Írott történelme1630-ig nyúlik vissza.[2][3] 1892–1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabbbevándorlást ellenőrző állami állomás.[4]
A szigetet feltöltéssel bővítették 1892–1934 között. Előtte ezen a kis szigeten a Gibson erőd működött, majd később ez lőszerraktár lett. 1965-től a sziget aSzabadság-szobor Nemzeti Műemlék része, és 1990 óta itt van Bevándorlási Múzeum. 1998-tól a sziget nagyobb részeNew Jersey-hez tartozik. A sziget déli részén található a bevándorlók kórháza, mely zárva van a nyilvánosság előtt és része az emlékműkomplexumnak.
A sziget 2017 óta avilágörökség javaslati listáján szerepel.[5]
Mielőtt Ellis Island megnyílt, közel 8 millió bevándorló érkezettNew York-ba. Ezt a tömegetManhattan alsó végén, egy egykori erődben – aCastle Clintonban – kialakított állomáson ellenőrizték.[6] A szövetségi kormány 1890-ben átvette az irányítást és létrehozta az első szövetségi ellenőrző állomást a szigeten. Az első ellis island-i,emigránsokat ellenőrző állomás 1892. január 1-jén nyílt meg.[7] Az első állomás fából épült, ami 1897-ben teljesen leégett. Azután éghetetlen anyagból újjáépítették. A sziget területe nem volt elégséges az emigránsok ellenőrzésére, ezért feltöltötték, megnagyobbították a szigetet. 1892-ben, egy ünnepség keretében nyitották meg az új állomást. Az első évben közel 450 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson.
A második ellenőrző állomás (1905)
Megnyitása óta, több mint 12 000 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson 1954-ig, amikor végleg bezárták.[8][9] Az ellis island-i bevándorlási rekord éve 1907 volt, amikor 1 004 756 emigráns érkezett.[10]
Az 1924-es Emigránstörvény után az emigrációt a külföldi követségeken intézték, az állomáson csak a gyanús emigránsokat ellenőrizték és a háborús menekülteket.
Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az Ellis-szigeti bevándorló állomásig.
Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el.[11]Azelső világháború alatt németszabotázsakció során felrobbant a kikötő egy része.
1924 után Ellis Island elsődlegesen büntetőintézménnyé vált.[10][12]
Amásodik világháború alatt és után, közel 7000német,olasz ésjapán nemzetiségű embert tartottak fogva, akémkedést, és szabotázst megelőzendő.[10] Később amerikai katonákat is kezeltek itt, akik betegen tértek haza. Az 1950-es biztonsági törvény megtiltottafasiszta vagykommunista szervezetek tagjainak a beengedését az USA-ba.[10]
A fogvatartottak csúcsszáma 1500 volt, de az 1952-es törvény után már csak 30-an „élvezték” az Ellis Island-i kényszertartózkodást. Az utolsó fogvatartott egyiszlám radikális mozgalom tagja volt 1953-ban.[13]
Az első emigráns, aki áthaladt Ellis-szigeten, Annie Moore volt, egy 15 éves lány, akiÍrországból érkezett 1892-ben aNevada nevű hajóval. Két bátyjával érkezett a szüleihez, és egyarany tízdollárost kapott a bevándorlási illetékesektől, ennyi pénz addig még soha nem volt a kezében. Az utolsó személy, aki emigránsként áthaladt, egynorvég bevándorló volt, Arne Peterssen 1954-ben.
Az állomás fő épülete, mely 1990 óta a Bevándorlási Múzeum, 1900-ban nyílt meg. Az épület két tervezője, Edward Lippincott Tilton és William Alciphron Boring, aranyérmet kaptak az 1900-aspárizsi világkiállításon.[14]
Miután1966-ban az Ellis-sziget anemzeti parki rangot elnyerte, az eredeti épületek restaurációja is elkezdődhetett.
150 millió dollár költséggel restaurálták az épületek egy részét, a fő épület 1990. szeptember 10-én készült el.
A restauráció folyamatban van, mert még néhány épület a déli részen nincs kész.[15]2008-ban a múzeum könyvtárátBob Hope Emlékkönyvtárnak nevezték el, az egykori állomáson áthaladt, később híressé vált személyiségről.Évente, egy ünnepség keretén belül,Ellis Island Tisztelet-Díj-at adományoznak az egykori bevándorlóknak.[16]
Az Ellis-sziget számos játék- és dokumentumfilmben szerepelt.
Baur, J:Ellis Island, Inc.: The Making of an American Site of Memory', in: Grabbe, H. J./Schindler, S. (ed.), The Merits of Memory. Concepts, Contexts, Debates. 2008.
Bolino, A:The Ellis Island Source Book. 1985.
Cannato, Vincent J:American passage : the history of Ellis Island. (hely nélkül): New York : Harper. 2009.ISBN 9780060742737
Yew, Elizabeth, M.D:"MEDICAL INSPECTION OF IMMIGRANTS AT ELLIS ISLAND, 1891-1924", Bulletin of the New York Academy of Medicine, Vol. 56, No. 5, June 1980. (hely nélkül): New York Academy of Medicine. 1980.
