 | Ehhez a szócikkhez továbbiforrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek azellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsa szócikk fejlesztésében továbbimegbízható források hozzáadásával. |
.png)
Aromániai magyarok akisebbségi magyarok legnagyobb csoportja,Románia legnagyobb lélekszámúnemzeti kisebbsége. A 2021-es népszámlálás szerint 1 002 151 fő.[1]
A maiErdély középső és nyugati részén (Erdélyi-medence,Partium,Bánság) élő magyarok mellett külön csoportot alkotnak a székelyek és a moldvai csángók:
 | Bővebben:Erdély történelme |
A tágabban értelmezett Erdély (atörténelmi Erdély, aPartium és aKelet-Bánság) az1920.június 4-én megkötötttrianoni békeszerződés útján Romániához került. A román történészek álláspontja szerint a határváltozás jogi alapja az1918.december 1-jén megtartottgyulafehérvári román nemzetgyűlés, amely az úgynevezettGyulafehérvári Nyilatkozatban kimondta Erdély és egyéb területek egyesülését Romániával, habár ez a nyilatkozat közjogilag nem volt érvényes és joghatálya sem volt. 1920-tól kezdveErdély éserdélyi magyarok alatt aMagyarországtól Romániához került egész területet (a mai értelemben vett Erdély), illetve annak teljes magyar lakosságát értjük.
| Lásd még:Trianoni békeszerződés |
AGyulafehérvári Nyilatkozat széles körű jogok biztosítását ígérte az „együttélő népeknek”, azonban az1923-as román alkotmány egységesnemzetállammá nyilvánította Romániát és nem szerzett érvényt a kilátásba helyezett kisebbségi jogoknak. Az egymást követő román kormányok ugyanakkor a trianoni szerződés előtt, azAntanttal (1919.december 9.) aláírt kisebbségi szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem ratifikálta. Ez a szerződés a nem románok számára biztosította volna az általános jogegyenlőséget, a szabad nyelvhasználatot, valamint az anyanyelvi oktatást, sőt a magyarok ésszászok számára kulturális autonómiát is kilátásba helyezett.
1918 után, egy államilag irányított folyamat részeként aKárpátokon túlról érkező románok telepedtek le nagy számban. Ennek egyik oka, hogy sok (főleg értelmiségi, hivatalnoki) állás üresedett meg a magyarok anyaországba való áttelepülésével, és a román állam sem szívesen foglalkoztatott az újközigazgatásban magyarokat. Másrészt a térség gazdaságilag jobb helyzetben volt, mint Románia többi része, így magasabb életszínvonallal kecsegtetett az áttelepülés.
Az egymást követő román kormányok nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarokat az anyagi hátterüktől és az intézményrendszerüktől, vagy – ha erre nem volt lehetőség – legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati lehetőségeit, új román középosztály kinevelésével megpróbálta kiszorítani a magyarokat a közigazgatás minden szférájából. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. A magyar településneveket románosították, a hivatalokban megtiltották a magyar nyelv használatát.1921-ben a magyar arisztokráciát megfosztották birtokaiktól, melyeket az elsősorban román parasztok között osztottak fel.
A népszámlálások szerint ekkor Erdélyben 1 662 000 magyar élt, azaz a teljes lakosság 32%-a.
1918 és1922 között kb. 197 000 magyar hagyta el Romániát,[4] amásodik világháború kitöréséig további 169 000. A menekültek elsősorban az arisztokraták, értelmiségiek valamint földművesek voltak. Legtöbbjük Magyarországon telepedett meg, de tengerentúlra is eljutottak.
Az1921-es romániai földreform kedvezőtlenül érintette a magyarokat. A reform gazdaságilag elsősorban a magyar nagybirtokosokat sújtotta, de az egyházakat is kedvezőtlenül érintette (a magyar egyházaktól 314 000 holdnyi területet vettek el), sőt egyes székely falvak közösségi tulajdonait is állami kezelésbe vették. A magyarokat a gazdasági életben is diszkrimináció érte. Például a székely megyékben nagyobb adókat vetettek ki, mint a román többségű területeken; a magyar kisiparosok és kiskereskedők helyzetét nemcsak az adózással, de a hitelek megvonásával vagy éppen megszüntetésével is nehezítették; a magyar tulajdonban lévő bankok a Román Nemzeti Banktól nem kapták meg ugyanazt a támogatást, mint a többiek, s ezért a maguk részéről csak korlátozott hiteleket tudtak nyújtani.
Aromán nyelv hivatalossá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem volt szabad magyarul kiírni, sőt időnként a magyar nyelvű publikációkban sem, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon1921-től románul tárgyalták az ügyeket, a románul nem tudó ügyfelek tolmács útján beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. A nyilvános helyeken megjelentek a feliratok:Csak románul szabad beszélni. Megkezdődtek a román telepítések, különösen a nyugati határ mentén és aSzékelyföldön – igaz, nagyobb etnikai változást nem eredményeztek. Aszékelyek elrománosítására külön kampány indult,nacionalista körök azt bizonygatták, hogy a székelyek tulajdonképpen elmagyarosodott románok, s most csak visszarománosításukról van szó.1924-től kezdve a csaknem teljesen magyar anyanyelvű Székelyföld és a határ menti sáv vegyes anyanyelvű (helyenként szintén magyar többségű) lakosságának románosítását kívánták gyorsítani azzal, hogy e területek tíz megyéjében, a hivatalos indoklás szerint a román oktatás intenzívebbé tétele céljából, létrehozták az úgynevezettkultúrzónát, ahol az állami iskolákban óromániai tanítókat helyeztek el 50%-kal magasabb fizetéssel, amit 10 hektár letelepedési birtok egészített ki.
A magyar nyelvű oktatás1919 után gyakorlatilag a felekezeti iskolákba szorult vissza, ezernél több magyar tannyelvű állami népiskola szűnt meg. A magyar tannyelvű állami iskolák, valamint a román iskolák magyar tagozatainak számát fokozatosan csökkentették. Az1925-ben hozott úgynevezettmagánoktatási törvény előírta, hogy nemcsak a román nyelvet, hanem a történelmet, a földrajzot, az alkotmánytant is románul kell tanítani az iskolákban. A líceumot végzetteknek román nyelven kellett érettségizni – olyan bizottságok előtt, melyek tagjait más iskolák román tanári karából nevezték ki –, ami azzal járt, hogy a vizsgázók többsége megbukott. Az oktatás helyzetén tovább rontott az 1930-as évek gazdasági világválsága, melynek következtében a tehetősek nagy része kénytelen volt tovább finanszírozni a szinte csak magán úton lehetséges magyar nyelvű közép- és felsőoktatást.
Az egyes tájékoztatási-művelődési szervek és intézmények működési lehetőségei is beszűkültek. A romániai magyar sajtó az 1920-as évek közepén kezdte visszanyerni az első években elvesztett lehetőségeit, és pótolta a cenzúra által évekig be nem engedettbudapesti lapok hiányát. A kor ismertebb magyar lapjai azEllenzék,Keleti Újság,Brassói Lapok,Aradi Közlöny voltak. A művészeti intézmények körében nagy jelentőséggel bírt a kolozsvári magyar színház, ahol számos erdélyi magyar író művét bemutatták.
A magyar tudományos élet szűk keretek közé szorult, intézményei alig voltak. Nem volt modern főiskola, azErdélyi Múzeum-Egyesület tevékenységét korlátozták. Utóbbi főleg a tudományok eredményeinek ismertetésével foglalkozott, és történeti témák, köztük a román–magyar közös múlt feltárását ösztönözte (Bitay Árpád,György Lajos,Kelemen Lajos,Kristóf György stb.).
1921-ben megalakult két magyar párt: aMagyar Néppárt (melyetKós Károly alapítottBánffyhunyadon) és aMagyar Nemzeti Párt. A korábbi pártalapítási kísérletek után,1922 végén került sor egy időtálló és az egész romániai magyar kisebbséget összefogó párt, azOrszágos Magyar Párt létrehozására. A párt1923-ban választási egyezményt kötött azOctavian Goga ésAlexandru Averescu vezette románNéppárttal (Partidul Poporului), melyben megállapodtak, hogy azon településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 25%-ot az egyházak számára bizonyos fokú autonómiát, a felekezeti iskoláknak nyilvánossági jogot, más magyar nyelvű kulturális intézmények működésének megkönnyítését, az anyanyelv széles körű használatát biztosítják. A magyar párt azonban 1926-ban a politikailag erősebbnek tűnőLiberális Párthoz pártolt át és kötött hasonló egyezményt, hamarosan azonban ismét visszakanyarodott a néppárti szövetséghez, majd a német kisebbséggel, aztán újból a liberálisokkal kísérletezett. Ezek az egyezkedések a kis pártokat sújtó választási rendszer ellenére is biztosították néhány magyar parlamenti képviselő megválasztását, de az ígéreteket a kormányok nem váltották be, a paktumpolitika a gyakorlatban tehát nem sokat javított a magyarok helyzetén.
Az 1930-as népszámlálás szerintErdélyben 1 480 712 fő vallotta magátmagyar anyanyelvűnek. A magyarok majdnem fele Székelyföldön, mintegy negyedrésze Erdély egyéb területein és nagyjából szintén negyede a nyugati határ mentén élt.
Aktív tevékenységet fejtettek ki az erdélyi magyarkommunisták, akiket viszont jelentősen befolyásolt aRomán Kommunista Párt.1934-ben a román kommunisták közbenjárásávalMagyar Párt ellenzékéből jött létre aMagyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ), melyből aztán létrejött aMagyar Népi Szövetség.
1938-ban, a pártok feloszlatása, a korporatív rendszer hivatalos megteremtése után létrejött grófBánffy Miklós vezetésével aRomániai Magyar Népközösség, a magyarok kulturális és gazdasági-társadalmi képviseletének ellátására. A népközösség vezetőségében helyet kaptakKemény János,Kós Károly,Tamási Áron is, valamint a MADOSZ képviselői:Asztalos Sándor,Kéki Béla ésVita Sándor. Amásodik bécsi döntés után Észak-Erdélyben megszűnt, Dél-Erdélyben viszont az Antonescu-diktatúra alatt is folytatta működését a háború végéig.
Amásodik világháború elején, amásodik bécsi döntés értelmében (1940.augusztus 30) az elcsatolt területek északi része (Észak-Erdély; 43 492 km²) visszakerültMagyarországhoz. Az1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt. A román népszámlálás eltérő adatokat mutatott: ezek szerint Észak-Erdélyben mindössze 1 007 200 magyar élt, azaz a teljes lakosság 42%-a. A bécsi döntés arra kötelezteRomániát, hogy csapatai tizennégy nap alatt ürítsék ki a visszaadandó területeket, intézkedett állampolgársági és optálási kérdésekben, továbbá kötelezte a magyar és a román kormányt, hogy amennyiben valamely kérdésben nem tudnának megegyezni, úgy a problémát anémet birodalmi kormány valamint azolasz királyi kormány elé terjesztik.
| Bővebben:Észak-Erdély |
A háború, a kettéosztottság és a feltüzelt nacionalizmus alapvetően meghatározta az egyes etnikumok sorsátErdélyben, így a magyar fennhatóság alá kerültÉszak-Erdélyben arománok kerültek nehéz helyzetbe (oktatás korlátozása, sajtó korlátozása, magyar nyelv kötelezővé tétele, stb.), addig Dél-Erdélyben a magyarokat sújtották hasonló, diszkriminatív intézkedések.
Észak-Erdélyben magyar nyelvű állami iskolákat alapítottak, kiszélesedett a középiskolai hálózat is, valamintKolozsváron ismét magyar egyetem működött. A tudományos tevékenység ösztönzésére megalapították azErdélyi Tudományos Intézetet. Az erdélyi magyar országgyűlési képviselői megalakították azErdélyi Pártot, mely mindvégig a kormánypárt támogatója maradt.
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
| Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Dél-Erdélyben maradt a magyaroknak egy jelentős része, mintegy 500 ezer ember (közülük mintegy 100-150 ezren 1940 után) Észak-Erdélybe és Magyarországra menekültek. Sokat munkaszolgálatra rendeltek be, másokat internáltak vagy éppen börtönbe zártak. Kulturális életük összeszűkült, egyedül azErdélyi Gazdasági Egylet tudott e célra is valami szervezeti keretet biztosítani. A Magyar Népközösséget vezetőGyárfás Elemér,Szász Pál, a püspökMárton Áron megpróbáltak közvetíteniBukarest ésBudapest között, hogy mindkét oldalon enyhítsék a nemzetiségekre nehezedő nyomást.
A román kormány 1944 augusztus 23-ánátállt aSzovjetunióhoz s hadat üzentMagyarországnak sNémetországnak. Az elsőszovjet csapatok1944. augusztus 26-án nyomultak be Észak-Erdélybe azÚz völgyén át. Szeptember 5-én a magyar 25. gyalog- és a 2. páncélos hadosztály ellentámadást intéz és elfoglalja a Dél-Erdélyhez, azaz épp Romániához tartozóTordát. A román hivatalos közlönyben(Monitorul Oficial) október 10-én megjelent a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybizottság(Comisariatul pentru Administrarea Regiunilor Eliberate din Transilvania) alapító rendelete, melynek székhelye Kolozsvár lett volna, de ideiglenesen Bukarestben székelt. A kormánybizottság – a kormány utólagos jóváhagyásával – jogosult volt határozatokat és rendeleteket is hozni. A szovjet csapatok október 11-én elfoglaltákKolozsvárt. A román csapatok bevonulásával számos atrocitásra került sor (pld. a kolozsvári egyetem erőszakos kiürítése, székelyek meggyilkolásaGyergyószentmiklóson, stb.), melyek egy részét a szovjetek sikeresen megakadályoztak.
Október 16-17-énBrassóban megalakult aRomániai Magyar Népi Szövetség(Uniunea Populară Maghiară din România), mely átvette a MADOSZ szerepét.
1944. október 25-én a 133.szovjet lövész hadosztály és a 4. román hadsereg csapatai harc nélkül bevonultakSzatmárnémetibe ésNagykárolyba. Ezzel visszafoglalták egész Észak-Erdélyt.
1944. december 1-jénKolozsváronÉszak-Erdély ügyeinek intézése céljából megalakult azODA – Észak-Erdélyi Központi (Legfelsőbb) Tanácsadó Testülete, melyben 12 fő képviselte aRomán Demokrata Szövetséget, 6-6 fő azRomán Kommunista Pártot, aRomán Szociáldemokrata Pártot, a szakszervezeteket és aMagyar Népi Szövetséget, 4 fő azEkésfrontot, 2-2 fő aHazafiak Szövetségét, aZsidó Demokrata Népközösséget és aNépvédelmi Egyesületet. A Tanácsadó Testület hét szakbizottságot állított fel, melyek munkaköre kiterjedt Észak-Erdély minden lényeges problémájára. Kolozsvárott időközben helyi népességösszeírást tartottak. (A népszámlálás megrendezését még november közepén rendelte el a megyei főispán. Elszórt adatok szerint november-december folyamán Csík, és Udvarhely vármegyékben is voltak népszámlálások, ezek eredményei azonban nem ismeretesek.) Az összeírás szerintKolozsvár összlakossága 73 ezer fő volt: 83,5%-a, (61 ezer) magyar, 11%-a román. (1941-ben: az összlakosság 110 956, amiből magyar 97 698, román 10 029).Marosvásárhelyen is tartottak népességösszeírást: Az összlakosság 29 692 (1941-ben 44 932) fő. A város 94,5%-a magyar, 27 778 (1941-ben: 42 435), 6,07%-a román, 1 802 fő (1941-ben: 1 726), 0,16%-a német. Mintegy nyolc és félezer volt azok száma, akik még a frontokon, vagy hadifogságban voltak, vagy a román adminisztráció intézkedései nyomán internálótáborokba kerültek).
1945. február 10-én a román hivatalos közlönyben közzétették az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Pénztár (CASBI) megalakításáról szóló törvényt, melynek feladata az volt, hogy az ellenséges országok (Németország ésMagyarország) állampolgárainak tulajdonában lévő javakat kezelésbe vegye, így a magyar állampolgárságú személyek vagyona és a magyar érdekeltségű vállalatok ingóságai és ingatlanjai is a CASBI felügyelete alá kerültek. Az április 3-án megjelent törvény szerint azon településeken ahol a lakosság több mint 90%-a valamely nemzetiséghez tartozik, a hivatalos jegyzőkönyveket az adott nemzetiség nyelvén kell vezetni.
1945. március 9-13. között a román közigazgatást fokozatosan kiterjesztették Észak-Erdély területére és a románosítási politika következtében Észak-Erdély 11 megyéje közül csak Csík, Udvarhely, és Háromszék megyéknek maradt magyar főispánja
1945-ben több diszkriminatív intézkedést is bevezettek, többek között az 50 hektárt meghaladó birtokok elkobozását, nem ismerték el azok állampolgárságát akik1940. augusztus 30 után telepedtek le Észak-Erdélyben, valamint bevezették avélelmezett ellenség fogalmát (inamic prezumat) az1944. szeptember 12-én a trianoniMagyarország valamint Észak-Erdély területén tartózkodó magyar nemzetiségű román állampolgárok ellen (elsősorban dél-erdélyiek).
Az augusztus 6-án kiadott jogszabály büntetendő cselekménynek minősítette a nemzetiségeket becsmérlő és gyűlöletet szító kifejezéseket és a nemzetiségi lakosok ellen irányuló cselekedeteket, biztosította a nemzetiségek állampolgári egyenlőségét és szabadságjogainak védelmét is, különös tekintettel az anyanyelv szabad használatára. Ennek gyakorlati alkalmazására azonban nem kerül sor.
November 15. és 18. között aMarosvásárhelyen ülésező MNSZ intézőbizottsága közzétett egy nyilatkozatot melyben kijelentették:Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés. […] Nem helyeselhetünk semmiféle (áttelepítést) amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést […] amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel […] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene. A december 15-én Kolozsvárott megalakult Romániai Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottsága (RSZDP OMB) elítélte az MNSZ nyilatkozatát és követelte az erdélyi demokratikus rend visszaállítását.
A magyarok jogainak követelésében különösen nagy szerepet játszottMárton Áron, római katolikus püspök, aki1946-ban egy hat pontos memorandumot juttatott el budapesti kormánynak, ahonnan gróf Teleki Géza közbenjárásával továbbkerült az angol és amerikai külügyminiszterekhez.
A magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. […] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. […] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünnepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. […] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.
1946 júniusában az MNSZszékelyudvarhelyi kongresszusán Mikó Gábor kolozsvári piarista tanár felvetette a székelyföldi autonómia tervét és bírálta a párt vezetőségét, amiért szerinte az nem képviseli a tömbben élő,székelyföldi magyarok érdekeit. A párt vezetősége szerint ez amagyarok gettósodásáhozvezethet. A kongresszus zárónapján a városi lakosság ellentüntetést szervezett és Erdély önállóságát követelte.
Az 1946. november 19-ei parlamenti választások során 29 mandátummal bejutott az MNSZ is, valamint az RSZDP és RKP listáin még 5-5 magyar.
1947. február 10-én apárizsi békeszerződések rendezték a szembenálló felek,Magyarország ésRománia viszonyait, így az év közepére helyreállt a kapcsolat a két ország diplomáciája között.
December 30-án lemondattákI. Mihály román királyt és kikiáltották aRomán Népköztársaságot, melynek élére egy szovjet mintára szervezett elnöki tanács került.
Az1948-ban tartott népszámlálás szerint Erdély lakossága 3 420 859 fő volt amiRománia teljes lakosságának 21,6%-át jelentette. A népszámlálás szerint az erdélyi lakosság 25,7%-a, 1 481 903 fő volt magyar anyanyelvű. ARegátban a népszámlálás során mindössze 17 948 magyart írtak össze. A március 28-án megtartott parlamenti választások után 39 magyar nemzetiségű képviselő került be a romániai parlamentbe, melyből 30 az MNSZ listáján 9 pedig a Román Munkáspárt listáján. Két magyar nemzetiségű minisztere is lett az országnak: Vincze János erdészeti miniszter és Takács Lajos nemzetiségügyi alminiszter.
Ugyanebben az évben bevezették atanügyi reformot mely során államosították az egyházi iskolákat, ezáltal 468római katolikus, 531református, 266evangélikus és 35unitárius iskolát vettek el. Sok településen, így példáulMáramarosszigeten,Gyulafehérváron,Nagykárolyban,Nagyszalontán megszűnt az elméleti középiskolai oktatás. Az egykori humán-gimnáziumokat szakközépiskoláknak alakították át. Az oktatástszovjet mintára szervezték meg. Ugyancsak1948-ban felmondták aVatikánnal kötött konkordátumot és új szabályozásokat léptettek életbe a vallási élettel kapcsolatban és megtiltották, hogy a felekezetek hivatalos kapcsolatokat tartsanak fenn külföldi felekezetekkel.
Márton Áron római katolikus püspök hét másik püspöktársával1948.március 19-én közös levelet intézett a román minisztériumhoz az alkotmány-tervezetben felfedezett ellentmondások miatt, a lelkiismereti- és vallásszabadságot illetően. Levelükben kérték a vallásszabadság kiterjesztését a Romániában gyakorolt összes vallásra, a vallásoktatás biztosítását minden fokú és jellegű iskolában, valamint a vallásgondozás lehetőségét a hívek számára a hadseregben, katonai kórházakban, árvaházakban és fogházakban.
1949 márciusában kényszerlakhelyre(domiciliul obligatoriu) hurcoltak el mintegy 3500-5000 földbirtokos családot, a háromszékieket például előbbSepsiszentgyörgyre, majd másfél év múlvaDobrudzsába hurcolták. Szeptemberben 22-én iskolában szervezték meg acsángók magyar nyelvű oktatását. Októberben hazaárulás vádjával börtönbüntetésre ítélték aMagyar Népi Szövetség vezetőit:Balogh Edgárt,Csőgör Lajost,Demeter Jánost,Jordáky Lajost ésMéliusz Józsefet.[5] Ugyancsak 1949-ben feloszlattak minden társadalmi szervezetet így azErdélyi Múzeum Egyesületet, a Petőfi Közművelődési Egyesületet (volt EMKE), azErdélyi Gazdasági Egyesületet, de a román közművelődési egyesületet, azASTRÁt is.
1949.június 4-n tartották meg a korszak utolsó búcsújátCsíksomlyón, százezres tömeggel, ezen részt vettMárton Áron gyulafehérvári katolikus püspök is.
1950-benBrassót Sztálinvárosnak nevezték át, majd a szovjet mintára megrendezett területrendezés során Erdély 22 megyéjéből 11 tartományt alakítottak ki (Sztálin tartomány része lett Csík, Udvarhely és Háromszék).
1951.július 30-ánBukarestben elkezdődöttMárton Áron és társainak a pere (Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke,Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke,Venczel József volt egyetemi tanár,Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő,Teleki Ádám, azErdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója), akiket azzal vádoltak, hogy vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától.
1952. szeptember 27-én ismét átszervezték az ország közigazgatását és a történelmiSzékelyföld területén megalakították aMagyar Autonóm Tartományt (Csík,Erdőszentgyörgy,Gyergyószentmiklós,Maroshévíz,Marosvásárhely,Szászrégen,Sepsiszentgyörgy,Kézdivásárhely ésSzékelyudvarhely rajonokkal,Marosvásárhely székhellyel). A szeptemberi választások során már csak 25 magyar képviselő jutott be aNagy Nemzetgyűlésbe.
1953.február 19-én az MNSZ és a Román Kommunista Párt vezetősége az MNSZ önfeloszlatásáról döntött, a szövetség infrastruktúráját a kommunista párt vette át.
1955-ben megszüntették a kolozsváriMezőgazdasági Főiskolán a magyar nyelvű oktatást.[5]
Az1956.február 21. népszámlálás szerint Romániában 1 651 953 személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek és 1 589 443 magyar nemzetiségűnek. A történelmi Erdély területén és a Partiumban összesen 1 519 630 magyar anyanyelvű és 1 471 462 magyar nemzetiségű, míg a Kelet-Bánságban 98 616 magyar anyanyelvű és 92 104 magyar nemzetiségű lakos élt.
1957 február végénBrassóban megalakult az illegálisErdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség (EMISZ). Az alapítók célja: "egy olyan egész Erdélyre kiterjedő magyar ifjúsági szervezetet létrehozni amely alkalmas a kisebbségi panaszok összegyűjtésére." Első, illegális rendezvényük március 15-ének megünneplése volt afehéregyházi Petőfi-szobornál.
1957. nyarán abudapesti ésbukaresti kormányok kölcsönösen engedélyezték a Magyarországon illetve Romániában élő családtagok látogatását, de az1956-os forradalom miatt bevezetett vízumkényszer a magyar állampolgárok számára érvényben maradt.
1958 februárjában látogatást tett RomániábanKádár János azMSZMP Központi Bizottságának első titkára és egyben államminiszter. ŐtApró Antal a kormány első alelnöke,Kállai Gyula államminiszter,Némety Károly az MSZMP KB tagja,Sebes István külügyminiszter-helyettes ésKeleti Ferenc romániai magyar nagykövet kísérték el. Abukaresti kormánytárgyalások eredményeként elfogadott nyilatkozat a román fél számára előnyös volt, kimaradt belőle például a két ország közötti utasforgalom és vízumkérdés problémája, mely1956 óta a határ által szétszakított magyar családok egyik fő követelése volt.Marosvásárhelyen Kállai Gyula kijelentette, hogy "Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel felépítse a maga szocialista hazáját…". A delegációkolozsvári állomásán Kádár János kijelentette, hogy: "Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés…". Ebből a két beszédből a román pártvezetés azt a következtetést vonta le, hogy Budapest „levette a kezét” az erdélyi magyarokról, így Bukarest szabad kezet kapott asszimilációs politikájának folytatásához. A nyár folyamán – Budapest folyamatos nyomásának hatására – a román külügyminisztérium beleegyezett, hogy az egyenes ági rokoni kapcsolatokon kívül engedélyezzék 2000 olyan személy kiutazását, akik nem rokonok, de "érdemes román állampolgárok". Ősszel feloldották a diplomataútlevelek vízumkényszerét is. A román lakosság körében tapasztalhatósovinizmus egyik ékes példája az1958.október 26-án megrendezett magyar-román barátságos focimeccs volt, mely során a román szurkolók több magyart is megvertek, a játékosokat pedig inzultálták.
1959-ben egyesítették akolozsvári Babeș és Bolyai Egyetemeket. Emiatt, valamint aSecuritate zaklatásai miatt, a Bolyai egyetem rektora,Szabédi László, öngyilkos lett. Röviddel ezutánCsendes László, statisztikus professzor, az egyetem prorektora is öngyilkosságot követett el. A pártvezetés megszabta ugyan milyen tantárgyakat lehet ezek után magyar nyelven oktatni, de beleegyezett, hogy az új intézmény felvegye aBabeș–Bolyai Tudományegyetem nevet.
A Románia és Magyarország között fennálló vízumkényszert végül1960-ban törölték el, aminek köszönhetően a Magyarországra utazók száma ugrásszerűen megnő. Ugyancsak ebben az esztendőben, átszervezték Románia területi közigazgatását, melynek következtében aMagyar Autonóm TartománybólMaros-Magyar Autonóm Tartomány lett, melyhez hozzácsatoltákMarosludas ésDicsőszentmárton rajonokat, de,Brassóhoz való közelségük miattSepsi ésKézdi rajonok átkerültek a Sztálin tartományba, mely visszakapja régi, Brassó tartomány nevét.
A következő években számos magyar tannyelvű iskolát beolvasztottak román iskolákba, elsősorban szórványvidékeken. Az oktatásban korlátozták a magyar nyelv használatát (így például egyetemeken a gyakorlati vizsgákat kizárólag román nyelven lehetett letenni), sőt a kórházakban a kórlapírás is kizárólag az állam nyelvén kellett történjen. Ez ellen1963 tavaszán az emigrációban élő magyar diákság szervezete, aGenfben székelő MEFESZ (Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Szövetsége) tiltakozó megmozdulást szervezett, mely során elítélte a román nacionalizmust és sovinizmust. AzEmberi Jogok Ligája egy memorandumban kérte azENSZ főtitkárát, hogy lépjen közbe az erdélyi magyarok ügyében.1963 őszén a román hatóságok megkezdték a közintézmények, közterek elnevezéseinek megváltoztatását, amelynek kettős célja volt: részben az orosz/szovjet nevek eltüntetése, részben pedig a magyar nevek eltüntetése. Ugyanebben az időszakban számos település nevét is megváltoztatták.
Az1965-ös parlamenti választások során a Nagy Nemzetgyűlésbe 43 magyar nemzetiségű képviselő került be. Ebben az évben meghaltGheorghe Gheorghiu-Dej a Román Munkáspárt elnöke, helyétNicolae Ceaușescu vette át. Augusztusban elfogadták az új alkotmányt, melyben kikiáltották aRomán Szocialista Köztársaságot.
Az1966-os népszámlálás adatai szerintErdélyben 1 626 000 magyar anyanyelvű élt (azaz a népesség 27%-a), mígMoldvában csupán 9516 fő vallotta magát magyarnak, ami jelzi, hogy a még meglévő magyar anyanyelvű csángókat románnak írták be. Ugyanebben az esztendőben megjelent a középfokú szakoktatást szabályozó törvényrendelet, mely nem tett említést a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásról, tehát a szakoktatás csakis román nyelven folyhatott. Egyes magyar iskolákat átalakítottak, hogy az új román nyelvű szaklíceumok számára teret biztosítsanak.
| Lásd még:Márton Áron |
Nicolae Ceaușescu1965-benGheorghe Gheorghiu-Dej halála után vette át aRomán Kommunista Párt (RKP) vezetését, majd1967-től az Államtanács és1974-től1989-ig aRomán Szocialista Köztársaság elnöke volt.Nacionalista politikát folytatott, mely súlyos kihatással volt a Romániában élő nemzetiségekre, különösképpen amagyarokra ésnémetekre.
1968-ban újjászerveztékRománia közigazgatását, minek következtében megszűnt létezni aMaros-Magyar Autonóm Tartomány, területét három újonnan alapított megye (Kovászna megye,Hargita megye ésMaros megye) között osztották fel. Ugyanebben az esztendőben nyitották meg anagylaki határátkelőt, majd egy évvel később acsengersimait és agyulait is. Egybukaresti találkozón felvetődött ugyan a magyar nyelvű szakoktatás biztosításának a szükségessége, de Ceaușescu elutasította azt, merta munkásosztály egységes … akármilyen az anyanyelvünk, a fontos, hogy mindenki a munka közös nyelvét beszélje. Ekkor fogalmazódott meg az elmélet, miszerintvalójában mind románok vagyunk, ha a származásunk különböző is, mely aztán nemzetiségi kérdések vitáját illetően többször is előkerült.1969-ben tovább szigorították az oktatási törvényt és elrendelték, hogy azon iskolákban, ahol az oktatás azegyüttélő nemzetiségek nyelvén történik , a személyzetnek ismernie kell aromán nyelvet, de megerősíti a kisebbségeknek azt a jogát, hogy mindazokból a tantárgyakból, melyeket nem román nyelven tanultak, az anyanyelvükön vizsgázzanak. Ebben az esztendőben indult be abukaresti televízió magyar nyelvű adása is, valamint ekkor szervezték meg a magyar nyelvű könyvek kiadásával foglalkozóKriterion Könyvkiadót is,Domokos Géza vezetésével.
1971-ben korlátozásokat vezettek be a települések neveit illetően, ennek értelmében a sajtóban csak azon települések neveit lehetett a nemzetiségek nyelvén használni, melyek hasonlóan hangzanak a román elnevezéshez (Arad,Déva stb.) vagy ha a nemzetiségi elnevezés erősen hasonlít a románhoz (Segesvár – Sighișoara), vagy ha a nemzetiségi elnevezés a román elnevezés hű fordítását tartalmazza (Odorheiu Secuiesc –Székelyudvarhely). Az írószövetség tiltakozásának hatására a pártvezetés némileg visszakozott, de 1971-től bizonyos helységneveket, már a román helyesírásnak megfelelően írtak.
1972-től megkezdték a magyar tannyelvű elméleti líceumok átalakítását szaklíceumokká. Noha a rendelkezések szerint amennyi nemzetiségi osztályt megszüntettek az előbbiből, annyi nemzetiségi osztályt kellett volna beindítani az utóbbiból, a szakoktatók és a segédeszközök hiánya miatt ez csak igen kis részben valósult meg. Egy korabeli felmérés szerint a magyar diákok 53%-a nem anyanyelvén tanult. A 16 erdélyi megyében működő 269 technikumból, a magyar nyelvű tagozatok száma csak 11; a 180 szakiskolából 4-ben volt magyar tagozat. Bevezették, hogy az úgynevezettindifferens tantárgyakat (ének, torna, rajz, matematika, stb.) román tanerők is oktathatták, ugyanakkor bevezették apionírfoglalkozásokat, melyek nagy része szintén román nyelven zajlott. 1973-tól ismét szigorítottak a tanügyi törvényen és elrendelték, hogy az általános iskolában a nemzeti kisebbségek nyelvén tanulók oktatásban, az ötödik osztály indításához minimum 25, a középfokú oktatásban pedig minimum 36 főre van szükség. (Eddig 20 tanuló volt a minimum, de minisztériumi engedéllyel már 8-10 fővel is indíthattak nemzetiségi osztályt.) Ezzel szemben mindazon községekben, ahol az "együttélő nemzetiségek" nyelvén működő iskolák léteztek, függetlenül a tanulók létszámától, román előadási nyelvű tagozatokat, vagy osztályokat kellett létesíteni. Ez a rendelkezés tiltakozásokat váltott ki a magyar pártvezetés részéről, ezért a rendeletet az 1973/74-es tanévben még nem vezették be. Ezt a nyíltan diszkriminációs törvényt maga Ceaușescu védte meg:"Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. […] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak.
1974-ben bevezették azt a rendeletet miszerint magánszemélyeknek, elsőfokú rokonok kivételével tilos külföldi magánszemélyeket elszállásolnia.Ilie Verdeț az RKP központi bizottságának titkára arra hivatkozott, hogya sok jövés-menés káros hatással van a lakosságra.
1975-ben lépett életbe akihelyezéseket szabályozó törvényrendelet, mely kimondta, hogy minden frissen diplomázott személynek, szakmánként eltérő hosszúságú időt kellett letöltenie központilag kijelölt munkahelyen. A törvényszegőket diplomamegvonással és a tanítási költségek visszafizetésével fenyegették. Így rengeteg frissen diplomázott magyar nem kapott állást saját településén vagy magyarok által is lakott területen. 1978–1989 között például amarosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar végzőseinek mintegy 40%-a kerültKárpátokon túli megyékbe.
1976-ban bevezették a kötelező tízosztályos oktatást, számos magyar középiskolai osztályt beszüntettek és a magyarul tanuló diákokat a tizedik osztály elvégzése után válaszút elé állították, hogy vagy átmennek az utolsó két évre román tannyelvű osztályba, vagy pedig szakiskolába mennek. Ebben az évben módosították a külföldiek elszállásolására vonatkozó törvényt is és ezután kivételt képeznek a román származású külföldiek.
1977. január 5-én népszámlálást tartottak melyek eredményeit csak megkésve és meghamisítva hozták nyilvánosságra1989 után. A népszámlálás eredményei szerint az országban 1 670 568 magyar nemzetiségű lakos élt. A népszámlálás adatait a magyar és a nemzetközi statisztikusok és a szélesebb közvélemény egyaránt manipuláltnak, meghamisítottnak tartotta. Jól mutatja ezt, hogyMoldvában a népszámlálás szerint 3813 magyar nemzetiségű lakos élt, ha azonban ebből a számból levonjuk azErdélytől1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatoltGyimesbükk mintegy 2800 fős magyar nemzetiségű lakosságát, valamint az ezer lélekre tehetőreformátus vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok – nyilvánvalóan pártutasításra – a tulajdonképpenicsángó-magyarokat teljesen eltüntették.
1979-ben az RKP Központi Bizottsága új határozatot hozott miszerint az oktatási intézményekbe és a sajtóban egyaránt a romániai földrajzi neveket, a helységneveket, sőt a magyar történelmi személyiségek neveit kötelezően román megfelelővel vagy helyesírással kell írni. Elrendelték a tankönyvek átírását is. Az intézkedést, a kedvezőtlen külföldi visszhangok miatt azonban elvetették. Az 1980-as évek második felében tovább sorvasztották a magyar nyelvű oktatást, számos iskolában megszüntették a magyar tagozatot, a magyar tannyelvű iskolákba román pedagógusokat neveztek ki.
1982 márciusában megjelent azEllenpontok című szamizdat folyóirat első száma, melyben a szerkesztők (Ara-Kovács Attila,Tóth Károly ésSzőcs Géza) azzal indokolták a megjelenését, hogye lap megindítása mindenekelőtt annak az erkölcsi felháborodásnak az eredménye, amely e mai román rendszerrel súlyosbított kelet-európaiság viszonyai között, történeti tapasztalatait mérlegelve, türelmének határaira ébredt. Ezért a lap célja nem annyira ideológiai vita színterévé válni, mint inkább a szó gyakorlásának pluralizmusa révén megteremteni a felháborodás jogosságának tudatát, s e tudatban megjeleníteni a vállalt kockázatok eszmei és gyakorlati értékét, nélkülözhetetlenségét. A néhány tucat példányban megjelent folyóiratot aSzabad Európa Rádióban is beolvasták, terjesztését pedig a szerkesztők barátai vállalták. A második számban megjelent egy memorandum és programjavaslat aHelsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez. Többek közt követelték, hogy az erdélyi magyarokat tekintsék az egységes magyar nemzet részének és szabadon ápolhassák kapcsolataikatMagyarországgal, a román állam biztosítsa a magyar közösség kulturális autonómiáját valamint az összefüggő magyar területek autonómiáját, állítsák leErdély etnikai összetételének megváltoztatását, tegyék lehetővé a magyarok azonosságtudatának kialakítását és fejlesztését valamint engedélyezzék a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, biztosítsák a magyar nemzetiségűek számára az egyenlő érvényesülési lehetőséget, biztosítsák a magyar kulturális emlékek megőrzését, tegyék lehetővé, hogy acsángóság vállalhassa magyar nemzethez való tartozását. A szerkesztők ezen felül követelték, hogy egy pártatlan nemzetközi bizottság vizsgálhassa meg helyzetüket és dönthessen a magyarok sorsát érintő kérdésekben. A dokumentumot számos nyugati sajtóorgánum is leközölte valamintTom Lantos azAmerikai Egyesült Államok kongresszusa előtt is felolvasta. ASecuritate rövidesen házkutatásokat kezdett a szerkesztőknél, majd letartóztatták őket.
1984-ben megszüntették a kisebbségek nyelvén sugárzott televízióadást, a rádióadások idejét jelentősen korlátozták. Az 1986–1989 időszakban több tízezren hagyták el Romániát, ezek jelentős része a zöldhatárt átlépve disszidált.
Egy 1988-as párthatározat végérvényesen megtiltotta a helységnevekidegen nyelvű megnevezését a médiában, ettől kezdve minden közleményben és a hírlapok, folyóiratok alcímében a megyék, helységek neve csak románul jelenhetett meg.Ceaușescu ebben az évben hirdette meg atelepülés-szisztematizálási tervét, melyek során számos falut felszámoltak, a nagyobb városok történelmi magjait pedig eltüntették (pld.Szatmárnémeti,Zilah,Csíkszereda stb.). Ez ellenBudapesten 40-50 ezren tüntettek.Nacionalista éssoviniszta politikára hivatkozva1988-ban Ceaușescu bezáratta akolozsvári magyar konzulátust, mely sok évig egyetlen információforrás volt a Románia területén élő magyarokról.
Az1988-as év végén a tanügyi törvényt ismét módosították, eszerint tíz osztályt végzett magyar anyanyelvű diákokat irányítottak át aRegátba, és onnan román diákokat hoztak helyükbe. Továbbá a szaklíceumokat pártoló vállalatoknál kötelező volt öt évet „lehúzni”.
1988. augusztus 28-ánAradra utazottGrósz Károly, azMSZMP főtitkára, hogy találkozzékNicolae Ceaușescuval. A tárgyaláson Ceaușescu minden magyar felvetést, javaslatot visszautasított és tovább vádaskodott. A magyar főtitkár mindenben visszakozott és a közös közlemény is a román javaslat alapján készült el. 1989-benMagyarország és további hat állam kérték azENSZ közbelépését az emberi jogok betartásáról Romániában. Magyarországon menekülteket befogadó állomásokat rendeznek be a határmenti nagyobb településeken, majd aNagy Imre újratemetését követő napon nagyszabású, a romániai magyarokat támogató tüntetésre kerül sor, melyet a román pártvezetés természetesenrománellenesnek ésszocialista-ellenesnek minősített.
1989. október 20-án atemesvári bíróság kimondtaTőkés László református lelkész kilakoltatását, akinek áthelyezését korábban Papp László püspök, politikai nyomásra rendelte el. November 2-án négy álarcos férfi támadta meg Tőkést és családját, de a nála levő vendég segítségével szembeszállt a támadókkal, akik elmenekültek. A magyar diplomácia tiltakozó levelet küldött Ceaușescunak, aki azonban nem vette át.
1989.december 16-án több ezer tüntető megakadályozta Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A tüntetők szavaló kórusokban követelték a rendőrök távozását. Másnap hajnalig mintegy 300–700 tüntető alkotott élőláncot a templom körül, köztük románok, illetve más felekezetek tagjai. A megmozdulásban mintegy 5000-en vettek részt és ezzel kitört az1989-es romániai forradalom.
| Lásd még:1989-es romániai forradalom és Tőkés László |
1989-benTőkés Lászlóreformátuspüspök főszereplésével indult meg a romániai rendszerváltás, amely elsöpörte a kommunista diktatúrát. Az első magyar szervezetek már a forradalom napjaiban megjelentek, így aBánsági Magyar Demokrata SzövetségTemesváron valamint aRomániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)Marosvásárhelyen,Nagyváradon pedig aMagyar Demokratikus Tanács. AzRMDSZ hivatalosan december 25-én alakult meg, Végrehajtó Bizottságának tagjaiDomokos Géza (elnök),Tőkés László (tiszteletbeli elnök),Verestóy Attila (titkár) voltak. Az RMDSZ intézőbizottságának tagjai voltak továbbá:Cs. Gyimesi Éva,Kántor Lajos,Balogh Edgár,Sylvester Lajos,Király Károly,Demény Lajos,Horváth Andor,Lányi Szabolcs,Sütő András,Kányádi Sándor ésToró Tibor. A szövetség a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Frontot támogatta, mely 1990. január 5-én egy közleményt adott ki a romániai nemzetiségek jogainak biztosításáról.
Január 25-énIon Iliescu egy televíziós nyilatkozatbanegyes erdélyi megyék szeparatista törekvéseire hívta fel a figyelmet, ezt az RMDSZ határozottan elutasította. Iliescu nyilatkozata a román nyelvű sajtóbanmagyarellenes, rágalmazó kampányt szított.
1990. február 10-énMarosvásárhelyen mintegy 70 ezer ember vett részt egy, a kisebbségi jogokért, a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceumért, a Bolyai Tudományegyetemért és a többi főiskoláért szervezett tüntetésen. Az előzmény az volt, hogy február 7-énMarosvásárhelyen megalakultVatra Românească néven egy magyarellenes politikai szervezet. Február 9-én román fiatalok tüntettek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű oktatás ellen, több magyar diákot összevertek. Ez után került sor a magyar lakosok néma tüntetésére. Az emberek kezükben könyvvel és gyertyával vonultak, transzparensek hirdették, hogy a magyar iskolákért tüntetnek. Ugyanezen a napon mintegy 40 ezer ember tüntetettSepsiszentgyörgyön is a magyar nyelvű oktatásért. A háromszéki magyarok állásfoglalása rögzítette, hogy anyanyelvi oktatást követelnek minden fokon, az óvodától a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemekig.Brassóban is tüntettek az RMDSZ felhívására a magyar iskolákért, az anyanyelvi oktatásért. A magyarellenes hangulatot aVatra Românească is szította, mely egygyulafehérvári nagygyűlésen arra szólította fel a híveit, hogy tiltakozzanak a magyarok azon törekvése ellen, hogy létesítsenek magyar iskolákat, ezen felül azt követelték, hogy Erdély kulturális életét érintő minden problémában kérjék ki az ő véleményüket. Ugyanezen a gyűlés kitámadták az RMDSZ vezetőségét, többek közöttKirály Károlyt ésTőkés Lászlót. Március 15-én az1848-asszabadságharcra való békés megemlékezését több városban is megzavarták a Vatra Românească hívei:Szatmárnémetiben az ünneplőkre támadtak, magyarokat vertek meg. A megromlott viszony az 1990. márciusimarosvásárhelyi pogromban csúcsosodott ki, melyetfekete márciusnak neveznek, hiszen 5 halottal és 278 sebesülttel járt.[6]
A május 20-án megrendezett parlamenti- és elnökválasztáson az RMDSZ a szavazatok 7,23%-át szerzi meg ezzel 41 mandátumot szerez Románia parlamentjében.
A magyarellenes megnyilvánulások folytatódtak: megrongálták afehéregyházi Petőfi-szobrot, Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetésre került sor, sőt bevezettek egy olyan intézkedést is, mely szerint aSzékelyföldön áthaladó vonatok utasait rendőrök és katonák kísérték, melynek célja a román utazóközönség megvédése az itt lakó utasok terrorizmusával szemben.
Az oktatás terén a román kormány folytatta a kommunista korszak asszimilációs politikáját, az RMDSZ mindennemű politikai tiltakozása ellenére: így például kötelezővé tették, hogy minden magyar iskolában román nyelven oktassák az ország történelmét és földrajzát, megkövetelték, hogy a kisebbségi lakosságú területeken még abban az esetben is szervezzenek román tagozatú osztályokat, ha a tanulók létszáma nem éri el a kötelező tízet. Amarosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről 13 tanárt nyugdíjaztak, akik a magyar nyelvű oktatás gerincét képezték. A magyar iskolákért több tüntetést szerveztek így például 1991. június 2-ánKolozsváron.
Október 17-én a parlament két házának együttes ülésén felolvasták aKovászna ésHargita megyébőlelűzött románokról szóló jelentést (ún.Har-Kov jelentés), amit aRomán Televízió élőben közvetített. Ez a jelentés tulajdonképpen az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazta meg.Szőcs Géza, az RMDSZ politikai alelnöke nyilatkozatban ítélte el a jelentést és rámutatott arra, hogy az 1989 decemberében, Székelyföldön megölt románok mellett magyar nemzetiségűek is életüket vesztették. A jelentés elfogadása után tovább folyt a magyar- és RMDSZ-ellenes hangulatkeltés.
1992-ben általános népszámlálást tartottak Romániában, minek előzményeként az RMDSZ kérte a székely nyelv ésszékely nép népszavazási jegyzékből való törlését, arra hivatkozva, hogy ezek nem léteznek.
A romániai magyarok életében fordulópontot jelentett1995-ben aRománia ésMagyarország közötti alapszerződés aláírása, melyben Magyarország lemondott területi követeléseiről, Románia viszont felvállalta a területén élő nemzetiségek jogainak biztosítását.
Az 1992-es helyhatósági választásokon az RMDSZ 3150 tanácsost és polgármestert választottak meg többek közöttMarosvásárhelyen Nagy Győzőt. Kolozsvárott ekkor foglalja el a polgármesteri széketGheorghe Funar, a magyarellenes kirohanásairól ismert politikus, aRomán Nemzeti Egység Párt elnöke, aki többek közt azt követelte a városba látogató államelnöktől, hogy aMagyarországról érkező turistákat a legszigorúbb vámnak vessék alá, vezessék be a magyar turisták vízumkötelezettségét, a magyar nyelvű tévéadást románul feliratozzák, és követeljék vissza Budapesttől az 1937 és 1945 közötti évekből származó erdélyi dokumentumokat. December 6-án a SzentMihály templomban ökumenikus istentisztelettel egybekötött megmozdulást rendeztek, melyben tiltakoztak FunarMátyás-szobrot fenyegető tervei miatt. A szobor módosítását az Országos Műemlékvédő Bizottság is megtiltotta ugyan, de a Mátyást gyalázó táblát 1994-ben végül a helyi magyarok szervezte tüntetés ellenére felszerelték a szobor talapzatára.
Július 20-án miniszterelnöki rendelettel váratlanul leváltották a két, zömmel magyar lakosságú megye, Hargita és Kovászna magyar nemzetiségű prefektusát, Pataki Imrét és Fodor Ferencet, helyükre román nemzetiségűeket neveztek ki. Ez utcai tiltakozásokhoz vezetett. A szeptemberi parlamenti választásokon az RMDSZ 12 szenátori és 27 képviselői helyet szerzett.
1993 márciusában a román parlament mindkét háza elítélte Tőkés Lászlót egywashingtoni kijelentése miatt, miszerint a romániai magyar kisebbség ellen etnikai tisztogatás folyik. A püspököt ellenséges magatartással vádolták meg. A botrányt tulajdonképpen a Román Televízió kavarta fel, amely a szövegkörnyezetből kiragadva idézte Tőkés szavait.
| Lásd még:Fekete március és Romániai Magyar Demokrata Szövetség |
Az 1996-os helyhatósági választások eredményei szerint az RMDSZ hat megyében (Bihar,Szatmár,Szilágy,Maros,Hargita,Kovászna) lett a megyei tanácsok legerősebb alakulata. Az őszi parlamenti választásokon 11 szenátori és 25 képviselői helyet szerzett.
1996-ban azRMDSZ koalíciós partner lett a román kormányban azEmil Constantinescu vezetteRomán Demokratikus Konvenció mellett, így több mint nyolc évtizedes kisebbségi léte során a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviselete először került olyan helyzetbe, hogy kormányzati felelősséget vállalhasson. A koalíciós megállapodást december 6-án írták alá, ennek értelmében a kormányban helyet kaptak Birtalan Ákos (idegenforgalmi miniszter) és Tokay György (a miniszterelnök mellé rendelt, kisebbségi ügyeket felügyelő tárca nélküli miniszter). A kormánykoalíció tárgyalások eredményeként RMDSZ-es prefektusa lettHargita ésSzatmár megyéknek, mellettük nyolc alprefektusi tisztséget is a magyar érdekvédelmi szervezet kapott meg.
A 2001 és 2004 közötti parlamenti ciklusban az RMDSZ nem vállalt kormányzati szerepet, de a 2001-es, majd a 2002-es évre megállapodást írt alá a kormányzóSzociáldemokrata Párttal annak parlamenti támogatásáról az általános reform, Románia európai és euro-atlanti integrációja, valamint a kisebbségi jogok bővítésének területén.2004-től az RMDSZ ismét kormányra került azIgazság és Igazságosság Szövetség fő támogatójaként.
A2004.december 5-én megtartott magyarországinépszavazás (bár a magyar lakosság enyhe többségben megszavazta) eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el a választójogosultak számának 25%-át, ami a népszavazás érvényességéhez szükséges törvényben meghatározott feltétel.
A 2007-es romániaieurópai parlamenti választásokon 4 magyar (köztükTőkés László, függetlenként,Sógor Csaba,Winkler Gyula –RMDSZ-t képviselve és Csibi Magor a Nemzeti Liberális Párt színeiben) bejutottak az Európai Parlamentbe.
| Bővebben:Moldvai csángók |
A moldvai csángók magját feltehetően ahonfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották. Honfoglalás kori magyar sírokat elszórtan Moldva (a romániai tartomány) ésMoldova Köztársaság több pontján is találtak, például Grozești, Probota (Iași megye) és Frumușica (Moldova Köztársaság) területén.[7] Feltételezik, hogy a mai északi csángók őseinek számottevő csoportjai akkor érkeztek Moldvába, amikorII. Géza király (1141–1162) az Erdélybe költözőszászok számára kiürítette Dél-Erdélyt, valamintBeszterce és a Felső-Tisza-mente környékét. A középkori magyar bevándorlók következő hulláma a Tamás és Bálint papok vezetésével idemenekülthusziták voltak. A17. század elején,Erdély háborús időszakában újabb menekültek érkeztek Moldvába. Amarosvásárhelyiországgyűlés okirataiban így említik őket: "Az elmúlt időkben az szegény országnak nagy sok ínsége és romlása miatt, főképpen Moldvába számtalan sok szegénység futott". A magyarokat gyarapította az1764-esmadéfalvi veszedelem(Siculicidium) után ide (és Bukovinába) menekülőcsíki ésháromszéki lakosság is. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét. (Lásd még:Bukovinai székelyek)
| A romániai magyarok megoszlása megyénként a 2011-es népszámlálási adatok alapján[8] | |||
| Megye | Összlakosság | Magyarok | % |
| Erdély | 6827720 | 1215479 | 17,80% |
| Arad megye | 430791 | 56291 | 13,07% |
| Beszterce-Naszód megye | 311657 | 18349 | 5,89% |
| Bihar megye | 575233 | 185829 | 32,30% |
| Brassó megye | 544028 | 50956 | 9,37% |
| Fehér megye | 382747 | 20684 | 5,40% |
| Hargita megye | 301222 | 261038 | 86,66% |
| Hunyad megye | 474712 | 25388 | 5,35% |
| Kolozs megye | 688755 | 138301 | 20,08% |
| Kovászna megye | 204449 | 159158 | 77,85% |
| Krassó-Szörény megye | 294219 | 5824 | 1,98% |
| Máramaros megye | 461110 | 59300 | 12,86% |
| Maros megye | 531851 | 222327 | 41,80% |
| Szatmár megye | 341281 | 141258 | 41,39% |
| Szeben megye | 396724 | 19344 | 4,88% |
| Szilágy megye | 222015 | 66167 | 29,80% |
| Temes megye | 666926 | 59556 | 8,93% |
| Moldva | 5469324 | 18805 | 0,34% |
| Bákó megye | 691623 | 6317 | 0,91% |
| Botoșani megye | 452834 | 83 | 0,02% |
| Brăila megye | 373174 | 144 | 0,04% |
| Buzău megye | 469214 | 1530 | 0,33% |
| Galați megye | 619556 | 259 | 0,04% |
| Iași megye | 777291 | 3500 | 0,45% |
| Neamț megye | 554516 | 3070 | 0,55% |
| Suceava megye | 688435 | 3680 | 0,53% |
| Vaslui megye | 455049 | 87 | 0,02% |
| Vrancea megye | 387632 | 135 | 0,03% |
| Havasalföld | 7936655 | 8870 | 0,11% |
| Bukarest | 1926334 | 5834 | 0,30% |
| Ialomița megye | 296572 | 81 | 0,03% |
| Vâlcea megye | 413247 | 332 | 0,08% |
| Teleorman megye | 436025 | 66 | 0,02% |
| Olt megye | 489274 | 117 | 0,02% |
| Prahova megye | 829945 | 655 | 0,08% |
| Mehedinți megye | 306732 | 270 | 0,09% |
| Ilfov megye | 300123 | 194 | 0,06% |
| Dâmbovița megye | 541763 | 248 | 0,05% |
| Giurgiu megye | 297859 | 76 | 0,03% |
| Gorj megye | 387308 | 281 | 0,07% |
| Dolj megye | 734231 | 297 | 0,04% |
| Călărași megye | 324617 | 97 | 0,03% |
| Argeș megye | 652625 | 322 | 0,05% |
| Dobrudzsa | 971643 | 1056 | 0,11% |
| Constanța megye | 715151 | 921 | 0,13% |
| Tulcea megye | 256492 | 135 | 0,05% |
A magyarok eloszlása Romániában elsősorban történelmi okokra vezethető vissza. Nagy tömbben élnekErdély belső peremén (Székelyföldön), valamint aPartiumban illetveMoldvában (csángók). Az erdélyi nagyvárosokban a tömeges betelepítések és a városok elrománosítására tett kísérletek következtében arányszámuk alaposan csökkent (példáulKolozsvár, ahol ma több mint 65 ezer magyar él, csak 19,42%-on áll a2002-es népszámlálási eredmények alapján. A magyarok többséget két megyében (Hargita megye ésKovászna megye) alkotnak, ezen felül a jelentős számban élnekMaros,Szatmár,Bihar,Kolozs ésSzilágy megyékben. A többi erdélyi megyében a magyarok aránya 10%-nál kisebb, míg aKárpátokon-túli megyékben 1% alatt van. A magyar lakosság nagy része a központi fejlesztési régióban tömörül (több mint 30%). Az északnyugati fejlesztési régióban a magyarok aránya 21,3%. A többi régióban a magyarok aránya nem éri el az 1%-ot.[9]
| Helység | Magyarok[10] | % | |
|---|---|---|---|
| 1 | Marosvásárhely | 57 532 | 43,84% |
| 2 | Kolozsvár | 49 565 | 15,27% |
| 3 | Nagyvárad | 45 305 | 23,07% |
| 4 | Sepsiszentgyörgy | 41 233 | 73,62% |
| 5 | Szatmárnémeti | 35 441 | 34,60% |
| 6 | Székelyudvarhely | 31 665 | 92,43% |
| 7 | Csíkszereda | 30 607 | 78,55% |
| 8 | Brassó | 16 551 | 6,54% |
| 9 | Kézdivásárhely | 16 292 | 88,11% |
| 10 | Temesvár | 15 564 | 4,87% |
| 11 | Arad | 15 396 | 9,68% |
| 12 | Gyergyószentmiklós | 15 388 | 83,74% |
| 13 | Nagybánya | 12 750 | 10,30% |
| 14 | Nagykároly | 10 950 | 51,87% |
| 15 | Zilah | 8 662 | 15,41% |
A2002-es népszámlálási adatok szerintRománia lakosságának 6,61%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami 190 600 fővel kevesebb, mint1992-ben. A magyar lakosság számának csökkenése mind a városi, mind a falusi környezetben megfigyelhető (városi környezetben a magyarok aránya 7,4%-ról, míg a falvakban 6,8%-ról csökkent 6,6%-ra). 1992-höz képest a városi magyar népesség száma 17,1%-val csökkent, a falusi lakosság esetében viszont csak 4,9%-val.
A2002-es népszámlálási adatok szerint a lakosság 6,67% nevezte meg anyanyelvének amagyar nyelvet, ami 89 167 fővel kevesebb, mint amennyien magyar nemzetiségűnek vallották magukat.[9]
| A magyarok számának alakulása Erdélyben 1869-2002 között[11] | ||||
| Év | Összesen | Román | Magyar | Magyarok aránya |
| 1869a | 4210536 | 2482800 | 1052300 | 24,99% |
| 1880a | 4013762 | 2212380 | 1007425 | 25,10% |
| 1880b | 4013762 | 2284978 | 1043952 | 26,01% |
| 1890a | 4408182 | 2465902 | 1198147 | 27,18% |
| 1900a | 4848451 | 2670131 | 1433252 | 29,56% |
| 1910a | 5228180 | 2811719 | 1653943 | 31,64% |
| 1920n | 5107400 | 2916800 | 1305800 | 25,57% |
| 1930a | 5520086 | 3214576 | 1476233 | 26,74% |
| 1930n | 5520086 | 3189537 | 1349563 | 24,45% |
| 1941n | 5882600 | 3288400 | 1735700 | 29,51% |
| 1956n | 6218427 | 4041156 | 1558254 | 25,06% |
| 1966a | 6719555 | 4569546 | 1625702 | 24,19% |
| 1966n | 6719555 | 4559432 | 1597438 | 23,77% |
| 1977n | 7500229 | 5203846 | 1691048 | 22,55% |
| 1992a | 7723313 | 5815425 | 1619735 | 20,97% |
| 1992n | 7723313 | 5684142 | 1603923 | 20,77% |
| 2002a | 7221733 | 5541286 | 1429473 | 19,79% |
| 2002n | 7221733 | 5393552 | 1415718 | 19,60% |
| 2011a | 6821253 | 4974630 | 1251696 | 18,3% |
| 2011n | 6821253 | 4820353 | 1219312 | 17,8% |
A maiErdély népességének vizsgalatát az 1918 előtti magyar valamint az azt követő román népszámlálások adatsorainak segítségével lehet elvégezni, ezekhez kötődnek még az1941-ben,Észak-Erdélyben elvégzett népszámlálás adatsorai is. Ezek hitelességével kapcsolatosan számos kérdés merült fel, amelyek elsősorban politikai és államigazgatási okokra vezethetők vissza.1869-ben például a nemzetiségi hovatartozást nem kérdezték politikai óvatosságból, a felekezeti hovatartozást viszont igen. A magyar népszámlálások1880-tól kezdődően az anyanyelv alapján állapították meg a nemzetiségi hovatartozást. A már Erdélyt is magába foglalóRomániában az első népszámlálást1930-ban tartották meg, noha1919-ben azerdélyi kormányzótanács végzett egy ideiglenes adatgyűjtést. Az1930-as népszámlálás már külön vizsgálta az anyanyelvet, nemzetiséget és vallási hovatartozást. Amásodik világháborút követően1948-ban,1956-ban,1966-ban,1977-ben ,1992-ben és2002-ben végeztek népszámlálásokat. Az 1977. évi népszámlálás tényleges nemzetiségi adatait valójában csak másfél évtized múltán fedték fel, addig csak a korabeli, eltorzított elemzésre alkalmatlan adatsorok voltak hozzáférhetőek.
A lélekszám alakulása Erdélyben, Magyarországon és Románia Kárpátokon túli területein (Regát) 1870–1992 között[12]
| Év | Népességszám (ezer fő) | Index (1870 = 100) | Átlagos évi gyarapodás illetve fogyás (%-ban) | ||||||
| Erdély | Magyarország | Regát | Erdély | Magyarország | Regát | Erdély | Magyarország | Regát | |
| 1870 | 4 224,4 | 5 011,3 | 4 500,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | – | – | – |
| 1880 | 4 032,9 | 5 329,2 | 4 750,0 | 95,5 | 106,3 | 105,6 | -0,42 | 0,56 | 0,54 |
| 1910/12 | 5 260,0 | 7 612,1 | 7 507,0 | 124,5 | 151,9 | 166,8 | 0,88 | 1,18 | 1,41 |
| 1930 | 5 548,4 | 8 685,1 | 8 732,4 | 131,3 | 173,3 | 194,0 | 0,27 | 0,66 | 0,84 |
| 1941 | 5 912,3 | 9 316,1 | 10 202,9 | 140,0 | 185,9 | 226,7 | 0,63 | 0,70 | 1,51 |
| 1948/49 | 5 761,1 | 9 204,8 | 10 111,5 | 136,4 | 183,7 | 224,7 | -0,37 | -0,15 | -0,13 |
| 1956 | 6 232,3 | 9 861,0 | 11 257,1 | 147,5 | 196,8 | 250,2 | 0,97 | 1,15 | 1,33 |
| 1970 | 7 032,6 | 10 322,1 | 13 220,0 | 166,5 | 206,0 | 293,8 | 0,84 | 0,30 | 1,12 |
| 1980 | 7 725,0 | 10 709,5 | 14 476,4 | 182,9 | 213,7 | 321,7 | 0,94 | 0,37 | 0,91 |
| 1990/92 | 7 723,3 | 10 374,8 | 15 060,3 | 182,8 | 207,0 | 334,7 | 0,00 | -0,32 | 0,34 |
Az erdélyi magyar népesség vizsgálatakor három szakasz különíthető el, melyek fellelhetők, úgy aregáti mint amagyarországi demográfiai vizsgálatokban is. A19. század második fele az úgynevezettdemográfiai átmenet második szakaszába való áttérés kora, melynek jellemzője a természetes szaporodás alacsony értéke, magastermékenységi ráta és magashalálozási ráta mellett. Ezt követően a halálozási ráta fokozatosan mérséklődött, a születési arány viszont változatlan maradt vagy enyhén növekedett, minek következtében a természetes szaporulat értéke jelentősen megnőtt. Ezt követően a születések száma folyamatosan csökkent és a stabilnak tekinthető halálozási ráta mellett a szaporodási ráta is fokozatosan mérséklődött.
Tényleges és természetes népszaporodás, valamint e két érték különbözete Erdélyben 1869-től 1995-ig[12]
(A táblázat első oszlopa a népesség egyes időszakokra eső tényleges gyarapodását, illetve csökkenését tartalmazza. A második oszlopban az élveszületések és halálozások különbözetéből adódó természetes szaporulat, illetve fogyás értékei találhatók. A hiányzó adatokat az ország természetes szaporodásábólErdélyre eső 26–28% aránynak megfelelően becsült értékkel helyettesítve aKárpátokon inneni természetes szaporulat1948–1955 között nagyjában-egészében megegyezhetett a népesség tényleges gyarapodásával. A harmadik oszlop a népesség egyes időszakokra eső tényleges és természetes szaporodásának mérlegét vonja meg)
| Időszak | Tényleges | Természetes | A tényleges és természetes szaporodás különbözete | Tényleges | Természetes | A tényleges és természetes szaporodás különbözete |
| népszaporodás vagy fogyás | népszaporodás vagy fogyás | |||||
| szám szerint | éves átlagban ezer lélekre | |||||
| 1870–1880 | -191 585 | -55 280 | -136 305 | -4,2 | -1,2 | -3,0 |
| 1881–1890 | 396 713 | 432 479 | -35 766 | 9,4 | 10,2 | -0,8 |
| 1891–1900 | 411 158 | 403 026 | 8 132 | 8,9 | 8,7 | 0,2 |
| 1901–1910 | 387 723 | 477 437 | -89 714 | 7,6 | 9,4 | -1,8 |
| 1911–1920 | -125 090 | 140 800 | -265 890 | -2,4 | 2,7 | -5,1 |
| 1921–1930i | 414 700 | 482 508 | -67 800 | 7,7 | 9,0 | -1,3 |
| 1931–194 | 362 611 | 386 865 | -24 254 | 6,3 | 6,7 | -0,4 |
| 1941–1948 | -149 847 | 125 000 | -274 900 | -3,7 | 3,1 | -6,7 |
| 1948–1955 | 471 050 | … | … | 10,0 | … | … |
| 1956–1965 | 508 300 | 481 487 | 26 800 | 7,8 | 7,4 | 0,4 |
| 1966–1976 | 788 773 | 715 423 | 73 350 | 10,1 | 9,2 | 0,9 |
| 1977–1985 | 415 612 | 374 422 | 41 190 | 6,3 | 5,7 | 0,6 |
| 1985–1989 | 117 792 | 140 782 | -22 990 | 3,7 | 4,4 | -0,7 |
| 1989–1991 | -310 320 | 41 030 | -351 350 | -15,7 | 2,1 | -17,8 |
| 1992–1995 | -76 387 | -34 355 | -42 032 | -2,8 | -1,3 | -1,5 |
A 19. század első felébenErdély népességének 62,3% volt román és csupán 23,3%-amagyar anyanyelvű, az1869-es népszámlálás azonban már 24,9% magyar nyelvűt mutatott ki és csak 59% románt.1910-ig a magyar anyanyelvűek részaránya tovább nőtt 25,9%-ra, míg aromán nyelvűek részaránya 53,8%-ra mérséklődőtt, ami a kivándorlásnak, és főleg az asszimilációs folyamatoknak volt betudható: főleg a városokban és vonzáskörzetükben a román és német lakosság gyors asszimilálása indult meg. Számszerűleg meghatározva ebben az időszakban a magyarok száma 180-200 ezer fővel gyarapodott, míg a románok 130-150 ezer főt vesztettek. A magyarok aránya jelentősen az egykoriTemes ésTorontál vármegyékben nőtt (8%-ról 16,6%-ra), valamintArad megyében (23%-ról 29%-ra),Kolozs vármegyében (33,2%-ról 38,9%-ra),Szatmár ésUgocsa vármegyékben (44,4%-ról 55,1%-ra). A legjelentősebb növekedés azon megyékben történt, melyekhez a híres erdélyi bányavidékek tartoztak:Szörény vármegye (1,9%-ról 7,2%-ra),Hunyad megye (5,1%-ról 15,5%-ra). ASzékelyföld égető gazdasági és szociális válságára utal viszont, hogy az akkori ország peremvidékén elhelyezkedő magyar nyelvterületen,Csík,Háromszék ésUdvarhely vármegyékben a magyar lakosság számbeli növekedésének üteme vándorlási veszteségei következtében messze elmaradt még az erdélyi átlagtól is.
Az1910. évi népszámlálás idején tapasztalható etnodemográfiai viszonyok azelső világháborút követően jelentősen átrendeződtek.1918 és1920 között 154 ezren telepedtek át Magyarországra, így a román katonai összeírás időpontjában a magyarok száma 1,5 millió körül lehetett.[12] Az összeírás azonban a feltételezhető számnál több mint 200 ezerrel kevesebb magyar nemzetiségűt regisztrált. Ez a hiány elsősorban a határ menti megyékben és a kiemelt migrációs központokban volt számottevő. Ez a felmérés lebonyolítói politikai nézeteinek és nemzetállami törekvéseinek számára írható. Az1920-as hivatalos népszámlálás már hűen tükrözi a népességi viszonyokat, az 1910-es népszámláláshoz képest a rögzített nemzetiségi arányok lényegesen nem változtak:Erdélyben 57%románt jegyeztek fel és 25%magyart.[12]
A természetes szaporulat értékei az 1930-as évek elejéig fokozatosan és gyors ütemben csökkentek, ami elsősorban a születések számának tudható be, hiszen a migrációs statisztikát figyelembe véve, a ki- és bevándorlók egyenlege -8700 fő, ami azonban nem tekinthető reális számnak, mivel a nyilvántartásokban csak a magyar nemzetiségűek szerepelnek, a magyar anyanyelvű más nemzetiségekhez tartozók (pl.zsidók,svábok) nem. Az1923-as emigrációs statisztika (Statistică emigrărilor din România 1923) legalább 60 ezer főre teszi a kivándorolt magyarok számát. Részben ezzel is okolható, hogy az 1930-as népszámlálás során mindössze 80 ezer magyar nyelvűvel és mindössze 55 ezer magyar nemzetiségűvel több lelket számoltak össze. Ez messze elmaradt a statisztikusok által várt 1,6 millió magyar anyanyelvűnél. 1910-ben egyébként a vitatott identitású csoportokhoz tartozók (azizraelita,ortodox ésgörögkatolikus felekezet magyar anyanyelvű hívei, valamint aszatmárvidéki elmagyarosodottsvábok) együttes létszáma 264,1 ezer volt, vagyis nagyjából annyi, amennyivel kevesebb magyar nemzetiségűt talált az 1930. évi népszámlálás a fentebb becsült 1,6 milliós számnál. Közülük 127,2 ezren csak magyarul tudtak, míg – az anyanyelvükként beszélt magyar mellett – a vallásfelekezetük alapján feltételezhetőeredeti nemzetiségük nyelvét 114,5 ezren ismerték. Ez utóbbi csoport létszáma nagyjából egyezik az 1,6 millióból az anyanyelvi felvétel szerint hiányzó értékkel.[12]
Az1931-1941-es időszakban a magyar nemzetiségű lakosok természetes szaporulatának üteme folyamatosan csökkent és a románokhoz viszonyított elmaradás is jelentősen megnőtt. Az 1901-1910 közötti időszakhoz képest a természetes szaporulat értéke kevesebb mint felére, azaz 5,5 ezrelékre zuhant, míg a románok körében csupán 1 ezrelékpontnyi volt a veszteség. A második bécsi döntés értelmében kettészakított Erdélyben különbözőképpen alakultak a demográfiai mutatók. Az 1941-es észak-erdélyi népszámlálás lényegében aTrianon előtti nemzetiségi viszonyokat rekonstruálta, ebben nagy szerepet játszottak az Erdély kettészakítása miatt áttelepülő tömegek: Dél-Erdélyből áttelepülő magyarok, valamint azÉszak-Erdélyből kivándorolt románok,[12] valamint a Magyarországról történő betelepítések, magyar negyedek, városrészek kiépítése az etnikai arányok gyors módosítására (pl. Beszterce, Nagybánya). Székelyföldön erőszakos magyarosítások is lezajlottak, a görögkatolikus vallásúakat több helyen kötelezték római-katolikus hit felvételére, és a népszámláláson magyar nemzetiség bevallására.
A nemzetiségek alakulása Észak-illetve Dél-Erdélyben (ezer fő)[12]
| Főbb etnikumok | A népesség száma | Tényleges | Természetes | A tényleges és természetes szaporodás különbözete | |
| 1930-ban | 1941-ben | népszaporodás vagy fogyás (-) | |||
| a) Észak-Erdélyben anyanyelv szerint | |||||
| Összesen | 2393,3 | 2578,1 | 184,8 | 234,2 | -49,4 |
| Magyar | 1007,2 | 1344,0 | 336,8 | 80,0 | 256,8 |
| Román | 1165,8 | 1068,7 | -97,1 | 138,0 | -235,1 |
| Német | 59,7 | 47,3 | -12,4 | 1,5 | -13,9 |
| Jiddis | 99,6 | 48,5 | -51,1 | 3,5 | -54,6 |
| Egyéb | 61,0 | 69,6 | 8,6 | 11,2 | -2,6 |
| b) Észak-Erdélyben nemzetiség szerint | |||||
| Összesen | 2393,3 | 2578,1 | 184,8 | 234,2 | -49,4 |
| Magyar | 912,5 | 1380,5 | 468,0 | 62,0 | 406,0 |
| Román | 1176,9 | 1029,0 | -147,9 | 146,0 | -293,9 |
| Német | 68,3 | 44,6 | -23,7 | 4,2 | -27,9 |
| Zsidó | 138,8 | 47,4 | -91,4 | 10,0 | -101,4 |
| Egyéb | 96,8 | 76,6 | -20,2 | 12,0 | -32,2 |
| c) Dél-Erdélyben nemzetiség szerint | |||||
| Összesen | 3155,0 | 3332,9 | 177,9 | 152,7 | 25,2 |
| Magyar | 440,7 | 363,2 | -77,5 | 21,1 | -98,6 |
| Román | 2031,0 | 2274,6 | 243,6 | 110,2 | 133,4 |
| Német | 475,6 | 490,6 | 15,0 | 13,3 | 1,7 |
| Egyéb | 207,7 | 204,5 | -3,2 | 8,1c | -11,3 |
Amásodik világháború népességi vesztesége az1941-es és1948-as népszámlálási adatok szerint 275 600 fő volt, ami az összes etnikum veszteségét jelenti. Anáci haláltáborokban elpusztított észak-erdélyizsidók száma – háromnegyedük magyar anyanyelvű lehetett – 130-140 ezerre becsülhető.[12] További 100 ezerre tehető azoknak anémeteknek a száma, akik a visszavonulóhitleri csapatokkal elmenekültek és 90–100 ezerre azoké a németeké, akiket a román kormány a háborús károk helyreállítására munkaerőként aSzovjetunióba küldött.[12] Az egymást követő hullámokban Erdélyt végleg elhagyómagyarok számát különböző források ugyancsak 100–125 ezerre teszik.[12] E veszteségek összege nagyobb, mint a fenti, mérleg-módszer eredményezte szám, vagyis a népesség egy más része tekintélyes – a katonai veszteségek ismeretének híján azonban pontosan nem számszerűsíthető – vándorlási nyereséget mondhat magáénak. Ez a többlet nyilvánvalóan arománok sorait gyarapította és jelentős mértékben járult hozzá számuk – anyanyelv szerint becsült – 400 ezer fős tényleges növekedéséhez, aminek következtében a román népesség addig szinte stagnáló számaránya 9 százalékponttal emelkedett és az1948. évi népszámlálás időpontjában elérte a lakosság kétharmadát. Az erdélyi magyarok száma ez idő alatt 1743,8 ezerről 1481,9 ezerre zuhant vissza. A több mint 260 ezres különbözet, valamint a két népszámlálás közötti időszak természetes szaporulata adja az erdélyi magyarok teljes népességhiányát, amely a frontokon és a hadifogságban elpusztultakat, a deportálások, a harci cselekmények és a megtorlások polgári áldozatait, az eltűnteket, valamint az országot végleg elhagyókat foglalja magában. E hiányból különböző források alapján csupán a menekültek és expatriáltak, illetőleg az elhurcoltak számára lehet következtetni, amely a fentiek alapján összesen 200 ezer főt tett ki.[12]
Az1948-1956-os időszakban az anyanyelvi arányok nagyon keveset változtak, a magyarok száma 137 000 fővel, míg a románok száma 339 800 fővel gyarapodott. Az éves gyarapodás ütemét tekintve a magyarok 11 ezreléke felülmúlta a románok 10,8 ezrelékét.
Az etnikai átrendeződés az1956-os népszámlálást követően következett be.
1965-ben, amikor a születésgyakoriságRomániában a rendkívül alacsony 14,6 ezrelékes értékre, Erdélyben pedig 14,2 ezrelékre süllyedt, a magyar nők élveszüléseinek számaránya Erdélyben 12,8 ezrelék, míg a román nőké ugyanott 14,5 ezrelék volt.[12] A magyar nők szüléseinek számaránya tehát mindössze 1,4 ezrelékponttal volt kisebb az erdélyi, illetőleg 1,7 ezrelékponttal alacsonyabb a román átlagnál. Ebben az évben – az anya nemzetisége után számítva – a 20 812 magyar újszülöttből 20 675, azaz az országban született magyar csecsemőknek a 99,3 százaléka Erdélyben látott napvilágot. A következő tizenegy év során a magyar családokban világra hozott újszülöttek száma hozzávetőlegesen 336 ezer volt, akik közül az előbbi arányt feltételezve 333,5 ezer születhetett az erdélyi megyékben. Ez a két népszámlálás végeredményének középarányosához viszonyítva – az erdélyi átlag hoz közelítve – évi 18,8 ezrelékes natalitásnak felel meg. Ez idő alatt a magyar nemzetiségűek 93,6 ezer lélekkel gyarapodtak Erdélyben, ami éves átlagban 5,3 ezrelékes növekedést jelent.[12]
A magyarok1966–1977 közötti nyers élveszületési mutatószámaiból és tényleges gyarapodásuk 5,3 ezrelékes átlagából egyszerű aritmetikai számítással 13,5 ezrelékes, vagyis az erdélyi átlagnál 3,3 ezrelékponttal magasabb halálozási arányszám következik, ez az eredmény azonban valószínűtlen. A magyar többségű, illetve a magyarok által magas számban lakott megyék1966–1985 közti népmozgalmi adatai alapján az feltételezhető, hogy az erdélyi magyarok lassan átlag alá süllyedő születési arányszámaihoz az átlagot közelítő, esetleg kicsivel meg is haladó halálozási mutatók járultak.[12] A magyarok természetes népmozgalmának vizsgálatára 1989 után kerülhetett sor: e szerint halálozásuk arányszáma 1992-ben országosan 14,8 ezrelékre nőtt, születéseiké pedig mindössze 9 ezreléket ért el.[12] E riasztó jelzés ugyan hatásosan dokumentálja a népesedési átmenet nemzetiségi egyenlőtlenségének drámai kifejletét, ám ebből különösebben határozott következtetések nem vonhatók le.
Érdekes adat, hogy az erősen kritizált1977-es népszámlálás csupán 1651,3 ezer magyar „nemzetiségű és anyanyelvű” személyről adott számot, vagyis alig 93 ezerrel – az anyanyelv szerinti értékhez képest pedig mindössze 35 ezerrel – több magyar létezését ismerte el Erdélyben, mint amennyit ugyanott az 1956. évi népszámlálás huszonegy évvel korábban kimutatott. Részben ennek köszönhető, hogy ez idő tájt a legkülönbözőbb becslések kaptak lábra az erdélyi – és általában a romániai – magyarok létszámát illetően. Az általános népesedési trendek alapján és egyházi kimutatásokat is figyelembe véve a nyolcvanas években – a nagyarányú kivándorlás, a menekülések, és a természetes fogyatkozás kezdete előtt – a magyarok számát többnyire 2–2,2 millióban valószínűsítették.[12][13]
Az1992-es népszámlálás eredményei azonban már fogyást mutattak ki a magyar nemzetiségűek körében, a közel 90 ezres hiányra csupán részben ad magyarázatot a kivándorlás. A román belügyminisztérium kimutatásai szerint1977 óta 63 ezer magyar hagyta el Romániát, azonban ez sem indokolja, hogy a természetes szaporulat miért nem ellensúlyozta a migrációs veszteségeket. Abukaresti statisztikai hivatal az1977-es népszámlálás adataira támaszkodva 3,4 ezrelékes szaporulatot tekintve, 1988-ban 1753,2 ezer főben állapította meg a romániai magyarok létszámát. Ha ezt a hivatalosan megállapított értéket az 1988–1991-ben kivándoroltak 40,3 ezres, illetve a számon nem tartott illegális emigráció vélhető további 35 ezres hiányával csökkentjük, még akkor is mintegy 1680 ezer magyart kellett volna az 1992. évi népszámlálásnak Romániában találnia. Az összeírás azonban mindössze 1625 ezer magyar nemzetiségű román állampolgárt regisztrált. Bár a népesség természetes növekedését Romániában is fogyás váltotta fel és e fordulat a magyarok soraiban alighanem már valamivel korábban bekövetkezett, nem valószínű, hogy a romániai magyaroknak az 1980-as évek végéigfelhalmozott népességi nyeresége a népszámlálásig eltelt pár esztendő alatt elenyészett volna. A romániai magyarok népszámlálási száma mindezeket figyelembe véve legkevesebb félszázezerrel kisebb a természetes és mechanikus népmozgások figyelembevételével az1977. évi népszámlálás alapján számíthatónál. E hiány az előző népesség-számbavételtől eltérő bevallásoknak, azaz az asszimilációs (illetőleg reasszimilációs) elmozdulásoknak tulajdonítható; egyharmada valószínűleg a német, illetve a cigány, kétharmada pedig a román nemzetiségűek számát gyarapította.[12]
Az összes népesség, valamint a románok és a magyarok tényleges népszaporodása, illetve fogyása (-) Erdélyben 1948–1992 között[12]
| Időszak | Összesen | Román | Magyar | Összesen | Román | Magyar |
| Szám szerint | Éves átlagban ezer lélekre | |||||
| 1948–1956 | 483 766 | 339 785 | 137 008 | 10,00 | 10,8 | 11,0 |
| 1956–1966 | 503 734 | 520 951 | 39 136 | 7,7 | 12,0 | 2,5 |
| 1966–1977 | 780 674 | 644 414 | 93 610 | 10,2 | 12,2 | 5,3 |
| 1977–1992 | 223 084 | 480 296 | -87 125 | 1,9 | 5,9 | -3,5 |
A2002-es népszámlálási adatokRománia népességének drasztikus csökkenését mutatták ki nem csak a magyar hanem a román nemzetiségűek soraiban is.
A népesség tényleges és természetes fogyása, valamint a két érték különbsége Romániában, az 1992. és 2002. évi népszámlálás között (ezer fő)[14]
| A népesség száma | Tényleges fogyás | Természetes fogyás | A tényleges és természetes fogyás különbözete | ||
| 1992.I.7. | 2002.III.18. | 1992.I.7 – 2002.III.18. között | |||
| Románia | 22.810,1 | 21.698,2 | -1.111,9 | -300,0 | -811,9 |
| Regát | 15.086,8 | 14.472,5 | -614,3 | -165,0 | -449,3 |
| Erdély | 7.723,3 | 7.225,7 | -497,6 | -135,0b | -362,6 |
A népesség e nagyarányú csökkenését nem a természetes fogyás okozta, hanem a kivándorlás, ami abból a szempontból is érdekes, hogy a népszámlálás által kimutatott mintegy 800 000 fős migrációs hiánnyal szemben a minisztériumi kimutatások szerint 178 800 hagyták el1992-2000 között hivatalosan az országot. A romániai magyarok hiányát az 1992. évi népszámláláshoz viszonyítva a természetes fogyás és a kivándorlás okozta. A migrációs hiány talán nagyobb súllyal esik latba, ám míg a természetes fogyás minden értelemben valóságos veszteségnek vehető, az előbbi nem teljesen az, hiszen jelentős hányadában mozgásban lévő (ámbár részben a végleges távozás útjára lépett) tömeget takar. A természetes fogyás és a vándorlási hiány nagyrészt kiadja a tényleges fogyás összegét, az így számítható viszonylag szerény asszimilációs veszteség tehát csak alárendelt szerepet játszik a magyar nemzetiségűek számbeli fogyatkozásában. A nemzetközi vándormozgásokat számon tartó hivatalos romániai, sőt a magyarországi nyilvántartások is azt mutatják, hogy a hiányzóknak csak kisebbik hányada a szó szoros értelmében vett – új hazájában honosságot nyert – kivándorló. Hasonló nagyságú lehet a szülőföldjüktől végleg el nem szakadt, de törvényesített formában hosszabb-rövidebb ideje külföldön élő személyek köre, míg a harmadik csoportot a kiterjedt fél- vagy illegális migráció résztvevői alkotják.
| Bővebben:Moldvai csángók |
.png)
.png)
.png)
A romániai magyarok hagyományosan a magyar történelmi egyházakhoz, illetve azok önállósult romániai utódegyházaihoz tartoznak. A legnagyobb számban a következő egyházak tömörítenek magyar ajkú híveket:Romániai református egyház,Romániai katolikus egyház,Erdélyi Unitárius Egyház,Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház,Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége (a Romániai Baptista Egyházon belül működő, jelentős autonómiával bíró részegyház).
A romániai magyarok megközelítőleg egyenlő arányban oszlanak meg a protestáns és katolikus egyházak között, de enyhénprotestáns többségű. A különböző történelmi és néprajzi régiókat különböző vallásgyakorlat és szokások jellemzik:
A vegyesházasságok következtében ma közel 30 000 magyar nemzetiségűromán ortodox is él az országban, de magyar nyelvű misézést nem biztosít nekik az egyház.Romániában ma egyetlen magyar nemzetiségű, két nyelven miséző román ortodox pap tevékenykedik: a magyarországi származásúLukács Róbert, aki a mindössze ötfős, erősen elmagyarosodottbackamadarasi ortodox közösség lelkipásztora. Az1989-es romániai forradalom előtt számos magyar nyelvű ortodox közösség működött az országban, aRomán görögkatolikus egyház felszámolása, és aRomán ortodox egyház keretei közé való kényszerítése folytán. Ebben az időszakban a magyar görögkatolikusok is ortodoxnak számítottak, papjaikat ortodox teológiákon képezték, a rendszerváltozás után azonban gyülekezeteikkel együtt visszatértek a katolikus egyházhoz, mellyel titokban folyamatos kapcsolatot tartottak fenn. Papjaikat azóta Magyarországon taníttatják, de gyülekezeteik aRomán görögkatolikus egyház részét képezik.
A Román Statisztikai Hivatal adatai alapján a romániai magyarok felekezeti megoszlása a következő:
| A romániai magyarok felekezeti megoszlása[15] | ||||||
| Egyház | Hívek összlétszáma | Magyar hívek száma | Magyarok aránya az összes hívőt tekintve | Hívek aránya a magyarokon belül | Hívek aránya az ország összlakosságán belül | Elterjedtsége |
| Romániai református egyház | 701 077 | 665 343 | 94,9% | 46,5% | 3,23% | Partium,Szilágyság,Kalotaszeg,Mezőség,Székelyföld, szórvány |
| Romániai katolikus egyház (római és örmény katolikusok) | 1 026 429 | 587 033 | 57,2% | 41% | 4,7% | Partium,Bánság,Székelyföld,Csángóföld |
| Erdélyi Unitárius Egyház | 66.944 | 64.987 | 97% | 4,5% | 0,3% | Székelyföld |
| Román ortodox egyház | 18 817 975 | 28 287 | 0,2% | 2% | 86,8% | nagyobb városok, szórvány |
| Román görögkatolikus egyház | 191 556 | 19 645 | 10,3% | 1,4% | 0,9% | Partium |
| Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház | 27 112 | 15 205 | 56% | 1,1% | 0,12% | Barcaság |
| Romániai Baptista Egyház (Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége) | 126639 | 12963 | 10,2% | 0,9% | 0,6% | kisebbségben, szerte a magyarlakta területeken |
| Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
| Bővebben:Magyar nyelvű oktatás Romániában |
| Bővebben:Románia magyar emlékei, látnivalói |
| Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
| Bővebben:Romániai magyarok listája |
.svg)
