Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Edward Gierek | |
 | |
| ALengyel Egyesült Munkáspárt főtitkára | |
| Hivatali idő 1970.december 20. – 1980.szeptember 5. | |
| Előd | Władysław Gomułka |
| Utód | Stanisław Kania |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második világháború |
| Született | 1913.január 6. Porąbka,Orosz-Lengyelország |
| Elhunyt | 2001.július 29. (88 évesen) Cieszyn,Lengyelország |
| Párt | Lengyel Egyesült Munkáspárt |
| Házastársa | Stanisława Gierek(1937. április 10. – 2001. július 29.) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Halál oka | tüdőrák |
| Vallás | ateizmus |
| Díjak |
|
 AWikimédia Commons tartalmazEdward Gierek témájú médiaállományokat. | |
Edward Gierek (Porąbka,Orosz-Lengyelország,1913.január 6. –Cieszyn,2001.július 29.)lengyelkommunista politikus, 1970-től 1980-ig aLengyel Egyesült Munkáspárt főtitkára, Lengyelország de facto vezetője volt.
Egy kissziléziai faluban, Porąbkában született. Miután négyéves korában édesapja bányaszerencsétlenség áldozata lett, édesanyja újraházasodott. A család 1923-banÉszak-Franciaországba emigrált, s Gierek ott nőtt fel. 1931-ben csatlakozott aFrancia Kommunista Párthoz, majd miután kivette a részét egy sztrájk szervezéséből, a francia hatóságok 1934-ben Lengyelországba toloncolták.Stryiben letöltötte sorkatonai szolgálatát, majd 1937-benBelgiumba emigrált, ahol szénbányászként dolgozott, egyúttal részt vett aBelgiumi Kommunista Párt munkájában. Amásodik világháború alatt csatlakozott a belga ellenállási mozgalomhoz.
A második világháborút követően, 1948-ban végleg visszatért hazájába, s bekapcsolódott aLengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) tevékenységébe, amelynek ranglétráján egyre feljebb küzdötte magát. 1957-ben a lengyel parlament, aszejm képviselője lett. A katowicei vajdasági pártbizottság főtitkáraként 1957 és 1970 között a párton belüli fiatal technokraták szárnyának elismert vezetője lett. Az 1970-ben kitört tengermelléki munkástüntetések következményekéntWładysław Gomułka lemondott a LEMP főtitkári tisztéről, s helyébe Gierek került.[1] Gazdasági reformok ígéretével vette át az ország vezetését, programjának célkitűzései között az ipari termelés korszerűsítése és a fogyasztási cikkek széles körben való elérhetővé tétele kapták a fő hangsúlyt. Terveit javarészt nyugati országok által folyósított hitelek segítségével igyekezett megvalósítani, jó kapcsolatot tartott fenn afranciaValéry Giscard d’Estaing-nel és anyugatnémetHelmut Schmidttel.[2]
A hitelek jóvoltából az 1970-es évek Lengyelországában jelentősen növekedett az életszínvonal, amiért jó darabig a csodatevőt tisztelték személyében. Az1973-as olajválság kedvezőtlen gazdasági hatásai azonban begyűrűztek Lengyelországba is, és 1976-ban már elkerülhetetlenné vált a fogyasztói árak megugrása. A lengyelek 1976 júniusában országszerte tiltakozásokkal reagáltak a tervezett áremelésekre, s noha a tüntetéseket csírájukban fojtották el, Gierek elállt az áremeléstől.[3] A külső államadóssággal, az áruhiánnyal és a továbbra is korszerűtlen iparral a háttérben a gazdasági reformok az évtized fordulójára elodázhatatlanná váltak. 1980-ban ismét bejelentették a fogyasztói árak nagy arányú emelését, amire válaszul munkástüntetések bontakoztak ki országszerte. A tiltakozók bázisai agdański és aszczecini hajógyárak voltak, s végül elérték, hogy 1980 augusztusában Gierek legalizálja az akció élére állóSzolidaritás Független Szakszervezetet és elismerje a dolgozók sztrájkhoz való jogát. Kevéssel később, 1980 szeptemberében Giereket elmozdították pártfőtitkári hivatalából, s helyéreStanisław Kania került.[4]
Wojciech Jaruzelski miniszterelnök 1981. december 13-ánstatáriumot hirdetett, majd bíróság elé állíttatta Edward Giereket, s őt tette felelőssé az országban kialakult zavaros gazdasági-társadalmi helyzetért. A bűnbakká kikiáltott Gierekre – miután 1981 nyarán már a pártból is kizárták – még az év vége előtt egyéves börtönbüntetést szabtak ki.[5] Hosszadalmas betegséget követően halt megCieszynben.
FiaAdam Gierek (1938) baloldali lengyel politikus, 2004-től azEurópai Parlament tagja.
