteredő bűn következtében a gonosz lélek befolyást nyert az emberiségre. aminek bizonyságai Jézus ördögűzései.[25]
A gonosz lélektől megszállott személyekre külön, ünnepélyes ördögűzési formula van, amit azonban felfüggesztés terhe alatt csak a püspök írásos felhatalmazására szabad alkalmazni abban az esetben, ha komoly vizsgálat is megállapította a megszállottságot. Az ördögűzés szertartása jelképes cselekményekből (rálehelés, kézföltevés) és szavakból áll (Jézus nevének segítségül hívása).
A szentségektől eltérően, az exorcizmus "feddhetetlensége és hatékonysága nem függ ... egy megszabott formula szigorú követésétől vagy előírt cselekedetek meghatározott sorrendjétől. A hatékonysága két elemtől függ: az egyházi hatóságoktól származó érvényes felhatalmazástól és az exorcista hitétől."[27] A katolikus ördögűzés még mindig az egyik legszigorúbb és legszervezettebb szertartás az összes létező ördögűző rituálék között. A katolikus egyházkánonjoga alapján csak felszentelt pap (vagy magasabbprelátus) végezhet ünnepélyes, más néven "nagy" exorcizmust, a helyipüspök engedélyével, és csak alapos orvosi vizsgálatot követően, hogy kizárják a mentális betegségek lehetőségét. ACatholic Encyclopedia (1908) a következőképpen fogalmaz: "Szabályszerű vallási szertartás során sem a babonát nem szabad összekeverni a vallással, bármennyire is összefonódott a történetük, sem a mágiát, bármilyen fehér is." A Római Rituálé felsorolja azokat a jeleket, amelyek démoni megszállottságra utalhatnak: a megszállott személy általa nem ismert idegen vagy ősi nyelveket beszél; természetfölötti képességekkel vagy erővel bír; olyan elrejtett vagy távoli tárgyakról tud, amelyekről nem lehet tudomása; bármiféle szent dologgal kapcsolatban averziót, idegenkedést táplál; hevesistenkáromló és/vagyszentségtörő viselkedést tanúsít.
Az egyház némileg módosította az exorcizmus szertartását 1999 januárjában, bár alatin rítusú egyházban a tradicionális, 1614 óta érvényben lévő szertartás is választható. Az ördögűzést egy különösen veszélyes spirituális műveletnek tekintik. A szertartás elfogadja, hogy a megszállott személyeknek is van szabad akarata, még ha a démon kontroll alatt is tartja a fizikai testet, és megzavarja a rituálét. A szertartás lefolytatásában nem történtek jelentősebb változtatások: imádságok, szentelt vízzel való meghintés, a szentek közbenjárásának kérése, kézrátétel, a kereszt jele, majd ezt követi a tulajdonképpeni ördögűző formula. Az első egy az Istenhez szóló könyörgés, a második rész pedig egy közvetlen parancs, amely a Gonoszt arra szólítja fel, hogy távozzon a megszállott emberből. A szertartás köszönő imával zárul. A rituálé tartalmaz kizárólag magánhasználatra szóló imákat is, amelyekkel a hívek kérhetik Isten oltalmát, aSzűzanya vagyMihály arkangyal közbenjárását a gonosz erőivel szemben.
A modern időkben a katolikus püspökök ritkán engedélyeznek ördögűzést, abból a megfontolásból, hogy mentális vagy fizikai betegség gyanúja állhat fenn.
XIII. Leó pápa rendeletére az exorcizmust szolgáló egyik imája, a rövidebbSzent Mihály ima a mise kötelező része lett. Így hangzik:
Szent Mihály főangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére,
A pápa döntését követően az imát a pap a szentmisék végén térdenállva imádkozta, egészen addig, amíg a 2. vatikáni zsinatot követő liturgikus reform ezt be nem tiltotta. A hívők ugyan imádkozhatják, de a misének már nem része. A Leó imák között létezik hosszabb változat, az ún. Leó-féle Kis exorcizmus. Az Exorcizmus alcíme: "A sátán és a bukott angyalok ellen", a pápa 1890-ben adta ki. Ezt az Exorcizmust aHittani kongregáció 1985. szeptember 29-én betiltotta a hívek számára. A világi hívek még részben sem használhatják"[29][30]
Aprotestáns éskarizmatikus felekezetekben nincs ördögűző funkció vagy rend a felszentelt emberek számára, de néha különböző vezetők éslelkészek működnek ördögűzőként.
Aradszki András KDNP-s politikus 2017. október 9-én a parlamentben napirend előtti felszólalásában az ú.n.Soros-terv kapcsán felvetette, hogy aSátán ellen keresztényi kötelesség küzdeni. Aradszki szerint a sátán a tagadásangyala is, hiszen tagadják, mire készülnek, idegesen bizonygatják, hogy nincs kvóta, nincs kötelező betelepítés, a Soros-terv nem létezik.[31]
Beer Miklós vácimegyéspüspök az esetet követően azt nyilatkozta, hogy Aradszki kijelentése elhibázott volt, mert nem szabad a másik embert sátánnak nevezni, az emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, még ha nem egyezik is a véleményük.[32]
↑Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Ördögűzés (Budapest, 1932)
↑Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Exorcista (ördögűző) (Budapest, 1931)
↑Martin M. (1976)Hostage to the Devil: The Possession and Exorcism of Five Contemporary Americans. Harper San Francisco. Appendix one "The Roman Ritual of Exorcism" p.459ISBN 0-06-065337-X
17. századbeli ördögűző könyvecske; a ferenc-rendiek gyöngyösi könyvtárának kéziratából közli K. L.; Hornyánszky Ny., Budapest, 1902
Pogány Géza:Exorcismus. 1. Hiteles jelentés a wemdingi kapucinus kolostorban történt ördögkiűzésről és több más korunkbeli hiteles csodaeset vázlatos leírása /Ördögűzés; Apostol Ny., Budapest, 1925
Exorcismus II. A sátán hatalma és működése két megszállott gyermekben; hiteles okmányok alapján írta Sutter Pál, ford., jegyz. Pogány Géza; Bagó M. Ny., Dombóvár, 1939
Giovanni Levi:Egy falusi ördögűző és a hatalom; ford. Pribojszki Dóra, Szekeres András, Fenyves Katalin; Osiris, Bp., 2001 (Osiris mikrotörténelem)
Bárth Dániel:Exorcizmus és erotika. Egy XVIII. századi székelyföldi ördögűzés szokatlan körülményei; Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét, 2008 (Libelli Transsilvanici)
Gabriele Amorth:Ördögűzők és pszichiáterek; ford. Bruncsák István; Ihtys, Nagyvárad, 2009
Bárth Dániel:A zombori ördögűző. Egy 18. századi ferences mentalitása; Balassi, Bp., 2016 (Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából)
Neal Lozano:Álljatok ellen az ördögnek... A szabadítás katolikus szemmel. Híd az ördögűzés és a kiengesztelődés szentsége között; ford. Szelenge Judit; Marana Tha, Bp., 2016 (Marana tha sorozat)
