Azelektronegativitás(EN) akovalens kötésben részt vevőatomoknak az a képessége, hogy amolekulán belül vonzzák a kovalens kötést létrehozó elektronpárt (elektronvonzó képesség). Kísérleti úton meghatározott szám, mely önmagában nem hordoz kémiai értelmet, mindig más atom elektronegativitásához kell viszonyítani. Mivel viszonyszám, mértékegysége nincs.
A legtöbbet használt elektronegativitási rendszer aPauling-féle elektronegativitási rendszer. E számítási mód szerint az elektronegativitás értéke 0 és 3,98 közötti lehet. A Pauling-féle EN skála alapján a lítium EN-értéke 0,98, a fluor EN-értéke 3,98, a többi atom EN-értékét ezekhez viszonyítva állapították meg.
Akovalens kötésben a negatív töltésűkötő elektronpár, illetve elektronpárok mindig a nagyobb elektronegativitású atomhoz közelebb helyezkednek el. A molekula részleges (parciális) negatív pólusa tehát a nagyobb elektronegativitású atom oldalán, a parciális pozitív pólusa pedig a kisebb elektronegativitású atom oldalán lesz. Az ilyen molekulákatpoláris molekuláknak nevezzük. Poláris molekula például avízmolekula, vagy ahidrogén-klorid molekula.
Ha két atom elektronegativitása megegyezik, akkor a kötő elektron, illetve elektronpárok pontosan középen helyezkednek el, a molekulaapoláris molekula lesz. Így az egyféle atomot tartalmazó molekulák (például I2) mind apolárisak(speciális esetekben ez alól lehet kivétel, például a 3 oxigénatomból állóózon V alakú molekulája poláris).
Két atom között kialakuló kötés típusának meghatározása
Az elektronegativitás segítségével meghatározható, hogy egy atom képes-ehidrogénkötés kialakítására. Csak a három legnagyobb elektronegativitású elem (fluor,oxigén,nitrogén) képes erre.
Aperiódusos rendszerben az elektronegativitás értéke a főcsoportszám növekedésével (balról jobbra) nő, a periódusszám növekedésével (föntről lefelé) csökken. A nemesgázoknak sokáig nem volt értelmezve az elektronegativitásuk, mivel nagyon nehezen lépnek reakcióba. Az újabb kísérletek segítségével már sikerült ezek elektronegativitását is meghatározni.
