Az EU a stabilitásra törekvő belső piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a négy fontos alappillér tagországok közötti gyakorlati alkalmazását: az áruk és a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága és a személyek szabad mozgása.[9][10] Közös politikát folytat a kereskedelem,[11]mezőgazdaság, halászat,[12] valamint a regionális fejlesztés[13] területén. 20 tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, azeurót; ezek az országok alkotják azeurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van aKereskedelmi Világszervezetnél, aG8-nál, aG20-nál és azENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve aschengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.[14]
A csaknem 450 milliós népességű[15] unió a világ nominálisGDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4billiódollár értékben).[16]
Az Európai Unió nem egy állam, így állampolgárai, illetve fővárosa sem lehet. Az EU elődjének is tekinthető 1951-ben alakultEurópai Szén- és Acélközösség intézményeinek az alapító 6 ország (Benelux államok,Franciaország,NSZK,Olaszország) megegyezése szerint és egymás között kialkudott kompromisszum eredményeként lettBrüsszel az Európai Unió intézményeinek székhelye. AzEurópai Parlament elődjének tekinthető. A közgyűlés székhelyeStrasbourg lett. A történelem során kialakult ellentétek és szövetségek miatt is olyan megoldáshoz akartak jutni az alapító országok akkori vezetői, hogy a későbbiek folyamán ebből ne legyen konfliktus. Ezen kívül számos uniós ügynökség székhelye található más uniós tagállamban.[17]
Az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek.[18][19] A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. Az EU fontos intézményei és szervei között található azEurópai Bizottság,az Európai Unió Tanácsa, azEurópai Tanács,az Európai Unió Bírósága,Európai Központi Bank és azEurópai Számvevőszék. AzEurópai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós polgárok is.
Amásodik világháborút követően az európai egység gondolata rendkívül népszerű volt. Nyugat-Európában a közvélemény és a politikusok nagy része ebben látta egy következő világégés megakadályozásának lehetőségét, a béke tartós megőrzését és leginkább az elmúlt századokban periodikusan ismétlődő német–francia összecsapások lehetőségének kiküszöbölését. Az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy azAmerikai Egyesült Államok és aSzovjetunió növekvőhidegháborús szembenállása és befolyása közöttEurópa visszanyerheti nemzetközi szerepét.[21] Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés azEurópai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek.[22] A Közösség kezdeményezői és támogatói között voltJean Monnet,Konrad Adenauer,Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az1951.április 18-ipárizsi szerződést aláíró alapító tagjaiBelgium,Franciaország,Hollandia,Luxemburg,Nyugat-Németország ésOlaszország.[23]
1957-ben ez a hat ország írta alá arómai szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította azEurópai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint azEurópai Atomenergia Közösséget (Euratom) azatomenergia fejlesztésében való együttműködésre.[23]1965-ben elfogadták az egyesülési szerződést, amely1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyeket együtt azEurópai Közösségek névvel illettek, viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze, önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték.[24]
2017.május 17-én az Európai Unió parlamentje az uniós alapszerződés addig soha nem alkalmazott 7. cikkelye alapján Magyarország szankcionálására fogadott el határozattervet és megkezdte az eljárás előkészítését.[35] A határozati javaslatot az EP minden frakciója, köztük aFidesz pártcsoportja, az Európai Néppárt is elfogadta.[36]
A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók, ilyen például aDániához tartozóFeröer. Az EU-tagCiprus közelebb esikTörökországhoz, mint az európai kontinenshez, és földrajzilagÁzsia részének tekintik.[37][38]
Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak, mintGrönland,Aruba, az egykoriHolland Antillák ma már különálló részei.
Egyestengerentúli területek tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatóak, ilyenek:
Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson, amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismertÉszak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll.[39]
Az EU területe 4 233 262 km², amelyet mindösszehat ország területe múl felül. Legmagasabb pontja a 4807 m magasMont Blanc azAlpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 53 564 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csakKanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 22 nem tagállammal vanszárazföldi határa, összesen 13 271 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon.[19] A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontjaNémetországban, a Bajorországban fekvőWürzburg járásGadheim nevű településén van. Az Európai Unió legészakibb pontja afinnországi Nuorgam község, a legdélibb pontja Punta de TarifaSpanyolországban, a legnyugatibb pontja aportugáliaiCabo da Roca, valamint a legkeletibb pontja aciprusi Rizukarpasonál található.
Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 1999 óta, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van tagságával szemben. (Lásd még:Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz)
Észak-Macedónia2005.december 17. óta az EU hivatalos tagjelöltje, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni akoppenhágai kritériumokat, valamintBulgária is ellenezte ezt nemzetiségi kérdések miatt. 2022 nyarán Bulgária visszavonta vétóját, és a tárgyalásokat az EU hamarosan megindítja (a tárgyalások előkészítése folyamatban van).[41][42][43]
Szerbia 2009. december 19-én nyújtotta be az uniós tagság iránti kérelmét és2012.március 1-én vált tagjelöltté. A tárgyalások 2014 januárjában megkezdődtek.[46][47]
Albánia 2009. április 24-én nyújtotta be az uniós tagság iránti kérelmét és2014 júniusától vált tagjelöltté. A csatlakozási tárgyalásokat 2022 júliusában kezdték meg.[43][48]
Moldova 2022 márciusában kérte felvételét és 2022. június 23-án, Ukrajnával együtt vált tagjelöltté.[49] A tárgyalások 2023 decemberében kezdődtek.[50]
Bosznia-Hercegovina 2016 februárjában adta be a csatlakozási kérelmét és 2022. december 15-én vált tagjelöltté.[51]
Grúzia 2022. március 3-án uniós tagság iránti kérelmet nyújtott be és 2023. december 14-én vált tagjelöltté.[50][52]
AzEgyesült Királyság 1973. január 1-jén csatlakozott az Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe, majd 2020. január 31-én kilépett. (Lásd még:Brexit)
Az Unió elsődleges joganyagát az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) (együttesen: az alapító szerződések) képezi.[58] Alisszaboni szerződés elfogadását követően azEurópai Unió Alapjogi Chartája az alapító szerződésekkel azonos jogi kötőerővel bír.[59]
Az Unió másodlagos joganyagát az intézmények által elfogadott rendeletek, irányelvek és határozatok képezik. A rendeletek általános hatályúak és közvetlenül alkalmazandóak. Az irányelvek minden címzett tagállam számára kötelező erejűek. A határozatok minden címzett számára kötelező erejűek (ha nem jelöli meg a címzettjeit, akkor mindenki számára kötelező).[60]
Az Európai Unió tevékenységeit számos intézmény és szervezet szabályozza, amelyek a Szerződésekben lefektetett feladatokat és politikát végzik. Ezek az eljárások mind aszubszidiaritás elvét követik, mely szerint csak azon célok elérése érdekében kerül sor uniós szintű lépésekre, amelyek tagállami szinten nem szolgálhatók kellőképpen.
Az EU fő politikai irányító szerve azEurópai Tanács, amely általában évente négyszer ülésezik. Tagjai a tagállamok egy-egy képviselője (az állam- vagy a kormányfő), a tanács elnöke, valamint azEurópai Bizottság elnöke. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A tagállamok képviselőit külügyminisztereik segítik. A tanács politikai erejét a tagállamok és az intézmények közötti viták megoldására, valamint a vitatott témák és politikák által keltett politikai ellentétek elsimítására használja. (Az Európai Tanács nem tévesztendő össze azEurópa Tanáccsal, amely az EU-tól független nemzetközi szervezet.)
2009-ig a tagállamok egyrotációs rendszerű elnökséget működtettek, amelyben féléves váltásban más-más tagállam képviselői vezették az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa üléseit. ALisszaboni szerződés 2009. decemberi hatályba lépése óta az Európai Tanács üléseit egy állandóelnök vezeti. Hasonlóképpen a Külügyi Tanács (a külügyminiszterekből álló Miniszterek Tanácsa) ülésein a külügyi főképviselő elnököl. A Miniszterek Tanácsa többi felállására vonatkozóan megmaradt a soros elnökség rendszere.
AzEurópai Bizottság az EUvégrehajtó szerve, amely a jogalkotás kezdeményezéséért és az unió napi működtetéséért felelős. Tevékenysége során kizárólag az egységes Európai Unió képviseletében jár el, szemben azEurópai Tanáccsal, amely atagállamok nemzeti érdekeket képviselő vezetőiből áll. A Bizottságot azeurópai integráció motorjának is tekintik. Jelenleg 27 (minden tagállamból egy)biztosból és az elnökből áll. A biztosok különböző szakterületeket felügyelnek, amelyet az elnök határoz meg és jelöli ki hozzá a biztosokat a tagállamok indítványai alapján. Az alelnök- és biztosjelöltek listáját jóvá kell hagyniuk az Európai Tanács tagjainak, azaz a tagállamok vezetőinek. Abizottság elnökét és az összes többi biztost az Európai Tanács nevezi ki. Az elnök, illetve a Bizottság egészének kinevezését a Parlamentnek is jóvá kell hagynia.[62]
AzEurópai Parlament a törvényhozó hatalom egyik fele. 720 képviselőjét közvetlenül választják ötéves időtartamra.[63] Jóllehet országonként választják őket, a Parlamentben nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet. Az egyes tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek. Egyes szakterületeken a Parlament és a Miniszterek Tanácsa közösen,együttdöntési eljárással alkot jogszabályokat. Ezt az eljárást aLisszaboni szerződés számos újabb területre kiterjesztette, ezzel erősítve a Parlament szerepét a döntéshozatalban. A Parlament ezen kívül elutasíthatja a Bizottság névsorát és az unió költségvetését. Az Európai Parlament elnöke vezeti a Parlament üléseit, és képviseli kifelé az intézményt. Az elnököt és az alelnökeit két és fél évre választják a képviselők.[64]
Az Európai Unió Tanácsa (vagy Miniszterek Tanácsa) a törvényhozás másik felét jelenti. Minden tagállamból egy miniszter a tagja, de az aktuális szakterülettől függően ez különböző összetételt jelent. Ennek ellenére egyetlen testületnek számít.[65] Jogalkotási feladatai mellett végrehajtó szerepet is ellát aközös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában.
Az Európai Unió bírói ágát azEurópai Közösségek Bírósága és a Törvényszék alkotja. Ezek együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és az uniós joganyagokat.[66] A Törvényszék elsősorban a magán- és jogi személyek (nem privilegizált felperesek) által indított peres ügyekkel foglalkozik, míg a Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények (privilegizált felperesek) közötti jogi vitákkal, illetve a Törvényszék által elé utalt ügyekkel foglalkozik.[67][68][69] A Törvényszék döntéseit meg lehet fellebbezni és jogorvoslatért a Bírósághoz lehet fordulni[70]
AzEurópai Számvevőszék az egyik legkisebb és legújabb intézmény, csak1977-ben kezdte meg működését. A Számvevőszék az EU „külső auditora”, feladata az EU-s pénzek felhasználásának ellenőrzése. Fontos szerepet játszik az EU költségvetési folyamatában: jelentése alapján dönt a Parlament és a Tanács a Bizottság és más intézmények költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról és az új költségvetés jóváhagyásáról. A SzámvevőszékLuxemburgban található.
Az Európai Unió tagállamaiszuverenitásuk nagyobb részét ruházták erre aregionális szervezetre, mint más államok bármely más regionális szervezetre. Bizonyos területeken az átruházás mértéke miatt az inkább EUföderációra vagykonföderációra hasonlít. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet.
Különleges felépítése miatt az Európai Uniósui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető.
Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.
Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.
Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban akormányköziség és anemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, illetve a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.
A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.
Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget azeuroszkeptikusabb államok kedvelik, mint példáulDánia ésSvédország; míg az integráció hívei, például aBenelux országok,Franciaország,Németország ésOlaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.
Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.
A 2002 márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.
A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziségvs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.
E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.
Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.
Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és ademokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt azEurópai Gazdasági Közösség (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elejénGörögország,Portugália ésSpanyolország egyarántdiktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben aSzovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna.
Az EU jelenlegKelet-Európa felé terjeszti befolyását. Az ezredfordulót követően olyan önkéntesen csatlakozó országok lettek a tagjai (köztükMagyarország), amelyek aHidegháború idején avasfüggöny mögött a hajdani Szovjetunió érdekszférájában, aKeleti blokkban helyezkedtek el. Középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fogja a gazdasági és politikai stabilitásának hosszú távú megszilárdítását.
A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok politikai és gazdasági problémái miatt. Amennyiben felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni ajugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik aciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.
A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke,Recep Tayyip Erdoğan korábban számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljen az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.
Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra.
A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.
Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és azeurópai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. Amaastrichti szerződés részeként született meg aRégiók Európai Bizottsága.
Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.
Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is).
Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén).
Aschengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik Írországra és nem vonatkozott az Egyesült Királyságra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
Egységes pénznem, azeuró (Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát amonetáris unióból.
A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (azEUROPOL és aSchengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (anyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (avilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és azEU-műholdközpontot (SatCen, hírszerzési célból).
Egységes menekültügyi és bevándorlási politika kialakítása.
A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. Ahetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.
Az Európai Unió gazdasága az unió tagállamainak közös gazdasága. Az Egyesült Államok és Kína után nominálisan a világ harmadik legnagyobb gazdasága, és Kína és az Egyesült Államok után a harmadik avásárlóerő-paritás (PPP) szempontjából. 2020-ban az Európai UnióGDP-je a világgazdaság körülbelül 1/6-át teszi ki.[71]
2006-ban az EU-é volt a Föld legnagyobbgazdasága:GDP-je 13,3 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel bír. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve), és az nem sikerült a 2001 és 2010 közötti gazdasági stratégiát sem végrehajtani.
Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövidtávon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentősdemográfiai problémák fenyegetik, mivel aszületési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.
Az Európai Unió közös gazdasági stratégiája 2010 és 2020 között azEurópa 2020 stratégia, ami a 2001 és 2010 közötti Lisszaboni Stratégiát váltotta fel. Az EU hivatalos stratégiai célja a következő tíz évben kizárólag a gazdasági növekedés helyreállítása és megalapozása az öregedő társadalom és az élesedő nemzetközi verseny ellenére.[72]
Az egyes EU-országok szabadság indexe nemzetközi szervezetek alapján. A táblázatban a következők:
Az első oszlopban az általános szabadság (Freedom in the World) az amerikai székhelyűFreedom House civil szervezet éves felmérésén és jelentésén alapul, amely minden egyes országban, valamint a kapcsolódó és vitatott területeken méri a polgári és a politikai jogok mértékét. A 2021-es országjelentés alapján az EU-s országok közül egyedül csak Magyarországot sorolta a részlegesen szabad országok közé, a többi a szabad kategóriába került. (→Szabadság a világban)
A sajtószabadság index egy olyan rangsor, amelyet a párizsi székhelyűReporters Without Borders(wd) állít össze és tesz közzé 2002 óta, az országoksajtószabadságának állapotáról. A lista tükrözi az újságírók, a hírszervezetek (média) és az internetes felhasználók szabadságának mértékét az egyes országokban, valamint a hatóságok e szabadság tiszteletben tartására tett erőfeszítéseit.
A demokrácia index a britEconomist Group kutatási részlege, azEconomist Intelligence Unit (EIU) által összeállított index, amely megjelenteti aThe Economist hetilapot is. Az index ademokrácia állapotát méri fel és 60 mutatón alapul, mérve apluralizmust, az állampolgári szabadságjogokat és a politikai kultúrát. A pontszám és rangsorolás mellett az index az egyes országokat a négy típus egyikébe sorolja: teljes demokráciák, hiányos demokráciák, hibrid rendszerek és autoriter rendszerek.
Az EU-ban egyedül Magyarországot sorolta aválasztási autokrácia csoportba. a (-) jel alacsonyabb minősítést jelez a (+) jel magasabb minősítést jelez autokratizálódik demokratizálódik
AzEurópai Unió 27 tagállamának összesített lakossága 447 206 000 fő volt a 2020. február 1-ei adatok alapján (azEgyesült Királyság kilépése után). Ha egységes államnak vennénk, akkor ezzel a számmal aharmadik legnépesebb országnak számítana. Az Unió lakossága annak ellenére, hogy aFöld szárazföldi területeinek mindössze három százalékát teszi ki, addig a világnépesség 7,3%-ának ad otthont, ezzel pedig az egyik legsűrűbben lakott régió a Földön.
Az unióban használt számos nyelv és nyelvjárás közül 24hivatalos ésmunkanyelv, ezek a következők:angol,bolgár,cseh,dán,észt,finn,francia,görög,holland,horvát,ír,lengyel,lett,litván,magyar,máltai,német,olasz,portugál,román,spanyol,svéd,szlovák ésszlovén.[90] Ezeken kívül 5 nyelv rendelkezik félhivatalos státusszal:baszk,galiciai,katalán,skót gael. A legfontosabb dokumentumokat, például a jogszabályokat mind a 24 hivatalos nyelvre lefordítják. AzEurópai Parlament dokumentumait és plenáris üléseit is lefordítják ezekre a nyelvekre. A félhivatalos státusszal rendelkező nyelvekre csak a nemzetközi egyezményeket fordítják le, továbbá az EU állampolgárok ezen nyelveken is fordulhatnak az EU intézményekhez. Ezzel szemben a legtöbb EU intézmény belső munkanyelvként csak néhány nyelvet használ, melyek legtöbbször azangol,német ésfrancia.[91] Anyelvpolitika a tagállamok hatásköre, de az uniós intézmények támogatják más nyelvek megtanulását.
AzEurópa kulturális fővárosa címet az Európai Unió ítéli oda egy évre. Ez alatt az idő alatt az adott város lehetőséget kap kulturális életének és kulturális fejlődésének bemutatására. Számos európai város használta fel ezt a címet arra, hogy megújítsa kulturális életét és ismertté tegye magát Európa-szerte.
A sport kérdései az Európai Unión belül alapvetően megmaradtak a tagállamok saját hatáskörében, de az Unió kiemelten fontosnak tartja a sportot és annak támogatását.2007-ben fogadta el az Unió a sportról szóló „fehér könyvet”, ami azon a testmozgással és a sporttal kapcsolatos stratégián alapul, ami ugyanebben az évben a táplálkozás és a túlsúly kapcsán kiadott másik fehér könyvben szerepelt.[93][94]
Böröcz József, Mahua Sarkar:„Mi az Európai Unió?”Archiválva2006. június 22-i dátummal aWayback Machine-ben Politikatudományi Szemle, 2005,3:151-77. Megjegyzés: Mahua Sarkar a Toronto University (Scarborough) Szociológia-tanszékének professzora.
Forgács András, Loboda Zoltán:Az Európai Unió és az oktatás (Változó Világ 55., Budapest,2005)
Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter:Az Európai Unió pénzügyi rendszere (Változó Világ 35., Budapest,2003)
Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba:Az Európai Unió támogatási politikája (Változó Világ 42., Budapest,2003)
Hernádi Eleonóra:Az Európai Unió intézményei (Változó Világ 51., Budapest,2004)
Kelemen László:Az Európai Unió forgalmiadó-rendszere (Változó Világ 62., Budapest,2006)
↑Matthew J. Gabel: European Union (EU) (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 12.)
↑abEuropean Union (angol nyelven). The World Factbook. CIA, 2009. október 28. [2020. május 8-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 5.)
↑abHeritage Foundation. „Country Rankings”,2021 Index of Economic Freedom, 2021. november 22.. [2017. szeptember 16-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.)
Jean-Marc Ferry–Paul Thibaud:Vita Európáról; ford. Balázs Péter; L'Harmattan–Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2006 (Varietas Europaea)
Botos Katalin–Kőrösi István:Az Európai Unió a XXI. század elején; Szt. István Társulat, Bp., 2007 (Közgazdaságtan joghallgatók számára),ISBN 978-963-361-946-9
Szénási Éva:Az egységes Európa. Az európai integráció története; L'Harmattan–SZEK JGYF, Bp.–Szeged, 2011 (Varietas Europaea)
Soós Edit:A mélyülő európai integráció; Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2013 (A Pólay Elemér Alapítvány könyvtára)
Mérföldkövek az európai integráció történetében; szerk. Nagy Zoltán, Győrffy Ildikó, Sebestyénné Szép Tekl; Miskolci Egyetem, Miskolc, 2014
Kertészné Váradi Szilvia:Az Európai Unió bővítésének jogi aspektusai; Complex, Bp., 2014
Válságban az Európai Unió; szerk. Láncos Petra Lea; Pázmány Press–PPKE JÁK, Bp., 2014 (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei. Tanulmányok)
Greksza Veronika–Mohay Ágoston:Bevezetés az Európai Unió jogába; PTE ÁJK Európa Központ–Publikon, Pécs, 2014 (Studia Europaea)
Kengyel Ákos:Kohéziós politika és felzárkózás az Európai Unióban; Akadémiai, Bp., 2015 (Nemzetközi gazdaság szakkönyvtár)
Csűrös Gabriella:Uniós pénzügyek. Az európai integráció fejlődésének pénzügyi jogi vizsgálata; HVG-ORAC, Bp., 2015
Az európai kohéziós politika gazdaságtana; szerk. Fábián Attila, Pogátsa Zoltán; Akadémiai, Bp., 2016 (Modern regionális tudomány szakkönyvtár)
Szuverenitás és államiság az Európai Unióban. Kortárs kérdések és kihívások; szerk. Chronowski Nóra; ELTE Eötvös, Bp., 2017
David Engels:A birodalommá válás útján. Az Európai Unió válsága és a római köztársaság hanyatlása; ford. Horváth Márta, Csősz Róbert; L'Harmattan, Bp., 2017 (Varietas Europaea)
Az Európai Unió kohéziós politikája; szerk. Tomáš Malatinec, Michaela Furdová, Julianna Orbán Máté; Via Carpatia, Kassa, 2019
Halmai Péter:Európai gazdasági integráció; Dialóg Campus, Bp., 2020 (Scientia rerum politicarum)
Murádin János Kristóf:Az európai integráció története és elméletei; Scientia, Kolozsvár, 2020
Berend T. Iván:Az Európai Unió története. Integráció, populizmus, nacionalizmus; ford. Felcsuti Péter; Kossuth, Bp., 2021
Tomka Béla:Mítoszok és válaszok. Európai integráció és globalizáció a közbeszédben és a tudományban; Kronosz, Pécs, 2023 (Jelenkortörténeti tanulmányok)
Ian Kershaw:Európa globális története, 1950-2017; ford. Kőrös László; Kossuth, Budapest, 2022
Az uniós polgárság elmélete és gyakorlata; szerk. Ganczer Mónika, Knapp László; Gondolat, Budapest, 2022
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.jpg)
.svg)
