elesett katonák: 5 millió Civil halottak:13 millió Összes halott: 22 millió
2 051 000
1 100 000
772 000
88 000
elesett katonák: 3,3 millió Civil halottak:8,3 millió Összes halott: 15 millió
Azelső világháború – avagy a kortársak megnevezése alapján anagy háború – egy négy évig tartó világméretű katonai konfliktus volt a 20. század elején, 1914 és 1918 között. A háborúban részt vett Európa csaknem összes állama, az Orosz Birodalom, Japán, az Oszmán Birodalom és az utolsó másfél évében az Egyesült Államok és számos kisebb állam is. A fő hadszínterei Európában voltak, de kiterjedt aKözel-Keletre, Afrikára és Ázsia egyes részeire. A történelem egyik legvéresebb háborújának számít a harctereken elesett 9 millió katonával és további 5 millió polgári áldozattal, akik a megszállások, bombázások, éhínségek, járványok következtében veszítették életüket.[2][3] Az Oszmán Birodalom által végrehajtott népirtások és az 1918-asspanyolnátha-járvány további milliók életét követelte.[4][5]
A háború az európai nagyhatalmak érdekütközéseinek következtében tört ki. Ezek 1914-ben két nagy szövetségi rendszerbe tömörültek: azantantba, amelyhez Franciaország, az Orosz Birodalom és Nagy-Britannia, míg ahármas szövetséghez Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország tartozott. A háború közvetlen kiváltója aszarajevói merénylet volt, mikor egy boszniai szerb nacionalista meggyilkolta a városba látogató osztrák-magyar trónörököst,Ferenc Ferdinánd főherceget és hitvesét 1914. június 28-án. A merénylő azIfjú Bosznia szervezet tagja volt, mely feltételezések szerint kapcsolatban állhatott a szerb hatóságokkal. Tettével Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállás alóli „felszabadítását” akarta előrevinni, ami után szerb vezetéssel létrejöhetne egy délszláv állam a Balkánon. A Monarchia az oroszbarát Szerbiát vádolta a merénylet miatt. A merényletet követően megélénkültek a diplomáciai kapcsolatok a nagyhatalmak között, amely időszak „júliusi válság” néven ismert. Ennek végén az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának július 28-án. Oroszország azonban Szerbia segítségére sietett, és augusztus 4-re a konfliktusba belépett Németország, Franciaország és Nagy-Britannia is a gyarmatbirodalmaikkal együtt. Novemberre egyik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és az Oszmán Birodalom állt (aközponti hatalmak), míg másik oldalon Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Szerbia (antant). Hozzájuk csatlakozott 1915 áprilisában a háború előtt még a hármas szövetséghez tartozó Olaszország területi nyereségek ígérete miatt. A háborúban 40 ország vett részt[6] és közel 70 millió ember teljesített katonai szolgálatot.[7]
A kétfrontos háború fenyegetésében Németország olyan stratégiát dolgozott ki a háború előtt, ami szerint először Franciaországot kellett legyőzni, majd az itt felszabaduló csapatokat keletre átdobva Oroszországot (Schlieffen-terv).[8] 1914-ben ez a stratégia nem vált be, miután azelső marne-i csatában a franciák meg tudták állítani a német offenzívát. Az év végére a nyugati front megmerevedett éslövészárok-háború alakult ki a La Manche-tól a svájci határig és a frontvonal 1917-ig alig változott. Ez a megváltozott harcmodor többek között az új fegyvereknek volt betudhato. Ilyenek voltak például agéppuska, akézigránát, azaknavető és a gyorstüzelő ágyú, melyek a védekezést segítették. A világháború alatt vetették be harci alkalmazásra először aharckocsit és aharci gázt, alángszórót, agéppisztolyt, illetve tömeges mértékben a harci repülőgépeket. A nyugatival szemben a keleti fronton jóval mozgékonyabb volt. Itt atannenbergi csatában sikerült a németeknek megállítaniuk a Kelet-Poroszországba a háború elején betörő oroszokat. Délebbre a Monarchia és Oroszország foglalt el egymástól nagy kiterjedésű területeket, majd veszítette el azokat. További jelentős hadszíntér volt még a Közel-Kelet, az olasz front és a Balkán.
Azantant tengeri blokádja Németországban jelentős nyersanyag- és élelmiszerhiányhoz vezetett, amire válaszul a németek tengeralattjárókat vetettek be az ellenséges hajóforgalom akadályozására, 1917 februárjában pedig a Monarchiával közösen meghirdették akorlátlan tengeralattjáró-háborút, ami azt jelentette, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül is támadást intézhettek a hadizónaként megjelölt vizeken bármilyen nemzetiségű kereskedelmi hajó ellen. 1917. április 6-án az eddig az antantot nagymértékben támogató Egyesült Államok is hadba lépett a gazdasági érdekeinek védelmében. Oroszországban 1917-ben azoktóberi forradalom révén a bolsevikok kerültek hatalomra és 1918 márciusában különbékét kötöttek a központi hatalmakkal (breszt-litovszki béke). A keleten felszabadult erőiket a németek nyugatra irányították át és segítségükkel a német hadvezetés még az előtt ki akarta csikarni a győzelmet, mielőtt a beérkező egyre nagyobb számú amerikai csapatok jelentős tényezővé nem válnak. 1918 márciusában ennek megfelelően nagy arányú offenzívát indítottak, ami a kezdeti sikerek után kifulladt. Augusztusban az antant indította meg aszáznapos offenzíváját, mellyel vissza tudták szorítani a németeket.[9]
1918 vége felé a központi hatalmak kezdtek kimerülni. Elsőként Bulgária kötött fegyverszünetet szeptember 29-én, majd az Oszmán Birodalom október 31-én, az Osztrák-Magyar Monarchia november 3-án. Vilmos császár november 9-én lemondott és az új német kormányzat 1918. november 11-én szinténfegyverszünetet kötött, amivel befejeződtek a harci cselekmények. Az 1919-20-as párizsi békekonferencia következményeképpen a vesztes hatalmakkal külön-külön békeszerződést kötöttek, amelyek súlyos terheket róttak ki rájuk. Az orosz, a német, az osztrák-magyar és az oszmán birodalmak felbomlása után számos forradalom zajlott le az érintett területeken 1917–1923 között és új államalakulatok jöttek létre, köztük Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia.
Véget nem érő vita övezi, hogy kit terhel a háború kitöréséért való felelősség, ami azért is nagy szerepet kapott, mert a vesztesekre erőltetett békediktátumokban azoknak el kellett ismerniük, hogy ők voltak a háború okozói. Az első világháború kulturális szempontból is cezúrának számít. A lövészárokharcban a bajtársaik sokaságát elvesztő frontkatonák élményei és a hátországban jelentkező hétköznapi nélkülözések a háborúban részt vevő országok társadalmára jelentős hatással bírtak.
Az első világháború szolgált táptalajul a szovjetleninizmus, az olaszfasizmus és a németnemzetiszocializmus számára és vezetett mindmáig vitatott okok miatt a háború utáni instabilitás a második világháború kitöréséhez 1939-ben.
A 19. század végén a tudományos és technikai vívmányok következtében gyorsuló üteműtermelés együtt járt a gyarmatbirodalmak nagyarányú növekedésével: új nyersanyaglelőhelyek éspiacok megszerzése lebegett a gyarmatosító államok szeme előtt(imperializmus).[10]
A világháború előtt a Föld térképét az európai érdekeltségek színezték be.Európa országai közül ekkor kevés olyan akadt, amelynek nem voltak gyarmatosított területei: ilyen kivétel volt azOsztrák–Magyar Monarchia, aBalkán fiatal államai,Norvégia,Svédország ésSvájc. A legnagyobb gyarmati érdekeltséggel azEgyesült Királyság ésFranciaország rendelkezett, illetve a gazdaságilag akkor még értéktelen, de nagy területűGrönland révén,Dánia. EmellettOlaszország ésSpanyolország is fontos észak-afrikai területeket birtokolt, de aNémet Birodalom afrikai valamint jelentéktelen óceániai gyarmatai nem álltak arányban gazdasági erejével. Az egyesültNémetország 20 év alatt olyan komoly geopolitikai erővé nőtte ki magát, hogy a császár flottaépítési programot hirdetett, amelyetTirpitz admirális dolgozott ki.[11] Ez a program viszont veszélyeztette aBrit Birodalom érdekeit, így hamar szembekerültek egymással.[10] A britek 1914-ig 28, míg a németek 18 olyan csatahajót bocsátottak vízre, amelyek 20 mérföld távolságból is el tudták egymást pusztítani.[12] Közben más érdekellentétek is kialakultak, hiszen azOrosz Birodalom aBalkánon kívánta megvetni a lábát, míg Franciaország akorábban elvesztett területeket akarta visszaszerezni Németországtól.[13]
Ezek az okok arra késztették Európa országait, hogy új katonai szövetségi rendszereket hozzanak létre, amelyek később a világháború eseményeit is meghatározták: azantant és aközponti hatalmak. Ezeknek a „blokkoknak" a léte ugyanolyan esetleges volt, mint a megelőző tömörüléseké. Az egyik oldalon – a közös nyelv és kultúra összehangoló erejéből adódóan is – a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia – oroszellenes –kettős szövetsége (1879. október 7.) állt. Később (1882. május 20.) az előbbi két birodalom és Olaszország megkötötte ahármas szövetséget, ami nem a kettős szövetség kibővítése, hanem egy új, alapvetően franciaellenes tömörülés volt.[14]
1892. augusztus 17-én orosz–francia katonai egyezmény született, amelyet 1894-ben ratifikálták, majd ezt egészítette ki az 1904. április 8-án megkötött francia–angol egyezmény, azEntente cordiale (ejtsd: antant kordiál), azaz „szívélyes egyetértés” (innen azantant hatalmak kifejezés).[15][16] A viszony teljesen kölcsönössé 1907 augusztusában, az angol–orosz szerződés megkötésekor vált, innentől lehet számítani a hármas antant létrejöttét.[15]
A két szövetségi tömb első komolyabb incidense azelső marokkói válság volt, amikor Franciaország ki szerette volna terjeszteni hatalmátMarokkóra is. Ezt megtudvaII. Vilmos német császárTangerbe érkezett, hogy biztosítsa támogatásáról a marokkói szultánt.[17] Ekkor a franciákmozgósítást rendeltek el a német határnál. A háborút a nagyhatalmak végül megakadályozták. A marokkói válságot 1906-ban konferencia keretében rendezték, amikor elismertékMarokkó függetlenségét. 1911-benújabb marokkói válság alakult ki, amikor felkelés tört ki az országban. Vilmos császár 1911. július 1-jénAgadir kikötőjébe küldte aPanther(Párduc) ágyúnaszádot, az úgynevezett „párducugrás” azonban sikertelen volt. A britek rákényszerítették a németeket Marokkó mint francia protektorátus elismerésére, cserébe viszont a németek afrikai területeket szereztek meg.[18]
Az európai hatalmakat a török uralom alól felszabadultBalkán újrafelosztása is szembeállította. 1908-ban a Monarchia annektáltaBosznia-Hercegovinát, ami a nagyszerb álmokat dédelgetőSzerbia számára elfogadhatatlan volt. A két ország éles ellentéténél fajsúlyosabb probléma volt Oroszország és a Monarchia viszonya, mivel Szerbia Oroszország pártfogoltja volt. A Monarchia félt attól, hogy a kis balkáni államok területi növekedése az orosz befolyás növekedését hozza magával,[19] ezért ellene volt ezen államok területszerzéseinek. Azelső Balkán-háborúban a kis államoknak sikerült új területeket elhódítani azOszmán Birodalomtól, amit részben a háború után a nagyhatalmak is megerősítettek 1913. május 30-án, alondoni egyezményben. AzonbanAlbánia létrejötte és a kielégítetlen expanziós igények miatt egy hónap múlva kitört amásodik Balkán-háború, amelyben a balkáni államok egymással harcoltak. A háború másfél hónap után, augusztus 10-én abukaresti békével ért véget. A balkáni államok ezúttal sem voltak elégedettek az új határvonalakkal, ezért a világháború során ismét szembekerültek egymással.[20]
Achille Beltrame által készített illusztráció, amely 1914. július 12-én jelent meg aDomenica del Corriere című hetilapban
A boszniaiannexió után a szerb nacionalista szervezetek – a szerb kormány támogatásával – merényletek elkövetését tervelték ki. Ilyen szervezet volt aFekete Kéz is, amely szervezet első terveOskar Potiorek táborszernagy, Bosznia kormányzójának meggyilkolása volt, de még a tervezés során elvetették ennek a megvalósítását. 1914 tavaszán viszont megtudták, hogy a Monarchia trónörököse érkezik Szarajevóba, így ő lett az elsődleges célpont.[21]
1914.június 28-ánFerenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. A hadgyakorlattal éppen az volt a Monarchia célja, hogy demonstrálja erejét a forrongó Balkánon. A délelőtt folyamán merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének egyik tagja – egy katonatiszt – megsebesült. Nem sokkal később Ferenc Ferdinánd útra kelt, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközbenGavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette őt és feleségét.[22] A merénylet éjszakáján a Monarchia több városában is, különösen a horvát és a boszniai területeken, szerbellenes tüntetéseket tartottak.[23][24][25] Ezeket az eseményeket Oskar Potiorek is szervezte és támogatta.[26]Ferenc JózsefII. Vilmos német császárhoz fordult, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el.Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német vezérkari főnök kifejtette: az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, 1914 után csak romlani fognak, mert Oroszország vasúti hálózatot épít ki, és ezzel gyorsabb felvonulásra is képessé válik az orosz haderő. A válasz tehát ez volt:most, vagy soha!.[27][28]
A trónörökös temetése után, július 5-én Vilmos császár biztatta Ferenc Józsefet az ultimátum megküldésére, és garantálta a német támogatást egy esetleges háborúban. Két nappal később az osztrák-magyar kormányülésen arról tanácskoztak, hogy Szerbia megtámadásával az Orosz Birodalommal is szembekerülnek, de nem engedhették meg maguknak, hogy gyengének tűnjenek aszláv népek szemében a trónörökös meggyilkolását követően.[29] 1914. július 22-énLeopold von Berchtold külügyminiszter megküldte Wladimir Giesl von Gieslingen belgrádi osztrák–magyar követnek a Szerbia elleni ultimátumot. A követ másnap átadta a dokumentumot a szerb kormánynak, 48 órát adva a válaszra. Július 25-én elfogadtak minden pontot, kivéve az 5. pontot, amely a szuverenitás megsértésének tartottak. A Monarchia ekkor részleges mozgósítást rendelt el, majd július 28-ánhadat üzent Szerbiának. Ezzel kezdetét vette az első világháború.[29]
A magyarWikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Magyarország mint azOsztrák–Magyar Monarchia része, külügyeiben nem független politikai hatalomként lépett háborúba. A szerb helyzetre és a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet jelentőségének túlbecsülésére jellemző, hogy a háborús helyzet már 1914 júliusában megérett a konfliktusra. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogyBécs nem mond le a Szerbia elleni akcióról, amelyhez grófTisza István csak annyit tudott hozzátenni, hogy július 14-én feltételül szabta: a Monarchia jelentse ki előre, hogy a Szerbia ellen indítandó akcióval jelentéktelen határkiigazításokon kívül szerb területek megszerzésére nem törekszik.[30]
Mindkét szövetségi rendszer vezető tábornokai és más magas beosztású katonatisztjei is gyors háborút vizionáltak. Ennek hatására a politikusok is rövid fegyveres konfliktusokat reméltek, köztük II. Vilmos német császár is, aki 1914 augusztusában így indította útnak katonáit: „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!”.[13]
1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezzel kitört a háború, ultimátumok, hadüzenetek, majd mozgósítások során egy hónap alatt sorra háborúba léptek az országok. A több évtizedes európai békét, amelyet az utókor „boldog békeidők” jelzővel illetett, pár hét alatt felváltotta a kontinens nagy részére kiterjedő hadiállapot.
Augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. A németek ultimátumot adtak a belga kormánynak, hogy járuljon hozzá, hogy a német haderő Belgiumban tartózkodjon, s onnan közelítse meg Franciaországot. Belgium ezt megtagadta, mire a németek átlépték a határt. Ez volt a brit hadüzenet kiváltó oka, s augusztus 4-én beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és Németország között is. Augusztus 5-én a Monarchia üzent hadat Oroszországnak, 6-án Szerbia Németországnak, Augusztus 12-én Franciaország és Nagy-Britannia küldte el hadüzenetét a Monarchiának, 23-án pedig belépett a háborúba Japán. Törökország augusztus 3-án szövetséget kötött Németországgal, majd elzárta a Fekete-tengert a Boszporusznál és a Dardanelláknál (ténylegesen azonban csak október 29-én lépett be a háborúba).
Július 28. – a Monarchia hadat üzen Szerbiának
Július 31. – általános mozgósítás a Monarchiában
Augusztus 1. – német hadüzenet Oroszországnak, általános mozgósítás Franciaországban
Augusztus 2. – Luxemburg német lerohanása, német–török szerződés megkötése
Augusztus 3. – német hadüzenet Franciaországnak, Belgium német megtámadása
Augusztus 4. – Anglia és Belgium hadat üzen Németországnak
Augusztus 6. – a Monarchia hadat üzen Oroszországnak, szerb hadüzenet Németországnak
Augusztus 11. – francia hadüzenet a Monarchiának
Augusztus 12. – angol hadüzenet a Monarchiának
Augusztus 23. – japán hadüzenet Németországnak
Augusztus 27. – a Monarchia hadat üzen Belgiumnak[31]
Minthogy a szerb királyi kormány arra a jegyzékre, melyet részére Ausztria és Magyarország belgrádi követe 1914. évi július hó 23-án adott át, kielégítő választ nem adott; a cs. és kir. kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ebből a célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria és Magyarország ennélfogva jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban levőnek tekinti magát.
– Ausztria és Magyarország külügyminisztere:Berchtold gróf s. k. (1914. július 28.)
Július 29-én a dunai flottilla bombázni kezdteBelgrádot, közben a szerbek felrobbantották a zimonyi vasúti hidat. Ezzel megnyílt abalkáni front.[32] Az osztrák haditerv szerint pár hét alatt lerohanták volna Szerbiát, majd erőiket átcsoportosították volna az orosz határra.Oskar Potiorek tábornok 140 000 fővel augusztus 12-én lendült támadásba aJadar(wd) folyó környékén. A támadás során azonban gondok adódtak a koordinációval, és kénytelenek voltak megállni. Erre a szerbek augusztus 13-án ellentámadásba lendültek, és tíz nappal később a Monarchia csapatai visszavonultak.[33][34] Ez viszont a haditerv teljes összeomlását jelentette, mivel a gyors győzelem helyett át kellett szállítani a hadsereg egy részétGalíciába, ahol szintén komoly kudarcokat szenvedtek el. Az osztrák katonai vezetés, hogy javítson a helyzeten, egy újabb szerbiai támadást szervezett.[35] 1914. szeptember 8-án átkeltek aDrinán és aSzáván a Monarchia csapatai, de 16-án ismét ellentámadást indítottak a szerbek, ezért az osztrák vezérkar kénytelen volt a visszavonulást elrendelni.[35] A galíciai hadszíntéren is súlyos csapásokat mértek az oroszok a Monarchiára, de ez nem tántorította el a hadvezetést attól, hogy ismét támadást indítsanak Szerbia ellen. A korábban megszerzett Száva és Drina menti hídfőállásokról november 5-én megindították a harmadik offenzívát. November 15-én elfoglaltákValjevót, november 29-én pedig a fővárost,Belgrádot.[36] A szerbek azonban most is ellentámadást indítottak, és december 15-ig Potiorek kiüríttette az addig megszerzett területeket. Ez a támadássorozat hatalmas morális és embervesztességgel járt együtt, 150 000 fő meghalt vagy megsebesült, 75 000 fő eltűnt.[37]
A britWinston Churchill, az admiralitás első lordja 1914 végén úgy gondolta, hogya Dardanellák ostromával az orosz flotta képes kijutni aFöldközi-tengerhez, és egyúttalTörökország kilép a háborúból. Ezért a brit vezérkarnál azért lobbizott, hogy támadják meg a félszigetet. 1915 elején szabad utat kapott, és kidolgozták az erre készített katonai terveket.[38] 1915. február 19-én megkezdődött a támadás a tengeren,[39] a március végéig tartó hadjárat azonban sikertelen volt, mivel a törökök tengeri aknazárral és mozgatható lövegekkel védték a török fővárost. Ezt követően úgy döntöttek, hogy a félsziget több pontján partra szállnak az antantcsapatok.[38] Április 25-én kezdődött meg az offenzíva.[40][41] A törökök létszámhátrányban voltak, és gyengébb volt a lőszerellátásuk is. VezetőjükMusztafa Kemal ezredes volt, akit német tanácsadók segítettek. A partraszálló egységeket mégis komoly sortűz fogadta, és nagy veszteségek árán tudtak partra szállni, ahol kialakult az állóháború. Több hónapos harc után, 1915 novemberében elrendelték az antantcsapatok visszavonását. December 7-én megszületett a végleges döntés, és az utolsó brit alakulatok 1916. január 9-én távoztak a félszigetről.[42]
A központi hatalmak a sikertelen szerbiai hadjáratokat követően úgy döntöttek, hogy ráveszik Bulgáriát a csatlakozásra, ezt a török–bolgár egyezmény alapján igyekeztek elérni. Bulgária a szerződésben megkaptaAlexandrúpoli kikötővárost.[43]Bulgária belépése a háborúba 1915. október 11-én komoly változást hozott a Balkánon.[44] Az osztrák–magyar és a német csapatok pár nappal korábban, október 7-én megindították az offenzívát Szerbia ellen, két nappal később elesett Belgrád.[43] A bolgárok október 17-én hajnalban kelet felől hatoltak be szerb területekre, és elfoglalták Makedónia régiót (hozzávetőlegesen a maiÉszak-Macedónia térségét).[43]
A kétszeres túlerővel rendelkező központi hatalmakat a szerbek egyedül nem tudták feltartóztatni. A szerb királyi család előszörBrindisibe, majdKorfu szigetére menekült, a szerb katonák többsége pedigAlbánián keresztül jutott el Korfura.[45] A Monarchia ezt követőenMontenegró és Albánia ellen vonult. Montenegró 1916. január 16-án kapitulált, és osztrák–magyar csapatok szállták meg az országot. Albániát viszont nem sikerült teljes egészében elfoglalni, Dél-Albániát az olaszok szállták meg.[45] A bolgároknak sikerült görög területen tartani a szerbeknek segítő brit–francia hadsereget. A központi hatalmak azonban ekkor megálltak, és nem szorították ki az antant hatalmakat se Albániából, se Görögországból, ami akkor még semleges ország volt.[45]
Az antanthatalmak igyekeztek bevonni Görögországot a maguk oldalán a háborúba, a németbarát királyi család azonban ebbe nem egyezett bele, így a balkáni antant seregek csak aVardar folyónál törtek be az ellenséges területre, lekötve a központi hatalmak ottani erőit.[46] 1917 júniusában azonban az antant nyomására a kormány lemondattaKonstantint, ésSándor, az új király nem ellenezte aháborúba való belépést.Elefthériosz Venizélosz miniszterelnök 1917. július 2-án hadat üzent Németországnak és Bulgáriának.[47][48] Ez a helyzet megerősítette az antanthatalmak helyzetét, és 1918 júniusábanFranchet d’Espèrey lett az új főparancsnok, aki szeptember 14-én elrendelte a tüzérségi támadást, majd másnap a gyalogság is megindult észak felé.[49] A bolgár hadsereg nem tanúsított komoly ellenállást, visszavonult az anyaországba. Szeptember 25-én brit csapatok érkeztekSzófiába, két nappal később kikiáltották a Bolgár Köztársaságot.[50] 1918. szeptember 29-én Bulgária megkötötte a fegyverszünetet.[51]
A bolgár fegyverszünet után a balkáni front összeomlott, az antanthatalmak gyors iramban haladtak Belgrád felé. Mivel a padovai fegyverszünet nem rendezte a balkáni front kérdését, november elején aKárolyi Mihály-kormány a magyar érdekek védelme érdekében külön egyezmény megkötésére törekedett a franciákkal. Franchet d’Espèrey jelenlétében 1918. november 13-án aláírták abelgrádi egyezményt, amely rögzítette a magyar–szerb és magyar–román demarkációs vonalakat. Ezt a fegyverszünetet viszont a magyarokon kívül senki nem ismerte el, így a csehek, a románok és a szerbek is rátámadtak Magyarországra.[52]
██ = Az antant ██ = Az antant gyarmatai és megszállt területei ██ = Központi hatalmak ██ = Központi hatalmak által megszállt területek ██ = Semleges államok
A Szerbia elleni hadüzenet után az oroszok is mozgósítani kezdtek, amit követett a németmozgósítás. A franciák is felkészültek a mozgósításra. A német elképzelések szerint először a franciákat szerették volna lerohanni, majd a sikeres hadművelet megvívása után az oroszok ellen vetették volna be a német főerőt. Ebből következik, hogy a németek csak viszonylag kis létszámú haderőt hagytak a keleti határaikon.[53] A terv viszont csődöt mondott, ugyanis az oroszok gyorsan reagáltak, és augusztus 17-én az 1. orosz hadsereg átlépte a német határt.[54] Ezzel megnyílt akeleti front.[55] Az első csaták orosz győzelmet hoztak.[55] Az előrenyomuló oroszokat végül atannenbergi csatában sikerült visszaverni,[56] de taktikailag az antanthatalmak is nyertek, hiszen erőket vontak el a nyugati fronttól.[57] 1914. szeptember 9-én a németekindították meg a támadást a Mazuri-tavaknál, és öt nappal később visszavonulásra késztették az orosz egységeket az anyaországba.[58]
Az osztrák–magyar hadsereg 1914. augusztus 23-án aVisztula és aNyugati-Bug között megtámadta a felvonuló orosz erőket.[59] A támadás azonban hamar elbukott, és vissza kellett vonulniuk aDunajec és a Keleti-Beszkidek vonulatáig.[60] A tél során aKárpátokban több kisebb csata is lezajlott, komoly veszteségeket okozva mindkét félnek. 1915 februárjában aMazuri-tavaknál újabb csata zajlott le, ahol a németek győztek, viszont a Kárpátokban az oroszok tovább törtek előre nyugati irányban, és március 22-énelfoglaltákPrzemyśl erődjét, ahol 120 000 katona esetthadifogságba.[61][62] A németek úgy döntöttek, hogy mielőtt vereséget szenvedne a Monarchia, csapatokat küld a keleti frontra. 1915. május 2-án hajnali 3 órakor komoly tüzérségi támogatással megkezdődött az offenzíva.[63] Már az első napon sikerültGorlice mellett áttörni az orosz vonalakat, akik aPrut és aDnyeszter mellé vonultak vissza.[61] A központi hatalmak folytatták az előrenyomulást, és június 3-án visszafoglalták Przemyślt,[61][64] az oroszok augusztus végénkiürítették a kongresszusi Lengyelországot is.[64]
Az orosz vezetés 1916. március 18-án – a korábban elvesztett területek visszaszerzése miatt – megindította aNaracs-tavi offenzívát. A tüzérségi lövegek vontatása nehézkes volt, mert az olvadó hó miatt a vidék sártengerré változott. Így a támadás elakadt, majd áprilisban a németek ellentámadást indítottak, amelynek eredményeként kisebb orosz területeket foglaltak el.[65]
1916-ban averduni csata komoly német erőket kötött le. Az oroszok ezeket az erőket kívánták megosztani, ezért 1916. június 4-én megindították aBruszilov-offenzívát.[66]Bruszilov új stratégiát alkalmazott, ami szerint rövid és intenzív tüzérségi zárótűzzel szétrombolta az ellenséges vonalakat, egyúttal megakadályozta, hogy rendezni tudják soraikat.[66] A tüzérség ezután a meginduló gyalogságot követte, így a katonák könnyebben eljutottak az ellenséges vonalakhoz.[67] Az elképzelés bevált, az oroszok komoly sikereket értek el, és 1916. június 8-án elfoglaltákLuck városát. Ezután azonban a németek erősítést küldtek a Monarchiának, és június második felében visszaszorították az ellenséget. Bruszilov június 28-án újabb támadást indított, és egészen a Kárpátokig nyomultak előre. A hadművelet csak részben érte el a célját. Az oroszok és a Monarchia csapatai is teljesen kimerültek, viszont a németek Verduntől vonták el erőiket.[66]
Az antanthatalmak az Osztrák–Magyar Monarchia gyengítése érdekében a maga oldalán hadba akarták hívni Romániát, jelentős területeket ígérve neki. A román kormány 1916 nyarán úgy látta, hogy elérkezett az antant győzelme, ezért július 6-án felajánlotta csatlakozását az antanthatalmakhoz, ami augusztus 27-én aMonarchia elleni hadüzenettel meg is történt.[68][69][70] A keleti front kibővült, és ez váratlanul érte a Monarchiát. Nem volt elegendő katonai erőErdélyben, és a román haderő ezt kihasználva 60–80 kilométerre is benyomult egyes részeken. Eközben délről a bolgárok megtámadták Romániát, így a román katonai vezetés leállította az erdélyi támadást.[71] A magyar csapatok megsegítésére érkezett német egységek viszonylag gyorsan visszavetették a román csapatokat, és december 6-ánBukarestet is elfoglalták. BárMoldva északi részén az antant és főleg azOrosz Birodalom segítségével a román hadsereg meg tudta vetni a lábát, de az1917-es októberi orosz forradalom után a román kormány kénytelen volt december 9-én fegyverszünetet kérni.[72] 1918. május 7-én aláírták abukaresti békét.[73]
1917 februárjában forradalom tört ki az Orosz Birodalomban, majd 1917. március 15-énII. Miklós orosz cár lemondott a trónról. A polgári kormány folytatta a háborút. 1917. július 1-jén megkezdődött aKerenszkij-offenzíva, amely két héttel később kifulladt. A központi hatalmak július 19-én ellentámadást indítottak, és visszahódítottákBukovinát és Kelet-Galíciát,[74] a németek északon szeptember 3-án elfoglaltákRigát, szeptember 22-énJekabpilszt.[75] Az orosz kormánynak a belső ellenségekkel is meg kellett küzdeniük. Abolsevikok támadást indítottak az új kormány ellen, majd az 1917 november elején meg is bukott. A szovjet hatalomátvétel utánLeninék legfontosabb dolga a világháborúból való kilépés volt. A németekkel december 3-án kezdődtek meg a tárgyalások, majd 1917. december 15-énBreszt-Litovszkban fegyverszüneti megállapodást írtak alá. A háromhónapos tárgyalás után, 1918. március 3-án aláírták abreszt-litovszki békét. Ezzel a keleti front megszűnt.[76]
ANémet Birodalom a Moltke-terv (aSchlieffen-terv átdolgozása) alapján 1914. augusztus 4-én megtámadtaBelgiumot, megnyitva anyugati frontot.[77] A németek már másnap jelentős ellenállásba ütköztek, ésa liège-i erődítményrendszer megszerzéséértkomoly csatát kellett vívniuk a belgákkal. Augusztus 17-én végül elesett az erődrendszer. A német terv a csata miatt kétnapos csúszásban volt, segítve a franciákat és a briteket a csapataik megerősítésében.[78] A franciák aXVII. terv szerint betörtekElzászba ésLotaringiába, a német erők azonban néhány nap alatt megállították őket, sőt 1914. augusztus 20-án ellentámadásba lendültek, és sikeresen visszavetették az ellenséget.[79] Eközben azArdennekben is komoly küzdelmek zajlottak, a németek azonban a jobb kiképzésüknek köszönhetően egészenSedanig, illetveVerdunig vissza tudták szorítani a francia hadsereget.[80] ASambre és aMons-csatorna környékét ekkor érte el a német jobbszárny, a küzdelem kiegyenlített volt mindaddig, amíg a németek el nem foglalták augusztus 20-ánBrüsszelt, mivel a főerőket a város eleste után gyorsan át tudták csoportosítani. A franciáknak vissza kellett vonulniuk, viszont a Mons-csatornánál az angolok tartották magukat.[81]
Francia 75 mm-es ágyúk az első marne-i csatában
1914. augusztus 25-énJoseph Joffre tábornok általános visszavonulást rendelt el aSomme folyóig, majd innen tervezte meg az újabb offenzívát, a német főerők azonban gyorsan közelítettek, így még hátrább rendelte csapatait, egészen aMarne folyóig.[82] A németeknek azonban nem volt elég erejükPárizs átkarolására, így a jobbszárnynak frontálisan kellett a francia főváros felé nyomulni.[83] A kimerült támadók a hadtáp és utánpótlási útvonalak meghosszabbodása miatt nem voltak képesek rövid idő alatt a francia–angol hadsereggel szemben annyi erőt felsorakoztatni, amivel további sikereket érhettek volna el. Ezt felismerve Joffre szeptember 5-én támadást rendelt el aMarne-nál, miközben a németek átkeltek a folyón. A franciák az első napon 600 taxit rendeltek, hogy minél előbb katonákat szállíthassanak a frontra. A négy napig tartó csatát követően a németek visszavonultak azAisne folyóig.[84][85] A csata a Moltke-terv teljes bukását hozta, a németek nem tudták hat hét alatt bevenni a francia fővárost.[59]
Azelső marne-i csata után mindkét fél belátta, hogy a jól kiépített megerősített fedezékekbe beásott gyalogság elleni frontális támadás reménytelen, ezért megkezdődött a „versenyfutás a tengerhez”. Mindkét fél az ellenség szárnyának megkerülésével próbált sikereket elérni, de csak a frontvonal további kiszélesítését érték el. Például az antanthatalmak kezén volt a belgaAntwerpen városa is, mélyen a német vonalak mögött. A német vezérkar ezért a város ostromáról határozott 1914. szeptember 28-án, és megkezdték a város bevételéhez a tüzérségi előkészítést. Az ezt követő néhány napos harc után, október 6-án az antant csapatai feladták a hiábavaló védelmet és kiürítést rendeltek el. A várost végül október 10-én foglalták el a Német Birodalom egységei.[86] Ezt követően a németekYpres-nél próbálták meg áttörni az ellenséges vonalakat. Azelső ypres-i csata október 12-i kezdetekor a németek erőfölényben voltak, de néhány nappal később már a belga, francia és angol egységek együttes ellenállása megállásra késztette őket. Az antant ellentámadása, majd a németek második támadása is kudarcba fulladt, és a nyugati fronton első ízben alakult kiállóháború.[87]
Alövészárok-hadviseléssel a nyugati fronton patthelyzet alakult ki. 1915. február 16-án a franciákReims ésVerdun térségében indítottak támadást. A frontvonal 240 000 fős veszteség mellett is alig mozdult valamit.[88] Németország 1915 áprilisában ismét Ypres-nél próbálta áttörni a vonalakat. Amásodik ypres-i csata során vetették be első ízben aharci gázt, amivel komoly veszteségeket (5000 katona meghalt) szenvedett el az ellenség,[89] viszont a frontvonal egy hónap elteltével egy métert sem változott, mert az angolok védeni tudták a várost.[88] A franciák és az angolok közben május 9-énArtois-ban indítottak támadást. Sikeresen betörtek az ellenséges állásokba, de végül minden alkalommal visszaverték őket. Ezt belátva Joffre június 20-án leállította a támadásokat.[90] Az év őszén ismét támadásba lendültek az angol és a francia katonákChampagne-ban és Artois-ban. Mindkét területen sikeresek voltak a támadások, elfoglalták a német elsődleges vonalakat, azonban a hátsó állásokat a keleti frontról átvezényelt katonákkal töltötték fel, akik megtartották ezeket a pozíciókat. 1915. október 7-én Champagne-ban, október 14-énArtois-ban is befejeződött az antant támadása.[91]
Szenegáli katonák a verduni csata idején (1916. július 23.)
Erich von Falkenhayn német vezérkari főnök 1916 elején új támadást tervezett Verdunnél. Averduni csata február 21-én nyolcórás tüzérségi tűzzel vette kezdetét, majd megindult a gyalogság rohama, és hatalmas áldozatok árán nyolc kilométerrel tolták előre a frontvonalat.[92] Ekkor teherautókon francia utánpótlást szállítottak a frontra, akik végül megállították a németeket. Márciusban áthelyeződött a támadás aMaas folyótól nyugatra, ahol a németek ismét előre tudtak nyomulni, és 4–5 kilométert haladtak előre, elfoglalva a „Halott ember dombját”. Áprilisban a németek a verduni erőd ellen indultak, de a december 18-ig tartó harcokban sem tudták azt bevenni,[93] a franciák 169 000, a németek 149 000 katonát veszítettek a 10 véres hónap alatt.[94] Az antanthatalmak a verduni csata alatt a német erők megbontása végett megegyeztek, hogy az olasz és a keleti fronton, majd a nyugati fronton is támadást indítanak. 1916. június 24-énPéronne városától nyugatra a Somme folyónál megkezdődött a tüzérségi előkészítés, majd július 1-jén reggel fél 8-kor a gyalogság is megindult a német vonalak felé.[95][96] A csata totális katasztrófává vált a britek számára. Az első napon a vezérkar azt sem tudta, hogy mi folyik a csatatereken, a németek minden támadást visszavertek. A november 18-ig tartó kisebb támadások során is csak tíz kilométerrel tudták előrébb tolni a vonalaikat.[96][97] Asomme-i csatában az antanthatalmak 794 238,[98] a németek 537 918 katonát veszítettek.[98]
Kilőtt brit harckocsi Cambrai mellett 1917-ben
1917. április 9-én az angolok amásodik arrasi csatában ismét bevetettek tankokat, a franciák pedig amásodik aisne-i csatában először alkalmazták ezt az új harci technikát. Ezzel sem sikerült azonban az egy hónapos csatákat megnyerniük.[99] A francia haderőben ez komoly válsághoz vezetett, és súlyosbította a helyzetet, hogy az oroszok által ide vezényelt két orosz dandár közül az egyik fellázadt.Pétain tábornok, az új vezérkari főnök, 23 oroszt végeztetett ki.[99] Az angolok 1917. június 7-én,Messines-nél támadást indítottak. A csatában tökéletesítették a korábbi eszközöket: alagutakat fúrtak és abban robbantottak, a detonáció után megindult a tankok és a gyalogság együttes rohama, melynek révén általában bevették a kijelölt állásokat.[100][101] Július 31-énújabb angol támadás következett Ypres-nél. A november 6-ig tartó ütközetekben végül az angolok elfoglaltákPassendale romjait.[100][102] Az angolok következő támadásaCambrai mellett történt, amikor már tömegesen vetették be aharckocsikat. A november 20-án kitörtcambrai-i csata már előrevetítette a jövő harcászatát. A tüzérségi előkészítés után a tankokkal és repülőkkel támogatott gyalogság 15 kilométer széles szakaszon nyolc kilométert nyomult előre.[103] A területet azonban mégsem tudták megtartani, mert a németek két nappal később megállították az előrenyomulást, és november 30-án ellentámadást indítottak, amelyek során visszafoglalták az elvesztett területeiket.[103]
1917 elején megváltozott a helyzet atengeri hajózásban. A németek meghirdették akorlátlan tengeralattjáró-háborút. AzAtlanti-óceánon minden tengeri szállítást végző hajóra tüzeltek a német tengeralattjárók. Miután több amerikai kereskedelmi hajót is elsüllyesztettek, és aZimmermann-távirattal Németország be kívánta vonni a háborúbaMexikót, április 6-án az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent nekik.[104][105][106] Ezt követően megkezdődött az amerikai szárazföldi haderő felkészítése és Európába szállítása. Mivel ez jelentős időt vett igénybe, a német hadvezetés felismerte, hogy a háborút eldöntő támadást azelőtt kell megindítani, mielőtt az amerikai csapatokat bevetik a nyugati fronton. A német vezérkar ekkor már csak egy mindent elsöprő utolsó támadásban látta a háború megnyerésének esélyét. Érdekes módon a német politikai vezetésnek semmilyen beleszólása nem volt ebbe a kérdésbe.[107] 1917. június 25-én megérkeztek az első amerikai csapatok, akik az Amerikai Expedíciós Hadsereg tagjai voltak. Ugyanakkor az amerikaiak nem szálltak be a küzdelembe egészen októberig.[108]
Atavaszi offenzíva 1918. március 21-én kezdődött aMichael hadművelettel, amikorArras ésLa Fère között megindultak előre a német csapatok.[109][110] A támadás egy hét után kifulladt, ezért április 9-énArmentières ésCanal d’Aire (a magyar forrásokban La Bassée-csatorna néven említik) között újabb hadműveletre,[111] aGeorgette hadműveletre került sor. Armentières városát elfoglalták,[112] de összességében a támadással nem sikerült elérni azokat a stratégiai célkitűzéseket, amelyek miattLudendorff a támadás megindítása mellett döntött. Viszont úgy vélte, hogy nem szabad a kezdeményezést átengedni a szövetségeseknek és további támadásokat kell vezetni.[113] 1918. május 27-én a németek újabb támadást indítottakSoissons ésReims között. Aharmadik aisne-i csata (vagy másképpen Blücher-Yorck hadművelet) során a szövetségesek 137 000, a németek 130 000 főt vesztettek halottakban és sebesültekben, a hadművelet június 6-án történő lefújásáig.[114][115] Június 9-én kezdődött a tavaszi offenzíva negyedik támadása, a Gneisenau hadművelet, amit az amerikai és francia hadsereg megállított, ezért június 12-én abbamaradtak a további támadó hadmozdulatok.[116] 1918. július 15-én indította meg Ludendorff a világháború utolsó német offenzíváját.[117] Amásodik marne-i csata első két napján sorban akadtak el a támadó csapatok, majd július 17-én az antanthatalmak ellentámadásba lendültek, és július 20-án a németek már visszavonultak.[118]
Francia gyalogosok csoportja 1917 július 14.A fegyverszünet aláírói
1918. augusztus 8-án az antanthatalmak új stratégiával, 600 tankkal és 2000 repülőgéppel megindították támadásukatAmiens városánál. Aszáznapos offenzíva során 20 km-re nyomultak előre, a németeknél pedig teljes volt a zűrzavar.[119] A német hadvezetés viszont nem látta be az új stratégia sikerét, és továbbra is kitartott korábbi elképzelésében.[120]Ferdinand Foch marsall 1918 szeptemberében általános offenzívát tervezett. A nyugati fronton több területen összpontosította erőit úgy, hogy több frontszakaszról átcsoportosította a védők egy részét. Foch ugyanis tudta, hogy a németek már nem képesek támadást indítani. 1918. szeptember 26–28. közötti három naponVerdunnél,Reimsnél,Cambrai-nál ésFlandriában megindultak előre az antantcsapatok.[121] A németek nem tudták tartani állásaikat, és azállóháborút egy más jellegű, sokkal mozgalmasabb hadműveleti időszak követte.[121][122]
Németországban akieli matrózok engedetlensége és október 29-én kitört lázadása hamarosan forradalomhoz vezetett, november 9-én acsászár lemondott a trónról,[123] ésHollandiába menekült. Ezt követően november 11-én írták alá a franciaországicompiègne-i erdőben állomásozó vasúti szerelvényen afegyverszüneti egyezményt a Német Birodalommal, amely „a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján 11 órakor” lépett életbe. Ekkor a nyugati fronton szemben álló hadseregek beszüntették a harcot, és visszavonultak állásaikból.[124]
Olaszország 1915-ben lépett be a világháborúba az antant oldalán. Tette ezt annak ellenére, hogy korábban a központi hatalmakkal kötött szövetséget. Olaszországnak és a Monarchiának ugyanis ütköztek az érdekeik, mindketten igényt tartottak bizonyos balkáni területekre, és egymással szemben is voltak területi vitáik.[125]
Olaszország antanthoz való csatlakozását végül furcsa módon a központi hatalmak sikerei hozták el. A német és az osztrák–magyar támadások folytán Oroszország engedékenyebbé vált az olaszokat illető területek kérdésében. Áprilisban az antant partra szállt aDardanelláknál, Olaszország pedig a központi hatalmak gyors összeroppanására számítván egyezséget keresett az antanttal. Megkötötték alondoni egyezményt, amelyben az olaszok vállalták, hogy egy hónapon belül hadba lépnek a Monarchia ellen. A Monarchia az utolsó utáni pillanatban (május 9.) még egy – a korábbinál jóval csábítóbb – ígérettel fordult Olaszországhoz,[126] de az addigra már elkötelezte magát az antant oldalán. Május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának.[127][128]
A caporettói áttörésOsztrák–magyar hegyi állás maradványa 2010-ben
Az olasz hadüzenet után azonnal támadásba lendültek az olaszok azIsonzónál. Az év végéig négycsatát, a háború végéig összesen pedig tizenkettőt vívtak meg. Az olaszok 1915–1917 között sikertelenül próbálták meg áttörni a Monarchia védelmét, sőt 1917. október 24-én az utolsó isonzói csatábanCaporettónál osztrák–magyar és német csapatok törték át az olasz frontvonalat.[129] Az olasz hadsereg 40 000 katonája meghalt, 300 000 fogságba esett, a központi hatalmak viszont nem tudták folytatni a támadást. A német katonákra a nyugati fronton volt szükség, a kieső haderőt a Monarchia nem tudta pótolni.[129]
1918 elején az antant pótolta a kieső haderőt, és 60 hadosztállyal várta az osztrák–magyar hadsereget. A Monarchia viszont csak 54 hadosztályt tudott kiállítani. További súlyos gond volt az utánpótlás megoldása. A hadianyaggyártás az előző évhez képest felére csökkent, az élelmezést sem tudták megoldani, ezért a május 28-ai támadást június 15-ére tették át.[130] A négynapos csata után az osztrák–magyar hadseregnek vissza kellett vonulnia.[131] A Monarchia nem sokkal ezt megelőzően a tengeren próbálta meg áttörni az antant blokádját, de sikertelenül, sőt még aSzent István csatahajó is elsüllyedt.[130]
Október 24-én az olasz hadsereg jelentős támadást indított (Vittorio Venetó-i csata), és gyors ütemben foglalták vissza a korábban acaporettói áttörés alatt elvesztett területeket.[132] A csata során a Monarchia hadserege gyakorlatilag felbomlott, és nem tudott ellenállni az olaszoknak. A katonai vereséget követte a Monarchia felbomlása: október 21-én az osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés bejelentette az elszakadást a birodalom többi részétől, egy héttel később kihirdettékCsehszlovákia megalakulását, Budapesten pedig kitört azőszirózsás forradalom.[133] Október 29-én a Monarchia képviselői békét kértek az olaszoktól, akik azonban folytatták az előrenyomulást, 30-án elérték aLivenza(wd) folyót és elfoglaltákVittorio városát.[132][134] November 3-án a Monarchia ismét megadást kért az olaszoktól, akik a párizsi szövetséges legfelsőbb parancsnoksággal való konzultálás után megszabták feltételeiket. Olaszország és a Monarchia képviselői november 3-án aGiusti-villában,Padova közelében írták alá afegyverszüneti egyezményt, amely másnap lépett hatályba.[135]
Törökország hadüzenet nélkül 1914. október 28-án megtámadta az Orosz Birodalmat. A Yavuz (korábban Goeben) és a Midilli (korábban Breslau) öt kisebb török hajóval együtt lőni kezdtékSzevasztopolt,Odesszát ésFeodosziját. Ezután az antanthatalmak megszakították a diplomáciai kapcsolatot az Oszmán Birodalommal. November 3-án elsőként Oroszország, majd két nappal később Franciaország és az Egyesült Királyság is hadat üzent neki.[136] A hadüzenet követően a törökök a kaukázusi régióba csoportosítottak 150 000 főt, az oroszok viszont a már meglévő 100 000 fős hadsereget nem erősítették meg.[136] Az oroszok november elején megindították aBerchman-offenzívát, amit a törökök pár hét alatt visszavertek, majd ellentámadásba lendültek, ésmegtámadták Sarıkamış városát. A török stratégia sikertelennek bizonyult, az oroszok minden támadást visszavertek, és a török erők fele megsemmisült.[136] Ezután a törökök és az oroszokPerzsia területén harcoltak, itt is kialakult az állóháború. Az oroszok igyekeztek kimozdítani a törököket, és 1915 végén megtámadtákKöprükeyt, amit a törököknek nem sikerült visszaverni, és az ellenség elfoglaltaTrabzont,Bayburtot ésErzincant is.[137]
1916-ban és 1917-ben nem történtek komolyabb összecsapások, a felek más frontokra vezényelték át csapataikat.[138] 1917 decemberében az oroszok fegyverszünetet kértek, majd 1918 márciusában abreszt-litovszki békével megszűnt a front.
Maude tábornok serege élén bevonul Bagdadba (1917. március 11.)
A britek a törökök elleni hadiállapot beálltával megtámadták Kuvait felől aPerzsa-öböl menti török partvidéket, majd annak elfoglalása utánBaszra városa felé nyomultak előre.[139] November 22-én a város brit kézre került, majd tovább haladtakBagdad felé. December 9-énAl-Qurna városát is elfoglalták. A törökök hátrányban voltak a britekkel szemben, mivel a bagdadi vasútvonal még nem készült el, így nem tudták gyorsan szállítani a csapataikat.[139]
Az oroszok 1915 őszén úgy döntöttek, hogy támadást indítanak Észak-Perzsián át Bagdad ésMoszul irányába.[137] A törökök azonban visszaszorították az ellenségetHamadán városáig. Az angolok ellen is jól védekezett az oszmán hadsereg, és aKút városába visszaszorított angoloknak 1916. április 29-én ismét vissza kellett vonulniukAmára városába.[140] Az angolok ezért augusztusbanMaude tábornokot nevezték ki a brit erők parancsnokságának. Maude csapatai december 13-án megindították a támadást észak felé. 1917 februárjában elfoglalták Kút városát, majd március 11-énBagdadot. Novemberben azonbankolerában elhunyt a tábornok, és az új parancsnokWilliam Marshall tábornok lett. Ekkor viszont a palesztin frontra kellett átvezényelni két kisebb indiai hadseregcsoportot, ahol megakadt az angolok támadása,[138] majd 1918 tavaszán további egységekkel csökkent a mezopotámiai brit hadsereg. A helyzet csak őszre rendeződött, és Marshall tábornok 1918 októberében márSarkat térségében harcolt a törökök ellen.[141] Az indiai lovashadosztály november 14-én elfoglaltaMoszult.[142]
Brit ágyúk a Szkopusz-hegyen a jeruzsálemi csata idején, 1917-ben
A törökök 1915. január 26–27-én két kisebb hadsereggelKantara, illetveSzuez ellen vonultak.[143] Friedrich Kress von Kressenstein vezette Szuezi Expedíciós Erők Dél-Palesztinából nyomultak a csatorna felé, amit február 2-án értek el, és másnapIszmáilijánál átkeltek rajta.[144][145] Az indiai tüzérség által támogatott egyiptomi erők azonban meghátráltatták a támadókat, és a törökök még aznap este visszatértek aSínai-félszigetre.[146][147] 1916-ban több ízben, először áprilisban Kantara, majd augusztusban Romani ellen kíséreltek meg támadást, de a 100 000 fős egyiptomi angol sereg visszaverte azokat, sőt az angolok elfoglalták a Sínai-félszigetet.[140]
A törököknek komoly gondot okozott azarab felkelés, az angolok által támogatott lázadás kisebb sikereket ért el, deMedina és a vasút török kézen maradt. Ezért angol katonai tanácsadókkal megerősítve – mintLawrence százados – az arabok folyamatosan rongálták a vasutat. Az új gerillahadsereg az angolok egyik segédcsapataként működött.[140]
1917. január 9-én a britek márRafahot is elfoglalták, deGáza ésBeér-Seva mellett komoly török erőkkel találták magukat szemben, és kialakult az állóháború.[138] Novemberben megerősítették az angolok csapataikat, és előbb Beér-Sevát, majd Gázát is elfoglalták. 1917. december 9-énJeruzsálem is angol fennhatóság alá került.[138][148] Az 1918 tavaszi brit támadásokat fel kellett függeszteni, mivel a nyugati fronton erősítésre volt szükség. A francia hajók 60 000 katonát és a nehéztüzérséget átszállították Európába. A nyár folyamán ezeket az egységeket visszahajóztatták, és szeptemberben újra megindultak a brit csapatok. Szeptember közepén elfoglaltákHaifát ésBét-Seán városát, majdAmmánt is.Damaszkusz október 1-jén került brit fennhatóság alá, majdBejrútot is elfoglalták. A törököknek 20 000 katonája volt, a briteknek háromszor annyi. A túlerő miatt a palesztinai front összeomlott.[141]
A törökök 1918 október közepén fegyverszünetet kértek, amelyet október 30-án írtak aláMudrosz kikötőjében. A törököknek ki kellett üríteni az arab területeket, át kellett adni a hajóikat az antanthatalmaknak.[149]
A Schutztruppe egységeiGaruánál, KamerunbanPaul Fiedler hadnagyRoland típusú gépével a Tschaukaibnál található dél-afrikai tábort bombázta 1914. december 17-én
Afrikában a központi hatalmak közül csak Németország rendelkezett gyarmatokkal, ezen területek az alábbiak voltak:Togo,Kamerun,Német Délnyugat-Afrika (maNamíbia),Német Kelet-Afrika (maTanzánia része). A térségben állomásozó német haderő létszáma 30 000 fő volt, ezzel szemben az antanthatalmak 92 000 fővel rendelkeztek.[150]
A felek elsőkéntTogóban ütköztek meg. A hely fontosságát aKaminában felépített nagy hatótávolságú rádióállomás jelentette. 1911-től 1914 júniusáig aDeutsche Post finanszírozta aTelefunken kísérleti rádióadásait. A kaminai adó volt a világ első transzkontinentális rádióadásra képes állomása. A kísérletek élénk titkosszolgálati érdeklődést vontak magukra. A rádiótechnológia fejlődésével 1914 júniusára a Telefunken állomása képes lett az 5500 km távolságban levőnaueni német rádióadóval rendszeres, hibamentes és világosan érthető kapcsolatot teremteni.[151] Togóban 1200 fő volt a német helyőrség, amely néhány hetes küzdelem után, augusztus 26-án adta meg magát.[150]
Kamerunt sem tudta a Német Birodalom sokáig megtartani, mert az északi-tengeri brit haditengerészet blokád alatt tartotta a német felségjelű hajókat. Az antant szeptemberben támadta meg a német gyarmatot. A britekNigéria felől, a franciák pedig délről támadtak. Szeptember 27-én foglalták el a kameruni fővárost,Dualát.[150] Ekkor a 12 000-es német helyőrségből majdnem 4000 főt elfogtak, 8000 katonaJaundéba menekült, és még egy évig küzdöttek, majd 1916 februárjában mintegy 7000 katona és 7000 civil a semleges spanyol gyarmatra,Spanyol-Guineába menekült.[152]
Délnyugat-Afrika az első világháborúban szintén az antanthatalmak felügyelete alá került. A britek dél-afrikai katonákkal együtt 1914 szeptemberében indították meg a támadást, majd szeptember 19-én elfoglalták az első várost,Lüderitzet.[150] Ezekben a napokban azonban a Dél-afrikai Unióban kitört aMaritz-felkelés. A több hónapig tartó harcok lekötötték a britek erőit, ezért szüneteltek a harcok Délnyugat-Afrikában.[150] Az 1915 februárjában leverték a felkelést, és visszatértek a katonák az afrikai német gyarmatra. Lüderitzből még januárban 25 000 katona indultSwakopmund elfoglalására, amely 170 mérföldre feküdt a fővárostól,Windhoektól.[150] Ezt követően a főváros bevétele következett. A németek folyamatos hátrálása következtében 1915. május 1-jén át kellett helyezni a gyarmati fővárostGrootfonteinba. Tizenegy nappal később Windhoek elesett. A hadjárat utolsó nagy ütközetéreOtavifontein mellett került sor, ahol 800–1000 német állt szemben a személyesenLouis Botha vezette erőkkel. Az eredmény nem lehetett kétséges, a németek döntő vereséget szenvedtek, és a katonák az ország északi területeire szorultak.[153] Végül 1915. július 9-én letették a németek a fegyvert.[154]
A legnagyobb afrikai német gyarmatNémet Kelet-Afrika volt. 1914. augusztus 5-én a britek a fennhatóságuk alatt állóUganda felől inzultálták a németek egyik folyami előőrsét. Az első komoly támadást három nappal később hajtották végre a tenger felől, amikor a brit haditengerészet hajóiDar es-Salaamot lőtték.[154][155] Három hónappal később a britek újabb támadást hajtottak végre aKilimandzsáró közelében. Akilimandzsárói csata során a németek komoly ellenállást tanúsítottak, sőt a brit ellátási vonalakra is csapást mértek.[156] Ezzel párhuzamosan november 2-án a tengerpartiTanga városát a tenger felől is megtámadták a britek. Atangai csata során a német helyőrség sikeresen ellenállt. November 4-én megérkezett a német erősítés és a briteket november 5-én visszaszorították a kihajózási partszakaszokra.[157][158] 1916 tavaszán az egész gyarmat még mindig német kézen volt, de ez megváltozott, amikor a britek elfoglalták Délnyugat-Afrikát.[159] 1916. március 13-án a britek dél-afrikai katonákkal elfoglaltákMoshi városát. Ezzel egy időben a portugálok és a belgák is támadást indítottak Kelet-Afrika ellen saját gyarmatukról. A németek visszaszorultak aRufiji-folyó mögé, ahol 1917 novemberéig kitartottak. Ekkor a németek több mint 1000 katonávalMozambikba, majd onnan vissza Kelet-Afrikába, végül Észak-Rhodesiába vonultak, ahol a háború végéig tartották magukat.[160] A fegyverletételre 1918. november 25-én, két héttel a fegyverszünet aláírása után került sor.[161]
A német hajóraj a csata után,1914.november 3-án elhagyja avalparaísói kikötőt. Elől aScharnhorst és aGneisenau, utánuk aNürnberg. Távolabb azEsmeralda, azO'Higgins és aBlanco Encalada chileicirkálók, valamint aCapitan Prat chileicsatahajó
Az amerikai kontinensenChile partjainál csaptak össze a központi és az antant csapatok hajói. 1914. november 1-én a Brit Királyi Haditengerészet egységeit irányítóChristopher Cradock és a német hadihajókat irányítóMaximilian von SpeeCoronel város közelében vívták meg csatájukat. Az angoloknak nem voltak kedvezőek az időjárási feltételek, így a németek két angol hajót is elsüllyesztettek. Ezt követően a britek megerősítették a flottát, és december 8-án aFalkland-szigeteknél ismét megütköztek a hajókonvojok. A németek ezúttal komoly veszteségeket szenvedtek el, és csak két hajójuk tudott elmenekülni. A brit győzelemmel biztosítani tudták a csendes-óceáni és dél-atlanti kereskedelmi útvonalakat.[165][166]
A német nyílt tengeri flotta, a(Hochseeflotte) hajói, 1917
Az első világháború előtt jelentek meg aDreadnought típusú csatahajók, amelyektől a britek azt remélték, hogy bármely más ország hajóit meg tudják semmisíteni, de a németek is nekiláttak az ilyen típusú hajók építésének. A németek azonban sosem tudták behozni a lemaradásukat.[167] A hadihajókon annak ellenére, hogy működött a rádió, még mindig a 19. századi jelzőzászló volt az elsődleges kommunikációs eszköz. A gőz meghajtású hadihajókon azonban a füst nehezítette a kommunikációt, ezért a reflektorokkal küldöttMorze-jeleket is bevetették.[168] A brit tengernagyok ugyanakkor a stratégiák kidolgozásánál nem vették számításba, hogy mint a hajók sebessége, mind az ágyúk hatótávolsága megnövekedett. Emiatt a nagy ágyúk párbajára épülő taktika kudarcra volt ítélve.[169]
A világháború elején a tengereken a britek voltak fölényben, 1914 augusztusában blokád alá vették Németországot, megakadályozva a német hajók megjelenését a brit partoknál. A németek próbáltak kitörni, így kerülhetett sor a világháború első nagy tengeri ütközetére, ahelgolandi csatára. A brit egységek német járőröző hadihajókat támadtak meg a német partoknál. A csata kezdetén teljes volt a zűrzavar, de a brit fölény meghozta végül a győzelmet. A németek háromkönnyűcirkálót vesztettek el: az SMS Mainzot, a Cölnt és az Ariandét, valamint a V-187-estorpedónaszádot. A németeknek 712 fő, a briteknek 35 fő volt a vesztesége.[170] A németek ezután a meglepetés erejében bíztak, és 1916. május 31-énJyllandnál megtámadták a briteket, de a britek még korábban megszerezték a németek kódkönyvét, így meg tudták fejteni az üzenteiket és értesültek a támadásról. ASkagerraki csata avagy jütlandi csata az első világháború legnagyobb tengeri csatája volt.[171][172] A briteknek 28 sorhajó, 9 csatahajó, 33 cirkáló és 81 romboló, a németeknek 11 sorhajó, 5 csatahajó, 17 cirkáló és 63 romboló állt a rendelkezésére. A két napig tartó ütközetben a britek 14, míg a németek 11 hajót veszítettek,[172] de a németek támadása nem hozta meg a várt sikert, így a háború végéig fenn tudott maradni a tengeri blokád, a német hajók pedig a kikötőkben vesztegeltek.[12]
AzAdriai-tengeren a legnagyobb tengeri csata aharmadik otrantói csata volt 1917. május 15-én. A Monarchia hajói ki akartak törni az otrantói tengeri zárból, amellyel megnyílt volna a lehetőség, hogy kijussanak aFöldközi-tengerre. A csatát az antant flottája elvesztette, annak ellenére, hogy a csata második felében brit hajókkal erősítették meg az olasz haditengerészetet.[173]
A brit blokádra válaszul a németek a brit partok környékét minősítették hadiövezetnek. 1915. február 22-én bejelentették akorlátlan tengeralattjáró-háborút.[174] Bármilyen zászló alatt közlekedő hajó ellen támadást indítottak. Így történt meg, hogy a semleges amerikaiLusitania vesztét 1915. május 7-én egy német torpedó okozta, és 1201-en meghaltak. Az amerikai diplomácia ekkor felszólította a németeket a tengeri harci cselekmények felfüggesztésére, amit pár hónapig be is tartottak. Németország 1917-re már 105 frontszolgálatban lévő búvárhajóval rendelkezett.[174] Ekkorra az angolok egy 18. századi taktikát vetettek be. A kereskedelmi hajókonvojokat hadihajókkal (cirkálókkal) kísérték,[12] továbbá kereskedelmi hajónak álcázott hadihajókat is alkalmaztak, amelyek megtámadásuk esetén olyan fegyverzettel rendelkeztek, amivel el tudták pusztítani a tengeralattjárókat. A veszteségek hatására 1918. október 24-én Németország beszüntette a tengeralattjáró-hadviselést.[174]
1915-ben a britek először és utoljára alkalmazták a háború alatt azt a hagyományos brit tengeri stratégiát, amelynek során az ellenfél területének egy nem túl védett partszakaszán expedíciós csapatokat tesznek ki, majd a tengeri utánpótlást követően elfoglalják azt. A helyszín ekkorGallipoli volt, de aközel egyéves küzdelem során a törökök kiűzték a brit ésANZAC-csapatokat a félszigetről.[12]
Különböző méretű német bombák, háttérben egy Gotha GV bombázó
Az első világháború előtt tíz évvel kifejlesztettrepülőgépeknek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a katonai stratégák, csak felderítő eszköznek szánták.[175][176] 1914-ben Németországban a Rumpler- és az Etrich-Taube típusú repülőgépeket, míg az antanthatalmaknál az egyfedeles Blériot és a kétfedeles Voisin és Bréguet típusú repülőket rendszeresítették.[177] Jól mutatta a repülőosztagok hátrányos helyzetét az a tény, hogy még a háború elején a német gépek fele (232-ből 100) harcképtelenné vált csupán azért, mert nem gondoskodtak megfelelő alkatrészekről és javító személyzetről. Hasonló viszonyok voltak a francia, orosz és brit egységeknél is.[178] A világháború légi hadviselésének első szakasza 1914 augusztusa és 1916 februárja között volt, amikor még jelentéktelen szerepe volt a háborúban, jobbára csak a felderítésben vették hasznukat.[179] Már a háború első évében bombázókat is építettek a vadászgépek mellett.[180] A németek azonban még aZeppelinekben hittek, amelyekkel az ellenséges hátország városait és reptereit is bombázni tudták.[181]
1916 elejére komoly fejlődésen mentek keresztül a repülőgépek, nemcsak elérték az óránkénti 160 km-es sebességet és a 3000 méteres magasságot, de specializálták őket feladatkör szerint. Voltak vadász- és bombázógépek, közel-, távol- és tüzérfelderítők.[179] A verduni csata idejére már felállítottak vadászrepülő-századokat, amelyekben 6–6 repülőgép volt. A vadászrepülőket párosával küldték őrjáratra, és ellenséges gép észlelése esetén igyekeztek azt körülfogva a saját támaszpontjukhoz irányítani, az ellenséges repülőgépet pedig saját célra felhasználni.[182] A francia gépek azonban erősebbek voltak, és az ő stratégiájuk a német közlekedési vonalak és repterek bombázása volt. A bombázókat ekkor kezdték el vadászrepülőkkel védeni.[175] A németek ezért új rendszert vezettek be, a repülők zömét csoportokba vonták össze, ezekben a csoportokban 10–12 egyszemélyes vadászrepülő volt, amelyeket repülőtiszt parancsnoksága alá helyeztek. Ezekkel védekezni tudtak a kötelékekben támadó franciák ellen.[183] A Zeppelinek fejlesztésével leálltak, és a bombázógépek építésére fektették a további hangsúlyt, amelyekkel magasabban repülve és gyorsabban érték el a kitűzött célt.[184]
Londoni plakát, amely a németek éjszakai bombázásaira figyelmeztet
1916-ra a francia–angol repülőgépgyártás technikai fölényben volt a németekhez képest. A francia hadsereg ebben az évben átszervezte a szárazföldi haderejét, és létrehozta a hadseregrepülők parancsnokságát, vagyis a légierőt.[185] Az állományban lévő repülőket harci és munkakötelékekre osztották. A harci kötelékekbe a vadász-, a bombázó és a távolfelderítő gépeket, míg a munkakötelékekbe a tüzérfelderítőket és a légi-fényképező felderítőket rendelték.[185] 1916 második felére a légi hadviselésben már a harci tevékenység volt a fő jellemző. A vadászrepülőgépeket tömegesen vetették be az ellenséges légtér megtisztítására, hogy aztán a saját munkakötelékükbe tartozó repülők szabadon dolgozhassanak. A repülők másik része földközeli repülésekkel segítette a szárazföldi csapatokat.[186]
1917-ben az antant fölénybe került a németekkel szemben, ugyanis a légi csaták többségét már a francia–angol légierő kezdeményezte. Ennek hatására lefektették a munkakötelékbe tartozó repülőgépek, valamint a bombázók harcának elveit, míg a védekezésre kényszerített németek a vadászrepülők harcászati elveit fejlesztették tovább.[187] Ekkor jelent meg aFokker Dr.I.[175] A németek több alkalommal is támadtákLondont ebben az időben, de az egyre jobb légvédelmi tüzérség miatt át kellett térniük az éjszakai bombázásokra. 1918 augusztusáig húsz alkalommal érte az Egyesült Királyságot éjszakai bombatámadás.[188]
1918-ban olyan jelentőségű lett a légi hadviselés, hogy a légierő támogatása nélkül a szárazföldi csapatok önállóan már nem tudtak végrehajtani egy-egy komolyabb támadást.[189] Ekkorra már kidolgozták mind a francia, mind az angol légierőnél a harcászati elveket és az ehhez szükséges szervezeti formákat. A munkarepülőgépeket, a harcászati és a hadműveleti gépeket külön kezelték, és a hadműveleti gépekre helyezték a katonai fejlesztések súlypontját. A britek 1918. április 18-án állították fel a Royal Air Force-t, vagyis aKirályi Légierőt. Ezzel a lépéssel a szárazföldi és a haditengerészeti erők mellett a harmadikhaderőnem lett.[175][190] A németek 1918-ban alig bírták fejleszteni a repülőgépeiket, ugyanis az országba nem jutott el a motorokhoz szükséges üzemanyag, így a német 300lóerős motorok alulmaradtak az antanthatalmak 400–500 lóerős motorjai mögött.[191] A légi hadviselés a háború végén új irányvonalat vett. A pár géppuskával felszerelt bombázók zárt köteléke ugyanis vissza tudta verni a vadászrepülő-kötelékek támadását.[192]
Ahogy a harcok elhúzódásához, úgy az utánpótlás folyamatos biztosításához sem készültek fel maradéktalanul.[193] A tüzérség másfél hónap után lőszerhiánnyal küszködött, kevésnek bizonyultak az élelmiszer-ellátmányok, és a harcolók hadkiegészítése is gondokkal küzdött. 1914 év végén elkezdődött az átállás ahadigazdálkodásra. A franciák, a németek valamint az angolok 1916-ra teljesen átálltak, és nem volt gond az utánpótlással, a Monarchia és Oroszország azonban állandó lőszerhiánnyal küzdött az egész háború alatt.[193] A hadigazdálkodás során szabályozták az állatvágásokat, a kenyér- és lisztkereskedelmet, meghatározták aburgonya árát, majd Németországban 1916-ban bevezették ajegyrendszert. Az Egyesült Királyságbanmonopolizálták a kereskedelmi hajózási vállalatokat.[194]
Az első világháború alatt az antanthatalmak repülőgépgyártása jelentősen meghaladta a központi hatalmakét.[195] A franciák mintegy 68 000 legyártott repülőgépéből közel 52 000 veszett oda a csatákban, ez 77%-os veszteséget jelent.[196]
Az első világháborúban kifejlesztett harckocsi gyártását a britek kezdték el 1915-ben, de a franciák gyártották le a legtöbbet. A franciák több harckocsit gyártottak, mint az összes hadviselő fél együttvéve.[197]
Katonai és polgári áldozatok (sok civil halálát okozta aspanyolnátha és az éhínség)
Az első világháború legalább 10 millió halálos veszteséget és mintegy 20 millió sebesültet hozott magával. A legnagyobb veszteséget a Monarchia szenvedte el. A halálozások miatt rengeteg család csonka lett, az árvák és az özvegyek számáról még becsült számok sincsenek.[198]
1927-ben aHadtörténelmi Levéltár munkatársai megpróbálták felbecsülni a Szent Korona országainak emberveszteségét. E szerint a számadatok a következőképpen alakultak: az 5,5 millió hadköteles személyből 3 581 000 katona vonult be, ebből 524 ezer épségben hazatért, 833 ezer fogságba esett. 1 492 000 katona sebesült meg és 530 965 személy halt hősi halált. A háború végén 15 hadosztály maradt harcképes, amelyeket Károlyiék szélnek eresztettek.[199] Más források szerint 660 821 fő halt meg.[200]
A háború utolsó évében aspanyolnátha okozta a legnagyobb veszteségeket. Ez az Amerikából induló járvány gyorsan végigsöpört a világon. Legkevesebb 25 millió, de akár 40–50 millió áldozata is volt. A 21. században kiderítették, hogy a spanyolnátha és amadárinfluenza kórokozójának genetikája nagyon hasonló.[201]
Oroszország politikai válsága miatt az új bolsevik kormány békekötésre törekedett a németekkel. Első lépésben 1917. december 15-én megkötötték abreszti fegyverszünetet.[206] A tárgyalások után1918.március 3-án megkötöttékbreszt-litovszki békét.[206] Bár Oroszország az antant oldalán harcolt, mégis az első világháború legnagyobb veszteseként fejezte azt be. A békében az oroszoknak el kellett ismerniükFinnország,Lengyelország ésUkrajna függetlenségét, elvesztette aBaltikumot,Fehéroroszország ésUkrajna egy részét, a birodalom szénbányáinak 90%-át.[207] A finn, balti és ukrán területeken német és osztrák–magyar bábállamokat kívántak létrehozni,[208] ugyanakkor a központi hatalmak háborús veresége után, november 13-án a bolsevik vezetés érvénytelennek nyilvánította a béke rendelkezéseit.[206]
1918 őszén a központi hatalmak sorra fegyverszünetet kértek: szeptember 29-én Bulgária, október 30-án Törökország, november 3-án a Monarchia, november 11-én Németország.[119]1918.november 11-énNémetországgal a compiégne-i erdőben egy vasúti kocsiban írták alá a fegyverletételt. Ez acompiègne-i vagon adott helyet később a második világháború idején,1940-ben a francia kapituláció aláírásának is.[209]
A szövetségesek és a központi hatalmak formálisan még hónapokighadiállapotban álltak egymással, mivel aPárizs környéki békeszerződéseket csak 1919–1920-ban írták alá. Elsőként,1919.június 28-án Németország képviselői aláírták aversailles-i békeszerződést.Elzászt ésLotaringiát visszacsatolták Franciaországhoz, aSaar-vidéket 15 évre aNépszövetség irányítása alá helyezték, az ottani bányákat pedig francia tulajdonba helyezték. Nyugat-Poroszország Lengyelország része lett, kisebb területeket kapottLitvánia,Dánia ésBelgium. A német gyarmatokat felosztották az antant országai között. Hadisarcként nyersanyagot kellett szállítani a győzteseknek, meg kellett szüntetni a hadkötelezettséget, a hadsereg maximális létszáma 100 000 fő lehetett, megtiltottákAusztria ésNémetország egyesülését.[211]
Az antant ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései Kelet-Közép-Európában
Aneuillyi békét1919.november 27-én írták alá Bulgária képviselőivel. Ebben rögzítették, hogyDél-Dobrudzsát át kell adnia Romániának, Nyugat-Trákiát Görögországnak, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak pedig kisebb határ menti területeket. El kellett törölnie a hadkötelezettséget, és maximum 20 000 katonája lehetett az országnak.[214] 2,25 milliárd aranyfrank hadisarcot kellett fizetnie, ezenfelül Görögországnak, Romániának és a délszláv államnak 50 000 tonna kőszenet és 70 000 szarvasmarhát kellett átadnia.[215]
1920.június 4-én kötötték meg versailles-i Nagy Trianon kastélyban atrianoni békeszerződéstMagyarországgal. Magyarországnak át kellett adnia RomániánakErdélyt és aPartiumot, a délszláv államnak aDélvidéket, Csehszlovákiának aFelvidéket ésKárpátalját, a saint-germaini békeszerződésben meghatározott területeket pedig Ausztriának. Kisebb magyar területeket kapott Lengyelország és Olaszország is. Ezenfelül a katonaság létszámát 35 000 főben maximálták, továbbá jelentős hadisarcot kellett fizetnie. Nem gyárthatott és nem vásárolhatott tankokat, repülőgépeket és hadihajókat.[216][217]
AzOszmán Birodalommal1920.augusztus 10-én írták alá asèvres-i békeszerződést, amelyben rögzítették, hogy TörökországAnatólia felét átadja Görögországnak, arab területei pedig Franciaország és az Egyesült Királyság mandátumterületei lettek.[214] A Török Birodalom felbomlása és atörök függetlenségi háború kirobbanása miatt azonban nem tudták ratifikálni a szerződést. Az antanthatalmak a háború után új tárgyalásokat kezdtek a törökökkel, ennek következtében1923.július 4-én írták alá alausanne-i békeszerződést. A békeszerződés szerint egész Anatólia török fennhatóság alatt maradt, továbbá megtarthatta Kelet-Trákiát is, viszont le kellett mondaniuk az arab területekről.[218][219]
1918 őszén Magyarországon, majd aNémet Birodalomban is forradalmak robbantak ki, majd mindkét császárság megbukott, új rendszerek jöttek létre. Magyarországon a világháború utáni problémákat egyik kormány sem tudta orvosolni, majd 1919. március 21-én kikiáltották aMagyarországi Tanácsköztársaságot. Az antant csapatai augusztus elején elfoglalták Budapestet,[220] amit csakHorthy Miklós hatalomra kerülése után hagytak el. A Horthy-korszak alatt stabilizálódott a politikai helyzet, amelynek köszönhetően megköthették a trianoni békeszerződést. Németországban a császár lemondása után a kommunisták és a szocialisták együtt kívánták átvenni a hatalmat. Végül egy koalíciós kormány alakult, a Népmegbízottak Tanácsa. A tanácsnak meg kellett küzdenie a belső és külső fenyegetettségekkel, meg kellett szerveznie a parlamenti választásokat. 1918. december 16-án az Általános Német Tanácskongresszuson döntöttek a választások megszervezéséről, és 1919 februárjában összeült a népgyűlés, ahol kihirdették aköztársaságot.[221]
Az első világháború végén létrejött új államok határai bizonytalanok voltak, a békekonferencia még nem ült össze, ennek következtében számos kisebb katonai konfliktus zajlott le Közép-Európában. Lengyelország három szomszédjával is háborút vívott. A csehszlovákok a szénlelőhelyek miatt 1919. január 23-án megtámadták Lengyelországot.A csehszlovák–lengyel háború egy hét után lengyel vereséggel ért végett, ésCieszyn városát felosztották a két ország között. A végleges határvonalat a Párizs környéki békeszerződésekben rögzítették.[222][223] Az új lengyel állam szinte ezzel egy időben a szovjetek ellen is hadba szállt. A két évig tartóháborút végül egyik fél sem nyerte meg, a rigai békével zárultak le a harcok.[224]
A békekonferencia elején az amerikaiWilson elnök javaslatára 1919. június 28-án létrehozták aNemzetek Szövetségét, vagy más néven a Népszövetséget. A szövetség célja a jövőbeli konfliktusok megakadályozása volt, de már az 1930-as években kudarcba fulladt ez a törekvés. A szervezet székhelyeGenfben volt, minden tagnak egy szavazati joga volt, a szervezet vezető szerve a titkárság, élén a főtitkár állt.[225] A békekonferencián formálisán német és török területeket helyeztek a Népszövetség mandátuma alá. Gyakorlatilag Franciaország és az Egyesült Királyság új gyarmatokat szerzett aKözel-Keleten és Afrikában.[226]
A világháború borzalmait túlélő katonák némelyikén megjelentek aposzttraumás stressz zavar tünetei: folyamatos rángatózás, beszédzavar, szorongás. Ezt tüzérségi sokknak is nevezik. Kezdetben nem ismerték el ezeket a tüneteket betegségnek, hanem gyávasággal és dezertálással vádolták az ilyen kórban szenvedő katonát. Ez 1917-től változott meg, amikor pihentették és elektrosokk-terápiával kezelték őket.[228][229][230]
Az első világháború következtében drámaian megváltozottKözép- ésKelet-Európa térképe.[231] A meggyengült német és orosz nagyhatalmak között több független állam alakult, többségük, vagyisLengyelország és akisantant-államok a francia politika szövetségesének számítottak, azonban az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után nem akadt olyan hatalmi tényező, amely a német vagy az orosz (később szovjet) törekvéseket ellensúlyozta volna. Mivel az első világháborút követőforradalmi években a bolsevik típusú hatalomátvétel Oroszországon kívül kudarcot vallott, mintegy válaszként több ország közvéleménye jobbra tolódott. A húszas évek végétől és a harmincas évek elejétől kezdve a térség politikai és gazdasági válsággal sújtott országai sorraautoriterré váltak: vagy egyszemélyes, monarchikus diktatúrává (Jugoszlávia, Románia és Bulgária esetében ún. királydiktatúrává), vagy mérsékelten tekintélyelvű rendszerré (pl. Lengyelország).[232]
Bár apacifizmusnak rengeteg támogatója akadt,[233][234] ugyanakkor több, a vesztes oldalon álló, valamint a világgazdasági válságban jelentősen meggyengült országbanirredenta ésrevíziós irányzatokat képviselő pártok kerültek hatalmi pozícióba, élüköndiktátorként viselkedő vezetőkkel. Ők kedvük szerint befolyásolhatták népüket, ellenőrzésük alá vonták amédiát és elhitették országuk lakóival, hogy talpra állítják meggyengült országukat.
Az első ilyen diktátor a 20. század történetében az olaszBenito Mussolini volt. Noha Olaszország a győztes oldalon állt az első világháborúban, más győztesekhez képest viszonylag keveset nyert, és az olasz államhatalmat az 1920-as években jelentősen gyengítették a folyamatossztrájkok. Mussolini 1922-ben került hatalomra, aNemzeti Fasiszta Párt elnökeként. Megígérte, hogy helyreállítja a rendet Olaszországban, és országát az „újRómai Birodalommá” akarta fejleszteni.[235] A média befolyásolásával és az ellenzék elfojtásával azt a látszatot keltette, hogy Olaszország fellendülőben van, pedig a tények mást mutattak. A diktátor kezdetben ellenségesen viszonyult a németekhez: 1934. július 25-ét követően, azausztriai német puccskísérlet idején az olaszok csapatokat vonultattak föl aBrenner-hágón ésDél-Tirolban,[236] így háborús fenyegetéssel ugyan, de egy időre megakadályozták Ausztria Németországhoz csatolását. Az évtized közepén azonban az olaszok fokozatosan közeledtek a németekhez, és 1936-ban Mussolini bejelentette aBerlin–Róma tengely létrejöttét. Egy évvel később pedig csatlakoztak ahhozantikomintern paktumhoz, amelyet 1936-ban kötött meg Japán és Németország.[237]
Az első világháborút lezáróversailles-i béke rendkívül szigorú feltételei (területek elcsatolása, jóvátételi kötelezettség) és anagy gazdasági világválság hozzájárult ahhoz, hogy azAdolf Hitler vezetteNemzetiszocialista Német Munkáspárt 1933-ban hatalomra jutottNémetországban.[238] Németország is romokban hevert a háború után: óriásiinfláció sújtotta az országot és amunkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Hitler, a korábbi első világháborús veterán a nemzetiszocialista párt élén került hatalomra 1933-ban, rögtön elkezdve aHarmadik Birodalom felépítését.[239] 1934-benHindenburg elnök halálával Hitleré lett a köztársasági elnöki cím is, aki nemsokára összevonta azt a kancellári szerepkörrel, ezzel ő lett a „Führer” (Vezér), hamarosan totális diktatúrát építve ki.[238][239] Külpolitikájának deklarált célja volt a német lakta területek egyesítése, illetve a keleti irányú területszerzés a„Lebensraum im Osten”. Így 1935-ben felmondta a békeszerződés által előírt katonai korlátozásokat, és gyors fegyverkezésbe kezdett. 1936. március 17-én Németország csapatai alocarnói egyezményt felrúgva bevonultak az addig demilitarizáltRuhr-vidékre.[238]
Az első világháború következményeként Oroszország kiesett a nagyhatalmak sorából. A bolsevik hatalomátvétel és a vele járópolgárháború óriási veszteségekkel járt, egyesek 13 millióra teszik a szocialista rend felépítésével járó emberveszteséget.[240] ASzovjetunióban 1924-ben,Lenin halála utánSztálin vette át a hatalmat. Mivel ez a térség nyersanyagban gazdag, de iparilag és gazdaságilag is elmaradott volt, nagyszabású ipari beruházásokkal, erőltetett ütemben, javarészt afalusi parasztság rovásárahajtottak végre fejlesztéseket.[241] Ezeknek a beruházásoknak köszönhetően a 20. század közepére a Szovjetunió jelentős ipari–gazdasági nagyhatalommá fejlődött. Amásodik világháború során a sztálini diktatúra 1941-től került a nyugati szövetségesekkel egy oldalra, de néhány dologban emlékeztetett Hitlernemzetiszocialista Harmadik Birodalmára: Sztálin is bebörtönöztette és kivégeztette valós vagy vélt ellenségeit, köztük aVörös Hadsereg számos tisztjét, és ugyanúgykoncentrációs ésmunkatáborok hálózatát (Gulag) tartotta fenn.[242] Asztálinizmus megítélése, a lenini politikához való viszonya, a nemzetiszocializmussal való párhuzamba állítása ugyanakkor mai napig történészviták tárgya.[243]
A modernpropaganda fontos állomásának tekinthetjük az első világháborút. Az első totális háborúban – melyet állampolgárok tömegeinek frontra vezénylése, a rendkívül súlyos harctéri veszteségek és a hadigazdálkodásra kényszerített hátország jellemzett – mindkét katonai tömb fontos feladatnak tartotta a katonák és a civilek meggyőzését a háború jogosságáról.[244] A propagandát külön intézmények gyártották a kormány és a vezérkar megbízásából.[245]
A Német Császársággal szembeni ellenérzések már az első világháború előtt is meghatározóak voltak a brit közéletben.George Tomkyns ChesneyA dorkingi csata című, 1871 májusában megjelent népszerű regénye például egy Dél-Anglia elleni német inváziót vizionált.[246][247] Míg a Brit Birodalomban a németellenesség felváltotta a több évszázados franciaellenességet (elsősorban Németország gazdasági potenciáljától és flottafejlesztéstől tartottak), addig Franciaország az 1870–1871-es vereség óta Berlint tartotta legfőbb riválisának.
Egy tömegsír 1917-ben Vimynél, német tisztekkelRetusált kép a német tisztek nélkül
Az antant háborús propagandájának központi motívuma „Belgium megerőszakolása” volt, amely a semleges országok szimpátiájának megnyerését szolgálta.[248][249] A szövetségesek propagandistái által terjesztett rémtörténetek közül egyeseknek feltehetően semmi alapja sem volt,[250] de egyes becslések alapján 6500 francia és belga civil halt meg a német atrocitások következtében.[249][251]
Szintén az első világháború alatt, 1917 áprilisában aThe Times azt állította, hogy a németek megfőzik halott katonáik testét, és szappant és egyéb termékeket készítenek belőle.[252] 1925-benAusten Chamberlain akkori brit külügyi államtitkár elismerte, hogy a „tetemgyár” története hazugság volt.[253] A központi hatalmak atrocitásaira építő első világháborús brit propaganda mozgósító erejét mutatta, hogy később a nácik sok brit propagandatechnikát alkalmaztak.
Bár a németekénél csekélyebb számban, de több esetben kapott sajtónyilvánosságot az osztrák–magyar alakulatok kivégzéseinek említése.[254] Az osztrák–magyar propaganda középpontjában az orosz hadsereg által elkövetett atrocitások álltak. A Monarchia zsidó lakossága hasznosnak találta apogromokat szervező és végrehajtóOrosz Birodalommal való leszámolást,[255] majd elképzeléseik megerősítést nyertek az oroszok erőszakos galíciai viselkedésével.[256]
A német és az antant propagandája abban különbözött, hogy a németek a plakátjaikkal meg akarták mutatni a népnek, hogy ők a kultúrnemzet, és ez a háború jogos. Az antant pedig a német brutalitásra helyezte a hangsúlyt.[249]
A német propagandában megjelent a két közép-európai birodalom, a Német Császárság és a Monarchia történelmi-kulturális rokonsága.Szekfű Gyula a Német Császárság megrendelésére íródott,Der Staat Ungarn c. művében[257] lándzsát tört a „germán-keresztény kultúrkör” mellett.
Brit lövészárok az Albert–Bapaume út közelében Ovillers-la-Boisselle-ben, 1916 júliusában, asomme-i csata alatt. A Cheshire Ezredhez tartozó őrszem körül pihenő bajtársai láthatók
Alövészárok-hadviselés az első világháború egyik elterjedt védekező hadviselési formája volt, amikor a küzdő felek megerősített pozíciókat, egymással összekapcsolt lövészárkok bonyolult rendszerét építik ki, illetve kísérleteket tesznek az ilyen védelmi rendszerek leküzdésére.[258] A „senki földje” egyes helyeken 20 méter volt, de olyan szakasz is, ahol 1,5–2 km széles is volt. A nyirkos árkok miatt rengeteg áldozatot szedett az úgynevezett lövészárokláb, amely üszkösödéssel járt, és sokszor amputációhoz vezetett.[259] A lövészárkokat a senki földjétől a fejmagasságú szögesdrótok választották el. A tüzérség ennek elpusztítására törekedett, hogy aztán a gyalogság megtámadhassa az ellenséget.[260] A keleti, az afrikai és a közel-keleti frontokon viszont nem alakult ki ez a hadviselési forma.[261]
A tengerekendreadnought-típusú csatahajók voltak a nagy csaták fő szereplői. Erre a típusra a nagy lövegek és az erős tüzérség volt a jellemző. Négy hajócsavarral és hatalmas gőzturbinákkal látták el.[262]
Agéppuskák az első világháborúban jelentős szerepet kaptak, így több típusa is megjelent. A leggyakrabban használt géppuskák:Maschinengewehr 08 vagy röviden MG 08, amelyet a német hadseregben rendszeresítettek először, a háború elején 12 000 darab állt rendelkezésre. A háború során több ezer darabot gyártottak havonta.[263] A britek aVickers géppuskát használták, amely akár 20 kilogrammot is nyomott, és hat fő kellett a működtetéséhez.[264] Emiatt később áttértek aLewis géppuskára, amely csak 12 kilogramm volt. Létezett egy 9 kilogrammos változata is, amit a repülőgépekre szereltek fel.[265]
A világháború egyik legismertebb repülőgépe a Fokker Dreidecker I, vagy röviden aFokker Dr.I, amelynek egyik darabját aVörös Báró is vezette. A háromfedeles, együléses gépek 1917 augusztusában álltak először szolgálatba.[266] Ennek a típusnak az előfutára aSopwith Triplane, amit 1916-ban fejlesztettek ki, és az első háromfedeles gép volt.[267] A világ első négymotoros bombázógépe aSzikorszkij Ilja Muromec volt, ami először 1914 januárjában szállt fel. A háború során többféle elrendezésben vetették be, de jellemzően 800 kilogramm bombát és kilenc géppuskát helyeztek el benne.[268] A világháború egyik legismertebb bombázója aGotha G V, amelyet a németek rendszeresítettek. A repülőgépet két géppuskával és 300–500 kg bombával látták el.[269]
Aharckocsikat a háború alatt a britek fejlesztették ki, és a nyugati fronton 1916-ban jelentek meg. A brit Mark típusú harckocsicsaládból aMark IV-ből készítették a legtöbbet, 1220 darabot. A harckocsi elődeihez hasonlóanrombusz alakú volt a lövészárkok átjárhatósága miatt, sebessége 6,4 kilométer/óra volt.[270] A franciák egy évvel később építették meg aRenault FT típust, amely kétfős személyzettel és forgó lőtoronnyal rendelkezett.[271]
Az első világháborúban a lövészárok-hadviselés következtében olyan fegyverzetre volt szükség, ami át tudja törni az ellenség vonalait. Brit és francia mérnökök külön-különmezőgazdasági gépek módosításával próbálkoztak, így született meg az elsőharckocsi prototípusa, aLittle Willie. 1915. szeptember 16-án vetették be először asomme-i csata során. A britek tartálynak (angolul: tank) nevezték biztonsági okokból. Ekkoriban csak a gyalogos csapatok támogatására használták, csak a második világháborúban kezdték el használni önálló fegyvernemként.[272][273]
Az 1899-es hágai konvenció megtiltotta a fojtó gázok használatát, mégis az első világháborúban többfélét bevetettek mindkét oldalon. Az első nagy mérges gáz-támadás 1915. április 22-én volt amásodik ypres-i csata során. A tüzérségi támadás után zöldessárga gázfelhő közelítette meg az antant vonalakat, ahol hatalmas pusztítást okozott. Ekkorklór hatóanyagú gázt alkalmaztak, később viszont afoszgént, majd 1917-től amustárgázt használták a frontokon. A hatása azonban nem érte el a hozzá fűzött reményeket, a csapatok különböző védőfelszereléseket fejlesztettek ki, amelyek jelentősen csökkentették a harci gázok pusztító hatását.[274][275]
Azaknavetőt az 1900-as évek elején fejlesztették ki, amely a mozsárágyú lekicsinyített változata. A németek a háború elején három méretben gyártották: 7,6 cm, 17 cm, 25 cm méretben. A britek az 1915-ben kifejlesztettStokes aknavetőt rendszeresítették.[276]
Brit Vickers géppuskát kezelő katonák gázálarcban 1916-banOvillers mellett
AgéppuskátHiram Stevens Maxim amerikai mérnök találta fel 1884-ben. A kezdeti években sem a britek, sem a franciák nem tartottak igényt az olajhűtéses fegyverre. A géppuska működése azon az elven működött, hogy a fegyver elsütésekor a keletkezett gázt használta újratöltésre.[277] A németek azonban lelkesek voltak az ötletért, ezért 1914 augusztusáig 12 000, majd 100 000 darabot vásároltak (Maschinengewehr 08). A fegyver ekkoriban nagyon nehéz volt, ezért állványra szerelték, és 4–6 fős személyzet kellett a működtetéséhez. 1918-ban kifejlesztették aBergmann MP18 géppisztolyt, amit már egy katona is elbírt.[277] A repülőgépeknél 1915-től kezdték el használni a géppuskákat, de az sokszor a légcsavart találta el, ezértAnthony Fokker kifejlesztett egy megszakítót, ami csak akkor tüzelt, ha a légcsavar olyan helyzetben volt, hogy nem akadályozta a lövedék útját. Ezzel megszületett a szinkron géppuska.[175][278]
Akézigránát is létezett már az első világháború előtt, de itt tudták a leginkább használni a lövészárok-hadviselés sajátosságai miatt, ugyanis a szuronyokkal, puskákkal nem tudták elérni mindig a közeli célt, a kézigránátot pedig az időzítő segítségével szabályozni is tudták. Létezett olyan fajtája is, amely a becsapódáskor robbant fel. Mindkét esetben egy tű kihúzásával élesítették a fegyvert.[279]
Alángszóró több ezer éves fegyver, de a modern lángszórót az első világháborúban 1915. július 30-án használták először a németek. Ez az egyemberes fegyver egy gázpalackból és egy hosszú csőből áll, és 18 méter volt a hatósugara a háború idején.[280] A legelterjedtebb típusa a háború elején aFlammenwerfer M.16 volt. A franciák és a britek is kifejlesztették saját lángszóró típusaikat, de elhanyagolható mennyiségben gyártottak belőlük.
A világháborúban kevésbé elterjedt újítások is történtek. A britek ejtőernyővel dobtak le postagalambokat belga és francia városokra, majd a helyi lakosok hadászati adatokat írtak kis papírokra, amikkel végül a galamb visszarepült a galambdúcokba. Ezt a módszert a németek később kifigyelték, majd kémkedésre használták. A németek kémgalambokat alkalmaztak, amelyek egy fényképezőgéppel az ellenséges vonalak fölé repülve a németek számára fontos képeket készítettek.[281]
Aháborús bűncselekmény nemzetközi jogi definiálása az1899–1907. közötti hágai egyezményekben lett rögzítve, de előtte is ismertek voltak önálló, egymástól eltérő jogi fogalmak. Az első világháborút joggal tartják az elsőtotális háborúnak,[282] amely túllépett a 19. századi jogi normákon: a legtöbb hadviselő fél már a háborúba lépésekor internálta az ellenséges államhoz tartozó polgárokat és elkobozta vagyonukat, a hátországot a hadigazdaság szolgálatába állították, illetve tömegpusztító fegyvereket vetettek be a frontokon (harci gáz). A civilek elleni atrocitások ugyanakkor a Oszmán Birodalomban végrehajtott mészárlások kivételével korlátozottak voltak.
Akeleti fronton két hullámban került sor orosz atrocitásokra. A galíciai és kelet-poroszországi betörések fosztogatásokkal és civilek elleni akciókkal jártak, de ez eltörpült az 1915-ös gorlicei áttörést követővisszavonulás eseményei mellett. Ekkor a kelet-galíciai orosz katonai közigazgatáslengyelek,zsidók ésnémetek ezreit (egyes források szerint százezreit) deportálta.[283] Az1916-os erdélyi román betöréskor is zajlottak atrocitások. A román katonaság általában fegyelmezetten viselkedett az elfoglalt területeken, de az utánuk érkező félkatonai alakulatok kegyetlenkedtek, gyújtogattak és fosztogattak. Többek között szinte teljesen felégettékCsíkszeredát[284] és súlyos károkat okoztakBrassóban. Az Erdélyből kiszorított román hadsereg több ezer magyar túszt hurcolt magával.[285]
George BellowsA németek érkezése című festménye, amelyen a németek atrocitásait ábrázolja a festő
Az1914–1918 között német megszállás alatt álló Belgiumban zajló vagy feltételezett eseményeknek kiemelt szerepe volt az antant propagandájában. A polgári lakosság összes veszteségei meghaladták a 92 000 főt, amelynek elsődleges oka a háború alatt kitört éhínség, illetve a háború után aspanyolnátha.[286] Ugyanakkor a katonaság több helyen fellépett a lakosság ellen, melyeknek körülményei a mai napig vitatottak (az akkor érvényben lévő nemzetközi jog normáinak megfelelően a németeknek joguk volt a polgári ruhás ellenállókat kivégezni). Egyes források szerint németek élő pajzsként is használták a lakosságot; a német megtorlás egyik példája Leuven, ahol a városban eldördülő lövésekre válaszul kivégeztek 218 leuveni polgárt, leégettek hat lakóházat és a leuveni egyetem híres könyvtárát.[287]
Azifjútörök kormány uralma alatt 1915 és 1917 között zajlóörmény népirtás során tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600–800 ezren vesztették életüket.[288] Erre széles körben úgy tekintenek, mint az egyik első modern, szisztematikusnépirtásra.[289][290]
Észak-Mezopotámia (Tur Abdin és Sziirt régiók), a mai Északkelet-Törökország (Hakkari ésVan tartományok) és a mai IránUrmia tartományának asszír lakossága ellen szintén a törökök követtek elnépirtást. A kínzások és kivégzések során becslések szerint mintegy 275 000 ember (köztük nők, öregek és gyerekek) vesztette életét.[291]
A Llandovery Castle kórházhajó azzal vált ismertté, hogy amikor a német tengeralattjáró 1918. június 27-én megtorpedózta, a menekülőket lemészárolták, egy csónakkal azonban sikerült néhány embernek elmenekülnie. Később a britek eljárást kezdeményeztek a német tengeralattjáró kapitánya, Helmut Patzig ellen, aki viszont megszökött.[292]
1920. június 4-én, néhány perccel atrianoni békeszerződés aláírása után Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbról, fedetlen fővel) elhagyja a versailles-i Nagy Trianon kastélyt
A háborút megnyerő antanthatalmak képviselői a központi hatalmakat tekintették a háború egyedüli felelőseinek: így határozott a párizsi békekonferencia egyik albizottsága,[293] és ez került bele a békeszerződések megszövegezésébe is (231. cikk).[294] A győztes hatalmak körében politikaihívószóvá emelkedett II. Vilmos felelősségre vonásának követelése (hanging the Kaiser, azaz felakasztani a császárt),[295] azonban a háború alatt semlegesHollandia megtagadta az általa befogadott egykori uralkodó kiadatását. Ha a legfelső vezetést nem is, a német szárazföldi haderő és haditengerészet több tisztjét elítélték az1921-es lipcsei perek során.
Az ezzel kapcsolatos anomáliákra többen is rámutattak: a háborús bűnösök névsorát az antanthatalmak állították össze; olyan cselekményekért is felelősségre akarták vonni a központi hatalmakat, melyeket az antant is elkövetett (egyebek mellett a lángszóró használatáért[296]), illetve a németeket és a magyarokat keményebben sújtotta az antant országok közvéleménye, mint a törököket.
A Nagy Háború jelentős hatással volt a nemzetközi irodalomra és a képzőművészetre. A konfliktus megihletett számos verset és versgyűjteményt (többek között a britWilfred Owen ésIsaac Rosenberg, az olaszGiuseppe Ungaretti versei), gyakran kritizálták a háborús propagandát, és főleg a katonák szenvedéseire koncentráltak.Henri BarbusseA tűz című regénye, amely 1916-ban jelent meg acenzúrától éles kritikát kapott a militarizmus és a háború borzalmainak bemutatása miatt. A regény még abban az évben elnyerte aGoncourt-díjat.[297] A háború után több egykori katona és túlélő fogott tollat és írta le élményeit versben vagy prózában:Thomas Edward Lawrence,Robert Graves,Erich Maria Remarque,Ernest Hemingway.[298] A kezdeti lelkesedést később a kiábrándulást, majd apacifizmus váltotta fel a művekben.[299] A katonák verseket küldtek a hátország újságjainak, amelyek, ha jónak tartották azt, megvették. Így tett Dr. John McCrae alezredes, aki I. Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált, és 1915. május 3-án megírta a Flandria mezején című versét.[300]
A háború arra ösztönözte a propagandistákat, hogy ne csak a fronton filmezzenek és fényképezzenek, de a hátországban is dokumentálják a történteket. Tervezőirodákat létesítettek a plakátok és az illusztrációk elkészítéséhez.[301] A britek a saját halott katonáikat nem ábrázolták gyakran, inkább a német veszteségeket mutatták be. A közvéleményt így is megosztották ezek a fényképek.[302] A háború alatt azavantgárd irányzatokat részesítették előnyben a hagyományos irányzatokkal szemben.[303] AszürrealistaPaul Nash és avorticistaWyndham Lewis a háború barbár természetét is az új irányzatokkal ábrázolta.[304]
Az első világháború számos filmet inspirált. A háború alatt a hazafiasság, a bátorság volt a fő irányvonal propaganda céljából, míg a háború után a konfliktus alatt megélt borzalmak bemutatására törekedtek.[305] A legnívósabb díjat, azOscar-díjat a legjobb film kategóriájában az 1930-ban készültNyugaton a helyzet változatlan című háborús film kapta meg. 1937-ben forgattákA nagy ábránd című filmet, amely 1958-ban felkerült a világ legjobb filmjeiként elismertBrüsszeli tizenkettő listájára.[306]
Ady EndreEmlékezés egy nyáréjszakára című verse – amelyetIgnotus Pál a „háború legnagyobb versének” nevezett – a háború kitörésének napját idézi fel apokaliptikus látomás formájában: azt a napot, amikor minden összeomlott, azt a napot, amikor baljós előjelek jelezték, hogy minden rosszra fordul majd.[307]
Babits Mihály 1916 márciusában papírra vetett és még ugyanazon hónapban a nyilvánosság előtt elszavaltHúsvét előtt című versében az elsők között fogalmazta meg békevágyát.[309] Legendássá vált sorai: „Ó béke! béke! Legyen béke már! Legyen vége már!”
Ady Endre korszakos életművének utolsó darabja az 1918 végének vészterhes napjaiban írtÜdvözlet a győzőnek című költemény. Egyszersmind e vers zárja háborús verseinek sorát.[310]
Noha a költő nem érte meg Trianont, nem tudhatta, hogy a „győző” mit fog tenni a háborús vérzivatarban alulmaradtakkal, a magyarság jövőjével kapcsolatos balsejtelmei prófétikusnak bizonyultak:
A nagy világégés idején haditudósítóként működőMóricz Zsigmond aSzegény emberek című novellájában (1916) leszámol azokkal a hazafias illúziókkal, amik két esztendővel azelőtt még őt is fűtötték.[311] A főszereplő katona 26 hónapnyi háborús szolgálat után tér haza családjához és otthon mérhetetlen ínségben találja feleségét és három gyermekét. A fronton szerzett élményeit szabadságolása idején sem tudja kiűzni a fejéből, összekeverednek benne a háború és a béke örök szabályai. Adósságaik rendezése érdekében rablógyilkosságot követ el, s ennek során két kislányt is megöl. A rablógyilkosságot követő vízióiban a katonában feldereng, hogy az igazi háború nem is a nemzetek között dúl, hanem a szegények és a gazdagok közt. A Móricz-novella leghíresebb, sokat idézett mondata így hangzik: „nem a muszka van a másik parton... hanem a másik parton vannak a gazdagok.”[312]
A háború hatására született megTersánszky Józsi JenőViszontlátásra, drága című regénye is. A mű tartalma az, hogy – mint azt Ady Endre a kritikájában megírja – „egy elszegényedett, érett, lengyel úri szűz ottreked Galíciában a Háború elején, s beteljesedik vele a végzet”, azaz prostituálódik.[313]
Kuncz AladárFekete kolostora a háború alatti francia internálásának történetét mondja el,[314] mígMarkovits RodionSzibériai garnizonja az orosz hadifogságban töltött időknek állít emléket.[315]
Zilahy LajosKét fogoly című –Jávor Pál ésBajor Gizi főszereplésével filmre is vitt – regénye a háború szerelmeket, családokat felbomlasztó hatását mutatja be.[316]
Móra Ferenc:Ének a búzamezőkről című regénye szintén a háborúnak még az egyszerű, romlatlan lelkű emberek életét és értékrendjét is felforgató szörnyűségét állítja középpontba. A mű konfliktusa abból adódik, hogy az orosz fronton odaveszett Rókus bajtársa, Ferenc feleségül veszi az özvegyet, de egy, a múltból felsejlő szörnyű titok megmérgezi boldogságukat. Ferencet ugyanis gyötri az önvád, hogy ő okozta Rókus halálát, amikor Szibériában szökés közben az éhségtől hajtva kitépte a kezéből az utolsó szelet kenyeret. (Móra maga úgy fogalmaz, hogy főhősét, Ferencet az a sors fenyegeti, hogy „a háború után pusztul bele a háborúba”.)[317]
Feltétlenül említést érdemelRitoók Emmának a Történettudományi Intézet, a Magyar Történelmi Társulat és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság közös kiadásában 2022-ben közrebocsátott,Évek és emberek című, szépirodalmi igénnyel megírt memoárja.[318] A Ritoók-kötet annyiban unikális, hogy kiváló kor- és kórképet ad egy, az ún. úri középosztályhoz tartozó, nemesi származású, magasan kvalifikált nő gondolatvilágáról a Nagy Háború emberpróbáló éveiből. Az írás megismertet a háborús időknek a magyar társadalmat tévképzetekbe ringató, hazug propagandájával, s a bűnbakképzés folyamata is nyomon követhető benne, vagyis az az „ördögi kör”, amikor a hátország az élelmiszerhiányt, a magas inflációt, majd a későbbiekben a háborús vereséget megszenvedve egyre inkább a valósággal démonizált zsidókat kezdi okozni.
Avigdor Hameiri magyar származású, Ódávidházán született izraeli regényíró, a héber szépirodalmi nyelv egyik megteremtője ugyan héberül írta az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének kötelékében, a keleti fronton harcoló zsidó tisztként szerzett benyomásait összegző, 1929-ben napvilágot látottA nagy őrület című önéletrajzi regényét,[319] ám dokumentarista, leíró jellegű, ugyanakkor humorban gazdag művét a szakirodalom a magyar széppróza részeként (is) szokta tárgyalni. A szerző hatalmas életanyagot dolgozott bele, többek között azt a szomorú tapasztalatot, hogy hiába álltak helyt derekasan a zsidók a fronton, hősies magatartásukat a hadvezetés paradox módon úgy értékelte, hogy azzal nem-zsidó bajtársaik érdemeit kívánják kisebbíteni. Hameiri egyébként 1914-ben önként jelentkezett a Monarchia hadseregébe, ésA nagy őrületben jól nyomon követhető, hogyan jutott el a háború kitörésének eufóriájától a vérontás teljes elutasításáig.[319] Anagy őrület című regényt leginkább RemarqueNyugaton a helyzet változatlan című remekével szokták összehasonlítani.[319]
ACafé Moszkva címűSzékely István-film (1933) azt az időszakot idézi fel, amikor a Nagy Háború során Lemberg a magyar csapatok kezére került. A korszak jeles színészei (Kiss Ferenc,Tőkés Anna,Csortos Gyula) főszereplésével készült film egy orosz tábornok feleségének és egy magyar tisztnek a románcát dolgozza fel. Az Alapfilmek portálon is hosszabb elemzésben bemutatott, afilm noir hazai nyitányaként számon tartott alkotás[320] nem a front borzalmait mutatja meg, hanem a háború által tönkretett emberek sorsán keresztül adja át nézőinek a maga mélyen humanista, háborúellenes üzenetét.
Móra FerencÉnek a búzamezőkről című művétSzőts István filmesítette meg 1947-ben. Ugyanazokkal a főszereplőkkel dolgozott, mint azEmberek a havason című remekművében (Görbe János,Szellay Alice) – s az eredmény hasonló színvonalú lett. AzÉnek a búzamezőkről filmváltozata a bűntudat és a remény filmje; egyszerre a lelkiismeret mardosását filmes eszközökkel megelevenítő súlyos pszichológiai dráma, izgalmas szerzői film és a látomásos népballada.[321] A háború utáni újrakezdés ígéretét hordozza.
Vaszary János drámai hatású, expresszionista stílusjegyeket felmutató képeket festett a frontokról. (Ilyen példáulKatonák egy kárpáti faluban, 1915;[323]Katonák a hóban, 1916.)[324]
Márffy Ödön:Orosz hadifoglyok dokkmunkásként dolgoznak című festménye a háborús évek kevésbé tragikus arcába enged bepillantást.[325]
Derkovits Gyula, aki önkéntesként bevonulva maga is hadirokkant lett a háborúban,Lövészárokban címmel nagyerejű képpel fejezte ki az értelmetlen pusztítás elleni tiltakozását.
↑17 millió áldozatot említ Spencer Tucker (kiad.):The Encyclopedia of World War I. A Political, Social and Military History. Verlag ABC-Clio, Santa Barbara 2005,ISBN 1-85109-420-2, 273. o.
↑Beleértve a brit domíniumokat. Az állami önállóság nehezen meghatározhatósága miatt különböző források más adatokkal szolgálnak, ami miatt sok szerző eltekint a részt vevő országok pontos számának megadásától.
↑G. Hirschfeld et al (kiad):Enzyklopädie Erster Weltkrieg. 2014, 664 .o.
↑John Jennings: Pacific Islands (PDF). encyclopedia.1914-1918-online.net. World War I. Online. [2015. október 11-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)
↑Derby, Mark: Conscription, conscientious objection and pacifism (angol nyelven). Te Ara. [2015. július 11-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.) „"The move towards world war in 1914 sparked an upsurge in pacifist movements"”
↑Pacifism in the Twentieth Century (angol nyelven). "pacifism". Columbia Electronic Encyclopedia. [2015. július 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.) „"During the 1920s and early 30s pacifism enjoyed an upsurge"”
↑Történelmi tény, hogy már Mussolini hatalomra jutása előtt tömegek életét követelte a lenini vezetés, tehát többek szerint anakronisztikusnak tűnhet azon elképzelés, mely azantifasizmust tekinti későbbi válaszreakciónak.Ernst Nolte a fasizmust egyenesen a kommunizmusra adott válaszként értelmezte, mígFrançois Furet vitába szállt a fenti interpretációval. Kettejük vitáját bemutatjaRomsics Gergely: Ernst Nolte fasizmuselmélete. In:Rubicon, 2011/02. különszám
Bullock, Alan.Hitler: A Study in Tyranny (angol nyelven). London: Penguin Books (1962).ISBN 0-14-013564-2
Carver, Michael, Field Marshal Lord.The National Army Museum Book of The Turkish Front 1914–1918: The Campaigns at Gallipoli, in Mesopotamia and in Palestine. London: Pan Macmillan (2003).ISBN 978-0-283-07347-2
Flesch, István. Kurd kérdés, örmény kérdés,A Török Köztársaság története, Tudástár (magyar nyelven). Budapest: Corvina (2007. november 25.).ISBN 978 963 13 5652 6
Pollmann Ferenc (2009). „A szerbekkel szemben elkövetett osztrák–magyar atrocitások az első világháború elején. Sabác, 1914. augusztus 17.”.Hadtörténelmi Közlemények 122. évf.73. szám.
Ponsonby, Arthur.Falsehood in Wartime (1929)
Popély, Gyula.Felvidék 1914–1920. Budapest: Magyar Napló – Fókusz Egyesület, 438. o. (2010).ISBN 978-963-8846-71-6
Felvidék 1914–1920. Budapest: Magyar Napló – Fókusz Egyesület, 438. o. (2010).ISBN 978-963-8846-71-6
(1919:) „Violations of the Laws and Customs of War: Reports of Majority and Dissenting Reports American and Japanese Members of the Commission of Responsibilities”.Foreign Relations of the United States, The Paris Peace Conference,III. szám, pp. 1-2 (hereafter: Commission Report).. o, Kiadó: Conference of Paris, 1919,.
Winter, J. M..Il mondo in guerra - Prima guerra mondiale (olasz nyelven). Milano: Selezione dal Reader's Digest (1996).ISBN 88-442-0462-2
.svg)
.svg)
_crowned.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.png)
%23%2fmedia%2fFájl%3aVaszary_János_Katonák_egy_kárpári_faluban_(1915).jpg){kind=link}
%23%2fmedia%2fFájl%3aVaszary_János_(1869-1939)_Katonák_a_hóban%2c_1916.jpg){kind=link}