Azemberi jogok azok ajogok ésszabadságjogok, amelyek mindenembert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog.
Az első jogok biztosítása először az1215-ben kiadottMagna Carta Libertatum, illetve az1225-ös megújítása következtében jelent meg. Négy évszázaddal később, az1628-ban megjelentPetition of Rights a kényszerintézkedések ellen tiltakozva követelte annak biztosítását, hogy törvényes ítélet nélkül senkit ne lehessen letartóztatni, illetve bebörtönözni. Az1689-esBill of Rights a parlament jogainak biztosítását tartalmazta.1689 a Jognyilatkozat megszületésének éve, mely máig érvényben van Nagy-Britanniában.
Az Egyesült Államok jogrendjében kezdetektől, vagyis az1776-ban elfogadottfüggetlenségi nyilatkozattól fogva jelen volt az alapvető szabadságjogok biztosítása és az egyenlőség elve.
Franciaországban afrancia forradalom után,1789 augusztusában létrejöttEmberi és polgári jogok nyilatkozata deklarálta először (és azóta is maradandóan) az emberi jogok sérthetetlenségét. A dokumentum a következő alapvetéssel kezdődik:
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”
Magyarországon akiegyezés után lendült fel az emberi jogok védelme.1878-ban aBüntető Törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét.1895-ben törvény született a vallásszabadságról,1914-ben pedig a sajtószabadságról. AII. világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik az emberi jogok védelmével. Az1949-ben elfogadott szovjet típusú alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat.
Eredetileg a nemzetek saját maguk számára próbálták deklarálni az emberi jogokat, később azonban megjelent a törekvés a nemzetköziségre. Ez a törekvés a világháborúk miatt ugyan visszaesett, azok befejeztével azonban még erőteljesebben folytatódott. Ezen folyamat legfontosabb pontja azENSZ1945-ös alapokmánya illetve az1950. november 4-én aláírtRómai egyezmény.
A nemzetközi közösség1948-ban, az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának elfogadásával tett tanúbizonyságot az emberi jogokkal kapcsolatos elkötelezettségéről. Az ENSZ-dokumentum alapvetéseit számos nemzeti és nemzetközi jogszabályba átültették azóta, a benne foglalt normák jogi ereje ma már megkérdőjelezhetetlen.
Az Emberi jogok európai egyezményét, amelyet1950-ben fogadtak elRómában, azEurópa Tanács összes tagországa megerősítette, és rendelkezéseinek aláveti magát. Mind a 27uniós tagállam részes fele az egyezménynek. Az elfogadása óta 16-szor módosították a jogszabályt, azaz kiegészítő jegyzőkönyvekkel toldották meg az alapszöveget.
Ez az egyezmény hozta létre azEmberi Jogok Európai Bíróságát, közkeletű nevén a strasbourgi bíróságot, amelyhez mindenki fordulhat, akinek az egyik tagállam megsérti az emberi jogait, és az adott országban nem kap elégtételt. Magyarország1992 végén írta alá az egyezményt.
Európa és Észak-Amerika kormányai 1975. augusztus 1-jén írták alá a Helsinki záróokmányt, amelyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat. Helsinki azóta az emberi jogok és egy tekintélyes civil emberi jogi mozgalom védjegye. Ennek az emberi jogi dokumentumnak a nyomán alakultak meg azok a nevükben a záróokmányra utaló öntevékeny csoportok (Magyarországon aMagyar Helsinki Bizottság), amelyek saját államaikon kérték számon az egyezményben garantált jogokat.[1]
