Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Emil Erlenmeyer | |
 | |
| Született | 1825.június 28.[1][2][3] Wehen |
| Elhunyt | 1909.január 22.(83 évesen)[1][2][3] Aschaffenburg[4] |
| Állampolgársága | porosz |
| Gyermekei | Friedrich Gustav Carl Emil Erlenmeyer |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
 AWikimédia Commons tartalmazEmil Erlenmeyer témájú médiaállományokat. | |
Richard August Carl Emil Erlenmeyer (Wehen,1825.június 28. –Aschaffenburg,1909.január 22.)német kémikus.
Miután befejezte orvosi tanulmányait egy pár éviggyógyszerészként dolgozott.
Tanulmányai egy részétGießenben végezte, aholJustus von Liebig tanítványa volt, majdHeidelbergben folytattaFriedrich Kekulé tanítványaként. Együtt dolgozottRobert Bunsennelműtrágyázási kísérletekben. Később1868-tól1883-ig aMüncheni Politechnikai Iskolakémia professzora volt. Kísérleti munkái során számos szerves vegyületet fedezett fel (pl. azizovajsavat 1865-ben); 1861-ben feltalálta azErlenmeyer-lombikot. Elsők között alkalmazta a vegyértékeken alapuló szerkezeti képleteket és ugyancsak ő fedezte fel, hogy anaftalinmolekula szerkezete két közösszénatommal kapcsolódó, kétbenzolgyűrűből áll.
1880-ban megalkotta azErlenmeyer-szabályt: Az összes olyanalkohol, ahol ahidroxilcsoport közvetlenülkettős kötésűszénatomhoz kapcsolódik,aldehiddé vagyketonná alakul.
1883-ban egészségügyi okokból visszavonult, azonban továbbra is tartott konzultációkat. ErlenmeyerAschaffenburgban halt meg 1909-ben.
