 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 | Ebben a szócikkben a görög nevekmagyaros átírásban szerepelnek. |
| Éjina(Αίγινα) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Görögország |
| Decentralizált régió | Attika |
| Legnagyobb település | Égine |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 056 fő(2011)[1] |
| Népsűrűség | 155,04 fő/km² |
| Égine népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Égei-tenger |
| Szigetcsoport | Szaróni-szigetek |
| Terület | 87,41 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 531 m |
| Legmagasabb pont | Mont Oros (531 m) |
| Időzóna | EET (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
  Éjina Pozíció Görögország térképén | |
 é. sz. 37° 43′ 48″,k. h. 23° 29′ 24″37.73,23.4937.730000°N 23.490000°EKoordináták:é. sz. 37° 43′ 48″,k. h. 23° 29′ 24″37.73,23.4937.730000°N 23.490000°E | |
| Éjina weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazÉjina témájú médiaállományokat. | |
Éjina (görögülΑίγινα, ógörög ejtésselAigina,latinulAegina) aSzaróni-szigetek egyikeGörögországban.Athéntól 51 km-re délre fekszik, aSzaróni-öbölben. Népessége1991-ben 11 639 fő volt.
Éjina háromszög alakú, körülbelül 106 km² területű. Kétharmadán egy már nem működővulkán fekszik, a sziget maga is vulkanikus eredetű. A legmagasabb pontja az Illés-hegy. Az északi és nyugati oldalon földművelés folyik, a sziget legjellegzetesebb terménye apisztácia, mandula és füge. A gyorshajó 20 perc, a komp egy óra alatt éri el ÉjinátPireuszból. A sziget fővárosa Éjina kikötője, a nyugati oldalon található. A strandok a sziget túlsó végén találhatók és tömegközlekedéssel elérhetők.
A sziget nevét valószínűlegAigináról,Aiakosz anyjáról kapta. AiginaAszóposz folyamisten ésMetopénimfa gyermeke volt agörög mitológiában. Fia, AiakoszZeusztól származik. Ő volt atrójai hős,Akhilleusz nagyapja.
Az első történelmi nyomok aminószi és amükénéi kultúrához kötik a szigetet. A szigetre későbbdórok vándoroltak be, azi. e. 6. században érte el virágzásának tetőpontját. Lakói hajózással éskereskedelemmel foglalkoztak, kiváló minőségű agyag- és cserépáru ipar jött létre, a kenőcs és más fényűzési cikkek gyártásában is élen járt. ÁllítólagAiginában verték az első görög ércpénzt.
i. e. 492/491-ben Aigina behódoltDareiosznak, a perzsa követeknek ennek jegyében földet és vizet nyújtottak át. Athén emiatt bevádolta AiginátSpártánál, mint aPeloponnészoszi Szövetség vezetőjénél. AzAgiada családból származó spártai király, Kleomenész Aiginába ment, hogy megbüntesse őket, de a város nem adta ki neki a felelősöket, a város vezető polgárait. Erre a másik spártai király, azEurüpóntida dinasztiabeliDémaratosz biztatta Aiginát.
Azi. e. 5. században a hanyatlás évei következtek, a kialakult kereskedelmi és tengeri hatalmát azathéniak nem nézték jó szemmel, ési. e. 459-ben elfoglalták a területet.I. e. 431-ben az aiginai lakosságot elűzték és a szigetet athéni gyarmatosokkal népesítették be. Apeloponnészoszi háború után a régi lakosok egy része visszakerült ugyan ősi hazájába, a sziget újból független görög állammá vált, ám hajdani erejét és jólétét nem tudta visszanyerni.
A makedón uralom után római kézre került, majd a bizánci uralom alatt hírhedt tengeri rablók bázisa lett. Abizánci periódus után avelenceiekhez tartozott.1537-ben leigázta a híreskalóz, Barbarossa.1738-ban, az utolsó velencei birtokok között került a törökök kezére.1826 és1828 között két évig a megalakulóban lévőGörögország fővárosa volt.
