Theodor Kocher 1841. augusztus 25-én született Bernben. Apja, Jakob Alexander Kocher vasútépítő mérnök volt, 1848-58 között ő voltBern kanton útépítési és csatornázási főmérnöke. Anyja, Maria Kocher (lánykori nevén Wermuth) igen vallásos asszony volt, aMorva Egyház tagja; Theodort, valamint másik négy fiát és egy lányát is ilyen szellemben nevelte.
TheodorBurgdorfban kezdte az elemi iskolát (a család akkor ott élt), majd Bernbe visszaköltözésük után ott végezte el az elemi és középiskolát. A gimnáziumban osztályelső volt. 1858-ban kezdte el orvosi tanulmányait aBerni Egyetemen, a diplomáját 1865-ben kapta meg. Ugyanezen év tavaszán, kedvenc tanárával Anton BiermerrelZürichbe költözött, ahol aTheodor Billroth vezette kórházban dolgoztak. Billroth munkássága jelentős befolyással volt a fiatal Kocherre. Néhány hónappal később európai körútra indult, ahol megismerkedett a kor jelentős sebészeivel. Az utat feltehetően egy tehetős svájci asszony, a Morva Egyház tagja finanszírozta.
Ezután visszatért Bernbe és 1867 október 12-én habilitált. A Berni Egyetemen Georg Lücke tanársegédje volt és amikor az 1872-benStrassburgba költözött, megpályázta az állását. A tanszék a német Franz Königet javasolta, de a diákok, asszisztensek és orvosok petícióval fordultak a berni önkormányzathoz, hogy inkább a svájci Kochert válasszák a professzori állásra. Mivel neves külföldi sebészek is a támogatásukról biztosították, valamint a sajtó is felkapta az ügyet, így végül Theodor Kocher professzor lett és az egyetemi sebészeti klinika igazgatója.
1878 és 1903 között ő volt az egyetem rektora. 1904-ben magánklinikát nyitott, ahol főleg tehetősebb, sok esetben külföldi pácienseket kezelt. 1913-ban ő műtötte megLenin feleségét,Nagyezsda Krupszkaját.
1869-ben feleségül vette Marie Witschi-Courant-t. Három fiuk született akikkel Kocher gyakran teniszezett vagy lovagolt. Legidősebb fia, Albert is sebészetet tanult és a Berni Egyetemen lett tanársegéd. Kocher tagja volt a Morva Egyháznak és élete végéig mélyen vallásos maradt, sikereit Isten ajándékának tulajdonította. Nagy veszélyt látott a materializmus terjedésében és azelső világháború fő okának is a vallásosság hanyatlását tartotta.
1917. július 23-án Theodor Kochert sürgős esethez hívták az egyetemi kórházba. Elvégezte a műtétet, de utána rosszul lett és ágyba feküdt, jegyzetein dolgozva. Ezután elvesztette az eszméletét és négy nappal később, július 27-én meghalt.
Theodor Kocher mellszobra a berni egyetemi kórház főbejáratánál
Theodor Kocher harmincévesen lett a Berni Egyetem professzora és a sebészeti klinika vezetője és élete hátralevő 45 évét ennek az intézménynek szentelte. Teljesen újjáépíttette a klinikát, 249 könyvet és jelentős cikket publikált, számos orvost képzett és betegek ezreit gyógyította. Elsődleges szakterületének az alkalmazott sebészet, idegsebészet, de mindenekelőtt azendokrinológia és apajzsmirigy sebészete számított. Utóbbi tevékenységéért 1909-ben elnyerte azorvosi Nobel-díjat, a díjjal járó 200 000 svájci frankot egy kutatóintézet alapítására ajánlotta fel. A sebészet gyakorlata jelentős változáson ment át Kocher korában és ő nem habozott alkalmazni a hasznos újításokat, úgy mint a rigorózus fertőtlenítést és az antiszeptikus körülmények közti operációt, a műtét közbenianasztézia folyamatos ellenőrzését és a helyi érzéstelenítést, valamint a vérzés minimálisra csökkentését.
Először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor 1870-ben új módszert javasolt a vállövi ficam kezelésére, amely a páciens részére kevésbé volt fájdalmas. Korai munkáiban foglalkozott a golyó ütötte sebek kezelésével is.
Idegsebészeti kutatásaiban elsősorban azagyrázkódást és akoponyaűri nyomást tanulmányozta. Elképzelése szerint azepilepsziát egyes esetekben agydaganat és a koponyaűri nyomás növekedése okozza és a cerebrospinális folyadék leszívásával az epilepszia gyógyítható.
Kocher karrierjének kezdetén agolyvát teljes pajzsmirigyeltávolítással próbálták kezelni, de a művelet igen veszélyes volt, a mortalitási ráta elérhette a 75%-ot, és Franciaországban egy időben be is tiltották. Kocher az új sebészeti módszerek szigorú alkalmazásával és híresen precíz és lassú operációs stílusával 1901-re 0,5%-ra csökkentette a műtéti halálozást. Kocher és kollégái arra is rájöttek, hogy a pajzsmirigy teljes kiirtása hormonhiány okoztakretenizmushoz vezet. Sok esetben éppen Kocher precíz munkája, amivel a pajzsmirigy minden maradékát eltávolította, volt a betegek későbbi testi és szellemi leépülésének oka. Kocher 1883-ban hívta fel erre a jelenségre a figyelmet, de érveit kétkedéssel fogadták, mert akkor még feltételezték, hogy a kretenizmus a golyva későbbi, súlyosabb formája. A későbbiekben a pajzsmirigy funkcióinak jobb megismerésével bebizonyosodott, hogy valóban a hormonhiány okozza a veleszületett és szerzett kretenizmust.
Theodor Kocher fejlesztett ki több sebészeti műszert (kraniométer, Kocher-fogó) és technikát (Kocher-manőver, Kocher-bevágás) valamint róla nevezték el a Kocher-Debre-Semelaigne szindrómát. Fő műve, aChirurgische Operationslehre hat kiadást ért meg és több nyelvre lefordították.
Theodor Kocherről a berni Theodor Kocher Intézetet, a Kochergassét és a Kocher Parkot nevezték el. Az egyetemi kórházban és a parkban felállították mellszobrát is. A Távol-Keleten egy vulkán viseli Kocher nevét.
Ez a szócikk részben vagy egészben azEmil Theodor Kocher című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
