El Greco (azaza görög, eredeti neve:Δομήνικος Θεοτοκόπουλος,Domenikosz Theotokopulosz, latinos írásmóddalDomenico Theotocopuli) (Kréta, Kandia (maHeraklion),Velencei Köztársaság,1541 körül –Toledo,1614.április 7.) görög származású festő, a spanyolmanierizmus legnagyobb mestere.
Kréta1204-tőlVelence fennhatósága alá tartozott. El Greco családjának férfi tagjai aSerenissima hivatalnokai voltak (adóbehajtók) és akatolikus vallású család aránylag jó anyagi körülmények között élt. El Greco – festményei alapján – rendkívül vonzódottAssisi Szent Ferenchez. A leggyakrabban őt festette meg a szentek közül. Ebből következtethető, hogy valószínűleg aferenceseknél tanult. Gyermek- és ifjúkoráról kevés adat áll rendelkezésre. Valószínűleg már Krétán elkezdte tanulni a mesterségét, majd huszonhat éves kora körülVelencébe mehetett, aholPaolo Veronese,Tiziano ésTintoretto munkásságát tanulmányozhatta.1566-ban már úgy említik Kandiában, mint festőmestert.
A Krétán elsajátítottbizánci stílus mellett Tizianótól tanulta a színkezelést, adramaturgiát, a testek mozgásának kifejezését. Valószínűleg a művész segédjeként dolgozott, erre utal néhány korabeli feljegyzés.1617-ben a pápai orvos egy Grecónak nevezett tehetséges festőről ír, aki Tiziano műhelyében dolgozott. Bár a híradás késői, megbízható.
Toledo látképe (1597-1599) Metropolitan Museum of Art, New York
A Theotokopulost vonzó manierizmus központjaRómában volt, ahova1570-ben érkezett meg Giulio Clovio miniátor ajánlólevelével.Alessandro Farnesebíboros palotájában lakott (amely Napóleon betörése óta a franciák nagykövetsége), azon a szinten (2. emelet), amelyetMichelangelo tervezett (1548-ban). A fiatal festő érezte, hogy nagynevű elődje árnyékában nem tudna érvényesülni. Miután egy megjegyzésével megbotránkoztatta a Michelangelo-hívő római művészeket,1575-76 körülSpanyolországba utazott. Ennek a lépésének két oka is volt. Egyrészt remélte, hogy részt vehet azEscorialban folyó munkálatokban, másrészt egy barátja, atoledói katedrálisesperesének fivére révén kitűnő megbízást kapott a katedrális felújítási munkálataiban.
Theotokopulos előszörMadridba érkezett meg, ahol megismerkedett doña Jerónima de las Cuevasszal, aki az élettársa, egyesek feltételezése szerint felesége lett. Ebből a kapcsolatból1578-ban egy fiú született. Valószínűleg erről az asszonyról festette ritka női portréi egyikét, aHermelines hölgyet.
Rövid madridi tartózkodás után1576 végének környékén már Toledóban volt, ahol két megbízás is várta: egy kép készítése a katedrálissekrestyéje számára és a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése és festése. Theotokopulos nemcsak mint festő volt ismert kortársai között, hanem mint oltárépítő és szobrász is. Ez az oltár élete e korszakának legjelentősebb munkája, amelyen először jelenik meg a hihetetlen színekben tobzódó színkultúrája. A képek többsége ma már nincs az eredeti helyén.
II. Fülöp spanyol király megbízására újra Madridba érkezett és az Escorial számára egy nagyméretű festményt készített, aSzent Mauitius és a thébai légió mártíromságát. Ezt a képet már manierista stílusban festette. A király nem volt teljesen megelégedve a művel, ezért nem a templomban helyezte el, ahova eredetileg szánta, de mivel korának egyik legjelentősebb műértője volt, nagy becsben tartotta. A kép ellen a legnagyobb kifogás az volt, hogy a szent nem sugall áhítatot. Ettől kezdve azonban Theotokopulos minden szentje olyan ájtatos, hogy alkotójukat sokanmisztikusnak tartották.
Mivel Theotokopulos érzékenységét sértette, hogy míg egyesek istenítik, mint művészt, mások számára csak egy mesterember, ezért néhány év múlva végleg Toledóba költözött. Bár már nem itt volt a királyi udvar székhelye, korának igen jelentős, gazdag, fejlődő és az egyik legnépesebb (lélekszáma kb. 65 000 fő) helysége volt. Theotokopulos egy szép házat bérelt, s a soknemzetiségű városhumanista műveltségű értelmiségi körének tagja lett. Ebben az időben sok portrét festett a barátairól. Hozzájuk hasonlóan nagy lábon élt és adósságokba verte magát, ezért sokszor meggyűlt a baja hitelezőivel. Anyagi eredetű vitája támadt megrendelőivel is, akik sokszor nem akarták kifizetni a kért összeget. Ilyen megrendelő volt a Santo Tomé-templom plébánosa is, aki azOrgaz gróf temetése című képet rendelte. A kép Theotokopulos egyik legjelentősebb műve, amelyen több kortársa mellett saját magát és fiát is megörökítette.
A Hospital de la Caridad számára készített oltár is pereskedés forrása lett, mert a megbízók különböző hibákra hivatkozva nem akarták kifizetni a kért összeget. Pedig a négy kép, amely az oltárt díszítette, Theotokopulos művészetének legkitűnőbb alkotása nagyvonalú ecsetkezelésével, erős koloritjával. Barátain kívül egyházi személyektől kapta a legtöbb megbízását. TöbbApostol-sorozatot is festett, a legutolsó ma a toledói Greco-múzeumban látható.
Laokoón és fiai (1610–1614) National Gallery of Arts, Washington
Magánéletéről nem tudunk sokat. Fia apja munkatársaként dolgozott, s emellett jelentős építészként is ismert volt. Élettársa halálának ideje bizonytalan, egyesek szerint fiatalon halt meg, más kutatók épp az ellenkezőjét állítják. Annyi bizonyos, hogy halála idején Theotokopulos egyedül élt. Műhelyében kevés tanítvány volt, mert szeszélyességével elriasztotta őket. Festményeit sokszor átdolgozta, soha nem érezte őket befejezettnek. Műveiről kisebb méretű másolatokat készített, amelyet reménybeli megrendelőinek úgy mutatott, mint egy katalógust, amelyből választani lehet. Ezért fordul elő oly sok ismétlés Theotokopulos művein.
Élete vége felé egyre kevesebbet festett, pedig anyagi gondjai nem szűntek, újabb és újabb adósságokba verte magát. Egyre inkább csak a saját kedvtelésére dolgozott, így született aLaokoón, egyetlenmitológiai tárgyú képe, amelyen ötvözihellenisztikus neveltetését velencei tanulmányaival. Utolsó éveiben még egy oltárra kapott megbízást, de már nem volt ideje befejezni.1614.április 7-én halt meg és a Santo Domingo el Antiguo-templomban temették el. Anyagi viták miatt néhány év múlva kihantolták és ismeretlen helyre szállították maradványait.
Tanulóévei alatt Krétán abizánci stílusúikonfestészetet művelte, s ezután művészetének tökéletesítése céljából Velencébe utazott, de nem feledkezett meg gyökereiről. Egész munkássága alatt fennmaradtak képein a bizánci eredetű stílusjegyek, mint pl. a többször megfestettVeronika kendője című képén, vagy azApostol-sorozatok képein. A bizánci hatást tükrözik festményein az előre elképzelt ideákból kiinduló formák, a természetes fény nélküli, finoman tompuló kolorit és a kompozíciók rituális jellege. Egyáltalán nem törekedett a távlat érzékeltetésére, elsődlegesen az alakok körvonalaira helyezte a hangsúlyt.
A korai években festette aModena- vagy Este-triptichont, amely hat képből áll és legszebb darabja aSínai-hegy látképe, amely az ifjú Theotokopulos tájképfestői képességeiről ad számot. Első szignált képét,Assisi Szent Ferencstigmatizációját1560 körül festette és erősen érződik rajta Tiziano hatása. De Velencében nemcsakTiziano, hanem amanieristaPaolo Veronese,Bassano ésTintoretto is hatott rá. A manierista festők munkáinak megismerésével stílusa elegáns lett, kecses, mesterkélt és magasztos. Veronesétől néhány különleges színt tanult el, Bassanótól kompozíciós sémákat, Tintorettótól a ritmikus drámaiságot, a kompozíció szakaszokra bontását, a drámai színek használatát.
Expolio (1577–79) Museo de San Vicente, Toledo
Bár nem szerette Michelangelót, római tartózkodása alatt nem tudta kivonni magát a hatása alól, képein a nagy mester manierizmusát vegyítette a velencei iskola könnyedségével. Spanyolországba tartó utazása közben készítette az első, valóban theotokopulosi portrétVincenzo Aganasi máltai lovagról, amelyet a kompozíció eredetisége, a színek egyedi használata emel az addig készített arcképek fölé. Spanyolországban első jelentős munkája a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése. Erre az oltárra festette egyik legismertebb képét, azExpoliót, amelyKrisztust ábrázolja abban a pillanatban, amikor keresztre feszítése előtt megfosztják ruháitól. A kép újszerűsége kompozíciójában rejlik, amely szinte bevezeti a nézőt a festmény terébe.
Toledóban sok portrét készített barátairól, ismerőseiről, s ezek az arcképekFrans Halsot előlegezik széles, könnyed, lendületes ecsetvonásaikkal, szürkés és okker színeikkel. Sok megbízást kapott az egyháztól. Bibliai tárgyú képein az alakok megnyújtásával a szenteket fenségességgel ruházta fel. Ennek az egyik legszebb példája aSzeplőtelen fogantatás című kép, amelyen aperspektíva szabályaitól független, forgószélszerű kompozíció közepén áll Mária valószerűtlenül megnyúlt alakja. Festményein fekete kontraszttal tette élesebbé és ragyogóbbá a színeket, hogy hasonlítsanak a templomok üvegablakaira, mint a pradóiPásztorok imádása című képén, amelyet saját sírjára szánt.
ALaokoón mellett utolsó éveinek legjelentősebb alkotásaAz ötödik pecsét feltörése, amelySzent János apostol látomását kelti életre aA jelenések könyve alapján. Ez a különös, felkavaró kép a művész halála miatt befejezetlen maradt. Ezek a vibráló, nyugtalan festmények jelentették Theotokopulos életművének összegzését, művészi végrendeletét.
El Greco több képén az alakok feltűnően megnyúltak. Néhány elemző felvetette, hogy a művész szemének esetleges fénytörési hibája lehet e különös látásmód oka. Valószínűbb azonban az a feltételezés, hogy ezeket a képeket függőleges falfelületre, de az előtte álló néző szeméhez képest magasan kellett (volna) elhelyezni, s akkor az ábrán vázolt affin torzulás a helyes arányokat reprodukálja a néző szemében.
.jpg)
