Azeperfa (egyes vidékekenszederfaként ismerik), latinulMorus, egyfelől azeperfafélék családjánakMoreae nemzetségcsoportjába tartozónövénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó,Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét fajEurópa legnagyobb részén elterjedt. Afehér eperfa(Morus alba) Kínából, afekete eperfa(Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Eredeti élőhelyén aselyemhernyók tenyésztéséhez ültették főleg, míg Európában dísznövényként kedvelt. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a „faeper” (eper,szeder), de mind azeper mind aszeder csak külsőben hasonlít a fa termésére, és teljesen más növénycsaládba tartoznak.
A fekete eper nagy gyümölcsű változatai a fehér eperfa magcsemetéire olthatók, vagy zöld hajtásaik dugványozva és megfelelő körülmények között tartva, gyökereztethetők. AMorus alba pendula, a fehér eper csüngő ágrendszerű kistermetű változata a magas törzsűbe oltva szaporítható.[1]
A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat. Hosszantermő, az első és utolsó érett termés lehullása között akár másfél hónap is eltelhet.
Az amerikai fehér szövőlepke hernyói (is) nagyon szeretik, ez is oka volt annak, hogy az utak mentén teljesen felszámolták a fáit. Védekezés hiányában a kártevők innen indulva afekete bodzától a csonthéjasokig mindent elpusztítanak. Szokás volt a fát a tyúkudvarba ültetni; a baromfik a termés mellett a hernyókat is felcsipegették, így a kártevők terjedését is gátolták.
Nyersen is fogyasztható, de a leszedettgyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát.
A fehér eper csak a lehullása előtt közvetlenül élvezhető. Éretlenül kesernyés, megérve viszont mézédes. A fekete epernek magasabb a savtartalma, kevésbé éretten is fogyasztható, ekkor üdítően savanykás, megérve pikánsan édeskés, jellegzetesen erdei gyümölcs ízű, a szederhez hasonló. Festékanyaga a nyelvet és kezet is befogja, szinte eltávolíthatatlan foltot hagy a ruhában.
Befőttként, vagy gyorsfagyasztva tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, turmix, jégkrém készíthető mindkét változatból. A fehér eperfa termésepálinka- és aszalványkészítésre, a fekete eperfáégyümölcsborkészítésre is alkalmas.
Mindkét változatot kedvelik egyes madarak (pl, libák, kacsák, galambok) és a kutyák. Utóbbiaknál korlátozni kell a fogyasztott mennyiséget, mert hajlamosak több maréknyit is a földről felenni, ez emésztési problémát okozhat, a túl sok cukor sem tesz jót nekik.
Az eperfa fája igen kemény. Alig szegezhető. Sárga színe miatt hordók készítésére, (főleg pálinkához) szívesen alkalmazták.
Bruno P. Kremer:Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. =Természetkalauz,ISBN 963 7304 80 0ISSN1219-3178
Oleg Polunin.Európa fái és bokrai. Gondolat kiadó (1981).ISBN 963-280-947-5
