Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Emmanuelle (Emmanuelle) | |
| 1974-es francia film | |
 | |
| Sylvia Kristel, a címszereplő | |
| Rendező | Just Jaeckin |
| Producer | Yves Rousset-Rouard |
| Alapmű | Emmanuelle |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró |
|
| Főszerepben |
|
| Zene | Pierre Bachelet |
| Operatőr | Robert Fraisse |
| Vágó | Claudine Bouché |
| Gyártás | |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Forgatási helyszín | Seychelle-szigetek,Bangkok,Párizs |
| Játékidő | 90 perc |
| Költségvetés | 500 000 $ |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |
|
| Bemutató |  1974. jún. 26. 1974. szep. 26..svg) 1974. okt. 3. 1974. dec. 3. |
| Korhatár | .svg){kind=icon} IV. kategória(F/8852/J) |
| Kronológia | |
| Előző | – |
| Következő | Emmanuelle 2. |
| Kapcsolódó film | Emmanuelle-filmek |
| További információk | |
 AWikimédia Commons tartalmazEmmanuelle témájú médiaállományokat. | |
 | „Emmanuelle” lehetséges további jelentéseiről lásd:Emmanuelle (egyértelműsítő lap). |
Emmanuelle (franciául:Emmanuelle,németül:Emanuela)1974-ben bemutatott francia erotikus játékfilmJust Jaeckin rendezésében. A forgatókönyvetEmmanuelle Arsanazonos című regényéből Emmanuelle Arsan és Jean-Louis Richard írta. A film címszereplőjeSylvia Kristel. Jeackin alkotása igen gondos művészi technikát, kifinomult képi eszközöket alkalmaz. A női szexualitás nyílt és ellentmondásos ábrázolása a korabeli közéletben erkölcsi és kulturális vitát kavart. Átütő kereskedelmi sikere nyománEmmanuelle karaktere egyfajtafranchise-zá vált: több folytatás és nagyszámú utángyártott szoftszex mozifilm, tévé- és DVD-sorozat készült, változatos műfajokban.Pierre Bachelet filmzenéje is komoly sikert szerzett.
A cselekmény alapja azEmmanuelle ArsanEmmanuelle (1959) című regénye, amely először1959-ben illegálisan jelent megPárizsban, a francia cenzúra betiltotta, megjelenését csak 1967-ben engedélyezték. A történet – amelyet későbbi kutatások szerint részben vagy egészben Marayat férje, Louis-Jacques Rollet-Andriane francia UNESCO-diplomata írt – a házaspár meglehetősen szokatlan és a korabeli társadalmi konvenciókat felrúgó szexuális életének és fantáziáinak költői megjelenítése.
Emmanuelle Thaiföldre utazik, ott dolgozó diplomata férjéhez, Jean-hoz. Gazdag házban él, szolgáktól körülvéve, férjéhez szenvedélyes és érzéki viszony fűzi. Ennek ellenére napjait végtelenül unalmasnak érzi. Erotikus élményeket keres a helyi diplomata kolónia nőtagjaival, köztük a leszbikus szerelemre éhes Ariane-nal is, de ezek a kalandok sem elégítik ki. Ráakaszkodik Bee-re, egy franciarégésznőre, aki magával viszi kutatóútjaira, a táborban eltöltenek egy-két szerelmes éjszakát.[1] Beleszeret Bee-be, aki azonban nem viszonozza rajongó érzelmeit, Emmanuelle csalódottan tér vissza férjéhez,Bangkokba.
Egy barátnője, Marie Ange összeismerteti őt szeretőjével, Marióval, egy öregedő, élveteg életművésszel, aki bevezeti az unatkozó asszonyt a gátlásoktól mentes szexuális kicsapongás és az extrém érzékierotika világába. Mario hosszú filozófiai meditációkban oktatja Emmanuelle-t a női test és lélek szexuális felszabadításának fontosságáról. Ezután Emmanuelle gyakorlati oktatásban részesül, egyópiumbarlangban elkábítják és csoportosan megerőszakolják, amit Mario megszemlél, és ő is bekapcsolódik, majd felkínálja a nőt egythai boksz(muaj thai) mérkőzés férfi győztesének trófea gyanánt. Emmanuelle-t a leizzadt győztes verekedő kíméletlenül magáévá is teszi.
A film üzenete, hogy Emmanuelle ezen átélt élmények hatására levetette gátlásait és érett, szexuálisan felszabadult személyiséggé változott, aki a film záró jelenetében magabiztosan készülődik újabb kalandokra.
| Szerep | Színész[2] | Magyar hangja (1. szinkron)[3] |
|---|---|---|
| Mario | Alain Cuny | Jakab Csaba |
| Emmanuelle | Sylvia Kristel | Huszárik Kata |
| Jean, a férje | Daniel Sarky | N/A |
| Bee, francia régésznő | Marika Green | Szórádi Erika |
| Ariane | Jeanne Colletin | N/A |
| Marie-Ange | Christine Boisson | N/A |
| Luc | Romain Micmande | N/A |
| További szereplők, további magyar hangok | Samantha Gabriel Briand Gregory | Bogdányi Titanilla Kapácsy Miklós Peller Anna Uri István |
A filmet 1973 decembere és 1974 februárja közöttBangkokban és aSeychelle-szigeteken forgatták.[4] Néhány jelenetetPárizsban vettek fel.
A film zenéjétPierre Bachelet francia énekes írta. Az 1974-es bemutató után azonban kiderült, hogy a filmben többször elhangzó fő dallam igen erős hasonlóságot mutat aKing Crimson angol együttesLarks’ Tongues in Aspic (1973) című lemezének zenéjével.1975-ben az együttes gitárosa,Robert Fripp keresetet nyújtott be az Emmanuelle producerei ellen, szellemi termékének jogosulatlan felhasználása miatt. A felek peren kívüli egyezséget kötöttek.[5]
A főcímzene 1992-benmagyarul is megjelentGergely Róbert előadásában, a szövegetHatvani Emese írta.[6][7]
AzEmmanuelle-t 1974. június 26-án mutatták be Párizsban.[8]Nyugat-Németországban először 1974. szeptember 20-án mutatták beEmanuela címmel, 1980-ban megjelent videókazettán is.[9] Ausztriában és Londonban 1974 októberében, Nagy-Britannia más városaiban novemberben, az Egyesült Államokban december 3-án mutatták be.[10] Magyarországon nem került a mozikba, csak videókazettákon járt kézről kézre, majd DVD-n is megjelent. Magyar szinkron is készült hozzá, ismeretlen időpontban.
A közönség körében sikert hozott, a korabeli bírálók azonban vegyesen ítélték meg. Volt, aki Emmanuelle-ben a női szexualitás bilincseit lerázó hősnőt látta. A kritikusok – köztük a feministák is – a gátlás nélküli, szabados szex dicséretét, a nőknek a férfi vágyaknak való feltétlen alávetését olvassák ki belőle.
„Művészien megkomponált szexfilm, amely a bangkoki nyomort csak egzotikus kellékként használja, és valódi szándékát álfilozófiai verejték mögé rejti. A műfajában tömegben készültekből csak a kitűnő operatőri munka és a jó szereposztás emeli ki.” – Lexikon des internationalen Films Filmdienst, 1973.[9]„A filmet „francia filmslágerként” hirdetik, pedig nem más, mint nagy művészi szaktudással előállított esztétizálás, álságos filozófiai bemondásokkal (pl.: „A szerelem nem más, mint vágyakozás a testi kéj után.”). A hazug és ostoba mondanivalót gyönyörű felvételek sorával folyamatosan leplezi.” – Filmdienst, 1973.[9]
„Az „Emanuela” egy romlott férfi fantázia terméke, amelyben szinte az összes nőkkel összefüggő közhely feltűnik. A film nem csupán csak szexista, a nőket valójában csak tárgyakként ábrázolja, hanem rasszista is, (…) a cselekményt nem véletlenül helyezi a Távol-keletre. A mozijeggyel rögtön reklámprospektust is veszünk az egyre kedveltebbé váló férfi-utazásokra a távol-keleti fejlődő szabad piacára, ahol a nők állandóan kaphatók.” – Frauen und Film, Berlin, 1974
Mario alakítója,Alain Cuny (1908–1994),[11] aki 44 évvel idősebb voltSylvia Kristelnél (1952–2012)[12] csak azzal a feltétellel vállalta a szerepet, ha neve nem fog szerepelni a stáblistán. A film átütő sikerét látva azonban követelte, hogy nevét a plakátokon a főszereplőkkel azonos módon tüntessék fel.
Idő múltával a film „megszelídített” változata bekerült a televízióadók késő esti programjába. Emmanuelle (Sylvia Kristel) és Bee (Marika Green) hosszú szexjelenetének erős megkurtítása után a francia és európai tévécsatornák a filmet rendszeres időközönként sugározzák.
1975-benFrancis Giacobetti elkészítette a folytatást, azEmmanuelle 2.-t (alternatív címe: „Emmanuelle, az antiszűz”),Sylvia Kristel, a feketebőrűLaura Gemser és a szinte egyfilmes fiatalCatherine Rivet szerepeltetésével, de az első film sikerét nem tudta megismételni. A későbbi évtizedekben azEmmanuelle karakterére alapozott filmekből számos hivatalos és szabadúszó folytatás készült. Az Emmanuelle védjegyet megvásárolt „franchise” változatok a szoftpornó több fokozatában készültek, változatos rendezőkkel és főszereplőkkel. Közös technikai jellemzőjük az egzotikus környezet, az esztétikus képi és színvilág.
