Edvard Munch (Løten,1863.december 12. –Oslo,1944.január 23.) világhírű norvégexpresszionista festő. Leghíresebb képe,A sikoly c. festmény a világ legismertebb műalkotásai között tartható számon. Művei számos nagy művészeti múzeumban megtalálhatók világszerte. Alkotásainak legnagyobb gyűjteménye a nevét viselőMunch Múzeumban láthatók Oslóban. Külföldön a stockholmiThielska galleriet őrzi festményeinek egyik legjelentősebb kollekcióját.
Apja, Christian Munch orvos volt. Édesanyja, Laura Cathrine Munch tuberkulózisban halt meg, amikor Edvard 5 éves volt. Édesapja ekkor visszavonult, és szorongásrohamokban szenvedett.1877-ben meghalt Edvard nővére, Sophie is, ekkor még elkeserítőbbé vált a helyzet otthon.Munch így emlékszik erre az időszakra:„A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek… Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem, anya nélkül, betegen - és a pokolban rám váró büntetés örökké a fejem fölött lebeg.”
Édesanyja halála után a család irányítását a nagynénje vette kézbe, aki maga is festő volt.1879-ben Munch műszaki iskolába került, mérnöknek készült, de gyenge egészsége miatt nem tudta befejezni tanulmányait.1881-ben beiratkozott achristianiai Királyi Művészeti Iskolába.1882-ben hat másik fiatal festővel kibérelt egy műtermet, és részt vett egy csoportos kiállításon.1885-benPárizsba látogatott, tanulmányozta aLouvre festményeit, megismerteManet munkáit. ABeteg lány című, első jelentősebb munkáját megdicsérteChristian Krohg, aki1882-ben tanította Edvardot. Találkozott aChristianiai Bohémokkal, akiketHans Jaeger író vezetett és a szabad szerelmet hirdették. Első szerelmi kapcsolata is innen dátumozható Milly Thaulow-val, egyik barátja feleségével.„Átéltem a szerelem teljes boldogtalanságát... és évekig szinte őrült voltam. Az idegbetegség szörnyű arca felém fordult... Azután feladtam a reményt, hogy valaha is képes leszek szeretni.”
1889-ben nyílt meg Munch első önálló kiállítása Norvégiában. Októberben állami ösztöndíjjal beiratkozott Párizsban Léon Bonnat-hoz. Közben meghalt az édesapja.1890-ben hazautazott, majd ismét megújította ösztöndíját. Második útján azonban reumás lázat kapott és hónapokat kórházban kellett töltenie.1892-ben otthon megtartotta második önálló kiállítását, amely a helyi kritikusok körében felháborodást keltett, viszont figyelemre méltónak találta Adelsten Normann, a Berlini Művészek Szövetségének igazgatója. Meghívta a kiállítás anyagátBerlinbe. Az azonban ott is botrányt kavart, mivel a szervezet tagságának ízléséhez a képanyag túl radikális volt. A kiállítást egy hét múlva bezáratták. Munch kihasználta a nyilvánosságot. Kibérelt egy lakást a Friedrichstrassén és a norvég zászlóval vonta be a bejárat feletti részt. Letelepedett Berlinben és közben körbeutaztaNémetországot és Skandináviát. Elszegényedett és az utcára került, miután kitették bérelt lakásából. Ezután sikerült támogatókat találnia, köztükWalther Rathenaut, azAEG igazgatóját. Új baráti kört talált. A berlini csoport központjában a lengyel író,Stanisław Przybyszewski és felesége,Dagny Juel állt. Dagnyba, a fiatal zeneszakos diáklányba ekkor egyszerre volt szerelmes a férje, a színdarabíróStrindberg, a művészetkritikus Julius Meier-Graefe és Munch. Másik viharos szerelmi ügye1893-ban egy gazdag christianiai borkereskedő leányával, Tulla Larsennel esett meg. Szakított a hölggyel, és másik faluba költözött. Egy éjjel barátai átmentek hozzá, hogy közöljék vele, hogy a leány haldoklik, és még utoljára látni kívánja. Munch átsietett hozzá, megérkezésekor a lány az ágyban feküdt, gyertyákkal oldalán. Amikor meglátta Edvardot, felpattant az ágyból és közölte, hogy csak színjáték volt. Egy revolver is előkerült, amivel megfenyegette Munchot, hogy jöjjön vissza hozzá. Dulakodni kezdtek, a pisztoly elsült, és a lövés bal keze középső ujjának utolsó percét leszakította.
Az akkor Christiania nevet viselő norvég fővárosban a Nemzeti Galéria1899-ben megvásárolta két képét.1908-ban a Norvég Királyi Szent Olav Rend lovagjává ütötték. Ekkorra már Munch egészsége nagyon leromlott az alkohol és a rengeteg munka hatására.1908-ban idegösszeroppanást kapottKoppenhágában. Bevonult egy pszichiátriai klinikára, ahol 8 hónap alatt leszokott az alkoholról.1909-ben végleg letelepedett Norvégiában. Christiania mellett birtokot vásárolt és ott élt hosszú élete végéig. Termékenysége megmaradt, gyakran használt új motívumokat. Számos Munch képet eltávolítottak a német múzeumokból a"degenerált művészet" elleni náci kampány jegyében, ésNorvégia német megszállása idején megszakított minden kapcsolatot a németekkel.1943.december 19-én Ekelyben lévő háza ablakai betörtek, amikor a közeli német fegyverraktárt felrobbantották. Munch fagyos időben idegesen fel és alá járkált kertjében, megfázott és nem tudta kiheverni.Hörghurutban halt meg, 80 éves korában 1944. január 23-án.
Edvard Munch azexpresszionizmus egyik első képviselője volt. Művészetét szorongás, elvágyódás, pesszimizmus és borzalomlátás jellemzi. A francia iskolához vonzódott már indulásakor is. Aplein air foglalkoztatta.Németországi tartózkodása alatt egyértelműen vezető egyénisége lett aszecessziós mozgalomnak.1907 után művészete gyökeresen megváltozik, lecsillapodik. Stilizáltabb lett és megjelentek festményein az impresszionista jegyek. Edward Munch stílusa stilizáló,dekoratív, szecessziós vonalvezetésű lett. Művészetének formaelve, szimbolikája nagy hatással volt a kor szecessziós festőire.[1]
.jpg)
