Reginald Kenneth Dwightként született 1947. március 25-én, és a middlesexi Pinnerben, anyai nagyszülei önkormányzati bérházában nevelkedett, akiknél ifjú házas szülei (Sheila Eileen (Harris) és Stanley Dwight) laktak, míg hatéves korában egy közeli ikerházba nem költöztek. Tanulmányait a Pinner Wood-i elemiben, a reddifordi általános iskolában és a Pinner megyei gimnáziumban végezte 17 éves koráig, amikor is pont az emelt szintű érettségi vizsgák előtt abbahagyta az iskolát, hogy zenei pályára lépjen.
Amikor már komolyan kezdte fontolgatni a zenei karriert, édesapja, aki hadnagyi rangban a Királyi Légierőnél szolgált repülőtisztként, megpróbálta polgáribb pályák felé terelgetni, mint amilyen például a banktisztviselői állás. Elton állítja, hogy extravagáns színpadi ruháin és előadásain keresztül, a maga módján, elnyomott gyerekkorától akar szabadulni. Mindkét szülőjének volt érzéke a zenéhez. Édesapja a Bob Millar Bandben trombitált, amely egy félprofibig band volt, s a katonai táncmulatságokon zenéltek. Dwighték nagy lemezgyűjtők voltak, így Eltonhoz elértek a kor népszerű énekesei és zenészei, és ő is egyből megkedvelte arock'n'rollt, amikor 1956-ban édesanyjaElvis ésBill Haley & His Comets-lemezeket vitt haza.
Háromévesen kezdettzongorázni, és egy évbe se telt, hogy édesanyja hallotta őt, ahogy Winifred Atwell:A korcsolyás keringőjét pötyögteti, hallás után. Miután családitársas összejöveteleken is fellépett, hétévesen rendes zongoraórákra kezdett járni. Az iskolában is megmutatkozott zenei tehetsége, beleértve szerzői vénáját is, és ismertségre is szert tett azáltal, hogy iskolai rendezvényekenJerry Lee Lewishoz hasonló módon játszott. Tizenegy évesen ifjúsági ösztöndíjat nyert a Királyi Zeneakadémiára. Egyik tanára szerint első hallás után úgy játszott vissza egyből egy négyoldalas Handel-darabot, mint egy gramofonlemez.
Jelentős változást hozott a karrierjében, amikor a60-as évek végén megismerkedettBernie Taupin szövegíróval, kettejük együttműködése hozta meg az igazi áttörést; a70-es évek elején jelentek meg az első albumai és slágerei, de az igazán nagy sikert két 1973-ban megjelent album, aDon’t Shoot Me I’m Only The Piano Player (Ne lőjjetek rám, én csak a zongorista vagyok) és aGoodbye Yellow Brick Road (Viszlát sárga köves út) hozta el, rengeteg világslágerrel, melyek szövegét Taupin írta. Az évtizedben további sikeres albumokat jelentetett meg, de az intenzív munkatempót megsínylette a szervezete, ekkor akábítószerekre is rászokott. 1977-ben szakított – legalábbis egy időre – Taupinnal, és másik szövegíróval dolgozott, de adiszkó műfajba is belekóstolt. Később kábítószer-elvonókúrán is részt vett, ami után sikeresen leszokott. Még avasfüggönyön túl is koncertezett, egyebek mellettMoszkvában is fellépett.
A80-as évekre maga mögött hagyta az előző évek extravagánsglam rock külsőségeit, szolídabb megjelenésre váltott, de sikeres lemezei és slágerei továbbra is megjelentek, legnépszerűbb dalai ebből az időből azI'm Still Standing, aNikita, azI Don't Wanna Go On With You Like That vagy aSacrifice.
Legrégebbi és leggyakoribb zenésztársaiDavey Johnston gitáros,Nigel Olsson dobos,Ray Cooper ütőhangszeres ésDee Murray basszusgitáros voltak, akik 1970 óta rendszeresen kísérték nem hivatalosanElton John Band néven. Murray 1992-benstroke következtében meghalt, Johnston, Olsson és Cooper azóta is kísérik, idővel újabb zenészekkel kiegészülve. Volt aki csak alkalmilag zenélt velük, de huzamosabb tagok is vannak.
2019-ben életrajzi film jelent meg rólaRocketman címmel egyik híres dalának címe után, melybenTaron Egerton alakítja, bár a film felületesen és a tényeket szabadon kezelve mutatta be az életeseményeit.[3]
2023-ban fejezte be még 2018-ban elindultFarewell Yellow Brick Road című koncertturnéjátStockholmban, ami aCovid19-pandémia miatt halasztódott eddig, az ekkor 76 éves zenész már korábban jelezte, hogy ezzel be is fejezi a turnézást, de koncertek megtartásától nem zárkózik el. A búcsúkoncerten meg is köszönte rajongóinak, hogy megvették karrierje lemezeit, kazettáit, és hogy eljöttek a koncertjeire.[4]
Több kapcsolata is volt korábban, és noha már 1970-benhomoszexuális viszonyt kezdett későbbi menedzserével,John Reiddel, nőkkel is ismerkedett: volt egy jegyessége a 60-as években, amelyet még házasság előtt felbontott, majd később egy házassága is 1984-ben egy német hangmérnöknővel, és bár elmondása szerint kedvelte a nőt, hamar kiderült számára, hogy ezzel csak önmagának hazudik, ezért négy év után elváltak. 2005-ben több mint egy évtizedes kapcsolat utánbejegyzett élettársi kapcsolatot kötött David Furnishsel. 2014-ben, kilenc évre ráössze is házasodtak.[5][6] Két gyermeket nevelnek, akiketbéranyaság által hoztak világra.
Vagyonát 2019-ben 320 milliófontra becsülték, ő maga pedig sosem titkolta, hogy szeret költekezni; több országban rendelkezik ingatlannal és luxusautógyűjteményt is felhalmozott, igaz ezek egy részét 2001-benárverésen értékesítette, mert elmondása szerint semmi ideje nem volt használni őket a gyakori külföldön tartózkodása miatt. 1976 óta különböző minőségben tulajdonosa/támogatója aWatford FCfocicsapatnak.
Ez a szócikk részben vagy egészben azElton John című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(53009098414)_(cropped).jpg)
