Ez a lap egy ellenőrzött változata
AzEl Farol bár probléma olyanjátékelméleti probléma (akisebbségi játék alesete), amelyetW. Brian Arthur(wd) talált ki1994-ben akorlátozott racionalitás(wd) szemléltetésére. Adott egy népszerű, de szűkös bár,[a] ahová ha a környéken lakók több mint 60%-a elmegy egy adott este, akkor túlzsúfolt lesz, és rosszabbul érzik magukat a vendégek, mintha otthon maradtak volna; ha ennél kevesebben vannak ott, akkor viszont jól szórakoznak. Mindenkinek egyszerre, és a többiek megkérdezése nélkül kell eldöntenie, hogy elmegy-e este a bárba; ehhez mindenki megpróbálja a többiek várható döntését megjósolni.
Ha az összes résztvevő racionális, akkor a problémának nem lehet racionális,kevert stratégia nélküli megoldása, mert akkor mindenki azt választaná; márpedig ha mindenki ugyanazt választja (vagy mindeki elmegy a bárba, vagy mindenki otthon marad), akkor mindenki rosszul jár. Az a kevert stratégia, ami szerint a játékos 60% eséllyel elmegy, 40%-kal otthon marad,Nash-egyensúlyban van; egy ilyen stratégia azonban egyáltalán nem hasonlít arra, ahogyan az emberek a valóságban döntenek. Brian célja a játékkal annak alátámasztása volt, hogy az emberekinduktív módon,mintaillesztéssel döntenek, és az ilyen döntési mechanizmusok jól működnek. Ennek demonstrálására egy számítógépes szimulációt írt, amiben 100ágens játssza az El Farol bár problémát; az ágenseknek az előző alkalmak résztvevőinek számából meg kell jósolniuk, hányan mennek el a következő este. Ehhez mindegyikük kap néhány véletlenszerűen kiválasztott jóslási stratégiát (ilyen stratégia lehet például az előző alkalom létszámára tippelni; azt 100-ból kivonni, és az eredményre tippelni; az előző négy alkalom átlagára tippelni; az öttel ezelőtti alkalom létszámára tippelni; mindig 67-re tippelni stb.), és ezeket próbálgatják, a sikeresebbeket részesítve előnyben. A szimuláció azt mutatta, hogy a résztvevők száma 60% körül ingadozott, noha az egyes ágensek tippjei nem feltétlenül voltak közel a 60-hoz.