Ez a lap egy ellenőrzött változata
AzEleusza (vagy Eleousa;görögül Ἐλεούσα –irgalom, vagykönyörület) aSzűz Mária a gyermekkel ikonográfiai ábrázolásának egy olyan típusa azikonfestészetben, ahol agyermek Krisztust édesanyja szeretettel magához öleli, arcuk egymáshoz simul.[1] A nyugati egyházban a típust gyakran aKönyörületesIstenszülőnek nevezik.
Az ikon néhány variációban megjelenhet az ülő Istenszülővel, álló alakban is ábrázolhatják. A Szűz a gyermek Jézust a jobb karján tartja, esetleg a balján, vagy mindkét kezében, majdnem vízszintes helyzetben; az Istenszülő a szabad kezében virágot (általában rózsát, a Szűz egyik szimbólumát), gyümölcsöt (alma, körte, szőlő vagy gránátalma – mind KrisztusPassiójának és az eredendő bűnből való megváltásnak a szimbóluma), vagy jogart (mint aMennyek Királynője) tart. A gyermek Jézus kezében tarthat madarat (a lelkek megváltásának szimbóluma), gyümölcsöt vagy gömböt (mint a Világ Uralkodója). Lehet, hogy jobb kezét áldásra emeli, vagy csak az édesanyjába kapaszkodik, gyakran a bizánci Eleusza (gyengédség) Istenanya-típusból származó gesztussal átkarolva annak nyakát. Az Eleusza a keleti ortodox hagyományban aTheotokosz (Istenszülő, Szűz Mária) leírására és dicsőítésére is használatos kifejezés is.
Abizánci talajon kifejlődő ikontípus legkésőbb a tizenkettedik században elterjedtOlaszországban,Franciaországban,Angliában,Németországban ésOroszországban. A bizánci művészetben ennek a típusnak a legszembetűnőbb példája aVlagyimiri Theotokosz (istenszülő) híres, a 11. század végéről vagy a 12. század elejéről származó ikonja, amely jelenleg a moszkvaiTretyakov képtárban található. Egy 11. századi görög zsoltár miniatűrje a berlini Keresztény Régészeti Egyetem gyűjteményében, és egy 11. századi freskó a kappadókiai Tokale-Kilisse-ben látható.
Az ilyen ikonokat évszázadok óta tisztelik aortodox kereszténység liturgiájában.[2]Hasonló típusú ábrázolásokat találunk aMadonna festményeken is anyugati kereszténységben, aholMadonna Eleusza néven szerepelnek,[3]vagy a Gyengédség Szűzanyja. A 19. századra széles körben elterjedtek az olyan példák, mint aA menedék asszonya típus (pl.Luigi CrosioRefugium Peccatorum Madonna), és amexikói művészetretablóiban[4][5]
Azkeleti ortodoxia gyakran használja aPanagia Eleousa kifejezést. AVlagyimiri Theotokosz és aPochayivi Theotokosz jól ismert példái ennek az ikontípusnak.
APelagonitisza egy olyan változat, amelyben a gyermek Jézus valamilyen mozdulatot tesz.[6]
.jpg)
