Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk sürgős javításra/bővítésre szorul, mert vállalhatatlan,katasztrofális állapotban van.A felmerült kifogásokata szócikk vitalapja részletezi.Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
 | Ez a szócikk a szociológusról szól. Hasonló címmel lásd még:Erdei Ferenc (egyértelműsítő lap). |
| Erdei Ferenc | |
 | |
| Magyarország belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1944.december 22. – 1945.november 15. | |
| Előd | Vajna Gábor |
| Utód | Nagy Imre |
| Magyarország földművelésügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1949.június 11. – 1953.július 4. | |
| Előd | Csala István |
| Utód | Hegedüs András |
| Magyarország igazságügy-minisztere | |
| Hivatali idő 1953.július 4. – 1954.október 30. | |
| Előd | Kovács Béla |
| Utód | Molnár Erik |
| Magyarország földművelésügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1954.október 30. – 1955.november 15. | |
| Előd | Hegedüs András |
| Utód | Matolcsi János |
| AzAgrártudományi Kutató Intézet igazgatója | |
| Hivatali idő 1957 – 1970 | |
| Előd | nem volt (új tisztség) |
| Utód | Márton János |
| Született | 1910.december 24.[1] Makó[2] |
| Elhunyt | 1971.május 11.(60 évesen)[3][1] Budapest[2] |
| Sírhely | Makó |
| Párt | |
| Házastársa | Majláth Jolán |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Szegedi Tudományegyetem(–1934) |
| Díjak |
|
 AWikimédia Commons tartalmazErdei Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Erdei Ferenc (Makó,1910.december 24.[4] –Budapest,1971.május 11.) kétszeresKossuth-díjas magyarszociológus,szociográfus, anépi írók csoportjának a tagja, aMárciusi Front és aNemzeti Parasztpárt egyik alapító tagja,politikus,1945 után a Nemzeti Parasztpárt képviselője. Vegyes megítélésű személyiség. Társutasként együttműködött a kommunistákkal, szerepet vállalt az ötvenes évek törvénytelenségeiben. A koalíciós időkben belügyminiszter. A padlássöprések időszakában,1949 és1953 között földművelésügyi miniszter, ugyanakkorNagy Imre első kormányában igazságügyi miniszter.1956-ban, a forradalom alatt, kompromittáló politikai múltja ellenére is, szakértelme, helyzetfelismerő képessége és tisztánlátása okán miniszterelnök-helyettes.[5][6]1956 után a kényszerkollektivizáció korrekciójának fő alakja, a hatvanas évekbeli reformok egyik vezéregyénisége, ami miatt a hetvenes évek első felében szovjet nyomásra marginalizálták. Jelentős szociográfiai és szociológiai munkássága van, a tudományos életben a mai napig oktatott és elismert kutató, legismertebb eredménye akettős társadalom elmélete és annak bizonyítása.1948-tól azMTA levelező tagja,1956-tól rendes tagja. 1951-től haláláig (ateista marxista létére) atiszántúli református egyházkerület főgondnoka, azaz világi elnöke, 1960-tól az egyház zsinati világi elnöke.[7]
Makón született református hagymakertész paraszti családban. Már középiskolás korában foglalkoztatta a paraszti társadalom, 1927 nyarán egyik társával gyalog járta be a Duna–Tisza közét. Gyermekkori élményei meghatározóak voltak későbbi társadalomtudósi szemléletében. 1929 őszétől jogot hallgatott aSzegedi Tudományegyetemen, ahová naponta járt be Makóról, mivel albérletre nem telt a családnak. Ekkor csatlakozott aSzegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgalmához, majd anépi írók táborához. A jog- és államtudományi karon jó barátságban voltReitzer Bélával,Bibó Istvánnal, a tanárai közülSurányi-Unger Tivadart kell kiemelni. Nagy hatással volt rá a református Soli Deo Gloria diákmozgalom, melynek már gimnazistaként tagja volt, és keretei közt egyetemi évei alatt többször is előadást tartott Makón. Továbbá a harmincas évek elején részt vett a szegediBartha Miklós Társaság, valamint aBethlen Gábor Kör agrársettlement mozgalmának tevékenységében. Első szociográfia munkáját a Makóhoz közeliKirályhegyesről írta 1931-ben, amely a polgári radikálisSzázadunk című folyóiratban jelent meg. 1934-ben a makói tanyavilágról és a helyi társadalomról írott könyvei hívták fel személyére a figyelmet a népi írók körében, akik kapcsolatba is léptek vele. Ugyanebben az évben 1934-ben fejezi be jogi tanulmányait, ezután a Makó és Vidéke Hagymakertészeinek Termelő és Értékesítő Szövetkezetének tisztviselője, ebben a minőségben tesz tanulmányutat Nyugat-Európában 1935-36 telén.[8] 1937-ben a makói Függetlenségi Kossuth Párt titkárának választották, ugyanekkor rövid ideig a hagymaszövetkezet elnöke. Időközben elmélyítette kapcsolatait a népi írók közülSárközi Györggyel,Féja Gézával ésVeres Péterrel. Becsatlakozott az ekkor alakuló Márciusi Front mozgalomba, és részt vett programjuk kidolgozásában. 1937 őszén rövid ideig a fővárosban él, ezután visszatér Makóra, ahol házasságot kötött Diósszilágyi Évával. Kapcsolatuk azonban gyorsan megromlott, egy év után különéltek, de csak 1946-ban váltak el hivatalosan. Azért, hogy a fővárosi szellemi élethez közelebb kerüljön, édesanyja halálát követően apjával és testvérével,Erdei Sándorral 1939-ben egyszigetszentmiklósi tanyára költöztek. A család hagymatermesztésből tartotta fenn magát, egészen 1944-ig éltek itt, mikor aSzovjet Hadsereg kilakoltatta őket. 1939-ben aktívan részt vett a a Nemzeti Parasztpárt alapításában, a párt alakuló ülése Makón volt. A szigetszentmiklósi időszakban nagy hatással volt ráHajnal István történész, akinek az egyetemi kurzusain maga is vendégelőadóként szerepelt.[9]
1943 augusztusábanPüski Sándor a Magyar Élet könyvkiadó tulajdonosa a Soli Deo Gloria balatonszárszói telkén szervezte meg a népi írók konferenciáját. A konferencia hangulatát alapvetően meghatározta a második világháború végének érzete. Az előadók főként a magyar társadalom jövőjével kapcsolatos nézeteiket fejtették ki. Erdei előadásában a magyar társadalom fejlődését mutatta be a történelmi materialista világszemlélet jegyében, egyúttal az elmélet sematizmusát is kritizálta.Borbándi Gyula ésBódy Zsombor értékelése szerint, Erdei előadásában a jövő magyar társadalmára vonatkozóan előbb egy polgári demokratikus, majd egy ezt követő szocialista átalakulás szükségességét fogalmazta meg.[10]
Magyarország 1944. március 19-én történt német megszállása után a Parasztpárt alapító tagja volt az1944 májusában alakultMagyar Frontnak (aFüggetlen Kisgazdapárttal, aMagyarországi Szociáldemokrata Párttal és aBékepárttal együtt). 1944 októberében a Magyar Front Soli Deo Gloria Kálvin téri házában tartott gyűlésén határoztak arról, hogy a közeledő front miatt az Erdei testvéreket – helyismeretük miatt – a szovjetek által már megszállt Szegedre és környékére küldik. A testvérek Kiskunhalasnál lépték át a frontot és fél napos robotmunka után tovább indultak Szegedre, majd Makóra. Sándor testvére szerint nagy hatást gyakorolt Erdeire, amit Makón tapasztalt. Erdei gyorsan bekapcsolódott a politikai életbe, azMKP segítségével hozzálátott a Parasztpárt megszervezéséhez. Erre az időre tehetőRévai Józseffel való megismerkedése, jóllehet egymás munkásságát már korábban ismerték, és ekkorra datálható kriptokommunistává válása is. Halála előtt egy magánbeszélgetésbenHuszár Tibornak, így idézte fel ezt a momentumot, mikor Révai egyszer egy megyei utazás után ezt mondta neki: "Három-négy éven belül a te polgárparasztjaiddal kulákként fogunk szembesülni. S te vagy velünk jössz vagy veled is szembekerülünk." Részt vett a decemberben alakuló Magyar Nemzeti Függetlenési Front munkájában, majd a Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormányban a belügyminiszteri tárcát foglalta el. Titkos párttagságát ugyan nyíltan soha nem vállalta fel, holott kommunista párton belül ez köztudott volt, és a bomlasztó személyek beépítése más pártokba taktikájuk részét képezte.[11]
Belügyminisztersége alatt legfontosabb feladata a háború miatt szétzilált közigazgatás helyreállítása volt. Minisztersége alatt született meg a csendőrség és vitézi rend megszüntetéséről, az internálás létrehozásáról, továbbá a magyarországi németek ki és a csángók letelepítéséről szóló rendelet, valamint az ezt végrehajtó szerv, a Népgondozó Hivatal is ekkor jött létre. Erdei javaslatában párttársánál,Kovács Imrénél mérsékeltebb hangot ütött meg, a magyarországi németVolksbund tagok kitelepítését és a földosztással párhuzamosan a nemzetiségileg zárt tömbök széttelepítését írta elő, melyet a kormány többi tagja érdemben támogatott. Ekkor jött létre azÁVH elődjének számító Államrendőrség Politikai Rendészeti OsztályaPéter Gábor vezetésével. A hivatali ideje alatt történt agyömrői gyilkosságok, a népszerűtlen intézkedések (kitelepítés, internálások), és általában az erősen kommunista befolyásoltságú rendőrséggel szembeni erélytelen fellépései miatt, pártja nem vállalta a belügyminiszteri posztot az1945-ös választások után. Időközben a Parasztpárt főtitkárává választották, Darvas Józseffel együtt pártja balszárnyához tartozott. A koalíciós időkben a Parasztpárt hálózatának fontos szervezője. Kovács Imre emigrációját, és a kommunista hatalomátvételt követően a balszárny vezetésével pártja a Magyar Függetlenségi Népfronthoz csatlakozott, amelyen belül lassan elsorvadt.[12]
1948. szeptember 6-tól 1949. június 11-ig előbb aDinnyés, majd aDobi-kormány államminisztere. Ezt követően1953. július 4-ig földművelésügyi miniszter. Az egypárti diktatúrában a kormányzat teljesen alávetett volt azMDP hatalmának. Az ő minisztersége alatt folytatódott a korábban szovjet mintára megindult az erőszakos kolhozosítás, a parasztság termelőszövetkezetekbe való kényszerítése. Jóllehet a közhiedelemmel ellentétben a beszolgáltatási rendszer, a padlássöprés végrehajtása, nem a földművelésügyi tárcához, hanem az Élelmezési, majd a Beszolgáltatási minisztérium alá tartozott, a kuláklistákat pedig a helyi tanácsok állították össze, és a kulákok elleni intézkedések főként aBelügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Ellenben a tagosítások, a paraszti gazdaságok területének kierőszakolt folyamatos átrendezése és elaprózása Erdei minisztériumának felelőssége volt. Tevékenysége miatt a magyar parasztság legszélesebb körében ekkorra heves gyűlölettel gondoltak rá. A magyar mezőgazdaság legválságosabb évei voltak ezek, több százezer gazdálkodó hagyta el a falvakat, vagy került börtönbe, és a földterületek jelentős hányada megműveletlen maradt. A terrort maga is közvetlen környezetében is tapasztalhatta, mikorZöld Sándor belügyminiszter 1951-ben egy koncepciós per elől családját kiirtva öngyilkos lesz, Erdei második felesége Majláth Jolán talált rájuk Benczúr utcai lakásuk földszintjén. 1953-ban, a Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés alatt a szovjet vezetés által Rákosi ellenében a hatalomba helyezett Nagy Imre miniszterelnöksége idején,1953 júliusától, 1954 októberéig igazságügyi miniszter, ezután 1955 novemberéig újból földművelésügyi miniszter, majd 1956 októberéig miniszterelnök-helyettes a Hegedűs-kormányban. Igazságügy miniszterként azonosult Nagy rehabilitációs politikájával, részt vett a törvényesség megszilárdítását célzó jogszabályalkotásban (például addig az ügyészség az akkori sztálini alkotmány szerint is törvénytelenül működött). Nagy Imre bukása után, Rákosi visszatérésekor tárcáját megtartotta, bár a kényszerkollektivizáció második hulláma idején már kritikát fogalmaz meg Rákosi felé. Ingadozó politikai álláspontja ebben az időben tovább rontotta megítélését.[13]
Az1956-os forradalom alatt terhelt múltja ellenére közeli személyes barátságuknak köszönhetően Nagy Imre továbbra is megtartotta miniszterelnök-helyettesnek második kormányában. Erre többen, így a Nemzeti Parasztpártot Petőfi Párt néven újjáalakítóNémeth László,Illyés Gyula,Féja Géza tiltakozásukat fejezték ki, hogy Erdei Ferenc bármilyen szerepet vállalhasson az ország vezetésében.[6] A következő kormányformációból már kiszorult, de – feltehetően utolsó megbízatásként – még az egyik vezetője volt aszovjetekkel tárgyaló magyar delegációknak. A tököli tárgyalásokra érkezvenovember 3-án aKGBMaléter Pál honvédelmi miniszterrel és az egész küldöttséggel együtt a szovjetek letartóztatták. Előbb Tökölön, azután a szovjet követség egyik épületében, végül a Gyorskocsi utcai fogdában tartották fogva őket. A közhiedelemmel ellentétben jellegzetes hosszú haját nem nyírták le fogsága ideje alatt.[14] Néhány hét múlvaKádár János közbenjárására szabadon engedték, mivel a szovjetek feltételül szabták a kolhozosítást Kádárnak szüksége volt a tapasztalt agrárpolitikusra. Tényleges vezető szerepet ezután nem vállalt. Formálisan továbbra is együttműködött a politikai vezetéssel, súlytalan tisztségeket kapott is, a szovjetek iránt érzett addigi kritikátlan lojalitása azonban elfojtott gyűlöletbe fordult át.[5]
1957-től aMagyar Tudományos Akadémia főtitkára és azAgrártudományi Kutató Intézet igazgatója lett, nagy szerepe volt a mezőgazdaság 1959-es kollektivizálásában.Ez a folyamat szétverte a tradicionális magyar paraszti társadalmat és a tanyavilágot, helyére nagyüzemi típusú, állami irányítású mezőgazdaságot vezetve be. Fehér Lajossal szövetkezve a hatvanas évek elején elérték a kolhozrendszer korrekcióját. Erdei javaslatára vezették be a háztáji termelés lehetőséget, a munkaegységen alapuló fizetéseket pedig eltörölték. Ezért a bevezetésekor elkövetett tömeges igazságtalanságok után, a szocialista tervgazdálkodás számos visszássága mellett, a rendszerváltásig jó terméseredményeket biztosított, s megélhetést a paraszti rétegnek, amely kielégítette a hazai szükségleteket és piacra is termelt (szovjet piac,KGST piac,nyugat-német piac). Az Agrártudományi Kutató Intézeti elnökeként nagy szerepet vitt az új mezőgazdasági technológiák meghonosításában, és abban, hogy szemben a többi szocialista országgal, Magyarország nagyobb arányban tudta kihasználni azöld forradalom vívmányait. Részt vett az 1968-as gazdasági reformok előkészítésében is.[15]
1964-től 1970-ig aHazafias Népfront főtitkára volt. 1966-1971-ig aMagyar Tudomány c. akadémiai folyóirat főszerkesztője.1948-ban és1962-benKossuth-díjjal tüntették ki, 1948-ban aKossuth-érdemrendet (első osztály) is megkapta.1964-benAkadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.
Belügyminiszteri működési időszakából (1945–1946) 0,12 iratfolyóméternyi (egyetlen doboznyi), maradandó értékűnek minősített iratanyaga került az Országos Levéltár, mai nevénMagyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a XIX-B-1-n törzsszámon kutatható.[16] Földművelésügyi miniszteri működési idejéből (1949–1955) 2,18 iratfolyóméternyi (19 doboznyi),[17] miniszterelnök-helyettesi időszakából (1955–1956) pedig 0,96 iratfolyóméternyi (8 doboznyi) irata kutatható ugyanott: előbbiek a XIX-K-1-ah, utóbbiak a XIX-A-2-r törzsszámon.[18]
Erdei a harmincas évek közepétől meginduló szociográfiai munkásságában a magyar parasztság társadalmát vizsgálta.Szociográfiai tanulmányaiban elsősorban az alföldi mezővárosok társadalmát elemezte. Legjelentősebb művei e korszakából:Futóhomok (1937),Parasztok (1938),Magyar falu (1940). Műveinek történeti és elméleti megalapozottsága – Gustav Lunquist és Thomas Carver által írtPrinciples of Rural Sociology című könyve, valamint Edward Hayes munkássága gyakorolt rá nagy befolyást – teszi ezeket a magyar társadalomtudományok klasszikusaivá. Szemben falukutató kortársaival, vagy a magyar szociológiát akkoriban eluraló szellemtörténeti irányzattal, nem romantikus szemlélettel vizsgálja a magyar parasztságot, hanem az azt létrehozó történelmi és társadalmi folyamatokba beillesztve. Műveiben kitüntetett figyelmet szentelt az alföldi városokat körülölelő tanyás vidékekre és a lakosait jellemző kétlakiságra, és e városok sajátos polgárosodási folyamataira. Nagy hatással volt rá a marxizmus, elsősorban Lenin írásai, bár harmincas évekbeli munkásságban összességében elítélően írt a bolsevik rendszerről.[8]
Testvére Erdei Sándor szobrász, író, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára 1954 és 1956 között. Erdei első feleségével, a makói parasztpolgári származású Diósszilágyi Évával 1938-ban házasodott össze, a kapcsolatuk azonban hamar megromlott, alig egy év után különköltöztek, de csak 1946-ban váltak el hivatalosan. A negyvenes évek elején Hajnal István szemináriumán ismerkedett meg második feleségével Majláth Jolánnal, akivel a háború után kelt egybe. Házasságukból két gyermek született: András (1946-1986) építész és Sára (1948) biológus.[19]
Halála után az ezredfordulóig megítélése, mint reformpolitikus a közvéleményben alapvetően pozitív volt, a rendszerváltás előtt számtalan közteret, intézményt vagy díjat neveztek róla, valamint szobrot és emléktáblát avattak fel emlékére. Megítélése kiváltképpen 2010 után fordult egyértelműen negatív irányba, a nevét viselő köztereket és intézményeket átnevezték, őt ábrázoló szobrokat és emléktáblákat eltávolították. Személyével kapcsolatban számtalan valótlan állítás kering a köztudatban. Életútjának kiegyensúlyozott vizsgálata és értékelése – például földművelésügyi miniszterként való tevékenységének részletes feltárása – még várat magára.[20]
<ref> címke; nincs megadva szöveg a(z):0 nevű lábjegyzeteknek| Titoknokok |
|  |
|---|---|---|
| Főtitkárok |
| |
Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap