AzEnglish Football League (EFL) az angol labdarúgó-bajnokságmásod-,harmad- ésnegyedosztályát magában foglaló szervezet. 1888-ban alapították, akkortól négy szezonon keresztül még csak egy osztálya volt. A világ első, mai értelemben vett labdarúgó-bajnoksága. 1992, vagyis aPremier League létrejötte előtt azelső-,másod- ésharmadosztály alkotta.
AChampionship, vagyis a Football League legmagasabb osztályának (összességében másodosztály) győztese és második helyezettje, és a lebonyolítástól függően további néhány csapat jut fel minden szezon végén aPremier League-be, míg anegyedosztály (Football League Two) utolsó csapatai aNational League legmagasabb osztályába, azötödik osztályba esnek ki.
Jelenleg hetvenkét csapat alkotja, 24-24 mind a másod-, a harmad- és a negyedosztályban.
Alabdarúgó-szövetség négy év tiltás után, 1885 nyarán engedélyezte a profizmust az angol labdarúgásban. Már előtte is sok csapat illegálisan fizetést adott játékosainak, így motiválva őket. A szövetség határozata után egyre több és több csapat vált profivá. A folyamatokat látvaWilliam McGregor, azAston Villa elnöke vetette fel először az ötletet egy szervezett bajnokság létrehozására. A bajnokság hivatalosan 1888. április 17-én jött létre. Az alapító a következő tizenkét csapat volt:Accrington, Aston Villa,Blackburn,Bolton,Burnley,Derby County,Everton,Notts County,Preston,Stoke FC, (1928-tól Stoke City)West Bromwich ésWolverhampton.[1] A főbb szabályok a bajnokságot illetően a következők voltak: minden csapat kétszer játszott mindegyikkel, egyszer hazai pályán és egyszer idegenben. A győzelemért két pontot lehetett szerezni, a döntetlenért egyet, míg a vereségért nem járt pont. Az első szezon győztese, veretlenül, a Preston lett, és rögtön az első szezonban feljegyezhették az első duplázást is, ugyanis a Preston nyerte akupát is.
Amikor még csak egy osztályból állt a bajnokság, a résztvevők egy választás útján szereztek indulási jogot. Ennek első áldozata a Stoke volt, amelyet 1890-ben nem választottak meg újra. Helyére aSunderland került, amely második szezonjában már bajnoki címet ünnepelhetett. A Stoke az 1891-92-es szezonban került vissza ismét a bajnokságba. További új résztvevő volt aDarwen, így a bajnokság létszáma tizennégyre nőtt.
A bajnokság első éveiben a Preston, az Aston Villa és a Sunderland dominált, az első tizennégy szezonban rajtuk kívül csak azEverton, aSheffield United és aLiverpool tudott bajnoki címet szerezni.
A riválisFootball Alliance nevű bajnokság beolvadásával a liga már két osztályból állt. A csatlakozó csapatok közül aNottingham, aThe Wednesday (később Sheffield Wednesday) és aNewton Heath (később Manchester United) az első osztályhoz csatlakozott, míg a Darwen, valamint a többi Football Alliance-csapat alkották a másodosztályt. Az első osztály ekkor már tizenhat csapatból állt. A másodosztályt tizenkét csapat alkotta.
1905-ben mindkét osztály létszámát húszra növelték, ekkor kerültek a bajnokságba olyan, ma meghatározó londoni csapatok, mint aChelsea vagy aTottenham. Az első dél-angol győztes egyébként azArsenal lett 1931-ben.
A legtöbb európai bajnoksággal ellentétben itt egyetlen klubnak sem sikerült minden szezont az első osztályban eltöltenie. Ehhez legközelebb azEverton áll, amely mindössze négy szezont töltött alacsonyabb osztályokban. AzEvertonhoz kapcsolódik, a városi rivális Liverpoollal együtt, az a rekord is, miszerint csak a kétliverpooli csapatnak nem kellett soha huszonöt évnél többet várnia egy bajnoki címre.
A bajnokság létrejöttétől négy éven keresztül mindössze egy osztály létezett. A félkövérrel jegyzett csapatok, az adott év bajnoki címét valamint azországos kupát is abszolválta.
APremier League létrejöttével a Football League összes osztálya innentől kezdve eggyel „lejjebb csúszott”, vagyis az első osztályból másodosztály lett, a másodosztályból harmad, a harmadosztályból pedig negyedosztály.