Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Eugene Fama | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1939.február 14.(86 éves) Boston |
| Ismeretes mint |
|
| Állampolgárság | amerikai |
| Gyermekek | Elizabeth Fama |
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Tufts University Chicagói Egyetem |
| Doktorátusi tanácsadói | Merton Miller Harry V. Roberts |
| Pályafutása | |
| Szakterület | pénzügyi közgazdaságtan |
| Tudományos fokozat | doktorátus |
| Munkahelyek | |
| Más munkahelyek | Chicagói Egyetem |
| Szakmai kitüntetések | |
| Közgazdasági Nobel-emlékdíj | |
| Eugene Fama weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazEugene Fama témájú médiaállományokat. | |
Eugene Francis„Gene”Fama (Boston, Massachusetts,1939.február 14. –) amerikai közgazdász, aki jelentős eredményeket ért el a portfólióelmélet empirikus kutatásában, az eszközárazás elméletében, és megalkotta ahatékony piacok elméletét .
Jelenleg a pénzügyek Robert R. McCormick professzora aChicago-i Egyetem üzleti iskolájában. 2013-banRobert J. Shillerrel ésLars Peter Hansennel közösenmegkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.[1] A Research Papers in Economics 2019-ben minden idők 9. legbefolyásosabb közgazdászaként rangsorolta.[2] „A modern pénzügy atyjaként” tartják számon, mivel munkái a pénzügyi közgazdaságtan alapjait tették le, és munkáit széles körben idézik.[3]
Fama a massachusettsi Bostonban született Angelina (született Sarraceno) és Francis Fama fiaként. Minden nagyszülője bevándorló voltOlaszországból.[4] Fama a Malden Catholic High School Athletic Hall of Fame kitüntetettje. Újlatin nyelvek szakon szerzett alapdiplomát magna cum laude minősítéssel 1960-ban a Tufts Egyetemen, ahol az iskola kiemelkedő diáksportolójává is választották.[5]
MBA ésPh.D.címe is a Chicagói Egyetem Booth School of Businessről származott közgazdasági éspénzügyi szakon. Doktori témavezetői a Nobel-díjasMerton Miller ésHarry Roberts voltak, deBenoit Mandelbrot is nagy hatással volt rá.[6] Oktatói pályafutásának egészét a Chicagói Egyetemen töltötte.
Ph.D.disszertációja, amiben arra a következtetésre jutott, hogy a részvényárfolyamok rövid távú mozgása kiszámíthatatlan, és megközelítőleg egy véletlenbolyongás, aJournal of Business 1965. januári számában jelent meg „A tőzsdei árak viselkedése” címmel. Ezt a munkát később átírták egy kevésbé technikai jellegű cikké, „Random Walks In Stock Market Prices”[7] címmel, amelyet aFinancial Analysts Journal 1965-ben és azInstitutional Investor-ban 1968-ban tettek közzé. Későbbi, Kenneth French-szel végzett munkája megmutatta, hogy a részvények várható hozamának kiszámíthatósága az időben változó diszkontrátákkal magyarázható; például a recesszió alatti magasabb átlagos hozam a kockázatkerülés szisztematikus növekedésének következménye, ami csökkenti az árakat és növeli az átlagos hozamot.[8]
Az International Economic Review-ban, 1969-ben (több társszerzővel) megjelent cikke "A részvényárak igazodása az új információkhoz" volt az első olyan eseménytanulmány, amely azt kívánta elemezni, hogy a részvényárak hogyan reagálnak egy adott eseményre, felhasználva az újonnan elérhető áradatokat a CRSP adatbázisból. Ez volt az első a szó szerint több száz ilyen publikált tanulmány közül.
2013-banközgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott.
Famát leggyakrabban a hatékony piacok elméletének atyjaként tartják számon, kezdve a Ph.D disszertációjával. 1965-ben publikált egy elemzést a tőzsdei árak viselkedéséről, amely kimutatta, hogy ezek eloszlása nagymértékűlapultságot mutat, ami arra utal, hogy a szélsőséges mozgások gyakoribbak, mint azt anormalitás feltételezése alapján várnánk.[9][10]
A Journal of Finance 1970. májusi számában megjelent cikkben, melynek címe "Efficient Capital Markets: A Review of Theory and Empirical Work",[11] Fama két olyan koncepciót javasolt, amelyeket azóta is használnak a hatékony piacok elméletében. Először is, Fama háromféle hatékonyságot javasolt: (i) erős forma; (ii) félerős forma; és (iii) gyenge hatékonyság. Ezeket a formákat az különbözteti meg, hogy milyen típusú információkról tételezi fel hogy beépülnek az árba. Gyenge hatékonyság esetén az információs halmaz csak a historikus árak, vagyis ami a múltbeli ártrendből megjósolható; így lehetetlen profitálni abból ha valaki csak a múltbeli árak alapján próbálja megjósolni az árakat. A félig erős forma megköveteli, hogy minden nyilvános információ már tükröződjön az árakban, például a cégek közleményei vagy az éves nyereségadatok. Végül, az erős forma minden információs halmazra vonatkozik, beleértve a személyes információkat is, amelyek beépülnek az ártrendbe; kimondja, hogy a monopolisztikus információ nem járhat nyereséggel, vagyis a bennfentes kereskedelem nem termelhet profitot az erős piaci hatékonyságú világban. Másodszor, Fama bebizonyította, hogy a piaci hatékonyság fogalma nem utasítható el a piaci egyensúlyi modell (pl. az ármegállapítási mechanizmus) kísérő elutasítása nélkül. Ez a „közös hipotézis-problémaként” ismert koncepció azóta is bosszantja a kutatókat. A piaci hatékonyság azt mutatja meg, hogy az információt hogyan veszik figyelembe az árban, és Fama hangsúlyozza, hogy a piaci hatékonyság hipotézisét a várható hozamokkal együtt kell tesztelni. A közös hipotézis probléma azt állítja, hogy amikor egy modell a tényleges hozamtól jelentősen eltérő előrejelzett hozamot ad, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a modellben van-e tökéletlenség, vagy hogy a piac nem hatékony. A kutatók csak úgy módosíthatják modelljeiket, hogy különböző tényezőket adnak hozzá az anomáliák kiküszöbölésére, abban a reményben, hogy teljes mértékben megmagyarázzák a modellen belüli megtérülést. Az anomália, más néven alfa a modellezési tesztben így jelzésként működik a modellkészítő felé, hogy képes-e tökéletesen megjósolni a megtérülést a modellben szereplő tényezők alapján. Amíg azonban létezik alfa, a közös hipotézis szerint sem hibás modellre, sem piaci hatékonyságra nem lehet végleges következtetést levonni. Fama (1991) azt is hangsúlyozza, hogy a piaci hatékonyság önmagában nem tesztelhető, hanem csak valamilyen egyensúlyi modellel, azaz egy eszközárazási modellel együtt.
Az elmúlt években Fama ismét ellentmondásossá vált, mivel Kenneth French-csel közösen írt cikkek sorozatával megkérdőjelezi a tőkepiaci árfolyamok klasszikus modelljének (CAPM) érvényességét, amely azt feltételezi, hogy egy részvény béta önmagában megmagyarázza a részvények átlagos hozamát. Ezek a cikkek két tényezőt írnak le a részvénypiaci béta mellett, amelyek magyarázatot adhatnak a részvényhozamok közötti különbségekre: a piaci kapitalizációt és a relatív árat. Bizonyítékot kínálnak arra is, hogy az átlagos hozamok különféle mintázatai, amelyeket a korábbi munkákban gyakran "anomáliának" neveztek, megmagyarázhatók a Fama–francia háromtényezős modellel.[12]
.svg)
.svg)