AzEiffel-torony (magyaros kiejtése: ejfeltorony;franciául:La Tour Eiffel,kiejtéseⓘ[la tuʁ‿ɛˈfɛl])Párizs egyik jelképe. AChamp-de-Mars park északnyugati végén, aSzajna partján, a7. kerületben található. (Hivatalos címe: 5, avenue Anatole-France). Nevét a tervezőcég tulajdonosáról,Gustave Eiffel mérnökről kapta. Az1889. évivilágkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony teljes magassága 2022. március 16-a óta 330 m, ebből maga a torony 300 m, 2000-től rászerelve 24 m-re magasodott egy tévé-adóantenna,[1] amelyet 2022. március 16-án egy újabb, 30 m-es antennával cseréltek fel.[2][3] Első emelete 58, a második 116, a harmadik 276 méter magasan van.[4]
Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.
Az1880-as évek végére a világ számos építészét hajtotta a becsvágy, hogy monumentális,„ezer lábnál magasabb” tornyot építsen (kb. 305 m), azonban számtalan technikai problémába ütköztek. (például1885-ben nagy nehézségek árán sikerült kőművesekkel felhúzatni a 170 méteresobeliszket Washingtonban, aChrysler Building pedig csak homályos terv volt még;1874-ben a Clarke, Reeves & Co. egy több mint 300 méteres tornyot szándékozott építeniPhiladelphiában, amely sosem valósult meg. Franciaországban Jules Bourdais és Amédée Sébillot gondolkodott egy 300 méter magas, hagyományos módon, kőművesekkel felrakatott torony építésén, ami a kortechnológiai ismeretei szerint kivitelezhetetlennek tűnt.)
Amikor a világkiállítás tervét1883-ban véglegesítették, azEiffel & Cie két mérnöke, Émile Nouguier és Maurice Koechlin épp egy fémtorony ötletével állt elő. Elképzelésüket1884.június 6-áig formába is öntötték Stephen Sauvestre építész együttműködésével, aki finomította és díszítette az építményt. E díszek egyikeként 72 tudós – asvájci Abraham Louis Breguet és a születése szerint olaszJoseph Louis Lagrange kivételével valamennyi francia – családnevét örökítették meg rajta tudományos eredményeik elismerésének jeleként. E nevek arany betűkkel állnak az első emelet peremén. Lásd még:Az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája
A kezdetekben visszafogott Gustave Eiffel magáévá tette kollégáinak ötletét, megvásárolva az1884.szeptember 18-án bejegyzett szabadalmat.
Számára most a torony „eladása” volt a legfőbb feladat. Először a fenti című tervvelBarcelona polgármesterét kereste meg, az1888-as Világkiállításra, de ő a tervet„kissé irreálisnak és főleg túlságosan költségesnek” ítélve, elutasította.[5]
A torony építése 1888-ban
A vállalkozó megértette: ha el akarja kerülni az újabb kudarcot, a tervet hitelesebbé kell tennie mind a városatyák, mind pedig a közvélemény számára. Foggal-körömmel küzdött, óriási összegeket költve cikkekre, reklámokra éspublic relationsre, elsősorban Édouard Lockroy kereskedelmi minisztert, a világkiállítás főszervezőjét akarta megnyerni.
Végül is a tervet egyhangú döntéssel1886.május 1-jén elfogadták, ami lehetővé tette Eiffel számára, hogy1887.január 8-án szerződést kössön a francia kormánnyal. Ez az okirat tartalmazta az építmény finanszírozását ésSzajna-parti, a Jéna híd tengelyében való elhelyezést. Eiffel munkamániás, köztiszteletben álló ember (Bordeaux-ban a vízbe vetette magát, hogy megmentsen egy fuldokló munkást), olyan, aki gyorsan hasznosította az új és egyszerű ötleteket, végül pedig – de nem utolsósorban – saját zsebéből megelőlegezte a 8,5 millióaranyfrankra becsült költségek 80%-át. A hatóságok1890.január 1-jétől számított 20 évre engedték át részére a hasznosítás jogát, amely a határidő leteltével került Párizs városához.
Az építkezés1887.január 28-án kezdődött el. Hatalmas tölcséreket vájtak, majd szárítottak ki aMars-mezőn, hogy a kőművesek hozzákezdhessenek az oszlopok alapozásához. Telepítették a négy, új rendszerű hidraulikus emelőt – gyakorlatilag a munka minden fázisában feltaláltak valamit.
Az építmény hihetetlen sebességgel épült: havonta 12 méterrel lett magasabb. Az építkezésen csak az elemek összeszerelése folyt, azok mindegyike alevallois-perret-i üzemben készült, és onnan szállították a helyszínre. A munkálatokat éjjel-nappal ellenőrző vállalkozónak az építkezés munkásainak zajossztrájkjával is szembe kellett néznie, mivel a sajátságos körülmények között végzett munka bére nem tükrözte a vállalt veszély mértékét. Eiffel, akinek csak egy gondolat járt a fejében: határidőre elkészíteni a művet, elfogadta és megadta az annak idején túlzottan magasnak számító béreket.1888.július 14-én elérték a második emeletet,1889.március 31-én pedig befejezték a harmadikat. Az„elképesztő technikai vakmerőség, kiemelkedően gyors végrehajtás” (26 hónap) lehetővé tette, hogy két év elteltével felavathassák.
A határidőt betartó Eiffel aBecsületrend lovagja lett.Május 15-én a tornyot megnyitották a nagyközönség előtt, amely el volt ragadtatva nemcsak a kilátástól, de az „ultragyors” és teljesen újszerű hidraulikus felvonóktól is. (Ezeket azonban tíz év elteltével ki kellett cserélni. Az új, 2. emeletig üzemelő, korszerű lifteket, amelyek az1980-as évek végéig üzemeltek, a Fives-Lille vállalatmagyar származású mérnöke,Korda Dezső tervezte.) A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott. Ahhoz képest, hogy előzőleg milyen polemizálás folyt róla, elsöprő sikert aratott; az1889-es év meghozta Eiffel számára a diadalt, és a megdicsőülést, mind mérnökként, mind pedig vállalkozóként.
Az építmény első három szintje a nyilvánosság előtt is nyitva áll, mert az első emeleten remek éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt, amely az első számú vendéglőnek számított Párizsban. A második szintet – 116 méter magasságban – tudományos kísérletek színhelyének szánták, ám később aLe Figaro szerkesztősége foglalta el. A harmadik emeletről pedig csodálatos kilátás nyílik Párizsra.
Az 1832-ben született építészt a híres torony elkészülte után a francia akadémia tagjává választották. Épített hidat Bordeaux-ban, aCasa de FierrótIquitosban,csillagvizsgálótNizzában,New Yorkban aSzabadság-szobor tartószerkezetét,Budapesten pedig aNyugati pályaudvart, 1877-ben. Az 1892-ben kitörtPanama-botrány az ő hírnevét is megtépázta, a vádak szerint rossz minőségű acélszerkezetei használhatatlanok voltak a csatorna építése folyamán, ezért két évbörtönre és komoly pénzbüntetésre ítélték. Eiffel jelentős kutatásokat végzett az aerodinamika területén, sőt a repülés első kísérletezői között is számontartják. Magyarországon még két építmény elkészítésében vett részt vállalata, aMargit híd munkálataiban és a szegediBelvárosi híd építésében. 1923-ban halt meg.
A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, mások kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani.Victor Lustig 1925-ben kétszer adta el ócskavasként. Amásodik világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.
Az Eiffel-torony
Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük. 2007-benA világ hét új csodája jelöltjeként is indult, bár végül nem került be közéjük.
Első szintjét – 57 méter magasságban – 2014-ben teljesen felújították és átalakították: többek közt átlátszó üveglapra cserélték a padlózat egyes részeit. Megújult a luxusétterem és az üzletek is, hozzáférhetővé tették a bejárást mozgáskorlátozottak számára is, valamint az építmény energiaellátását is modernizálták.[6]
