AzElohim vagyÉlóhím (héber:אֱלֹהִים átírva: ʾĔlōhīm)héber szó, az Eloah (אֱלוֹהַּ átíva: ʾĔlōah) szó többes száma.[1][2][3] Jelentése: istenek, isteniek, uralkodók, bírák, angyalok.[3] Általában "Isten"-nek fordítják, de isteneknek is (pl. 2Móz 12,12).[4] Afordításokban Elohim alakban nem fordul elő.[5][6]
Az egyes számú Eloah alakot a héber nyelvűBiblia csupán 57-szer használja,[7] szemben az Elohim több mint 2600-szori említésével.[3]
Ahéber Bibliában leggyakrabbanköznév, melyet nemcsak az igaz isten, hanem a hamis istenek jelzésére is alkalmaz. AJHVH után az „Isten” második leggyakoribb megjelölése, de időnként használjáktulajdonnévként is.[8] Leggyakrabban JHVH-ra, a héberek vagy izraeliták istenére használják.
Az Elohim egy hosszú forma, amely asémi nyelvekben az „Istent” jelentő „Él” gyökön alapul. A héberben az -im végződés általában hímnemű többes számot jelöl. Azonban, amikor a zsidó istenére hivatkoznak, az Elohim nyelvtanilag egyes számban értendő.[2][14] A többes számú alak használata sokak szerint inkább nyomatékot fejez ki, mint számot, és királyi többesnek nevezték.[15] Feltételezhető, hogy a többes számot az identitás, a hatalom jelentésében értelmezték.[16][17]
A JHVH Elohim kettős alakot többek közt Örökkévaló Isten(ség)-nek[18] vagy Úr Isten-nek fordítják,[19] Izráel istene és az egyetemes Isten jelentésben, aki mindenen uralkodik.[20]
Amormon értelmezésben Elohim az Atyaisten „neve” lett, aJHVH pedig a Fiúisten (Jézus) neve.[21]
↑Werner H. Schmidt: אֱלֹהִים ’ælōhīm Gott. In: Ernst Jenni, Claus Westermann (Hrsg.): Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament. 4. Auflage. Band 1, 1984, S. 153 f.(németül)
↑Wilhelm Gesenius: Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. 18. Auflage. Springer-Verlag, Berlin/Heidelberg 2013,ISBN 978-3-642-25680-6, S. 61 f.(németül)
